41.Fejezet

Sziasztok!

Na, mit hozott a Mystic télapó? 

Friss fejezetet, mi mást? :D

Faljátok a betűket, ha már csoki nincs a zokniban! :D 

Boldog Mikulást!  

Pusszantás mindenkinek: Wedó

„Egyszer dönteni kell. Jobbra, vagy balra? Előre, vagy hátra? Veled, vagy ellened? Vámpír, vagy vérfarkas?”

41. The necklace (A nyaklánc)

(Narrátor)

– Ez a barátod? – kérdezte Jess apja.

– Hát… - Jessica nem igazán tudott felelni erre a kérdésre, mert maga sem tudta, hogy mi igaz.

– Jártok?

– Nem.

– Fogtok? – kérdezte meglepően flegmán Jessica édesapja.

– Remélem… - rántotta meg a vállát Jess.

– Na, nem volt ebben semmi bonyolult – mosolygott Richard.

– Akkor miért lőtted le? - Jessica fájóan nézett Mike ernyedt testére.

– Mert nem tudtam, hogy éppen meg akar-e ölni, vagy meg akar csókolni. Nem tudtam eldönteni, melyik a jobb.

– De Apa! – háborodott fel Jess.

– Jól van, jól van! Maradj csendben, mert felvered anyádat – csitította Jessicát.

– Miért nem jöttél vissza? Hol voltál az elmúlt tíz évben, Apa? – vádlón nézett rá, és szemében újabb könnycseppek jelentek meg. – Most pedig megjössz, és lelövöd a barátomat, aki meg akart csókolni! Szerinted mennyi jó dolog történt velem az évek során? Anya az idegösszeroppanás szélén táncol, és én pedig a lúzernek éreztem magam a családom miatt. Mikor pedig végre kezdek jó útra kerülni, elrontod az egészet! Hol voltál?

– Nem mondhatom el, kicsi Jessim – csöndesedett el hirtelen a kevéssé gondoskodó apuka.

– Nem szeretsz. Tudom, ez a baj. Senkinek se vagyok olyan fontos, hogy megtartson, értem én. Hálás lennék, ha eldöntenéd, hogy hova tartozol; és ha elraknád azt a verbénalövő akármit.

– Miért akarsz összejönni egy vámpírral? – kérdezte teljesen eltérő útra terelve Jesst.

– Mert megért és szeret engem. Nem érdekel, hogy vámpír – jelentette ki dölyfösen Jessica.

– Makacs vagy, mint az anyád… - sóhajtotta Richard. – Jessica! Fontos mondanivalóm van, és azt akarom, hogy ígérd meg, hogy betartod.

– Nem ígérem meg, de megpróbálom… - mondta vonakodva Jess.

– Ne kövesd a vámpírokat! Ne keresd a tanács tagjait! Ne kutakodj a könyvtárban! Ne történjen veled még egy ilyen elrablásos eset! Nem azt mondom, hogy szakíts a barátoddal, de nagyon szépen megkérlek, hogy kerüld el a vámpírok utáni áskálódást. Jártok pár hónapig, aztán megy tovább az életed, és nem akarom, hogy beszippantson téged ez az űr. És tudod miért? Mert megölne téged. Egyszer szúrj szemet egy éhes vámpírnak, és vége. Nem tudsz elmenekülni, nem tudsz segítséget hívni, nem tudod megvédeni magad! Az pedig, hogy vámpír akarsz lenni, ugye meg sem fordult a fejedben?! … Jessica?!

– Nem volt a karácsonyi kívánságlistámon, ne aggódj – mondta Jess.

– Jessica! Ez nem vicces – mondta keményen Richard.

– Oké, megígérem, hogy nem leszek vámpír és nem kutakodok többet a piszkos ügyekben – Jess ezzel letette a szavát az asztalra, innen már nem veheti vissza.

– Bízom benned – ajtócsapódás hangja hallatszott. – De édesanyádban már nem – keserű arccal nézett Richard. – Még találkozunk!

Még homlokon puszilta a lányt, aztán kilépett az ajtón. Jess ott maradt kételyekkel és egy halottnak tűnő, de csak alvó vámpírral a szobájában.

***

Reggel hat órakor csörgött az óra és Elena lecsapta a szundit. Mikor kinyitotta a szemét, úgy érezte, mintha újjászületett volna. Tudta, hogy ez a mai nap más lesz, mint a többi. Jobb. Kikelt az ágyból és elhúzta a függönyeit, és egy-két percig csak nézte a zsenge napsütést, ahogy a D-vitamin a bőrébe ivódik. Aztán elvégezte a fürdőszobai tevékenységeit, majd feltúrta a ruhatárát. Végül elővett egy fekete, szűk farmert, és egy bordó színű ujjatlan felsőt, aminek a teteje csipkéből volt. Felvett rá egy sálat, aztán sminkelt, és lement reggelizni. Ivott egy kávét, és közben összefutott az enyhén kómás Jeremy-vel, és neki is a kezébe nyomott egy bögrényi koffeint. Aztán bekapott két kekszet, és az előszobába ment a cipőjéért. Rövid gondolkodás után egy fekete bokacsizmára esett a választása, aminek hat centis közép-vékony sarka volt. Ezután már látta a Porsche-t, a ház előtt, és felkapta a táskáját és a bőrdzsekijét, majd kilépett az ajtón.

