43.Fejezet

Sziasztok! 

Voálá, itt van a negyvenhármas számú fejezet. Kész történelem ez a Mystic Forks, remélem, még nem unjátok! :)  Nos, ha van, aki unja, az olvassa el a friss fejezetet, ugyanis nem mindennapi dolgok történnek. Kicsit sok szemszögváltás van benne, de ettől lett még ropogósabb a fejezet! :)

Karácsonyi ajándéknak nem lenne utolsó, ha megdobnátok egy megjegyzéssel! :))

Véres pusszantás: Wedó

„Azt hiszed okos vagy? Azt hiszed meg tudod váltani a világot? Nekem nem kellene a világ minden okossága sem, nekem az is jó lenne, ha buta lennél, de legalább tudnám, hogy szívedből szeretsz engem és nem az eszeddel.”

43. The founder’s ball (Az alapítók bálja)

(Narrátor szemszöge)

Másnap az iskolában mindenki csak is az alapítók napi bálról tudott beszélni. Caroline elárasztott mindenkit azzal, hogy ő milyen csodálatosan fog festeni. Elenát azonban hidegen hagyta ez az egész, mivel az előző estén gondolkodott. Részben a Damonnal töltött délután hallottak, részben pedig a Stefannal átbeszélgetett éjszaka volt napirenden. Stefan elmesélte az ő verzióját Katherine-ről, és megbeszélték a vámpír problémát is, élen Meredith-tel.

***

-Damon, te jössz a ma esti bálra? – kérdezte Stefan reggel.

– Igen, Stefan, de nem kell aggódnod, van már partnerem is és öltönyöm is az estére – biztosította Damon, majd hörpintett egyet a reggeli véradagjából. – És mellesleg egy borzalmasan gonosz tervem is van, amiben sajnos mindenki Szent Stefanja nem szerepel.

– Damon! Ha Elenának bármi baja esik…

- Akkor mi lesz? Háborús áldozatok mindig akadnak.

– Damon!

– Nem érdekel Stefan! Ha nem akarod a barátnődet a bálon látni, tessék, akadályozd meg! Maradj itthon! De az ördögi tervemet nem fogom lefújni csak azért, mert esetleg véletlenül Elenára is fröccsen egy kis vér.

– Tömegmészárlást akarsz rendezni? – kérdezte Stefan sokkal halkabban. Damon erre csak a szemét forgatta.

– Igen, Stefan és te leszel az első, akit kinyírlak, ha még egy ilyen idióta kérdést felteszel – mosolygott Damon, majd kiitta a poharának utolsó vércseppjét, lerakta az üres poharat és eltűnt.

***

-Elena! Mi lenne, ha a ma estét kettesben töltenénk? – kérdezte Stefan nekidőlve az egyik szekrényajtónak.

– Csábító, de ma van az alapítók napi bál. Kötelező program, mert Gilbert vagyok.

– Én pedig Salvatore, de lesz rajtunk kívül minimum egy Gilbert, és Salvatore is – próbálta meggyőzni Stefan.

– Ezek szerint nem akarsz velem jönni a bálba? – Elena becsukta a szekrényét és Stefanra koncentrált.

– De, Elena, szívesen vagyok veled, csak nincs kedvem a mai este zsúfolt tömegben mosolyogni.

– Akkor az én kedvemért. Kérlek? – Elena megfogta Stefan kezét, és a szemébe nézett, mikor ezt kérte tőle. Stefan beleegyezően sóhajtott, aztán adott Elena szájára egy puszit.

– Hát legyen… - Miközben a terem felé sétáltak Stefan már gondolkodott a következő anti-bál mentőötleten.

***

-Hölgyem! Megtisztelne azzal, hogy elkísér a mai alapítók napi bálra? – kérdezte Alarick térden állva Lorától, aki éppen a fehérneműjét vette fel. Lora az ágyon ült, Alarick pedig mellette térdelt.

– Örömmel, Mr. Saltzman. De lenne egy feltételem.

– Bármi lehet.

– Én választok neked öltönyt ma estére – mosolygott csillogó tekintettel Lora.

– Nem vagy egy egyszerű eset – sóhajtott Alarick. – Rendben van.

Lora azonnal a nyakába ugrott és csókolgatni kezdte a nyakát.

– De akkor nekem is van egy kérésem – állította le egy pillanatra kedvesét Rick. – Ne túl hivalkodó legyen.

– Természetesen, Uram! – pukedlizett Lora, majd fölvett egy farmer rövidnadrágot és egy western csizmát, majd egy fehér trikót és egy inget. Rick felvette a farmerját és egy sötétkék pólót, majd reggelizni indult a konyhába.

***

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – jelentette ki Bella karcosan.

– Dehogynem! Bella, te most vagy tizenhét és most kell ezeket átélned – okította kemény érvekkel Alice. – Én választok neked ruhát, cipőt, ékszert, sminket, hajat, mindent! Neked csak el kell menned Edwarddal a bálba és egy órán keresztül jól kell éreznetek magatokat. Ennyi a feladatod, nem több.

