42.Fejezet

Sziasztok Vámpírjaim!

Szenteste alkalmával szeretnék ezzel a fejezettel Boldog Vámpírságban Gazdag Karácsonyt kívánni nektek! :)

Holnap érkezik a következő fejezet, az esti órákban! :) 

Véres pusszantás: Wedó <3

„Pofont kaptál? Állj talpra! Vársz valakit, aki nem akar jönni? Tojd le! Ha igazán fontos vagy, egyszer úgyis besétálsz az életembe…”

42. Girlfriends

(Narrátor szemszöge)

Ha azt hisszük, hogy egy aprócska nyaklánc sok galibát tud okozni, akkor egy Apuka mennyit tud? Egy hús, vér ember, aki beszél, cselekszik és még jobban összebogozza a szálakat?

Jessica előző éjjel alig tudott elaludni a mellette fekvő félhulla Mike-kal, és reggel mikor felkelt, Mike helyett csak lila karikákat talált a szeme alatt. Persze az alapozó, korrektor és púder jelentősen segített a helyzeten, de lássuk be, nem egy túlzottan rózsás kezdés.

A sors szerencsére, vagy szerencsétlenségünkre, kiszámíthatatlanul működik és hol jobb, hol rosszabb lapokat oszt. Az élet dílernek csapnivaló, de rendezőként zseniális munkát végez. Mikor Jess beért az iskolába, Mike már várt rá az egyik asztalon ülve. Azonnal felállt és a lányhoz sétált, majd megcsókolta a lányt. Jessica először teljesen meglepődött, azután persze élénken viszonozta Mike kitüntető figyelmességét.

– Ezzel még tartoztam tegnap este – jelentette be Mike elégedetten, mikor elengedte Jessicát, hogy a lány elegendő mennyiségű oxigénhez juthasson.

– Ne haragudj, én esküszöm, hogy nem tudtam! – Jess hangja egyre magasabb és hangosabb lett, így Mike kreatívan, gyorsan a szájára tapasztotta a sajátját, ezzel elnémítva Jessicát és újra megcsókolva kedvesét.

– Nem haragszom. Már el is felejtettem – mosolygott Mike. – Gyere! Menjünk órára!

Mike összekulcsolta ujjaikat és úgy indultak az iskolaépület felé. Mikor bementek, majdnem beleütköztek Elenába és Bonnie-ba, akik épp a mosdóból jöttek ki és törtek utat maguknak a tömegben.

– Jess! Mike! Minden oké? – kérdezte gyorsan Elena, mire a páros bólintott, és a lány már el is tűnt a forgatagban. Hamar beolvadt Mike és Jessica is a tömegbe, így pedig kezdetét vehette az sulis rutin. Persze nem kis meghökkenést okozott az iskolai életben az, hogy ők egy párt alkotnak, így hétfő reggel is volt min csámcsogni.

***

(Emlék from 1864)

- Nézzen rám! Stefan, nézz rám! – Katherine dallamos hangon parancsolt Stefanra, aki éppen a cipője orrát nézte zavarában. A kisasszony kérése azonban szent volt, így kék szemeit Katherine-re emelte. Katherine-t elöntötte a melegség, de közben fondorlat és egy jó parti öröme zsongott benne. – Szívesen táncolok Önnel, a következő dal csak az Öné, de most iparkodnom kell a parkettre, mivel kedves bátyjának ígértem a mostani táncot.

Stefan szemei erre elkerekedtek, Katherine tekintete azonban megnyugtatta a fiúban feltörő vadállatot.

– Köszönöm, hogy megtisztel Miss Katherine! A tekintetem Önnel lesz ezalatt a rövid idő alatt is – Stefan kezet csókolt, majd ellépett a hölgytől és elvett egy pohár italt az egyik felszolgáló férfitól. Miután felhörpintette a pohár tartalmát, visszatette a tálcára azt. Kisétált a teraszra és a csillagokat kezdte vizslatni. Pár perc magánya lehetett csak, mert odalépett hozzá egy férfi.

– Áh, az ifjabb Mr. Salvatore. Örvendek, az én nevem Bingley Richardson ezredes – nyújtott kezet a tiszt. Stefan elfogadta és illedelmesen kezet ráztak.

– Remélem nem lesz szükség az haderejére ezredes úr. Minden egyes vércsepp, amit veszítünk hatalmas áldozat a Földnek.

