40.Fejezet

Sziasztok!

Köszönöm a kommenteket, és remélem ez a fejezet jobban elnyeri majd a tetszéseteket, mint az előző. Szerintem, a címe nagyon sokatmondó lett. :D

Én fejezet írás közben ezt a számot hallgattam, esetleg, ha közben ti is hallgatjátok, még élvezetesebb lesz a dolog. :)

Jó olvasást, és ne felejtsetek el megjegyzést írni! <3

Pussz: Wedó

„Hol vagy ilyenkor? Hol vagy, mikor szükségem lenne rád? Miért nem vagy mellettem? Miért nem fogod a kezem? Hisz szerelmemként ez lenne a kötelességed…”

40. The true love (Az igaz szerelem)

(Narrátor szemszöge)

Mikor Lora házához ért Mike és Stefan a lányok még mit sem sejtettek a mentőakcióról. Elterelésképpen Mike kopogtatott, de nem várta meg, amíg kinyitják az ajtót, azonnal berontott. Stefan sajnos nem tudott belépni, de Mike-nak az volt a feladata, hogy Nikkit kicsalja. Mike egy igen nőies rúgással a falhoz vágta a vámpírlányt, majd felkapta Jessicát, aki érdeklődve állt a szemközti ajtóban. Vámpírsebességgel kivitte a házból, de alig jutott el pár méter távolságba, hatalmas rúgás érte, a visszajáró. Mike alig tudta korrigálni az esését, éppen csak annyira, hogy ne Jessicára essen. Jess nekivágódott a kemény betonnak, de nem kellett még egy hetven kilós vámpír súlyát is magán tudnia. Mike azonnal felállt és Nikkire támadt. A lány egy erős mozdulattal Lora házának ablakához csapta, amivel az ablaküveg, mint függöny, kecsesen omlott a földre. Nikki azonban nem számolt a váratlan túlerővel, Stefannal. A fiú egy tizedmásodperc alatt mögötte termett és eltörte a nyakát. Felébred ugyan, de időnyerés szempontjából és az erőforrások kímélésének céljából tökéletes lépés volt.

Elena megjelent az ajtóban és Stefanhoz rohant.

– Mi történt? – kérdezte meglepve, és fázva a hűvös levegő rideg csókja miatt. – Az Jessica? – A földről feltápászkodó lányra nézett, majd Stefanra, aki kimérten bólintott. Mike azonnal kedvese mellett termett és könnyedén a karjaiba emelte őt. Jessica arca végig felhorzsolódott csúfos sebek árulkodtak a ma este történtekről.

– Kéne egy fuvar – mondta Mike, mikor közelebb ért a Stefan-Elena pároshoz.

– Erre – mondta Stefan és a háta mögé intett. A Porschéhoz vezette a népet és mindenki helyet foglalt. Nem mondanám, hogy kényelmesen, de befértek. Egy ilyen sportautót nem nagycsaládosoknak terveztek. Mike ölében tartotta és simogatta Jessica arcát a hátsó ülésen, a lány pedig félig elszenderedve, félig éberen nézte a fiú arcát. Elena az anyósülésen ült és hol Stefant figyelte, hol pedig az ablak mellett elsuhanó tájat. Mike eközben elvezette Jessicáék házához Stefant, és mikor odaértek a vámpír segített kiemelni Jessicát.

Mike bevitte a lányt és Jessica a saját szobájába vezette, ahol letette a lányt az ágyára. Levette a lábáról a cipőt, majd betakarta és odaült az ágy szélére.

– Velem maradnál egy kicsit? – kérdezte csendesen Jessica.

– Persze. – Mike arca mérsékelten volt csak boldog, pedig belül majd kiugrott a cipőjéből, annyira örült az invitálásnak.

– Mi történt? – kérdezte Jess.

– Miután elváltunk? Agyaltam egy csomót, hogy mit kéne tenni, aztán rájöttem, hogy Stefan az, aki segíteni tud. Elmentem hozzájuk és leraktam elé az adu- ász-kártyát. Elenát.

–Ravasz. Arra nem gondoltál, hogy jó messzire lelépsz, nehogy elkaphasson Lora?

– Kellett volna? – kérdezte Mike, és közben angyali mosollyal nézett Jessicára. Erre Jess nem felelt semmit, csak csöndesen nézte Mike arcát. Nem tudta eldönteni, hogy ez élete legszebb pillanata, vagy nem. Közben Mike megfogta Jess kezét és mélyen a szemébe nézett.