– Pont ettől tartottam – motyogta Bella. Enyhén szólva megrémült, hogy Alice akarja felöltöztetni, mint valami próbababát. Enyhén szólva megrémült, hogy Alice akarja felöltöztetni, mint valami próbababát.

– Figyelj Bella! Mikor Edward ember volt, imádta a bálokat! Legalább neki okozz egy kis örömöt! – füllentette Alice, miközben bekanyarodtak a kémiafolyosóra. Beálltak a szertár előtt kígyózó sorba, ahol mindenki a kísérlethez szükséges eszközöket próbálta beszerezni.

– Rendben, Alice. De csak Edward miatt csinálom ezt! – Bella ezzel lezártnak tekintette a témát, Alice pedig már szárnyalt is a boldogságtól és tervezgetni kezdte a délutáni programot. Minimum két plázát végig akart járni, hogy megtalálhassa a tökéletes ruhát Bellának és magának.

***

(A bálon)

- Én itt megfordulok, Edward engedj el, nekem ennyi elég volt! – mondta Bella, miközben a Lockwood udvaron haladtak a bejárat felé.

– De hiszen még csak be se mentünk! – méltatlankodott Alice.

– Töri a lábam a cipő, fáj a fejem, a hasam, és mindenem – sorolta ellenérveit Bella.

– Legalább Edward kedvéért menjünk be! – kérlelte Alice.

– Utállak Alice Cullen! – jelentette ki halálosan komolyan Bella, miközben egyre közelebb értek a bejárathoz.

– Örvendek Mr. Lockwood! Mrs. Lockwood, csodálatos a dekoráció! – bókolt alkalomhoz illően Edward.

– Mr. Cullen! Ms. Cullen! Ms. Swan! Öröm titeket újra látni! – jelentette ki Richard Lockwood és kezet fogott Edwarddal.

– Á, Mr. Saltzman! Örülök, hogy eljött! És milyen bájos partnere van! – mosolygott kedvesen Carol Lockwood. Majd Alarick kezet rázott Richarddal.

– A nevem Lora Day, és meg kell mondjam, csodás házigazda ön Mrs. Lockwood. Le vagyok nyűgözve Mr. Lockwood!

– Fáradjanak beljebb! – invitálta vendégeit Richard.

Belül hatalmas pompa várta a vendégeket. Az ajtó mellett egy pincér állt, aki pezsgőt szolgált a belépőknek. Az előszobában hatalmas liliomcsokrok voltak kristályvázákban elhelyezve, mellettük pedig gyertyák ontották a fényt. A mennyezetről hatalmas kristálycsillár lógott, amin minimum száz gyertya égett. A szalonba belépve svédasztal várta az éhezőket, és mellette még több jobbnál jobbféle italt szolgáltak fel. Mindenkin káprázatos ruha volt és elragadóan festettek a férfiak a kiváló minőségű öltönyökben. A különböző szobákban kiállították az alapító családoktól kapott ereklyéket, melyek eredeti 1800-as évekbeli darabok voltak.

– Stefan és Elena! Meglep, hogy itt látlak benneteket! – üdvözölte őket Damon. – Elena, te elképesztően gyönyörű vagy. Tesó, neked pedig jól áll az öltöny.

– Köszönöm Damon – mondta Elena meglepetten.

– Damon. Állj le – mondta rezzenéstelen arccal Stefan. Kis részint értette a bókolásra, nagyobb részint az ördögi tervre koncentrált.

– Ez csak egy apróság volt Stefan, ne húzd fel magad rajta – jelentette ki nemes egyszerűséggel Damon és mosolyogva emelte a pezsgőspoharát, majd belekortyolt és távozott. Fél óra sem telt bele, de megjelent Meredith, és ezzel a problémák kezdtek a felszínre törni. Meredith flörtölt Matt-tel és feltűnően sokszor, és sokáig nézte a fiú nyakát. Egy pillanat alatt átváltozott Meredith arca, és már nem a kedves mosolygós arcú lány volt, hanem egy pokolbéli szörnyeteg. Vörös lett a retinája és kidudorodtak az erek a szeme alatt.

– Egy pillanatra megbocsájtasz? – kérdezte Stefan, de meg sem várta Elena válaszát, már is ment szuperhőst játszani, és megmenteni Matt bőrét.

– Meredith! – parancsolt rá fojtott hangon. Arrébb lökte a lány vállát Matt nyakától. – Matt, hoznál a barátnődnek egy pezsgőt? – kérdezte gyorsan Stefan, miközben le sem vette a szemét Meredith-ről.

– Persze… - azzal Matt lelépett a színről. Szerencséjére.

– Bébiszittert akarsz játszani? Keress magadnak más balekot Stefan! – jegyezte meg gunyorosan Meredith, majd tovább akart lépni, de Stefan megállította.

– Részeg vagy? – kérdezte Stefan.