– Igaza van Uram, de Ön is tudja, hogy ez nem csak rajtam múlik. A katonáim égnek a tettvágytól, ámbátor szabad megjegyeznem, hogy köztük van az Ön mélyen tisztelt bátyja is. Igen tehetséges katona, így nem is várható el tőle más.

– Többek közt ezért is reménykedem a harc elmaradtában. Nem lenne szerencsés, ha a szeretett bátyám otthagyná a fegyverét a harcmezőn. – Stefan ezt csak félig tudta őszintén mondani. Felszínen fortyogott, hogy az első táncot Damonnak ígérte az igéző tekintetű Katherine kisasszony. Kívánta bátyja halálát, hogy ne állhasson szerelmük útjába, ám közben tudta, hogy hatalmas űrt hagyna maga után, ha Damon eltűnne a világról. – Ha megbocsájt, Mr. Richardson, most szeretném megtekinteni a bál első táncát.

– Jómagam is részt veszek benne, ezért én is a táncterembe igyekszem, örülök, hogy eszembe juttatta.

Belépve a táncterem pompája aligha ragadta meg Stefan figyelmét. Sokkal inkább egy halvány barackszín ruhában álló hölgy, aki a terem másik végében társalgott. Aztán megszólalt a zene és Damon tűnt fel a színen, felkérve a gyönyörű hölgyet, Katherine-t. Ahogy a lány felé fordult, hajába illesztett gyöngyök csillámlottak az erős gyertyafényben. Egy lassabb dalt húztak a muzsikusok és egymásba olvadó tekintetek járták körbe a táncparkettet. Stefan majd felrobbant a terem szélén álló bámészkodók között, ahogy bátyját és szíve hölgyét látta keringőzni.

Katherine arca pirospozsgás volt és gyermeki, barna szemeiben játékosság csillogott. Damon arcára kellemes félmosoly ült ki, kék szemét le sem vette volna partneréről. Ámbár tekintete néhol lecsusszant Katherine szeméről a telt dekoltázsára, ezzel még nagyobb féltékenységet keltve Stefanban. Katherine barackszín ruháján úgy futottak végig a rózsafüzérminták, mintha csak angyalkák varrták volna rá. A fűzője pedig úgy simult a derekára, hogy Stefan megirigyelte azt. Kesztyűt nem viselt, csak egy szalag volt körbetekerve a karján, ezzel egzotikus harmóniát, mégis újdonságot nyújtva a küllemének egyensúlyában.

A zene egyre halkult és mikor Stefan idegei már a végüket járták, a párok eltávolodtak egymástól, majd meghajoltak. A nők ezután mosolyogtak és tapssal köszönték meg a zenét és a táncot. Damon még gyönyörködött egy pillanatot Katherine-ben, aztán a lány újból meghajolt és továbblépett a férfitől.

Katherine az udvarhölgyeivel nevetgélt, Damon pedig egyenesen Stefanhoz ment.

– Jó estét Öcsém! – köszöntötte vidáman Damon.

– Neked is Bátyám! - mondta, majd kezet ráztak. Stefan persze füllentett, de ez nem jelentett semmit Damon számára, aki révbe érkezettnek érezte magát. – Enyém a következő tánc Katherine-nel.

–Ó, hát akkor ne okozz neki csalódást – mosolygott Damon, aki mintha fel sem fogta volna öccse szavait, még mindig a fellegek közt járt. Ez még jobban feldühítette Stefant. Az zavarta, hogy Damon nem tekinti őt ellenfélnek, azt hiszi, hogy csak egy gyalog, nem pedig tiszt a pályán. Stefan be akarta bizonyítani, hogy ő a fehér király a táblán, nem pedig Damon.

Damon már tovább is lépett és egy pohár bor kíséretében üdvözölte a barátait, akikkel hangosan nevetgéltek egy jól elsütött poénon. A bál hangulata rózsás volt, és a házigazda máris táncra invitálta vendégeit. Stefan gyomrában és torkában hirtelen egy gombóc nőtt, és megigazítva öltönyét, Katherine-hez indult. Mikor a kisasszony elé ért, mélyen meghajolt, majd a kezét ajánlva fölkérte őt.

– Miss Katherine? – Katherine légies könnyedséggel pukedlizett, majd elfogadta Stefan kezét.

– Mr. Salvatore.

Ahogy Stefan kezébe illesztette ujjait, a fiút elöntötte a mámoros eufória. A torkában lévő gombóc elpárolgott, s helyette boldogság járta át minden testrészét.

– Hogy van Miss Katherine? – kérdezte könnyedén csevegve Stefan.

