tag:blogger.com,1999:blog-27811753867807096832024-03-21T22:03:27.782+01:00Mystic ForksWedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.comBlogger45125tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-52877944871122813272013-06-24T16:17:00.000+02:002013-06-24T16:17:24.489+02:0044.Fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Sziasztok!<br />Hosszú kihagyás után érkezik a 44. fejezet. A szálak tovább bonyolódnak, szóval érdemes visszaolvasni az előző fejezeteket!<br /><br />Wedó<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-43iUKmO0c3ueLPodg3i3CKPSwhFV6ubseb7kEttPQ77lo4jR0RWKdfwUYu3NYKOKHl9eCkzO-icYn7x1m6MfrSe8Yps1iypUC6NFK7cL57ADqDzTHjJNMjO5MqfmcM_VP4myiNx3ovrW/s1600/-See-the-beauty-in-the-blood-vampires-19624453-1042-768.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="235" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-43iUKmO0c3ueLPodg3i3CKPSwhFV6ubseb7kEttPQ77lo4jR0RWKdfwUYu3NYKOKHl9eCkzO-icYn7x1m6MfrSe8Yps1iypUC6NFK7cL57ADqDzTHjJNMjO5MqfmcM_VP4myiNx3ovrW/s320/-See-the-beauty-in-the-blood-vampires-19624453-1042-768.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i>„Van, amikor tudatában vagy a cselekmény végkimenetelének. Van, amikor
pontosan érted és látod magad előtt, hogy mi lesz a vége. Van, amikor megérzed,
hogy baj lesz. Van, amikor meg tudod jósolni, hogy szerencsétlen vége lesz a
dolgoknak. Mégsem tudsz kiszállni, mert a gépezet már beindult és nem enged
szabadulni.”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
44. Blood night
(Véres éjszaka)</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
(Bella szemszöge)</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Amikor valaki „welcome drinkkel” kínál, nem szokás
faképnél hagyni! – jelentette ki bölcsen Alice, miközben megfogta a karomat. –
Legalább próbálj meg lazítani egy kicsit! </div>
<div class="MsoNormal">
Alice könyörgő tekintetét csak kis ideig sikerült állnom.
Nagyot sóhajtottam, majd a festményt kezdtem nézni a falon. </div>
<div class="MsoNormal">
– Bella! – Edward hangjára azonnal reagáltam, és keresni
kezdtem a szerelmemet. Hamar megláttam, amint két pohár pezsgővel a kezében
felénk tart. Lélegzetelállítóan festett szmokingban, olyan eleganciát
sugárzott, amit semmi más nem tudott utánozni. Egy pillanatra elhittem, hogy az
ezerkilencszázas évek elejébe csöppentünk és egy kellemes bálon töltöm az
időmet a párommal. Szerencsére csak egy pillanatra sikerült ezt az illúziót
megtartanom, s a következőben már újra a jelenben voltam. </div>
<div class="MsoNormal">
Edward odaadta nekem az egyik poharat, majd édes
óriásnyuszi-szemekkel nézett rám, mintha teljesen ártatlan kérlelés lenne. </div>
<div class="MsoNormal">
– Még sohasem koccintottál velem… - mondta. Először nem is
figyeltem arra, hogy mit mond, csak arra, hogy hogyan biggyeszti az ajkait,
miközben beszél. Aztán rájöttem, hogy reagálni kellene erre valamit, és ezért
gyorsan morcos grimaszt vágtam, az semleges arccal koccintottam vele. </div>
<div class="MsoNormal">
– Kihasználod a jólelkűségemet – jelentettem ki, majd
beleszürcsöltem a pezsgőbe. Túl édes volt. A következő másodperben már Edward
ajkát éreztem az enyémen pihenni, ahogy egy lágy szájrapuszit lehel a számra. </div>
<div class="MsoNormal">
– Köszönöm – suttogta Edward, majd hűvös ajkait újra a sajátjaimon
éreztem. Edward karja a derekam köré fonódott, majd egy puszit nyomott a
homlokomra és Alice-t kezdte figyelni, aki úgy állt előttünk, mintha moziban
lenne. </div>
<div class="MsoNormal">
– Olyan édesek vagytok! – vigyorgott. – Megyek, megkeresem
Jaspert! </div>
<div class="MsoNormal">
Miután Alice lelépett, gyorsan akcióba kezdtem. </div>
<div class="MsoNormal">
– Menjünk haza! Kérlek! </div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, Bella. Felejtsd el! – jelentette ki mosolyogva
Edward. – Felkérhetlek egy táncra? </div>
<div class="MsoNormal">
– Ó, kizárt dolog! – ráztam a fejem és hörpintettem egyet a
pezsgőmből, melynek szénsav és alkohol tartalma végigkarmolta, majd
felmelegítette torkomat. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*** </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVSot-LJmcWGosIP-0sKQrpIQ0-oGhVeShG8zg5p8Im4vWDqCJ7nde4Bw4JWK8iyOAND4SVidNzUTqzrdUavOD3k8yCer5eNVm_Ucq2Y5jhDxNmXhIrUHpICnBYn8FwBaUKn-LZSfNvSkd/s1600/damon_salvatore_2-851x315.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="118" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVSot-LJmcWGosIP-0sKQrpIQ0-oGhVeShG8zg5p8Im4vWDqCJ7nde4Bw4JWK8iyOAND4SVidNzUTqzrdUavOD3k8yCer5eNVm_Ucq2Y5jhDxNmXhIrUHpICnBYn8FwBaUKn-LZSfNvSkd/s320/damon_salvatore_2-851x315.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
-Meredith, Meredith, Meredith… - sóhajtott Damon. – Az
utamban vagy. </div>
<div class="MsoNormal">
– Igazán? – kérdezte a lány, miközben megtörölte véres
száját, majd a padlóra dobta a halott fiút, akiből az imént szívta ki az életet.
– Szerintem ő van útban. De ez már nem az én problémám – mosolygott a lány és
kislisszolt a szobából. </div>
<div class="MsoNormal">
Damon körbenézett, majd felemelte a halott fiút és betette
az egyik szekrénybe. Mikor ezzel végzett, letörte az egyik fa szék lábát, majd
a szilánkos falábat a zakója belső zsebébe rejtette. Ezután kilépett a szobából
és becsukta maga mögött az ajtót. A bál kellemes hangulatban telt, a társaság
kis része táncolt, a nagy része pedig elmélyült beszélgetést folytatott, vagy
felszínesen pletykált. </div>
<div class="MsoNormal">
Szegény Damon, nem is sejtette, hogy rosszul tippelte meg a
vámpírok számát a teremben…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*** </div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPyckdbNymFwLjyLFPnpcpOaJT854UPSRe7p0PyG6ZT_RF0BTdqol8G2o77D7IUQSCN7C6njZ6KD80eycf9EtqFYyT_Wx9KfC_yiC03MZAPLpCCLf_axU2kNtEGjL4SY3BLrmznOgWoNSH/s1600/Breaking-Dawn_part-1_Promo_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPyckdbNymFwLjyLFPnpcpOaJT854UPSRe7p0PyG6ZT_RF0BTdqol8G2o77D7IUQSCN7C6njZ6KD80eycf9EtqFYyT_Wx9KfC_yiC03MZAPLpCCLf_axU2kNtEGjL4SY3BLrmznOgWoNSH/s320/Breaking-Dawn_part-1_Promo_2.jpg" width="256" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Irina! Szia! – ugrott barátnője nyakába Alice, mikor
meglátta a Denali klán nővéreit. </div>
<div class="MsoNormal">
– Alice! Olyan rég láttalak! – mosolygott Irina. </div>
<div class="MsoNormal">
– Hol van Tanya? – kérdezte Kate, akin leplezetlen
feszültség uralkodott. </div>
<div class="MsoNormal">
– Azt nem tudom pontosan, hogy hol van, de azt tudom, hogy
hol nincs – mondta Alice, aki hirtelen komoly lett és visszahúzódó. El akarta
mondani, hogy mi történt Tanyaval, de bátyja közbeszólt. </div>
<div class="MsoNormal">
– Mindjárt itt lesz! Azt mondta, még készülődik és induljunk
el! – mondta Emmett, aki közben megérkezett Rosalie-val. </div>
<div class="MsoNormal">
„<i>Ne most. Látod
Kate-et? Mindenkit kinyiffant helyben, ha megtudja mi lett a hugicájával.
Otthon ráérünk vérfürdőt szervezni, nem gondolod?</i>”</div>
<div class="MsoNormal">
Alice észrevétlenül bólintott Emmett gondolataira, majd
elkezdte üdítővel kínálni az újonnan érkezőket és bemutatni őket az embereknek.