Stefan nekidőlt az anyósülés melletti ajtónak és elégedetten elmosolyodott, mikor végignézett Elenán.

– Jól nézel ki – jelentette ki, majd egy csókra húzta magához a lányt.

– Te is – motyogta Elena, majd ledobta a táskáját maga mellé, és kényelmesen beletúrt Stefan amúgy is bozontos frizurájába.

– Jó reggelt! – mosolygott Stefan, mikor elváltak egymástól. Felkapta a lány táskáját és a vállára vette, aztán kinyitotta a hölgynek az ajtót. Elena pukedlizett, majd beszállt. Stefan gyors léptekkel, de határozottan emberi tempóban gyalogolt a kocsi hátuljához, hogy betegye a táskát a csomagtartóba. Azután beszállt a volán mögé és felbömbölt a motor.

– Gondolkodtam azon, amit tegnap mondtál – kezdte Stefan.

– Mármint melyik részén?

– Azon, hogy az érzéseim hatással vannak rád. Igazad volt, de ha már hatással vagyok rá, akkor szeretném, ha jó irányba fordulnának a dolgok. Szeretném, hogy működjön, bár ez kicsit nehéznek tűnik, tekintve a faji különbségeket. Féltelek. Ha bármikor rám törne a vámpír, azonnal vége a dolognak.

– Ezzel vitatkoznék, de rendben – egyezett bele Elena. Tudta, hogy akkor sem hagyhatja el, ha leszokik a diétáról. Stefan akkor is az a Stefan marad, akibe szerelmes, így ez nem lehet akadály.

– Milyen óráid lesznek ma? – kérdezte Stefan, ezzel kirántva Elenát a gondolatai közül.

– Irodalom, matek, technika, pszichológia, biosz, német és kémia. Kettőig vagyok – összegezte Elena.

– Utána találkozunk? Hazaviszlek – ajánlotta fel Stefan.

– Kettőkor találkozunk a parkolóban – mosolygott Elena. Mikor ezt kimondta, akkor értek az iskola parkolójába, és pár másodperc múlva már le is állt a motor. Kiszálltak a kocsiból és nem kevés érdeklődő tekintet villant a párosra. Stefan kivette a táskákat a csomagtartóból, majd összekulcsolta kezüket és elindultak az iskolaépület felé. Még nem tettek meg két métert, de már óriási meglepetés érte őket. A bejárati ajtón Meredith White lépett ki és egyenesen Elenát nézte. A lány tíz centis magassarkúban, cicanaciban és mély kivágású felsőben volt. Mondhatni emberien nézett ki. Az arcán semmi nem látszott, mintha kilenckor feküdt volna le, egyetlen karika sem díszelgett rajta. Elena a sminkre gondolt, azzal bármit el lehet tűntetni. Stefan azonban látta, hogy ez nem az alapozó érdeme. A lány vámpír volt. Egy igazi, tagadhatatlanul vámpír lány.

– Ő? – kérdezte Elena és Stefanra nézett.

– Vámpír – suttogta Stef. Meredith hallotta a beszélgetést és felvillantotta szemfogait, amik persze tökéletesen normálisak voltak, de mégis fenyegetőnek tűntek Elenának. Meredith egyenesen odament hozzájuk és végig Elenán tartotta a szemét. Tudta, hogy Stefan nem fog jelenetet rendezni ennyi iskolás előtt. Meredith megállt a páros előtt fél méterrel, és pár másodpercig még Elenát nézte, majd Stefan felé fordult.

– Olyan dologba ütötted bele az orrod, amibe nem kellett volna. A tegnapi akciótok… lesznek még következményei. Már te is része vagy a társas játéknak és sajnos a vesztes oldalon állsz.

– Ki változtatott át? – kérdezte teljesen más témához kapcsolódóan Stefan.

– Katherine – mondta kimérten Meredith, majd mikor ellenőrizte a Stefan arcára kiülő döbbenetet megfordult és vámpírtempóban a fák közé vetette magát. Elena körbenézett, hogy bárki látta-e az incidenst, de az összes diák el volt foglalva a saját életével, így mindössze két szemtanúja volt Meredith vámpírságának. Elena és Stefan.