– Örülök, hogy megkérdezte Mr. Salvatore, remekül érzem magam. A tánc felpezsdít, bár, ha így folytatom mégis rövid lesz a mai éjszakám.

– Ezt hogy érti?

– Ó, annyi finomság van terítéken, és így is annyi félét kóstoltam már. Csodaszámba menne, ha nem rontanám el a gyomrom.

– Ha óhajtja, szívesen megfékezem az Ön gyönyörű ujjait a torkoskodástól – mosolygott Stefan.

– Hogyan gondolta elzárni éhes ujjaim?

– Esetleg lefoglalnám, mint most, ha nem haragszik. Most mondta, hogy a tánc boldoggá teszi Hölgyemet.

– Ha nem haragszik nem ígérkeznék el, bár kétség kívül csábító ajánlattal kecsegtetett Mr. Salvatore – mondta Katherine bájos mosollyal az arcán, és hiába kosarazta ki Stefant, a fiú mégis csak jobban lángra lobbant iránta.

– Megértem indítékát Miss Katherine, élvezem Önnel most a táncot, ha csak ennyi adatik meg – mondta Stefan bájmosollyal az arcán. 

Elmerült a lány tekintetének vizsgálatában, miközben a táncmozdulatok játszi könnyedséggel jöttek egymás után. Hol két kezébe vette a lány gyöngének tűnő apró kezeit, hol pedig tánctartást vettek fel, ezzel közelebb kerülvén egymáshoz. Ekkor Stefannak alkalma volt megtapintani Katherine ruhájának bársonyos lágyságát és bőrének hamvas puhaságát. Az elvarázsolt hangulatnak pedig csak a csönd vetett véget, s ezzel a táncnak is.

***

(Narrátor szemszöge)

- Hazavigyelek? – kérdezte Damon félmosollyal az arcán Elenától.

– Nem kell, köszi – utasította vissza azonnal Elena.

– Áhh, tudom, megbeszéltétek Stefannal, hogy együtt lesztek. Hogy ő visz haza. Hogy romantikus beszélgetések és édes csókok csattannak majd el kettőtök között.

– Damon! – Állította le Elena a fiút.

– Sajnos most egy másik nővel van elfoglalva Stefan, akit már akkor ismert, mikor meg sem születtél. Én tudnék mesélni, de te egyedül akarsz hazamenni – Damon arcán még mindig ott ült a félmosoly, Elena pedig erősen elbizonytalanodott. Nem azért, mert féltékeny volt, hanem azért, mert mindenre kíváncsi volt Stefan múltjából. Fényt akart végre látni az alagút végén. Többek között ezért egyezett bele végül.

– Elvinnél?

– Persze. Szállj be – mondta könnyedén Damon, majd lovagiasan ajtót nyitott Elenának.

– Hová megyünk? – kérdezte Elena, miközben homlokán ráncok rajzolódtak ki, mivel nem hazafelé tartott Damon és nem is a Salvatore rezidencia felé.

– Mindjárt meglátod.

Pár perc múlva meg is látta.

– Ez most komoly? – kérdezte gúnyosan Elena. – A McDonald’s?

– Éhes vagyok. Te mit kérsz?

– Én haza akarok menni Damon.

– Oké, az is meglesz. – a McDrive-on sorra kerültek és Damon leadta a rendelést. – Két McChiken menü lesz egyet kólával, a másikat mentes vízzel, és lesz még egy vaníliás-áfonyás álompite és egy almás pite is. Elvitelre, igen.

Miután megkapták az ételeket Damon Elena kezébe nyomta a zacskókat. Nem telt el tíz perc, de már a Gilbert ház előtt álltak, mivel Damon úgy száguldott, mint egy őrült. Villámgyorsan leállította a motort, majd megkerülve a kocsit kinyitotta Elena ajtaját és elvette tőle a zacskókat. Beleszagolt, majd elégedett csibészes mosolyra húzta a száját. Elena csak csóválta a fejét, majd kiszállt a kocsiból és kinyitotta az ajtót.

– Elena Gilbert, megengeded, hogy belépjek a házba? – Elena furcsán nézett rá, aztán igent mondott. Egy pillanatra elmorfondírozott, hogy mi van, ha nemet mond. Damon belépett és felvitte Elena szobájába a kaját.

Damon leült a szoba közepén, és mintha otthon lenne, kényelmesen enni kezdte a menüjét.

– Szeretném, ha elmagyaráznád, mi is ez az egész! – mondta Elena, és leült az ágyára.

