29.Fejezet

„- Szeretlek, nem látod?

- De látom, én is pontosan ugyanígy érzek.

– Akkor miért ráncos még mindig a homlokod?

– Tudod, néha a szerelem nem elég.”

29. What do you want? (Mit akarsz?)

(Narrátor)

Az éj lassan szállt ugyan fel a Mystic Forks-i égről, mégis mikor kisütött a Nap végre, sokan azt kívánták, bár ne tette volna az éltető égitest. Talán az éjszaka sötétje rejti a legfélelmetesebb szörnyeket, ám ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy nappal tűnnek fel a legveszedelmesebb lények a városban. Alarick Saltzmant is ez hozta ide.

Azt hinnénk, hogy csak egy kedves, fiatal, magányos történelem tanár. A helyzet viszont korántsem ilyen egyszerű. Az élet nem szürke, még, ha a mindennapok néha annak is tűnnek néha.

Alarick belépett újdonsült házába, ami a Riverview 164-es szám alatt épült. Nem mellesleg körülbelül egy utcányira attól a háztól, amiben egykoron eltűnt felesége, Isobel lakott. És persze Alaricknak fogalma se lehetett arról, hogy Isobel fiatal korában mennyit időzött történetesen ebben a házban, aminek épp a küszöbén állt. Isobel régebben egész élénk társasági életet élt, és akkoriban a bulik nagy része ebben a házban zajlott. Itt lakott ugyanis egy feltűnési viszketegségben szenvedő tini, akinek a szülei persze megengedték, hogy hétvégére ő uralja a kecót, sőt még a sört is fizették.

Alarick belépett bőröndjeivel a házba, és első útja a konyhába vezetett. Berakott két sört a hűtőbe, majd a hűtőtáskából is bepakolt. A konyhaszekrénybe berakott három üveg jó minőségű skót whisky-t, majd elrendezte a bőröndjéből a ruhaneműket. Mikor berendezkedett egyetlen táska maradt csak hátra.

A szomszédok erős fúrás és fűrészelés, majd kalapácsolás hangját hallották. Mikor végeszakadt a Házibarkács show-nak, Alarick a táska tartalmát, a vámpírölő fegyvereket elhelyezte az újonnan készített rejtekhelyekre. Mikor már ténylegesen beköltözött, és mindent elrendezett, bezárta a lakást, és elindult a városban munkát találni. Nem mellesleg egy kis felderítő munkát is végzett itt Mystic Forksban.

Csöngetés zaja törte meg a Gilbert ház mindennapi csöndjét. Jenna éppen törölgette frissen mosott haját, és átkiabált Jeremy szobájába.

– Jeremy! Nyisd ki, kérlek!

Nem kapott választ.

– Jeremy!

Semmi. Pár másodperc múlva Jenna indult el az ajtó irányába, miközben még törölgette nedves tincseit. Kinyitotta a bejárati ajtót, de senki sem állt a verandán. Meglepődve körbepislogott, majd becsukta az ajtót. Visszaindult a fürdőbe, de mielőtt felmehetett volna az emeletre Logan Fell mosolygott rá a nappaliból egy csokor vörös rózsával a kezében. Jenna hirtelen azt hitte, hogy egy rossz vicc az egész, és nagyokat pislogott.

– A hátsó ajtó nyitva volt – törte meg a csendet Logan.

Jenna nem felelt semmit.

– Tudom, hogy ez furcsa, de a virágot neked hoztam – mondta, majd Jenna sokkolt kezeibe nyomta a csokrot.

– Igen, Logan, miután SMS-ben szakítottál velem, úgy, hogy már a Bahamak-on süttetted a hasad, egy csöppet fura. Mit akarsz? – Húzta fel az egyik szemöldökét Jenna.

– Nagyon sajnálom, és ezerszer megbántam, amit tettem, Jenna!

– Hagyjuk a boci szemeket és a nyalit, Logan! Mit akarsz?

– Nem bízol bennem és ezt tökéletesen megértem, de Jenna, én esküszöm neked, hogy nincs hátsó szándékom.

– Ez nem válasz a kérdésemre. Mit akarsz?