– Ki az a Katherine? – kérdezte Elena.

– Egy vámpír, de ezt elmondom, ha több időnk lesz. Bonnie mindjárt itt lesz és téged fog keresni. Hallom, ahogy Caroline-t kérdezgeti a folyosón. – Stefan megcsókolta Elenát, majd emberi tempóban követte Meredith nyomvonalát az erdőbe. Elena bement az iskolába és szinte nekiütközött Bonnie-nak.

– Elena! De jó, hogy látlak! Azonnal beszélnünk kell! – Bonnie megragadta Elena kezét és a lánymosdóba húzta. Az összes toalettfülkébe benyitott, hogy van-e valaki bent, de szerencsére a mosdó üres volt.

– Mi történt Bonnie? – kérdezte zavarodottan Elena.

– Nézd csak! – Elővette a pólója alól nyakláncát és Elena orrához tolta. – Ezt a nyakláncot a nagymamámtól kaptam. A nagymamám tudod, hogy micsoda? Egy boszorkány. Halál komoly. Azt mondta, hogy ez majd megvéd, olyan, mint egy talizmán.

– Antik darabnak látszik. De mi ellen kell védelem? – próbálta fölvenni a fonalat Elena.

– Nem tudom! – fakadt ki Bonnie. Aztán összeszedte magát és folytatta. – Nagyi azt mondta, hogy majd, ha eljön az ideje meg fogom tudni. És, hogy reméli, hogy ez minél később lesz. Na, de a lényeg! Képzeld, mikor reggel odamentem Meredith-hez köszönni, tudod mit csinált a nyaklánc? Elkezdett rezegni, bizsergett, mintha a mobilom lenne rezgőre állítva. Tudod, milyen hülye érzés, főleg a melleid között, mert ennek olyan hosszú a lánca, hogy a térdemig leér!

– Az komoly… – reagált rá kicsit értetlenül Elena.

– Gyorsan leráztam, hogy kivegyem a nyakamból azt a vackot, erre mikor eltűnt a közelemből abbahagyta. Ez mi?

– Enyhén szólva furcsa.

– Nem akarom levenni. A nagyim szerint megvéd, amitől meg kell, és nem akarom azt hinni, de talán Meredith az, akitől meg kell védenie. Ez egy furcsa megérzés, olyan, mintha azt sugallná valami, hogy nem szabad megbíznom benne többé. Tudom, hogy legjobb barátnők voltunk, de elég sok furcsaság van most körülötte. Nem akarok megbízni benne, hogy aztán csalódjak.

– Bonnie, teljes mértékben igazad van. Meredith-el meg kell szüntetni minden kapcsolatot. Nem csak neked bűzlik az a lány és nem azért mondom, mert rossz parfümöt használ. Én sem bízom benne, sőt! Caroline-ban jobban megbízom, mint benne!

– Az pedig nagy szó, ha már itt tartunk – jegyezte meg Bonnie. – Nem tudnátok egy gyors fegyverszünetet kötni?

– Bonnie, tudod, hogy én nem is harcoltam vele, így nem tudok fegyverszünetet kötni.

Hirtelen kinyílt az ajtó és egy kilencedikes lány jött be rajta. Belepillantott a tükörbe, majd bement az egyik fülkébe.

– Menjünk – biccentett az ajtó felé Elena. Bonnie bólintott, aztán felkapta a cuccát és kiviharzott a mosdóból.

***

Stefan egy ideig még emberi tempóban közlekedett, aztán vámpír sebességre kapcsolt. Meredith illata még ott lengett a levegőben és minden fán, ami mellett elment érezni lehetett a szagát. Kisvártatva egy mezőre ért, ahol Meredith állt. A lány a napsugarakat nézte, majd lepillantott csuklójára, amin egy ezüst karkötő díszelgett. Nem túl hivalkodó, kedves, nőies, és bármihez, bármikor felvehető, így nyugodtan járhat-kelhet a Napon, anélkül, hogy bármiféle feltűnést keltene.

– Katherine? – kérdezte Stefan.

– Igen, jól hallottad. Életben van – oktatta ki Meredith.

– Hazudsz. Egy kriptában aszalódik már vagy másfél évszázada! – jelentette ki Stefan és megingathatatlannak látszott. Még.

– Akkor szerinted ki változtatott át?

– Akárki – vágta rá Stefan.

– Akkor honnan tudom, hogy ki ő?

– Nem is tudod, hogy ki ő – támadott Stefan.

– Középmagas, barna, csigás haj, igéző barna tekintet, vezetékneve Pierce, és veled meg a bátyáddal is járt. Na, nem ismerős?

Ezzel belefojtotta a szót Stefanba, és az összes eddig összegyűjtött lelki ereje, mely kemény oszlopokon állt, kezdett meginogni.