– Nos, ez egy szendvics, sült krumpli, üdítő és desszert.

– Damon!

– Mire vagy kíváncsi? – kérdezte Damon, majd egy sült krumplit vezényelt a szájába.

– A vámpírok tudnak enni? Mármint ugye a – itt lehalkította a hangját még jobban – vértől eltekintve?

– Igen. Tulajdonképpen a szervezetem teljesen normálisan működik. De persze a vér az alapvető táplálék, vér nélkül nem tudnék megélni sajtburgeren, vagy ilyesmin.

– És mi a helyzet Stefannal? – kérdezte témát váltva Elena, miután vett egy sült krumplit.

– Nos, ő nem szereti a gyorskaját. Viszont előnyben részesíti a nyúl-, mókus-, és hasonló édes kis állatkák vérét.

– Te az élőkét iszod, te sem vagy jobb – jegyezte meg Elena.

– Segítesz? Megolvad a fagyi az álompitében – mondta kétségbeesetten Damon és egy kanalat nyújtott Elenának. Elena szem forgatva sóhajtott, aztán leült a földre és bekapott egy kanál vanília fagyit.

– Szóval, ki az a nő, akiről te beszélsz?

– Na, mi az? Csak nem féltékenyek vagyunk? – csillant fel Damon égszínkék szeme.

- Damon!

– Ő, az a nő… nos, ő Stefan ex-barátnője – felelte nemes egyszerűséggel Damon.

– Hm.. – Elena egy pillanatra elbizonytalanodott.

– Azért érdekes a dolog, mert Katherine, ő az ex-barátnő – fűzte hozzá Damon, kiugorva a mesélő szerepből. – Nem átlagos pár voltak. És nem azért szakítottak, mert megromlott a kapcsolat, vagy valaki megcsalta a másikat.

– Akkor mi történt? – kérdezte Elena, majd egy újabb sült krumplit tett a szájába.

– Katherine egy sajnálatos balesetben meghalt. És, hát ugye, ha a halál választ el valakit tőlünk, akkor annak a gyászjelei sokáig a szívünkben maradnak.

– Ez mikor történt? – kérdezte Elena.

– Mintha tegnap lett volna, nem olyan rég.

– Őszinte részvétem – motyogta Elena. Furán hangzott a szájából ez a mondat, amit pár hónappal ezelőtt mázsaszámra mondtak neki a szülei halála miatt.

– Katherine milyen volt?

– Gyönyörű. Barna szemei voltak, barna haja, nevető, kedves ajka. Hosszú göndör haja volt és sápadt bőre. Vékony volt és kecses, nagyon játékos volt, és sokat nevetett.

– Kivel járt előbb? Veled, vagy Stefannal? – kérdezte élesen Elena, leszűrve a Damon szemében megbúvó csillogást és vágyódást.

– Hm.. – nevetett magában Damon. – Jól látod a dolgot. Egyszerre ismertük meg. De mivel halottról vagy jót, vagy semmit, inkább ebbe nem folynék bele. Majd Stefantól megkérdezed. Úgyis mást mond majd, mint amit én mondanék.

Elena elgondolkodott ezen, Damon pedig közben befejezte az ebédjét.

– Damon? – kérdezte hirtelen Elena.

– Igen?

– Hogyan tudsz emberek fejébe belemászni? – ráncolta Elena a homlokát a délelőtti iskolára gondolva.

– Elena, én vámpír vagyok, nem szuperhős. Nem tudok „belemászni” a fejedbe. Viszont a házi feladatomat nekem is és neked is meg kell csinálnod, úgyhogy én nem zavarlak tovább. Az almás pite a tiéd. – Azzal felállt Damon és a nyitott ablakhoz lépett.

– De hát nem is jársz suliba! – méltatlankodott hiába Elena.

– Szép álmokat!

Damon eltűnt az ablakon keresztül, mintha ott sem lett volna. Minden arra utaló nyom, hogy Damon itt járt, csak egy kupac meckis zacskó volt és egy jókora adag információ, amit Damon Elenára bízott.

Elena bekapott még egy sült krumplit, majd teli szájjal motyogta, hogy ő nem is szereti az almás pitét. Megfogta a pitét és kihajította azon az ablakon, ahol Damon eltűnt.

***

Ha szeretnétek még többet megtudni a fejezettel kapcsolatban, katt ide http://www.facebook.com/pages/Mystic-Forks/103429523078645

Kommenteket pedig még mindig várok! :D