Logan idegesen megvakarta a tarkója fölötti fekete hajtincset, miközben frusztráltan nevetett. Jenna nem akart engedni és ez nagyon nem tetszett neki. Nem csak kettőjük miatt, a sheriff miatt sem. Logan csak úgy szállhatott be a buliba, ha megszerzi a Gilbert zsebórát. A zsebórához pedig Jenna juttathatta csak. Jenna pedig tökéletesen rácsapott a tarkójára, hiszen volt hátsó szándéka. Csak félig mondott igazat, mert úgy érezte, hogy Jenna az a nő, akivel leélheti az élete hátralévő napjait, az akivel egy házban szeretne megöregedni. Emellett, azonban ki is használja őt, amire, ha rájön, nem bocsátana meg.

– Logan, ne kezd, kérlek a macsó szerepet. A TV-ben lehet, hogy ez kell, de hidd el, hogy nekem nem jön be.

– Jenna, ne hazudj – vigyorgott Logan, most már őszintén. Végre talált valamit! – Kétszer jártál velem az elmúlt három évben, úgyhogy pontosan tudom, hogy a macsó jön be neked.

Jenna nem nevetett, mert jól tudta, hogy Logannak igaza van. A macsók vonzották őt, és az olyan férfiak, akik mellett kaland lehet az élete. Logan ilyen ember volt.

– Ha nincs jobb dolgod, mint kioktatni a saját érzéseimről, akkor most lépj le, Logan!

– Hallod magadat? Csak az én nevemet ejted ilyen dallamossággal, ilyen lágysággal, Jenna!

– Logan Fell! – mondta Jenna emelt hangon, ideges hangnemben. – Egyrészről te képzelődsz, másrészről tűnj el a nappalimból, mielőtt hozzád vágok valamit!

Logan mosolyogva fordult sarkon, és még mielőtt becsukta volna maga mögött az ajtót, visszakiáltott:

- Szép napot, Jenna!

Aztán megkerülte a házat, és beült az autójába. Dühösen rávágott egyet a kormányra. Mormogott valami papírra nem illőt, aztán elhajtott.

„Két kempingező sátorpartyja tragédiába torkollott. A gyönyörű Terézia dombon, nem messze az erdőtől egy állat ragadta el őket. Forbes sheriff röviden nyilatkozott a történtekről:

- A nyomozás folyik, egyelőre nem mondhatok többet!

Reméljük, hogy a szűkszavú rendőrnő megoldja a kellemetlen esetet. Addig azt javasoljuk, hogy ne menjenek egyedül, vagy kis csoportban az erdőbe!

Megkaptuk a hivatalos jelentést a Péntek esti halálesettel kapcsolatban. Michael Tanner szívrohamban hunyt el. Sajnálatos, hogy a kemény edző nem érhette meg csapata első oszlopos győzelmét a bajnokság során. Halála előtt azonban úgy nyilatkozott stábunknak, hogy remek haladást vár a legfrissebb farkastól, Emmett Cullentől. A fiú aratott is a pályán, így Tanner edző büszke lehet a csapatára. Mystic Forks is büszke lehet rájuk! Hajrá Farkasok!

Logan Fell-t hallhatták a Mystic TV műsorán…”

– Bella, nem szeretném, ha bulizni mennél az erdőbe – mondta Charlie miközben az asztalnál ülve a vadászpuskáját tisztogatta.

– Nem terveztem, de miért? – kérdezte Bella, mialatt lerakott az asztalra egy sört.

– Nem hallottad a híreket? Két kempingező eltűnt, megint állattámadás nyomai.

– Ez mindig így volt itt, Mystic Forksban? – kérdezte Bella ráncolt homlokkal.

– Nem, de erről, majd később beszéljünk – terelt Charlie. – Hová készülsz?

– Vásárolni – nyögte Bella az első dolgot, ami az eszébe jutott. Persze Charlie úgy nézett rá, mint aki erősen sejti, hogy a lánya kamuzik. – Könyvesboltba megyek, Apu! – javított Bella, amitől egy fokkal hihetőbbnek tűnt a dolog.

– Ne menj… - kezdte Charlie, de Bella fejezte be helyette.

- …Az erdőbe, az utcák rengetegében maradok egész nap! – Hazudta Bella, majd felkapta a táskáját és elindult kifelé, nehogy bekapjon még egy keresztkérdést, mert akkor le lenne láncolva egy életre. Bezárta az ajtót maga mögött, és kinyitotta a Chevy-t. Beült a kocsiba és elment a könyvesbolthoz. A parkolóban hagyta az autót, gyalog lépett be a könyvesbolt épületébe. Körözött kettőt a polcok között, aztán levett találomra két könyvet, és a kasszánál kifizette őket. Bedobta a könyveket az anyós ülésre, miközben beszállt a kocsiba és átfurikázott a közkönyvtár parkolójába. Ide azonban esze ágában sem volt bemenni, a könyvesbolt is csak alibi volt, hogy ha Charlie-nak netalántán eszébe jutna kérdezősködni, tudja igazolni, hogy ott járt és nem terelt… annyit.