Mikor ezzel végeztek Irina félrehúzta Alice-t, hogy négyszemközt tudjanak
beszélgetni. </div>
<div class="MsoNormal">
– Mi történt Tanyaval? – kérdezte Irina. – Láttam rajtad,
hogy valami nem stimmel. </div>
<div class="MsoNormal">
– Irina, nézd… - kezdte volna Alice, de a vámpírlány
félbeszakította. </div>
<div class="MsoNormal">
– Edward az oka, ugye? Tudtam én! – jelentette ki Irina. </div>
<div class="MsoNormal">
– Edward egy emberlányba lett szerelmes. Soha nem érdekelte
őt Tanya, mármint szexuálisan. Képzelheted, hogy érzi magát Tanya. Nem akarta
látni, ahogy ők itt enyelegnek az egész város előtt. Nem tudom, hogy mikor jön,
vagy, hogy egyáltalán eljön-e – ecsetelte komoly arccal Alice, de közben belül
azért imádkozott, hogy ebből később ne legyen maradandó seb. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ez érthető, ismerem Tanyat, Edward az egyik szenvedélyévé
vált – bólintott Irina. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem akartuk nagydobra verni, ez senkinek se tenne jót –
mondta Alice. </div>
<div class="MsoNormal">
Egy másodperc sem telt belé, egy látomás villant a lány
fejében. A Cullen házat látta, amint az lángokban áll. Az üvegajtó kirobbant,
majd lángok nyaldosták az ablakkeretet. Ezután hirtelen Edward ugrott ki az
emeleti ablakból. Egyenesen Alice szemébe nézett, s egy könnycsepp hullott ki a
szeméből, majd a tekintete sötét és vad lett, mint egy szörnyetegnek. Edward
sarkon fordult és eltűnt az erdőben, Alice látomása pedig ezzel véget ért. </div>
<div class="MsoNormal">
– Igazad van Alice, hallgatok róla, esküszöm. Most
megkeresem Kate-et! – jelentette ki Irina, de Alice nem is hallotta rendesen,
csak fásultan bólintott. Belekortyolt a pezsgőjébe, majd érezte, hogy egy kéz a
vállára nehezedik. Edward volt a kéz tulajdonosa, aki a látomást Alice-szel
együtt nézte végig premier plánból. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ki tehet ilyet? – kérdezte Alice csendesen. – Kate? Irina?
Vagy valaki egészen más? De ki más? Hazudtam, és ezért fizetni fog az egész
család. </div>
<div class="MsoNormal">
– Alice! Sssssh! Nyugodj meg. Nem tehetsz róla. Egyelőre
nyugodj meg. Próbálj meg koncentrálni. Mikor fog ez megtörténni? – kérdezte
Edward komolyan, de a hangja olyan volt, mint a bársony és méz keveréke, de
Alice-t nem tudta megtéveszteni. Edward is éppolyan ideges volt, mint maga
Alice. </div>
<div class="MsoNormal">
– A közeljövőben. Nem tudom, hogy pontosan mikor. Egy hét
múlva, talán kettő – motyogta Alice, miközben meredten a pezsgőjét nézte. –
Edward! El kell menned Tanyaért! – jelentette ki hirtelen. </div>
<div class="MsoNormal">
– De te is tudod, hogy Tanya… - kezdte Edward, de Alice
félbeszakította. </div>
<div class="MsoNormal">
– Tudom, de el kell menned a házba, ahol a maradványok
vannak. El kell égetnünk. Tisztes temetést kell tartanunk neki. És el kell mondanunk
a Denaliknak, hogy mi történt – mondta Alice ellentmondást nem tűrő hangon, és
rögtön szervezkedni kezdett. – Megkeresem Jaspert és megkérdezem, hogy milyen
reakciót várhatunk a Denaliktól. </div>
<div class="MsoNormal">
– És Bellával mi lesz? – kérdezte Edward. </div>
<div class="MsoNormal">
– Figyelek rá, megígérem. Hazamegyünk, adok neki enni,
megfürdetem, lefektetem, mesélek neki esti mesét, elaltatom. Nyugodj meg, nem
lesz semmi baj – biztosította Alice. </div>
<div class="MsoNormal">
– Megkeresem és elköszönök tőle – jelentette ki Edward és
már el is tűnt a tömegben, majd Alice is elsietett. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1NTbvDD-ffcvHJaOeEjWS4xfz_TUkC1HhpO4fyCzYrpOBtEjfib7DWOpuKwK3QFPYyPq_0feN9_3foytOeBWqO7moDvmWvajIAyn7dTMN4NeAOM8h4SOex2cYcTZ9MsQF-_5tTvlRjBes/s1600/Royal_Ball_Room_by_EricHeuser.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1NTbvDD-ffcvHJaOeEjWS4xfz_TUkC1HhpO4fyCzYrpOBtEjfib7DWOpuKwK3QFPYyPq_0feN9_3foytOeBWqO7moDvmWvajIAyn7dTMN4NeAOM8h4SOex2cYcTZ9MsQF-_5tTvlRjBes/s1600/Royal_Ball_Room_by_EricHeuser.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A teremben hegedűk hangja árasztotta a melegséget, az
ijedtséget és a biztonságot. Nagy zeneszerzők tökéletesen komponált művei úgy
szálltak a báli forgatagban, mint egy bódító füst az aknában. Könnyen szelte
végig a termeket, és egy-egy pillanatra mindenki elképzelte, milyen is lett
volna itt lakni az ezernyolcszázas években, hallgatni az élő zenét és táncolni
a barátokkal. </div>
<div class="MsoNormal">
Lora kényelmes tempóban odasétált a csoki szökőkúthoz és
felvett egy epret, majd belemártotta a csokoládé szószba és kecsesen
beleharapott. Természetesen viselkedett, pedig tudta, hogy a Salvatore-ok
legszívesebben bármelyik pillanatban karót döfnének a szívébe. Nem félt
egyiküktől sem, de nem becsülte le találékonyságukat. Ettől függetlenül tudta,
hogy az a hármas fogat, melynek tagja egyenesen a halál felé rohan, és olyan
szalmaszálak tartják össze, hogy egyetlen fújástól darabokra hullik. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ó, Lora! Micsoda meglepetés! – sétált oda hozzá Damon. </div>
<div class="MsoNormal">
– Damon. Miben segíthetek? – kérdezte Lora, miután megette
az epret. </div>
<div class="MsoNormal">
– Egy pezsgőt hoztam neked. Békepezsgő – nyújtotta oda a
poharat Damon. Lora elvette. </div>
<div class="MsoNormal">
– Köszönöm – mondta, majd koccintottak Damonnal. </div>
<div class="MsoNormal">
– Az új kezdetre – mondott tósztot Damon, majd belekortyolt
az italába. Lora is belekóstolt volna, de megütötte az orrát a verbéna szúrós
szaga. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ha te hazugsággal kezdenéd újra, akkor sajnos el kell,
utasítsam a békejobbodat. – Lora letette a pezsgős poharat, majd odahajolt
Damonhoz és a fülébe suttogott. – A háborút jobban szeretem. </div>
<div class="MsoNormal">
– Én is – mondta Damon, majd szabad kezével villámgyorsan
leszúrta a vámpírlányt. Nem volt pontos, sem mély a seb, de hirtelen Lora
összeesett. Damon behúzta az első szobába, amit talált, majd elindult a
mosdóhoz. </div>
<div class="MsoNormal">
Abban a pillanatban, ahogy Damon elment, megjelent Nikki és
kihúzta a karót Lora hasából. </div>
<div class="MsoNormal">
– Megmondtam, hogy ez lesz – morogta Nikki, majd kinyitotta
a táskáját és egy váltásruhát húzott elő belőle. Pár másodperc múlva Lora is
magához tért. – Most boldog vagy? – kérdezte Nikki. </div>
<div class="MsoNormal">
– Sokkal rosszabb célzó, mint gondoltam, de a kellő erő
azért megvolt benne – forgatta a szemét Lora. Nikki csak csóválta a fejét, majd
segített letörölni a vért Loráról és átöltözni. Az üres ruhát az ágyon hagyták,
mintha még mindig ott feküdne. Így Damon abban a hitben van, hogy kiiktatta
Lorát, így könnyebb kiiktatni Damont, mikor nem számít rá. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYwjV_iGjxlfA80Blj4QcISZtkOSEg7NGHJdrHZB-gL_xmcxD1uVmGW6-dXmFUnGTYXnl46jcpp_a7KA75XelPz0l6wEE91XgcpUJFzP2WHhgYbfcjsifOR2msLs-f0piO1iH8pZdS_v-p/s1600/bella-bella-cullen-bella-swan-breaking-dawn-eclipse-Favim.com-410684_original.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYwjV_iGjxlfA80Blj4QcISZtkOSEg7NGHJdrHZB-gL_xmcxD1uVmGW6-dXmFUnGTYXnl46jcpp_a7KA75XelPz0l6wEE91XgcpUJFzP2WHhgYbfcjsifOR2msLs-f0piO1iH8pZdS_v-p/s320/bella-bella-cullen-bella-swan-breaking-dawn-eclipse-Favim.com-410684_original.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
-Én is megyek veled – jelentette ki kérlelhetetlenül Bella,
mikor Edward bejelentette korai távozását. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem, Bella, most itt kell maradnod. Este találkozunk
otthon! – Zárta le a vitát Edward.</div>
<div class="MsoNormal">
– Edward Cullen! Nem elég, hogy itt hagysz, még csak el sem
köszönsz rendesen? – húzta fel az egyik szemöldökét Bella. Erre Edwardnak
megenyhült az arca, és elkapta Bella derekát. Csendesen magához húzta, miközben
tekintetük egybeolvadt. Edward lassan közelített Bella arca felé, a várakozás
édes pillanatait úgy húzta el, mintha ezek lennének az utolsó perceik.