– Bámulatos a hasonlóság Elena és Katherine között – felnevetett. – Már értem miért Elenával jársz és nem Caroline-nal. Egy darabka mindig van veled Katherine-ből.

– Nem azért járok Elenával, mert annyira hasonlít Katherine-re. Azért, mert szerelmes vagyok belé.

Meredith megrántotta a vállát. – Mondj, amit akarsz. Jut eszembe! Katherine szívesen találkozna veled a közeljövőben. És gratulálok a tegnapi magánakciódhoz! Sikerült magadra haragítanod Lorát. Sőt, a bátyádnak is. Két Salvatore-ral több a fekete listán – mosolygott Meredith.

– Nem érdekel Katherine. Lorát pedig nem ismerem, így nincs mitől félnem – jelentette ki Stefan. Látszólag erős volt, de belül éppen megpróbálta összekaparni megmaradt hitét.

– Te tudod… Remélem, hasznodra lesz az a másfél évszázad tapasztalat, mert szükséged lesz rá, ha így halad a dolog. Nekem viszont mennem kell, ha nem haragszol. Egyébként becsöngettek!

Meredith már el is tűnt a rengetegben. Stefan nem követte, nem volt miért. Inkább leült a fűbe és gondolkodni kezdett. Olyan információkat kapott, amik igen sok fejtörést okoztak.

***

Elena a mai nap folyamán rengetegszer gondolt Damonra. Megesett, hogy elkalandozott órán és hirtelen olyan fantáziálgatások szőtték be a fejét, amibe még ő maga is belepirult. Nem értette, hogy miért, de végül rájött, hogy azért, vannak ilyen furcsa gondolatai, mert nem volt rajta a verbénás nyaklánc. Nem tudta kiverni a fejéből Damont, de miközben az álomképek leperegtek a szeme előtt, nem tudta, hogy éppen a saját gondolatai, vagy Damoné. Nem tudta kilökni a felesleges és idegen gondolatokat, akárhogy is szerette volna. Elképzelte egy pillanatra, hogy milyen kellemesen bizsergető érzés végigsimítani Damon hófehér kockás hasán, majd szertefoszlott a kép és máris visszakerült az iskolapadba. Pár perc szünet után újra kezdődött a móka és arra gondolt, hogy Stefannal csókolózik a focipálya füvében. Aztán hirtelen Stefan feje kicserélődött Damonéra, akinek jóval édesebb volt a csókja. Persze, mikor végre szabadon engedte az elméjét, tudta, hogy ez nem így van, de Damon elültetett egy olyan kételyt, hogy mi van, ha mégse?

Egész nap, szinte minden órán ez ment. Damon kegyetlenül kihasználta, hogy Elena fejében turkálhat. De mikor kicsöngettek az utolsó órájáról, azonnal megszűnt a kapcsolat és Damon kilépett a fejéből. Fontosabb dolgai akadtak. Megvárta, amíg Elena és Bonnie kisétál és már ment is oda hozzájuk. Elena hatalmas meglepődésére nem hozzá intézte a szavait, hanem Bonnie-hoz.

– Oda adod megnézni a gyönyörű szép, rezgő nyakláncodat? – kérdezte csibészes mosollyal az arcán Damon.

- Nem adom oda! – felelte meghökkenve Bonnie. Damon arcáról nem törlődött le a mosoly, ugyanúgy megkérdezte még egyszer.

– Akkor csak mutasd meg, kérlek.

– Nem!

– Bonnie… - kezdte Elena. – Hozzá sem fog érni.

Bonnie csúnyán nézett rá, majd Damonhoz fordult. Méricskélte őt.

– Megígéred?

– Megígérem – válaszolta készségesen Damon. Bonnie előhúzta a nyakláncot. Damon azonnal rákapott volna, de a nyaklánc megrázta őt.

– Ezt te csináltad? – kérdezte, miközben a kezét vizsgálta.

– Nem! Hazudtál! Tűnj el! – kiabálta Bonnie, majd megkerülte Damont és elindult a kocsija felé.

– Hó-hó-hó! Várjunk csak! – Damon azonnal utánaeredt otthagyva egyedül Elenát. – Bonnie! Én figyelmeztetlek, nem bántalak! Az a nyaklánc sok gondot fog okozni még neked. Emily Bennett, átok, kristály, meteor! Minden ehhez a nyaklánchoz köt. Majd szólj, ha felbukkan Emily és elkezd üldözni téged!

– Hazudsz! És nem érdekelsz! – Bonnie beült az autójába, majd beindította a motort és elhajtott. Ezzel otthagyva a védtelen Elenát Damon társaságában.

Kommenteket várok mindenkitől! :D Ünnepekre tekintettel legalább ennyivel ajándékozzatok meg légyszi. :D <3