A könyvtár épülete előtt egy ezüstszürke Volvo fékezett le, s egy bronzbarna hajú félisten szállt ki belőle, hogy ajtót nyisson Bellának. A lány készségesen beszállt, majd az autó elindult.

– Soha életemben nem izgultam még lebukás miatt ennyit, mint az elmúlt huszonnégy órában – jelentette ki Bella félig mosolyogva, félig komolyan.

– Életem eddigi legszebb huszonnégy órája volt – mondta Edward játékos mosollyal az arcán.

– Nem mondtam, hogy nekem nem – pirult el Bella.

– Nem mindennapi esemény, hogy egy vámpír volt a szobádban, sőt, mi több, egész éjjel a székedben ült.

– Szerezzek fokhagymát? – kérdezte Bella elgondolkodón, csöndesen.

– Szerinted hatásos lenne?

– Nem is akarom, hogy hasson! – jelentette ki Bella.

– Kíváncsi vagyok, meddig mondod ezt. Mikor lesz az a pillanat, hogy kiakadsz, és többet nem tudsz elfogadni belőlem. Félek…

Békés, nyugtató és nem kínos csöndbe burkolóztak, miközben mindketten az elmúlt éjjelen gondolkodtak.

Bella azon, hogy még soha nem volt pasi a szobájában, és hogy ez vajon mit is jelenthet kettőjük között. Persze hozzávéve azt is, amit Edward mondott. Vajon ki fog annyira akadni valami miatt, hogy elküldi őt melegebb éghajlatra? Nem tudott biztosan nemet mondani erre a lehetőségre, de nem tudta elképzelni azt a pillanatot.

Edward azon gondolkodott, hogy vajon uralja-e a szomját minden egyes másodpercben, amit Bellával tölt? Tudja uralni, mindig, minden körülmény között? Az éjjel nem mert közelebb menni hozzá, csak a hintaszékből figyelte és beszélgetett szerelmével. Volt egy-két pillanat, amikor majdnem feladta, olyan édes volt a levegő és a vére annyira vonzotta őt, hogy majdnem engedett a csábításnak. Végül azonban kiállta az első próbát; nem bántotta Bellát.

– Hová megyünk? – kérdezte Bella, megtörve a laza csendet, ami kettőjük között húzódott.

– Kirándulni – felelte tömören, finom mosollyal az ajkán Edward.

– Charlie félt az erdőtől az állat támadások miatt. Mi a véleményed, elbírsz egy grizzly-vel? – kérdezte játékosan Bella.

– Egy grizzlyvel igen, de nem a medvétől kell félni az erdőben – mondta komolyan Edward. – Igaza van Charlie-nak, ne menj egyedül az erdőbe!

– Várj… - Bella hirtelen összerakta a képet. – Az állattámadások mind… de ti nem is isztok embervért.

– Nem Lora az egyetlen a városban – mutatott rá Edward, miközben az útra koncentrált. Az ujjai kegyetlen boa-ként fonódtak a kormányra, mintha meg akarná fojtani azt. Idegesítette a tudat, hogy Lora akár felelős is lehet a történtekért. Biztonságban akarta tudni Bellát, de így sajnos semmiképpen nem sikerülhetett.

– Lora a lány nálatok, aki…? – kérdezte Bella félénken.

– Igen, de nem kell félned. Elintézem! – sziszegte Edward.

– Ne! – vágta rá Bella. Edward ránézett és felhúzta egyik szemöldökét. – Ne hagyj magamra!

A vámpírnak erre megolvadt a szíve, és egyik kezét végighúzta Bella arccsontján. Az érintéstől a bőre felforrósodott és vér tódult az arcába. Ettől még kívánatosabb lett Edward számára, és erőszakkal kellett elszakítania magát a lány bőrétől. Elvette a kezét ugyan, de a pillantása ott maradt, összefűzte Belláéval.

– Nem hagylak el, ígérem – suttogta Edward.