Gyengéden értek egymáshoz ajkaik, s Bella szíve egyre hevesebben és hevesebben
vert, míg elszakadt a cérna és vadul csókolni kezdte szerelmét. Edward boldogan
somolygott, de visszahúzta szilaj kedvesét a való világba és lassan, gyengéden
csókolta Bellát. Abban a pillanatban a lehető legkülönbözőbbek voltak, hiszen
Bella forró testtel, zakatoló szívvel, hevesen követelte Edward ajkait, aki
viszont egy pillanatra sem engedett az ösztöneinek, hideg kezei biztosan
tartották Bellát, hűvös csókja pedig kimért volt, de semmivel sem
tökéletlenebb, mint Bella ösztöni csókja. Együtt alkottak egészet és a
különbségeik miatt volt még hihetetlenebb érzés a szerelem. </div>
<div class="MsoNormal">
Alice már kiment a csodálatosan feldíszített házból és
előállt az autóval. A szürke Volvon csillogott, ahogy a lámpások fénye ráesett,
éppúgy, ahogy Alice szeme is csillogott, de nem a fényektől. A vámpírlány barna
szemét félelem és aggodalom töltötte meg, ahogy várakozott Edwardra. Fejében
újra és újra lejátszotta a látomását, hátha bármi nyomra akad. De sajnos nem
jutott közelebb a megoldáshoz, és hogy ki állítja a feje tetejére a Cullen
házat, az egyelőre titok marad. </div>
<div class="MsoNormal">
Edward kecsesen, de gyorsan szállt be a kocsiba az
anyósülésre. Becsukta maga mögött az ajtót, mire Alice kérdés nélkül a gázra
lépett. Az autó felbőgött és pár másodperc múlva már el is tűntek a Lockwood
birtokról, mintha sohasem jártak volna ott. Csak az ablakban figyelő Bella
emlékezett arra, hogy Cullenék egy perce még a bálban voltak. </div>
<div class="MsoNormal">
Mikor azonban Bella is szeme elől veszítette őket, hirtelen
roppant üres és unalmas lett a mulatság. Éppen addig a pillanatig tartotta
unalmasnak, amíg Bellának társasága nem akadt, mégpedig Damon Salvatore személyében.
</div>
<div class="MsoNormal">
-Megismersz Angyalom? – kérdezte Damon tenyérbe mászó műmosollyal
az arcán. Édes illata és jellegzetes hangja azonnal elárulta őt, de Bella nem
akart hinni a szemének. </div>
<div class="MsoNormal">
-Te ki vagy? – kérdezte értetlenséget mímelve. </div>
<div class="MsoNormal">
-Ismerjük egymást, Kedvesem – mormolta Damon a nyakába. – Én
vagyok a Herceged! </div>
<div class="MsoNormal">
Bella épp felháborodva válaszolni akart, de mire hátrafordult
Damonnak hűlt helye sem maradt. Még érezte hűs leheletét, ahogy csiklandozza a
nyakát, biztos volt benne, hogy nem csak képzelte a beszélgetést. Vajon ez a
férfi lenne a hercege? Nem! Biztos volt benne, hogy nem. Csakis Edward Cullen
lehet a hercege, álmai férfiúja, senki más. De Edward elment, semmi
magyarázatot nem hagyva, eltűnt, mint a kámfor. Tudta, hogy Edward titkol
valamit és Bellának egyre kevésbé tetszettek a titkok. Unta már, hogy mindenből
kimarad, és ha valami igazán fontos dolog történik, akkor rögtön félreállítják,
mint egy tehetetlen kisgyereket. Elég lesz már az eltűnésekből és az örökös
kérdőjelekből. Elhatározta, hogy ha újra találkoznak, igenis kikérdezi Edwardot
mindenről. Tiszta vizet kell önteniük a kapcsolatuk poharába. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-85735494589208275022011-12-25T23:00:00.001+01:002011-12-25T23:00:20.317+01:0043.Fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Sziasztok! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Voálá, itt van a negyvenhármas számú fejezet. Kész történelem ez a Mystic Forks, remélem, még nem unjátok! :) Nos, ha van, aki unja, az olvassa el a friss fejezetet, ugyanis nem mindennapi dolgok történnek. Kicsit sok szemszögváltás van benne, de ettől lett még ropogósabb a fejezet! :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Karácsonyi ajándéknak nem lenne utolsó, ha megdobnátok egy megjegyzéssel! :))</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Véres pusszantás: Wedó</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-kK5RaR9mdUY/Tveb74mOrmI/AAAAAAAAB78/IdleCwwGKAs/s1600/vampire-diaries-banner-53.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="120" src="http://1.bp.blogspot.com/-kK5RaR9mdUY/Tveb74mOrmI/AAAAAAAAB78/IdleCwwGKAs/s320/vampire-diaries-banner-53.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Azt hiszed okos vagy?
Azt hiszed meg tudod váltani a világot? Nekem nem kellene a világ minden
okossága sem, nekem az is jó lenne, ha buta lennél, de legalább tudnám, hogy
szívedből szeretsz engem és nem az eszeddel.”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;">43. The founder’s ball (Az alapítók bálja)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
(Narrátor szemszöge)</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Másnap az iskolában mindenki csak is az alapítók napi bálról
tudott beszélni. Caroline elárasztott mindenkit azzal, hogy ő milyen
csodálatosan fog festeni. Elenát azonban hidegen hagyta ez az egész, mivel az
előző estén gondolkodott. Részben a Damonnal töltött délután hallottak, részben
pedig a Stefannal átbeszélgetett éjszaka volt napirenden. Stefan elmesélte az ő
verzióját Katherine-ről, és megbeszélték a vámpír problémát is, élen
Meredith-tel. </div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-fHYqKLnPV0k/TvebkKqj02I/AAAAAAAAB7w/gz08GckiMHg/s1600/blood-brothers.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://1.bp.blogspot.com/-fHYqKLnPV0k/TvebkKqj02I/AAAAAAAAB7w/gz08GckiMHg/s320/blood-brothers.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
-Damon, te jössz a ma esti bálra? – kérdezte Stefan reggel. </div>
<div class="MsoNormal">
– Igen, Stefan, de nem kell aggódnod, van már partnerem is
és öltönyöm is az estére – biztosította Damon, majd hörpintett egyet a reggeli
véradagjából. – És mellesleg egy borzalmasan gonosz tervem is van, amiben
sajnos mindenki Szent Stefanja nem szerepel. </div>
<div class="MsoNormal">
– Damon! Ha Elenának bármi baja esik… </div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor mi lesz? Háborús áldozatok mindig akadnak. </div>
<div class="MsoNormal">
– Damon! </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem érdekel Stefan! Ha nem akarod a barátnődet a bálon
látni, tessék, akadályozd meg! Maradj itthon! De az ördögi tervemet nem fogom
lefújni csak azért, mert esetleg véletlenül Elenára is fröccsen egy kis vér. </div>
<div class="MsoNormal">
– Tömegmészárlást akarsz rendezni? – kérdezte Stefan sokkal
halkabban. Damon erre csak a szemét forgatta. </div>
<div class="MsoNormal">
– Igen, Stefan és te leszel az első, akit kinyírlak, ha még
egy ilyen idióta kérdést felteszel – mosolygott Damon, majd kiitta a poharának
utolsó vércseppjét, lerakta az üres poharat és eltűnt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-WwXRhlq7zKM/TvebSxDIYMI/AAAAAAAAB7k/_KZpkNk280s/s1600/stelena-2x02-stefan-and-elena-20446019-480-270.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="http://3.bp.blogspot.com/-WwXRhlq7zKM/TvebSxDIYMI/AAAAAAAAB7k/_KZpkNk280s/s320/stelena-2x02-stefan-and-elena-20446019-480-270.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
-Elena! Mi lenne, ha a ma estét kettesben töltenénk? –
kérdezte Stefan nekidőlve az egyik szekrényajtónak. </div>
<div class="MsoNormal">
– Csábító, de ma van az alapítók napi bál. Kötelező program,
mert Gilbert vagyok. </div>
<div class="MsoNormal">
– Én pedig Salvatore, de lesz rajtunk kívül minimum egy
Gilbert, és Salvatore is – próbálta meggyőzni Stefan. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ezek szerint nem akarsz velem jönni a bálba? – Elena becsukta
a szekrényét és Stefanra koncentrált. </div>
<div class="MsoNormal">
– De, Elena, szívesen vagyok veled, csak nincs kedvem a mai
este zsúfolt tömegben mosolyogni. </div>
<div class="MsoNormal">
– Akkor az én kedvemért. Kérlek? – Elena megfogta Stefan
kezét, és a szemébe nézett, mikor ezt kérte tőle. Stefan beleegyezően
sóhajtott, aztán adott Elena szájára egy puszit. </div>
<div class="MsoNormal">
– Hát legyen… - Miközben a terem felé sétáltak Stefan már
gondolkodott a következő anti-bál mentőötleten. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-lKWnEx9ZAag/TveaQfkhhzI/AAAAAAAAB7Y/zw1c1okjScY/s1600/Lora+Day_Mystic+Forks.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-lKWnEx9ZAag/TveaQfkhhzI/AAAAAAAAB7Y/zw1c1okjScY/s320/Lora+Day_Mystic+Forks.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
-Hölgyem! Megtisztelne azzal, hogy elkísér a mai alapítók
napi bálra? – kérdezte Alarick térden állva Lorától, aki éppen a fehérneműjét
vette fel. Lora az ágyon ült, Alarick pedig mellette térdelt. </div>
<div class="MsoNormal">
– Örömmel, Mr. Saltzman. De lenne egy feltételem. </div>
<div class="MsoNormal">
– Bármi lehet. </div>
<div class="MsoNormal">
– Én választok neked öltönyt ma estére – mosolygott csillogó
tekintettel Lora. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem vagy egy egyszerű eset – sóhajtott Alarick. – Rendben van.