– Jessica, én nem, azért mentem el Stefanhoz, hogy Elenán segítsek. Miattad volt. Csak és kizárólag miattad.

– Köszönöm szépen, Mike. – Ennél többre nem tellett. Jessica nyeldeste a könnyeit és közben mosolygott. Kibújt Mike kezeinek lágy tartásából és simogatni kezdte a fiú karját. Mike-ot kirázta a hideg és a kezén felálltak a szőrszálak, mégis ugyanolyan vidáman nézett Jessicára, mint eddig. Finoman közelebb hajolt a lányhoz és szabad kezével Jess arcát simogatta. Ezután még közelebb húzódott hozzá és egészen könnyedén, mintha vattacukorba harapna, egy kellemes első csókot lehelt a lány szájára. Jessica apró ajkai, mintha otthonra találtak volna, úgy viszonozta Mike csókját. Jessica keze, ami nem Mike karját simogatta a fiú hajába túrt és frissítő felfedezőútra indult.

Ám az idilli pillanatot, mely határozottan Jessica életének legszebb pillanata volt, tönkretette egy lövés. Mike megmerevedett, majd erőtlenül zuhant a lányra. Egy kéz azonban megfogta a vállát és lerántotta a lányról. Jessica ijedten nézett hol Mike-ra, hol pedig a gyilkosára.

– Ne nézz így rá. Verbéna. Túléli. Neked viszont annál több megmagyarázni valód van… kislányom. – Jelentette ki a férfi.

– Apa… - Jessica szemében újabb könnyek gyűltek, hol öröm-hol sírás miatt.

***

- Hazaviszlek – jelentette ki Stefan, miután Mike és Jessica kiszálltak a kocsiból.

– Kedves lenne tőled – mondta kimérten Elena. – Stefan, én gondolkodtam. Nem kérem tőled, hogy maradj velem. De Damont is viszed, ha elmész?

– Terveim szerint olyan messze próbálom élni az életem Damontól, amennyire csak lehetséges. De nem engedem, hogy Damon terrorban tartsa az otthonunkat.

A kocsi nagyon gyorsan megérkezett a Gilbert házhoz, Stefan igencsak rálépett a gázpedálra. Elenának, mintha kést szúrtak volna a szívébe, úgy érezte az elutasítás fájdalmát. Stefan megállt a veranda előtt és leállította a motort.

– Elena, tudom, hogy ez nehéz neked. De a te érdekedben kell távol maradnom tőled. Nem tudnám kifejezni neked szavakban, hogy mennyire sokat jelentesz nekem. Pont ezért kell megőriznem az ártatlanságodat. Nem akarom, hogy belekeveredj a vámpírügyekbe, ezt te is megérted.

– Stefan, én sokat jelentek neked?

– Igen, Elena, ezt próbálom neked elmagyarázni.

– Ha így van, akkor kérlek, hagyd abba ezt a monológot. Tudod, hogy te mit jelentesz nekem? Bella megértette velem, hogy ez nem úgy van, ahogy régebben én, ahogy most te látod. Van kockázat. De minden kapcsolat, minden szenvedély a kockázaton alapul. Fogalmad sincs róla, hogy mennyit jelentesz nekem, de minél többre tippelsz, annál fontosabb lenne, hogy együtt maradhassunk. Stefan, nincs esélyed megvédeni engem. Ugyanúgy kilépek a busz elé, ugyanúgy megvágom magam, ugyanúgy Damon leselkedik rám, ha veled vagyok, ha nem. Nem kell testőr. Nem azért akarok veled lenni, mert félek.

– Elena, nem érted. Nem miattad van, hanem miattam. Nem engedhetek a boldogságnak, mert mindkettőnket magunk alá temet. – Stefan kiszállt a kocsiból és átment az anyósülés oldalára, majd kinyitotta az ajtót Elenának. A lány sóhajtott, majd kiszállt.

– Nem akarom, hogy bajod essen – suttogta Stefan. Elena becsukta az ajtót, ami köztük volt. Előrébb lépett egyet és mélyen Stefan égszínkék szemeibe nézett.

– Nem értetted, hogy mire tanított meg a mai nap? Stefan, mikor Mike szólt, hogy elraboltak, akkor hogyan reagáltál? Lassan összeszedted a fogkeféd meg a zsebkésed, bezselézted a hajad és indultál?

– Nem – fintorgott a vámpír.