– Majd leszek. Fiatal még az este. De minden esetre szomjasnak szomjas vagyok – villantott egy fenyegető mosolyt Meredith, úgy hogy éppen kilátszottak éles szemfogai.

– Hó-hó! Azt felejtsd el Meredith! Nem rendezel vérfürdőt itt! – jelentette ki keményen Stefan.

***

(Eközben)

Mikor Stefan ott hagyta Elenát, a lánynak máris akadt társasága. Lora lépett oda hozzá és végighúzta kesztyűs ujját Elena nyakán.

– Szép esténk van, nem gondolod? – kérdezte műmosollyal az arcán Lora.

– De. – Elena nagyot nyelt.

– Mikor legutóbb találkoztunk még fontos személy voltál az életemben, aki sehová sem tartozott, ezért érintetlen volt. Most a rossz helyen állsz a harcban Elena. Bármit is tervez Damon, el fog bukni. Remélem, figyelmezteted őt helyettem is.

Miután Lora beleültette a bogarat Elena fülébe tovább állt és egy ital után nézett. Elena látta, hogy Stefan éppen Meredith-tel beszélget, de hirtelen nem ez lett a legfontosabb. Meg akarta találni Damont, hogy kivallathassa a tervéről.

***

(Eközben)

– Maga megbabonázóan fest Liz! – bókolt Damon, majd pezsgőt nyújtott a nevető sheriff-nek.

– Köszi Damon. Ez tényleg jól esett. – Elvette a pezsgőt, majd koccintottak.

– Szívesen máskor is, bár eredetileg nem erről akartam veled beszélni. Teljesen biztos vagyok benne, hogy két vámpírhölgy van ma a társaságunkban.

– Komolyan beszélsz? Kik azok? – A sheriff máris a táskájához nyúlt, de Damon megfogta a nő kezét, ezzel leállítva a mozdulatot.

– Mi a terved Liz? Lelövöd őket? Pánikot keltesz? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Damon. – Ennél fondorlatosabbnak kell lennünk. Van nálam egy fiola verbéna. Bele tudjuk keverni az italukba, mondjuk a teraszon, ahol nem figyel senki, aztán valaki csöndesen hátba lövi egy fagolyóval. Vagy karót döf a szívébe, ez már csak részletkérdés. A lényeg pedig, a diszkréció.

– Igazad van, Damon. Mikor csináljuk?

– Szólni fogok, egyenlőre élvezzük a partit. De talán szükséges lenne egy-két embered, akik tudják használni a fegyvert, ha esetleg tudod…

- Természetesen – felelte a sheriff.

– Damon! – jött oda Elena.

– Igen? – kérdezte bájmosollyal az arcán Damon.

– Beszélhetnénk? Négyszemközt… - kérdezte titkolózva Elena.

– Persze. Felkérhetlek egy táncra? – kérdezte megoldva a problémát Damon.

– Menjünk – bólintott Elena.

A parketten hat-hét pár keringett a zenére, és az Elena-Damon páros hamar beilleszkedett közéjük. Elena hamar belevágott a beszélgetés közepébe.

– Mi a terved Lora ellen? – szegezte neki a kérdést.

– Honnan veszed, hogy nekem tervem van Lora ellen? – kérdezte ártatlan boci szemekkel Damon.

– Bármit is tervezel, nem fog sikerülni. Lora számít rá – mondta komolyan Elena.

– Én lehet, hogy jobban aggódnék Meredith miatt. Rossz bőrben van – súgta Damon.

– Damon, Meredith a legjobb barátnőm. Nagyon szépen megkérlek, hogy ne bántsd őt.

– Meglátom, mit tehetek Elena.

– Elena! – szólította meg a párost Stefan. – Damon, nincs kedved átadni a barátnőmet?

– Természetesen – mosolygott Damon. – Miért is ne? Nekem úgyis van még elintézni valóm.

Azzal Damon eltűnt a forgatagban, átadva a helyét Stefannak.

– Mi Damon titkos terve? – kérdezte csöndesen Elena.

– Bárcsak tudnám…

***

(Eközben)

-Mi a neved? – kérdezte Meredith egy kedves, részeg sráctól.

– Mark.

– Szuper! Az én nevem Meredith.

– Szia!

– Nos, Mark szívesen táncolnék veled, de te túl finom vagy ahhoz, hogy sokáig kerülgessük egymást – jelentette ki önelégült ribanc hangsúllyal Meredith. – Viszlát, édesem! – súgta a fiú fülébe, majd egy erőteljes mozdulattal belemélyesztette szemfogait a nyaki ütőeret takaró bőrbe. A fiú hirtelen megszólalni sem tudott, azután pedig már nem tudott megszólalni a jelentős vérveszteségtől. A meleg, édes nedű úgy áramlott át Meredith testén, mintha egy borzongás futna végig rajta. Ez persze forrósággal töltötte el, és boldogan szívott még több vért magába. A következményekkel nem is foglalkozott, hogy bárki megláthatja, vagy, hogy a fiú idő előtt meghal.