</div>
<div class="MsoNormal">
Lora azonnal a nyakába ugrott és csókolgatni kezdte a
nyakát. </div>
<div class="MsoNormal">
– De akkor nekem is van egy kérésem – állította le egy
pillanatra kedvesét Rick. – Ne túl hivalkodó legyen. </div>
<div class="MsoNormal">
– Természetesen, Uram! – pukedlizett Lora, majd fölvett egy
farmer rövidnadrágot és egy western csizmát, majd egy fehér trikót és egy
inget. Rick felvette a farmerját és egy sötétkék pólót, majd reggelizni indult
a konyhába. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-utsogI3GgjQ/TveZoiKhYDI/AAAAAAAAB7M/YLY8VpxourU/s1600/ash-kris-2k2blg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="211" src="http://4.bp.blogspot.com/-utsogI3GgjQ/TveZoiKhYDI/AAAAAAAAB7M/YLY8VpxourU/s320/ash-kris-2k2blg.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – jelentette ki Bella
karcosan. </div>
<div class="MsoNormal">
– Dehogynem! Bella, te most vagy tizenhét és most kell
ezeket átélned – okította kemény érvekkel Alice. – Én választok neked ruhát,
cipőt, ékszert, sminket, hajat, mindent! Neked csak el kell menned Edwarddal a
bálba és egy órán keresztül jól kell éreznetek magatokat. Ennyi a feladatod,
nem több. </div>
<div class="MsoNormal">
– Pont ettől tartottam – motyogta Bella. Enyhén szólva
megrémült, hogy Alice akarja felöltöztetni, mint valami próbababát. Enyhén
szólva megrémült, hogy Alice akarja felöltöztetni, mint valami próbababát. </div>
<div class="MsoNormal">
– Figyelj Bella! Mikor Edward ember volt, imádta a bálokat!
Legalább neki okozz egy kis örömöt! – füllentette Alice, miközben bekanyarodtak
a kémiafolyosóra. Beálltak a szertár előtt kígyózó sorba, ahol mindenki a kísérlethez
szükséges eszközöket próbálta beszerezni. </div>
<div class="MsoNormal">
– Rendben, Alice. De csak Edward miatt csinálom ezt! – Bella
ezzel lezártnak tekintette a témát, Alice pedig már szárnyalt is a boldogságtól
és tervezgetni kezdte a délutáni programot. Minimum két plázát végig akart
járni, hogy megtalálhassa a tökéletes ruhát Bellának és magának. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-Hq1acHoLvvM/TveYcNhz21I/AAAAAAAAB7A/LxL2unDTugM/s1600/bella+breaking+dawn.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-Hq1acHoLvvM/TveYcNhz21I/AAAAAAAAB7A/LxL2unDTugM/s320/bella+breaking+dawn.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
(A bálon)</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Én itt megfordulok, Edward engedj el, nekem ennyi elég
volt! – mondta Bella, miközben a Lockwood udvaron haladtak a bejárat felé. </div>
<div class="MsoNormal">
– De hiszen még csak be se mentünk! – méltatlankodott Alice.
</div>
<div class="MsoNormal">
– Töri a lábam a cipő, fáj a fejem, a hasam, és mindenem –
sorolta ellenérveit Bella. </div>
<div class="MsoNormal">
– Legalább Edward kedvéért menjünk be! – kérlelte Alice. </div>
<div class="MsoNormal">
– Utállak Alice Cullen! – jelentette ki halálosan komolyan
Bella, miközben egyre közelebb értek a bejárathoz. </div>
<div class="MsoNormal">
– Örvendek Mr. Lockwood! Mrs. Lockwood, csodálatos a
dekoráció! – bókolt alkalomhoz illően Edward. </div>
<div class="MsoNormal">
– Mr. Cullen! Ms. Cullen! Ms. Swan! Öröm titeket újra látni!
– jelentette ki Richard Lockwood és kezet fogott Edwarddal. </div>
<div class="MsoNormal">
– Á, Mr. Saltzman! Örülök, hogy eljött! És milyen bájos
partnere van! – mosolygott kedvesen Carol Lockwood. Majd Alarick kezet rázott
Richarddal. </div>
<div class="MsoNormal">
– A nevem Lora Day, és meg kell mondjam, csodás házigazda ön
Mrs. Lockwood. Le vagyok nyűgözve Mr. Lockwood! </div>
<div class="MsoNormal">
– Fáradjanak beljebb! – invitálta vendégeit Richard. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Belül hatalmas pompa várta a vendégeket. Az ajtó mellett egy
pincér állt, aki pezsgőt szolgált a belépőknek. Az előszobában hatalmas
liliomcsokrok voltak kristályvázákban elhelyezve, mellettük pedig gyertyák
ontották a fényt. A mennyezetről hatalmas kristálycsillár lógott, amin minimum
száz gyertya égett. A szalonba belépve svédasztal várta az éhezőket, és
mellette még több jobbnál jobbféle italt szolgáltak fel. Mindenkin káprázatos
ruha volt és elragadóan festettek a férfiak a kiváló minőségű öltönyökben. A
különböző szobákban kiállították az alapító családoktól kapott ereklyéket,
melyek eredeti 1800-as évekbeli darabok voltak. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
– Stefan és Elena! Meglep, hogy itt látlak benneteket! –
üdvözölte őket Damon. – Elena, te elképesztően gyönyörű vagy. Tesó, neked pedig
jól áll az öltöny. </div>
<div class="MsoNormal">
– Köszönöm Damon – mondta Elena meglepetten. </div>
<div class="MsoNormal">
– Damon. Állj le – mondta rezzenéstelen arccal Stefan. Kis
részint értette a bókolásra, nagyobb részint az ördögi tervre koncentrált. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ez csak egy apróság volt Stefan, ne húzd fel magad rajta –
jelentette ki nemes egyszerűséggel Damon és mosolyogva emelte a pezsgőspoharát,
majd belekortyolt és távozott. Fél óra sem telt bele, de megjelent Meredith, és
ezzel a problémák kezdtek a felszínre törni. Meredith flörtölt Matt-tel és
feltűnően sokszor, és sokáig nézte a fiú nyakát. Egy pillanat alatt átváltozott
Meredith arca, és már nem a kedves mosolygós arcú lány volt, hanem egy
pokolbéli szörnyeteg. Vörös lett a retinája és kidudorodtak az erek a szeme
alatt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
– Egy pillanatra megbocsájtasz? – kérdezte Stefan, de meg
sem várta Elena válaszát, már is ment szuperhőst játszani, és megmenteni Matt
bőrét. </div>
<div class="MsoNormal">
– Meredith! – parancsolt rá fojtott hangon. Arrébb lökte a
lány vállát Matt nyakától. – Matt, hoznál a barátnődnek egy pezsgőt? – kérdezte
gyorsan Stefan, miközben le sem vette a szemét Meredith-ről. </div>
<div class="MsoNormal">
– Persze… - azzal Matt lelépett a színről. Szerencséjére. </div>
<div class="MsoNormal">
– Bébiszittert akarsz játszani? Keress magadnak más balekot
Stefan! – jegyezte meg gunyorosan Meredith, majd tovább akart lépni, de Stefan
megállította. </div>
<div class="MsoNormal">
– Részeg vagy? – kérdezte Stefan. </div>
<div class="MsoNormal">
– Majd leszek. Fiatal még az este. De minden esetre
szomjasnak szomjas vagyok – villantott egy fenyegető mosolyt Meredith, úgy hogy
éppen kilátszottak éles szemfogai. </div>
<div class="MsoNormal">
– Hó-hó! Azt felejtsd el Meredith! Nem rendezel vérfürdőt
itt! – jelentette ki keményen Stefan. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-oIgCbFJZoFU/TveX8toEcgI/AAAAAAAAB60/sJCOO-ky9-o/s1600/Family-Ties-elena-gilbert-8259897-584-800.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-oIgCbFJZoFU/TveX8toEcgI/AAAAAAAAB60/sJCOO-ky9-o/s320/Family-Ties-elena-gilbert-8259897-584-800.jpg" width="233" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
(Eközben)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mikor Stefan ott hagyta Elenát, a lánynak máris akadt
társasága. Lora lépett oda hozzá és végighúzta kesztyűs ujját Elena nyakán. </div>
<div class="MsoNormal">
– Szép esténk van, nem gondolod? – kérdezte műmosollyal az
arcán Lora. </div>
<div class="MsoNormal">
– De. – Elena nagyot nyelt. </div>
<div class="MsoNormal">
– Mikor legutóbb találkoztunk még fontos személy voltál az
életemben, aki sehová sem tartozott, ezért érintetlen volt. Most a rossz helyen
állsz a harcban Elena. Bármit is tervez Damon, el fog bukni. Remélem,
figyelmezteted őt helyettem is. </div>
<div class="MsoNormal">
Miután Lora beleültette a bogarat Elena fülébe tovább állt
és egy ital után nézett. Elena látta, hogy Stefan éppen Meredith-tel beszélget,
de hirtelen nem ez lett a legfontosabb. Meg akarta találni Damont, hogy
kivallathassa a tervéről. </div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-Livbtmr7pY8/TveXe25EXjI/AAAAAAAAB6o/Xi-fqTtRG-o/s1600/damon-ian-20.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-Livbtmr7pY8/TveXe25EXjI/AAAAAAAAB6o/Xi-fqTtRG-o/s320/damon-ian-20.jpg" width="231" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
(Eközben) </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Maga megbabonázóan fest Liz! – bókolt Damon, majd pezsgőt