– Azonnal pattantál, hogy megmentsd az életemet? – Stefan nem válaszolt. Elena tovább érvelt. – Tudod, hogy miért Stefan? Azért, mert szeretsz engem. A te érzésed, de rám is hatással van, és mivel rám is hatással van, ezért nem dönthetsz rólunk egyedül. Ha el akarsz taszítani magadtól, ha el akarsz menekülni az a te döntésed. De nem értem teszed. Magad miatt mész el. Én döntöttem. Szeretlek Stefan. Nem akarlak elengedni, mert szeretlek. Ez az én döntésem.

– Te még soha nem mondtad így ki…

- Szeretlek, Stefan! És, ha kell, még elmondom neked párszor, hogy rájöjj. Szeretlek!

Mintha egy pumpa lett volna Stefanban, ami egyre erősebben hatott rá. Egy palack, amibe egyre több vizet töltenek. Egy lufi, amibe egyre több levegőt töltenek. És végül elszakad a cérna, kicsordul a víz és kipukkad a lufi. Stefanban hirtelen pontosan ez történt, és úgy kereste Elena ajkait, mintha ágyúból lőtték volna ki. Mintha csak ez adhatna gyógyírt a sebre. És adott.

Ennél felhőtlenebb, kötetlenebb boldogságot még nem érzett. Mintha vasláncok ezreit kellett volna eddig hordania és most végre ledobhatta őket. Hevesen csókolta Elenát, a pillanatba pedig úgy belekapaszkodott, mintha az utolsó volna. Mintha nem lenne, se tér, se idő, a galaxis megállna egy pillanatra, pontosan olyan hosszúpillanatra, amekkorára kívánjuk, és nem lenne más, csak én és ő. Csak Elena és Stefan. Valaki beleharap élete legfinomabb, legédesebb, legtökéletesebb desszertjébe, és az érzi: igen; ez az! Pontosan ilyen ez a pillanat. Ez az, a bizonyos híres tökéletes pillanat.

A pillanat azonban elszállt és Stefan arca keményedni kezdett. A szeme már nem volt az eredeti kék, már feketén ragyogott, mint a legéhesebb vadállatnak, amely a Földön élt. Szemei sötétek voltak, mint az éj, és fenyegetően, szomorúan csillantak meg a holdfényben. Elena még éppen elcsípte éhes és bocsánatért könyörgő pillantását, mikor Stefan elfordult tőle, és a kocsi másik oldalán termett. Mintha szomjazná a levegőt, úgy kapott friss oxigén után. Elena megértő szemekkel nézett rá.

– Holnap reggel jössz értem? – kérdezte félénken, de megmentve a kínossá is válható helyzetet.

– Igen – mondta kisvártatva Stefan, mikor visszanyerte eredeti szemszínét. Lehunyta a szemét és vett két mély lélegzetet, majd emberi tempóban odasétált Elenához. Jobb tenyere az arcára simult, majd magához húzta a lányt egy búcsúcsókra. – Jó éjszakát!

– Jó éjt, Stefan! – Elena csendben megvárta míg a vámpír beült a kocsijába, a motor felzúg, majd kilő a Porsche. – Szeretlek – suttogta az éjszakának, és a távolodó kocsinak, aztán megfordult és bement a házba.

***

„Mégis van remény. Van remény arra, hogy újra láthatom Őt. Másfél évszázadot vártam arra, hogy végre láthassam, végre megfoghassam, megcsókolhassam Őt.” – gondolkodott Damon, miközben a Salvatore házban a fürdőkádban itta a pezsgőjét.

„Az az átkozott Fell templom…. Tudom ki fog segíteni, hogy bejuthassak. Emily Bennett. Megmentettem a gyermekeit, tartozik nekem ezzel. Ahhoz pedig, hogy Emily-vel beszélhessek, a drága Bonnie Bennett fog nekem segíteni. Az a lány most kezdett csak beleszagolni a mágiába… én pedig, meglegyintem az orra előtt a mézes madzagot.

Katherine… ha tudnád, hogy hiányzol nekem. Az örökkévalóság minden percében hiányzol, mikor nem vagy velem. Nem segít, se idő, se hely, se vér. Semmi. Csak te. Te pedig már nem olyan sokára velem leszel. Most pedig koccintok a közös örökkévalóságunkra, ami akkor kezdődött el, mikor megláttalak, és soha nem ér véget.”

Ha szeretnél egy-két kulisszatitkot megtudni a fejezetről és történetről, lájkold a Mystic Forks rajongói oldalt face-en! :D A chat felett katt a like-ra! :)