nyújtott a nevető sheriff-nek. </div>
<div class="MsoNormal">
– Köszi Damon. Ez tényleg jól esett. – Elvette a pezsgőt,
majd koccintottak. </div>
<div class="MsoNormal">
– Szívesen máskor is, bár eredetileg nem erről akartam veled
beszélni. Teljesen biztos vagyok benne, hogy két vámpírhölgy van ma a
társaságunkban. </div>
<div class="MsoNormal">
– Komolyan beszélsz? Kik azok? – A sheriff máris a
táskájához nyúlt, de Damon megfogta a nő kezét, ezzel leállítva a mozdulatot. </div>
<div class="MsoNormal">
– Mi a terved Liz? Lelövöd őket? Pánikot keltesz? – kérdezte
felhúzott szemöldökkel Damon. – Ennél fondorlatosabbnak kell lennünk. Van nálam
egy fiola verbéna. Bele tudjuk keverni az italukba, mondjuk a teraszon, ahol
nem figyel senki, aztán valaki csöndesen hátba lövi egy fagolyóval. Vagy karót
döf a szívébe, ez már csak részletkérdés. A lényeg pedig, a diszkréció. </div>
<div class="MsoNormal">
– Igazad van, Damon. Mikor csináljuk? </div>
<div class="MsoNormal">
– Szólni fogok, egyenlőre élvezzük a partit. De talán
szükséges lenne egy-két embered, akik tudják használni a fegyvert, ha esetleg
tudod… </div>
<div class="MsoNormal">
- Természetesen – felelte a sheriff. </div>
<div class="MsoNormal">
– Damon! – jött oda Elena. </div>
<div class="MsoNormal">
– Igen? – kérdezte bájmosollyal az arcán Damon. </div>
<div class="MsoNormal">
– Beszélhetnénk? Négyszemközt… - kérdezte titkolózva Elena. </div>
<div class="MsoNormal">
– Persze. Felkérhetlek egy táncra? – kérdezte megoldva a
problémát Damon. </div>
<div class="MsoNormal">
– Menjünk – bólintott Elena. </div>
<div class="MsoNormal">
A parketten hat-hét pár keringett a zenére, és az
Elena-Damon páros hamar beilleszkedett közéjük. Elena hamar belevágott a
beszélgetés közepébe. </div>
<div class="MsoNormal">
– Mi a terved Lora ellen? – szegezte neki a kérdést. </div>
<div class="MsoNormal">
– Honnan veszed, hogy nekem tervem van Lora ellen? –
kérdezte ártatlan boci szemekkel Damon. </div>
<div class="MsoNormal">
– Bármit is tervezel, nem fog sikerülni. Lora számít rá –
mondta komolyan Elena. </div>
<div class="MsoNormal">
– Én lehet, hogy jobban aggódnék Meredith miatt. Rossz
bőrben van – súgta Damon. </div>
<div class="MsoNormal">
– Damon, Meredith a legjobb barátnőm. Nagyon szépen
megkérlek, hogy ne bántsd őt. </div>
<div class="MsoNormal">
– Meglátom, mit tehetek Elena. </div>
<div class="MsoNormal">
– Elena! – szólította meg a párost Stefan. – Damon, nincs
kedved átadni a barátnőmet? </div>
<div class="MsoNormal">
– Természetesen – mosolygott Damon. – Miért is ne? Nekem
úgyis van még elintézni valóm. </div>
<div class="MsoNormal">
Azzal Damon eltűnt a forgatagban, átadva a helyét Stefannak.
</div>
<div class="MsoNormal">
– Mi Damon titkos terve? – kérdezte csöndesen Elena. </div>
<div class="MsoNormal">
– Bárcsak tudnám… </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-m8eF3hzjsdU/TveWv0X4keI/AAAAAAAAB6Q/dFwtkyNWshY/s1600/clara-n495asqidxqma5qn.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-m8eF3hzjsdU/TveWv0X4keI/AAAAAAAAB6Q/dFwtkyNWshY/s1600/clara-n495asqidxqma5qn.jpg" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
(Eközben) </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
-Mi a neved? – kérdezte Meredith egy kedves, részeg sráctól.
</div>
<div class="MsoNormal">
– Mark. </div>
<div class="MsoNormal">
– Szuper! Az én nevem Meredith. </div>
<div class="MsoNormal">
– Szia! </div>
<div class="MsoNormal">
– Nos, Mark szívesen táncolnék veled, de te túl finom vagy
ahhoz, hogy sokáig kerülgessük egymást – jelentette ki önelégült ribanc
hangsúllyal Meredith. – Viszlát, édesem! – súgta a fiú fülébe, majd egy
erőteljes mozdulattal belemélyesztette szemfogait a nyaki ütőeret takaró bőrbe.
A fiú hirtelen megszólalni sem tudott, azután pedig már nem tudott megszólalni
a jelentős vérveszteségtől. A meleg, édes nedű úgy áramlott át Meredith testén,
mintha egy borzongás futna végig rajta. Ez persze forrósággal töltötte el, és
boldogan szívott még több vért magába. A következményekkel nem is foglalkozott,
hogy bárki megláthatja, vagy, hogy a fiú idő előtt meghal. </div>
</div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-67843764064938494932011-12-24T20:53:00.001+01:002011-12-25T12:51:47.910+01:0042.Fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Sziasztok Vámpírjaim!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Szenteste alkalmával szeretnék ezzel a fejezettel Boldog Vámpírságban Gazdag Karácsonyt kívánni nektek! :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Holnap érkezik a következő fejezet, az esti órákban! :) </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Véres pusszantás: Wedó <3</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-pJPavzL2zMw/TvYtAU5JeBI/AAAAAAAAB40/FMuCRsg5Sgs/s1600/images+%25283%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-pJPavzL2zMw/TvYtAU5JeBI/AAAAAAAAB40/FMuCRsg5Sgs/s1600/images+%25283%2529.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Pofont kaptál? Állj
talpra! Vársz valakit, aki nem akar jönni? Tojd le! Ha igazán fontos vagy,
egyszer úgyis besétálsz az életembe…”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
42. Girlfriends</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
(Narrátor szemszöge)</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ha azt hisszük, hogy egy aprócska nyaklánc sok galibát tud
okozni, akkor egy Apuka mennyit tud? Egy hús, vér ember, aki beszél, cselekszik
és még jobban összebogozza a szálakat? </div>
<div class="MsoNormal">
Jessica előző éjjel alig tudott elaludni a mellette fekvő
félhulla Mike-kal, és reggel mikor felkelt, Mike helyett csak lila karikákat
talált a szeme alatt. Persze az alapozó, korrektor és púder jelentősen segített
a helyzeten, de lássuk be, nem egy túlzottan rózsás kezdés. </div>
<div class="MsoNormal">
A sors szerencsére, vagy szerencsétlenségünkre,
kiszámíthatatlanul működik és hol jobb, hol rosszabb lapokat oszt. Az élet
dílernek csapnivaló, de rendezőként zseniális munkát végez. Mikor Jess beért az
iskolába, Mike már várt rá az egyik asztalon ülve. Azonnal felállt és a lányhoz
sétált, majd megcsókolta a lányt. Jessica először teljesen meglepődött, azután
persze élénken viszonozta Mike kitüntető figyelmességét. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
– Ezzel még tartoztam tegnap este – jelentette be Mike
elégedetten, mikor elengedte Jessicát, hogy a lány elegendő mennyiségű
oxigénhez juthasson. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ne haragudj, én esküszöm, hogy nem tudtam! – Jess hangja
egyre magasabb és hangosabb lett, így Mike kreatívan, gyorsan a szájára
tapasztotta a sajátját, ezzel elnémítva Jessicát és újra megcsókolva kedvesét. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem haragszom. Már el is felejtettem – mosolygott Mike. –
Gyere! Menjünk órára! </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mike összekulcsolta ujjaikat és úgy indultak az iskolaépület
felé. Mikor bementek, majdnem beleütköztek Elenába és Bonnie-ba, akik épp a
mosdóból jöttek ki és törtek utat maguknak a tömegben. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
– Jess! Mike! Minden oké? – kérdezte gyorsan Elena, mire a
páros bólintott, és a lány már el is tűnt a forgatagban. Hamar beolvadt Mike és
Jessica is a tömegbe, így pedig kezdetét vehette az sulis rutin. Persze nem kis
meghökkenést okozott az iskolai életben az, hogy ők egy párt alkotnak, így
hétfő reggel is volt min csámcsogni. </div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-OCHLYijvF8E/TvYsyl7Jv5I/AAAAAAAAB4o/Ub2UgxxcBAA/s1600/Elena-Gilbert-s2108.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-OCHLYijvF8E/TvYsyl7Jv5I/AAAAAAAAB4o/Ub2UgxxcBAA/s320/Elena-Gilbert-s2108.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
(Emlék from 1864)</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nézzen rám! Stefan, nézz rám! – Katherine dallamos hangon
parancsolt Stefanra, aki éppen a cipője orrát nézte zavarában. A kisasszony
kérése azonban szent volt, így kék szemeit Katherine-re emelte. Katherine-t
elöntötte a melegség, de közben fondorlat és egy jó parti öröme zsongott benne.
– Szívesen táncolok Önnel, a következő dal csak az Öné, de most iparkodnom kell
a parkettre, mivel kedves bátyjának ígértem a mostani táncot. </div>
<div class="MsoNormal">
Stefan szemei erre elkerekedtek, Katherine tekintete azonban
megnyugtatta a fiúban feltörő vadállatot.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
– Köszönöm, hogy megtisztel Miss Katherine! A tekintetem
Önnel lesz ezalatt a rövid idő alatt is – Stefan kezet csókolt, majd ellépett a
hölgytől és elvett egy pohár italt az egyik felszolgáló férfitól. Miután
felhörpintette a pohár tartalmát, visszatette a tálcára azt. Kisétált a
teraszra és a csillagokat kezdte vizslatni. Pár perc magánya lehetett csak,
mert odalépett hozzá egy férfi. </div>
<div class="MsoNormal">
– Áh, az ifjabb Mr. Salvatore. Örvendek, az én nevem Bingley
Richardson ezredes – nyújtott kezet a tiszt. Stefan elfogadta és illedelmesen
kezet ráztak. </div>
<div class="MsoNormal">
– Remélem nem lesz szükség az haderejére ezredes úr. Minden
egyes vércsepp, amit veszítünk hatalmas áldozat a Földnek. </div>
<div class="MsoNormal">
– Igaza van Uram, de Ön is tudja, hogy ez nem csak rajtam
múlik. A katonáim égnek a tettvágytól, ámbátor szabad megjegyeznem, hogy köztük
van az Ön mélyen tisztelt bátyja is. Igen tehetséges katona, így nem is várható
el tőle más. </div>
<div class="MsoNormal">
– Többek közt ezért is reménykedem a harc elmaradtában. Nem
lenne szerencsés, ha a szeretett bátyám otthagyná a fegyverét a harcmezőn. –
Stefan ezt csak félig tudta őszintén mondani. Felszínen fortyogott, hogy az
első táncot Damonnak ígérte az igéző tekintetű Katherine kisasszony. Kívánta
bátyja halálát, hogy ne állhasson szerelmük útjába, ám közben tudta, hogy
hatalmas űrt hagyna maga után, ha Damon eltűnne a világról. – Ha megbocsájt,
Mr. Richardson, most szeretném megtekinteni a bál első táncát. </div>
<div class="MsoNormal">
– Jómagam is részt veszek benne, ezért én is a táncterembe
igyekszem, örülök, hogy eszembe juttatta.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Belépve a táncterem pompája aligha ragadta meg Stefan
figyelmét. Sokkal inkább egy halvány barackszín ruhában álló hölgy, aki a terem
másik végében társalgott. Aztán megszólalt a zene és Damon tűnt fel a színen,
felkérve a gyönyörű hölgyet, Katherine-t. Ahogy a lány felé fordult, hajába
illesztett gyöngyök csillámlottak az erős gyertyafényben. Egy lassabb dalt
húztak a muzsikusok és egymásba olvadó tekintetek járták körbe a táncparkettet.
Stefan majd felrobbant a terem szélén álló bámészkodók között, ahogy bátyját és
szíve hölgyét látta keringőzni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Katherine arca pirospozsgás volt és gyermeki, barna
szemeiben játékosság csillogott. Damon arcára kellemes félmosoly ült ki, kék
szemét le sem vette volna partneréről. Ámbár tekintete néhol lecsusszant
Katherine szeméről a telt dekoltázsára, ezzel még nagyobb féltékenységet keltve
Stefanban. Katherine barackszín ruháján úgy futottak végig a rózsafüzérminták,
mintha csak angyalkák varrták volna rá. A fűzője pedig úgy simult a derekára,
hogy Stefan megirigyelte azt. Kesztyűt nem viselt, csak egy szalag volt körbetekerve
a karján, ezzel egzotikus harmóniát, mégis újdonságot nyújtva a küllemének
egyensúlyában. </div>
<div class="MsoNormal">
A zene egyre halkult és mikor Stefan idegei már a végüket
járták, a párok eltávolodtak egymástól, majd meghajoltak. A nők ezután
mosolyogtak és tapssal köszönték meg a zenét és a táncot. Damon még
gyönyörködött egy pillanatot Katherine-ben, aztán a lány újból meghajolt és
továbblépett a férfitől. </div>
<div class="MsoNormal">
Katherine az udvarhölgyeivel nevetgélt, Damon pedig
egyenesen Stefanhoz ment. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
– Jó estét Öcsém! – köszöntötte vidáman Damon. </div>
<div class="MsoNormal">
– Neked is Bátyám! - mondta, majd kezet ráztak. Stefan
persze füllentett, de ez nem jelentett semmit Damon számára, aki révbe
érkezettnek érezte magát. – Enyém a következő tánc Katherine-nel. </div>
<div class="MsoNormal">
–Ó, hát akkor ne okozz neki csalódást – mosolygott Damon,
aki mintha fel sem fogta volna öccse szavait, még mindig a fellegek közt járt.
Ez még jobban feldühítette Stefant. Az zavarta, hogy Damon nem tekinti őt
ellenfélnek, azt hiszi, hogy csak egy gyalog, nem pedig tiszt a pályán. Stefan
be akarta bizonyítani, hogy ő a fehér király a táblán, nem pedig Damon. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Damon már tovább is lépett és egy pohár bor kíséretében
üdvözölte a barátait, akikkel hangosan nevetgéltek egy jól elsütött poénon. A
bál hangulata rózsás volt, és a házigazda máris táncra invitálta vendégeit. Stefan
gyomrában és torkában hirtelen egy gombóc nőtt, és megigazítva öltönyét,
Katherine-hez indult. Mikor a kisasszony elé ért, mélyen meghajolt, majd a
kezét ajánlva fölkérte őt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
– Miss Katherine? – Katherine légies könnyedséggel
pukedlizett, majd elfogadta Stefan kezét. </div>
<div class="MsoNormal">
– Mr. Salvatore. </div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy Stefan kezébe illesztette ujjait, a fiút elöntötte a
mámoros eufória. A torkában lévő gombóc elpárolgott, s helyette boldogság járta
át minden testrészét. </div>
<div class="MsoNormal">
– Hogy van Miss Katherine? – kérdezte könnyedén csevegve Stefan.
</div>
<div class="MsoNormal">
– Örülök, hogy megkérdezte Mr. Salvatore, remekül érzem
magam. A tánc felpezsdít, bár, ha így folytatom mégis rövid lesz a mai
éjszakám. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ezt hogy érti? </div>
<div class="MsoNormal">
– Ó, annyi finomság van terítéken, és így is annyi félét
kóstoltam már. Csodaszámba menne, ha nem rontanám el a gyomrom. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ha óhajtja, szívesen megfékezem az Ön gyönyörű ujjait a
torkoskodástól – mosolygott Stefan. </div>
<div class="MsoNormal">
– Hogyan gondolta elzárni éhes ujjaim? </div>
<div class="MsoNormal">
– Esetleg lefoglalnám, mint most, ha nem haragszik. Most
mondta, hogy a tánc boldoggá teszi Hölgyemet. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ha nem haragszik nem ígérkeznék el, bár kétség kívül
csábító ajánlattal kecsegtetett Mr. Salvatore – mondta Katherine bájos
mosollyal az arcán, és hiába kosarazta ki Stefant, a fiú mégis csak jobban
lángra lobbant iránta. </div>
<div class="MsoNormal">
– Megértem indítékát Miss Katherine, élvezem Önnel most a
táncot, ha csak ennyi adatik meg – mondta Stefan bájmosollyal az arcán. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Elmerült
a lány tekintetének vizsgálatában, miközben a táncmozdulatok játszi
könnyedséggel jöttek egymás után. Hol két kezébe vette a lány gyöngének tűnő
apró kezeit, hol pedig tánctartást vettek fel, ezzel közelebb kerülvén
egymáshoz. Ekkor Stefannak alkalma volt megtapintani Katherine ruhájának
bársonyos lágyságát és bőrének hamvas puhaságát. Az elvarázsolt hangulatnak
pedig csak a csönd vetett véget, s ezzel a táncnak is. </div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-vOmySkiEPN8/TvYr1n10eOI/AAAAAAAAB4c/stijKJJD1HQ/s1600/Infiniti-Essence_Concept_2009_800x600_wallpaper_09-damon.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-vOmySkiEPN8/TvYr1n10eOI/AAAAAAAAB4c/stijKJJD1HQ/s320/Infiniti-Essence_Concept_2009_800x600_wallpaper_09-damon.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
(Narrátor szemszöge)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hazavigyelek? – kérdezte Damon félmosollyal az arcán
Elenától. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem kell, köszi – utasította vissza azonnal Elena. </div>
<div class="MsoNormal">
– Áhh, tudom, megbeszéltétek Stefannal, hogy együtt lesztek.
Hogy ő visz haza. Hogy romantikus beszélgetések és édes csókok csattannak majd
el kettőtök között. </div>
<div class="MsoNormal">
– Damon! – Állította le Elena a fiút. </div>
<div class="MsoNormal">
– Sajnos most egy másik nővel van elfoglalva Stefan, akit
már akkor ismert, mikor meg sem születtél. Én tudnék mesélni, de te egyedül
akarsz hazamenni – Damon arcán még mindig ott ült a félmosoly, Elena pedig
erősen elbizonytalanodott. Nem azért, mert féltékeny volt, hanem azért, mert
mindenre kíváncsi volt Stefan múltjából. Fényt akart végre látni az alagút
végén. Többek között ezért egyezett bele végül. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
– Elvinnél? </div>
<div class="MsoNormal">
– Persze. Szállj be – mondta könnyedén Damon, majd
lovagiasan ajtót nyitott Elenának. </div>
<div class="MsoNormal">
– Hová megyünk? – kérdezte Elena, miközben homlokán ráncok
rajzolódtak ki, mivel nem hazafelé tartott Damon és nem is a Salvatore
rezidencia felé. </div>
<div class="MsoNormal">
– Mindjárt meglátod. </div>
<div class="MsoNormal">
Pár perc múlva meg is látta. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
– Ez most komoly? – kérdezte gúnyosan Elena. – A McDonald’s?
</div>
<div class="MsoNormal">
– Éhes vagyok. Te mit kérsz? </div>
<div class="MsoNormal">
– Én haza akarok menni Damon. </div>
<div class="MsoNormal">
– Oké, az is meglesz. – a McDrive-on sorra kerültek és Damon
leadta a rendelést. – Két McChiken menü lesz egyet kólával, a másikat mentes
vízzel, és lesz még egy vaníliás-áfonyás álompite és egy almás pite is.
Elvitelre, igen. </div>
<div class="MsoNormal">
Miután megkapták az ételeket Damon Elena kezébe nyomta a
zacskókat. Nem telt el tíz perc, de már a Gilbert ház előtt álltak, mivel Damon
úgy száguldott, mint egy őrült. Villámgyorsan leállította a motort, majd
megkerülve a kocsit kinyitotta Elena ajtaját és elvette tőle a zacskókat.
Beleszagolt, majd elégedett csibészes mosolyra húzta a száját. Elena csak
csóválta a fejét, majd kiszállt a kocsiból és kinyitotta az ajtót. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
– Elena Gilbert, megengeded, hogy belépjek a házba? – Elena furcsán
nézett rá, aztán igent mondott. Egy pillanatra elmorfondírozott, hogy mi van,
ha nemet mond. Damon belépett és felvitte Elena szobájába a kaját. </div>
<div class="MsoNormal">
Damon leült a szoba közepén, és mintha otthon lenne,
kényelmesen enni kezdte a menüjét. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
– Szeretném, ha elmagyaráznád, mi is ez az egész! – mondta Elena,
és leült az ágyára. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nos, ez egy szendvics, sült krumpli, üdítő és desszert. </div>
<div class="MsoNormal">
– Damon! </div>
<div class="MsoNormal">
– Mire vagy kíváncsi? – kérdezte Damon, majd egy sült
krumplit vezényelt a szájába. </div>
<div class="MsoNormal">
– A vámpírok tudnak enni? Mármint ugye a – itt lehalkította
a hangját még jobban – vértől eltekintve? </div>
<div class="MsoNormal">
– Igen. Tulajdonképpen a szervezetem teljesen normálisan
működik. De persze a vér az alapvető táplálék, vér nélkül nem tudnék megélni
sajtburgeren, vagy ilyesmin. </div>
<div class="MsoNormal">
– És mi a helyzet Stefannal? – kérdezte témát váltva Elena,
miután vett egy sült krumplit. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nos, ő nem szereti a gyorskaját. Viszont előnyben
részesíti a nyúl-, mókus-, és hasonló édes kis állatkák vérét. </div>
<div class="MsoNormal">
– Te az élőkét iszod, te sem vagy jobb – jegyezte meg Elena.
</div>
<div class="MsoNormal">
– Segítesz? Megolvad a fagyi az álompitében – mondta kétségbeesetten
Damon és egy kanalat nyújtott Elenának. Elena szem forgatva sóhajtott, aztán
leült a földre és bekapott egy kanál vanília fagyit. </div>
<div class="MsoNormal">
– Szóval, ki az a nő, akiről te beszélsz? </div>
<div class="MsoNormal">
– Na, mi az? Csak nem féltékenyek vagyunk? – csillant fel
Damon égszínkék szeme. </div>
<div class="MsoNormal">
- Damon! </div>
<div class="MsoNormal">
– Ő, az a nő… nos, ő Stefan ex-barátnője – felelte nemes
egyszerűséggel Damon. </div>
<div class="MsoNormal">
– Hm.. – Elena egy pillanatra elbizonytalanodott. </div>
<div class="MsoNormal">
– Azért érdekes a dolog, mert Katherine, ő az ex-barátnő –
fűzte hozzá Damon, kiugorva a mesélő szerepből. – Nem átlagos pár voltak. És
nem azért szakítottak, mert megromlott a kapcsolat, vagy valaki megcsalta a
másikat. </div>
<div class="MsoNormal">
– Akkor mi történt? – kérdezte Elena, majd egy újabb sült
krumplit tett a szájába. </div>
<div class="MsoNormal">
– Katherine egy sajnálatos balesetben meghalt. És, hát ugye,
ha a halál választ el valakit tőlünk, akkor annak a gyászjelei sokáig a
szívünkben maradnak. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ez mikor történt? – kérdezte Elena. </div>
<div class="MsoNormal">
– Mintha tegnap lett volna, nem olyan rég. </div>
<div class="MsoNormal">
– Őszinte részvétem – motyogta Elena. Furán hangzott a
szájából ez a mondat, amit pár hónappal ezelőtt mázsaszámra mondtak neki a
szülei halála miatt. </div>
<div class="MsoNormal">
– Katherine milyen volt? </div>
<div class="MsoNormal">
– Gyönyörű. Barna szemei voltak, barna haja, nevető, kedves
ajka. Hosszú göndör haja volt és sápadt bőre. Vékony volt és kecses, nagyon
játékos volt, és sokat nevetett. </div>
<div class="MsoNormal">
– Kivel járt előbb? Veled, vagy Stefannal? – kérdezte élesen
Elena, leszűrve a Damon szemében megbúvó csillogást és vágyódást. </div>
<div class="MsoNormal">
– Hm.. – nevetett magában Damon. – Jól látod a dolgot. Egyszerre
ismertük meg. De mivel halottról vagy jót, vagy semmit, inkább ebbe nem folynék
bele. Majd Stefantól megkérdezed. Úgyis mást mond majd, mint amit én mondanék.</div>
<div class="MsoNormal">
Elena elgondolkodott ezen, Damon pedig közben befejezte az
ebédjét. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
– Damon? – kérdezte hirtelen Elena. </div>
<div class="MsoNormal">
– Igen? </div>
<div class="MsoNormal">
– Hogyan tudsz emberek fejébe belemászni? – ráncolta Elena a
homlokát a délelőtti iskolára gondolva. </div>
<div class="MsoNormal">
– Elena, én vámpír vagyok, nem szuperhős. Nem tudok „belemászni”
a fejedbe. Viszont a házi feladatomat nekem is és neked is meg kell csinálnod,
úgyhogy én nem zavarlak tovább. Az almás pite a tiéd. – Azzal felállt Damon és
a nyitott ablakhoz lépett. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
– De hát nem is jársz suliba! – méltatlankodott hiába Elena.
</div>
<div class="MsoNormal">
– Szép álmokat! </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Damon eltűnt az ablakon keresztül, mintha ott sem lett
volna. Minden arra utaló nyom, hogy Damon itt járt, csak egy kupac meckis
zacskó volt és egy jókora adag információ, amit Damon Elenára bízott. </div>
<div class="MsoNormal">
Elena bekapott még egy sült krumplit, majd teli szájjal
motyogta, hogy ő nem is szereti az almás pitét. Megfogta a pitét és kihajította
azon az ablakon, ahol Damon eltűnt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br />
Ha szeretnétek még többet megtudni a fejezettel kapcsolatban, katt ide <a href="http://www.facebook.com/pages/Mystic-Forks/103429523078645">http://www.facebook.com/pages/Mystic-Forks/103429523078645</a><br />
<br />
Kommenteket pedig még mindig várok! :D<br />
<br /></div>
</div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-8065961564659482382011-12-06T21:37:00.001+01:002011-12-06T22:09:15.882+01:0041.Fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Sziasztok!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Na, mit hozott a Mystic télapó? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Friss fejezetet, mi mást? :D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Faljátok a betűket, ha már csoki nincs a zokniban! :D </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Boldog Mikulást! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Pusszantás mindenkinek: Wedó</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiY2SEoLBcX7P1sFYBrEPMp62liqYW7D-y335cNB6aJaIEykqEfRzgl60BNtY-kBu6dBUjSza1HAcdcDzlwoTknFPke9rxWoLBBjBagi469lLKAUm4XAgwKWNBxFv1wG6ra0d5VEVenfwj/s1600/jessica-stanley-mobile-wallpaper.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiY2SEoLBcX7P1sFYBrEPMp62liqYW7D-y335cNB6aJaIEykqEfRzgl60BNtY-kBu6dBUjSza1HAcdcDzlwoTknFPke9rxWoLBBjBagi469lLKAUm4XAgwKWNBxFv1wG6ra0d5VEVenfwj/s320/jessica-stanley-mobile-wallpaper.jpg" width="213" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
„<i>Egyszer dönteni kell. Jobbra, vagy balra? Előre, vagy
hátra? Veled, vagy ellened? Vámpír, vagy vérfarkas?</i>” </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
41. The necklace (A nyaklánc)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
(Narrátor) </div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
– Ez a barátod? – kérdezte Jess apja. </div>
<div class="MsoNormal">
– Hát… - Jessica nem igazán tudott felelni erre a kérdésre,
mert maga sem tudta, hogy mi igaz. </div>
<div class="MsoNormal">
– Jártok? </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem. </div>
<div class="MsoNormal">
– Fogtok? – kérdezte meglepően flegmán Jessica édesapja. </div>
<div class="MsoNormal">
– Remélem… - rántotta meg a vállát Jess. </div>
<div class="MsoNormal">
– Na, nem volt ebben semmi bonyolult – mosolygott Richard. </div>
<div class="MsoNormal">
– Akkor miért lőtted le? - Jessica fájóan nézett Mike
ernyedt testére. </div>
<div class="MsoNormal">
– Mert nem tudtam, hogy éppen meg akar-e ölni, vagy meg akar
csókolni. Nem tudtam eldönteni, melyik a jobb. </div>
<div class="MsoNormal">
– De Apa! – háborodott fel Jess. </div>
<div class="MsoNormal">
– Jól van, jól van! Maradj csendben, mert felvered anyádat –
csitította Jessicát. </div>
<div class="MsoNormal">
– Miért nem jöttél vissza? Hol voltál az elmúlt tíz évben,
Apa? – vádlón nézett rá, és szemében újabb könnycseppek jelentek meg. – Most
pedig megjössz, és lelövöd a barátomat, aki meg akart csókolni! Szerinted
mennyi jó dolog történt velem az évek során? Anya az idegösszeroppanás szélén
táncol, és én pedig a lúzernek éreztem magam a családom miatt. Mikor pedig
végre kezdek jó útra kerülni, elrontod az egészet! Hol voltál? </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem mondhatom el, kicsi Jessim – csöndesedett el hirtelen
a kevéssé gondoskodó apuka. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem szeretsz. Tudom, ez a baj. Senkinek se vagyok olyan
fontos, hogy megtartson, értem én. Hálás lennék, ha eldöntenéd, hogy hova
tartozol; és ha elraknád azt a verbénalövő akármit. </div>
<div class="MsoNormal">
– Miért akarsz összejönni egy vámpírral? – kérdezte teljesen
eltérő útra terelve Jesst. </div>
<div class="MsoNormal">
– Mert megért és szeret engem. Nem érdekel, hogy vámpír –
jelentette ki dölyfösen Jessica. </div>
<div class="MsoNormal">
– Makacs vagy, mint az anyád… - sóhajtotta Richard. –
Jessica! Fontos mondanivalóm van, és azt akarom, hogy ígérd meg, hogy betartod.
</div>
<div class="MsoNormal">
– Nem ígérem meg, de megpróbálom… - mondta vonakodva Jess. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ne kövesd a vámpírokat! Ne keresd a tanács tagjait! Ne
kutakodj a könyvtárban! Ne történjen veled még egy ilyen elrablásos eset! Nem
azt mondom, hogy szakíts a barátoddal, de nagyon szépen megkérlek, hogy kerüld
el a vámpírok utáni áskálódást. Jártok pár hónapig, aztán megy tovább az
életed, és nem akarom, hogy beszippantson téged ez az űr. És tudod miért? Mert
megölne téged. Egyszer szúrj szemet egy éhes vámpírnak, és vége. Nem tudsz
elmenekülni, nem tudsz segítséget hívni, nem tudod megvédeni magad! Az pedig,
hogy vámpír akarsz lenni, ugye meg sem fordult a fejedben?! … Jessica?! </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem volt a karácsonyi kívánságlistámon, ne aggódj – mondta
Jess. </div>
<div class="MsoNormal">
– Jessica! Ez nem vicces – mondta keményen Richard. </div>
<div class="MsoNormal">
– Oké, megígérem, hogy nem leszek vámpír és nem kutakodok
többet a piszkos ügyekben – Jess ezzel letette a szavát az asztalra, innen már
nem veheti vissza. </div>
<div class="MsoNormal">
– Bízom benned – ajtócsapódás hangja hallatszott. – De
édesanyádban már nem – keserű arccal nézett Richard. – Még találkozunk! </div>
<div class="MsoNormal">
Még homlokon puszilta a lányt, aztán kilépett az ajtón. Jess
ott maradt kételyekkel és egy halottnak tűnő, de csak alvó vámpírral a
szobájában. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyd3NnmIk4-XyFMrezQd9ohjBo_1k7UD2K4jrAziiL5p04y_Utq0bilirBSOld8Tuj5YbrjWuDGwEMdquTaraGKwrdbLtpin4A5noe46J64DfcNcIKQu8XroU8ayZRZbBErsYU51Keq-Ab/s1600/2x14-Crying-Wolf-stefan-and-elena-20460857-2048-1365.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyd3NnmIk4-XyFMrezQd9ohjBo_1k7UD2K4jrAziiL5p04y_Utq0bilirBSOld8Tuj5YbrjWuDGwEMdquTaraGKwrdbLtpin4A5noe46J64DfcNcIKQu8XroU8ayZRZbBErsYU51Keq-Ab/s320/2x14-Crying-Wolf-stefan-and-elena-20460857-2048-1365.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Reggel hat órakor csörgött az óra és Elena lecsapta a
szundit. Mikor kinyitotta a szemét, úgy érezte, mintha újjászületett volna. Tudta,
hogy ez a mai nap más lesz, mint a többi. Jobb. Kikelt az ágyból és elhúzta a
függönyeit, és egy-két percig csak nézte a zsenge napsütést, ahogy a D-vitamin
a bőrébe ivódik. Aztán elvégezte a fürdőszobai tevékenységeit, majd feltúrta a
ruhatárát. Végül elővett egy fekete, szűk farmert, és egy bordó színű ujjatlan
felsőt, aminek a teteje csipkéből volt. Felvett rá egy sálat, aztán sminkelt,
és lement reggelizni. Ivott egy kávét, és közben összefutott az enyhén kómás
Jeremy-vel, és neki is a kezébe nyomott egy bögrényi koffeint. Aztán bekapott
két kekszet, és az előszobába ment a cipőjéért. Rövid gondolkodás után egy
fekete bokacsizmára esett a választása, aminek hat centis közép-vékony sarka
volt. Ezután már látta a Porsche-t, a ház előtt, és felkapta a táskáját és a
bőrdzsekijét, majd kilépett az ajtón. </div>
<div class="MsoNormal">
Stefan nekidőlt az anyósülés melletti ajtónak és elégedetten
elmosolyodott, mikor végignézett Elenán. </div>
<div class="MsoNormal">
– Jól nézel ki – jelentette ki, majd egy csókra húzta
magához a lányt. </div>
<div class="MsoNormal">
– Te is – motyogta Elena, majd ledobta a táskáját maga
mellé, és kényelmesen beletúrt Stefan amúgy is bozontos frizurájába. </div>
<div class="MsoNormal">
– Jó reggelt! – mosolygott Stefan, mikor elváltak egymástól.
Felkapta a lány táskáját és a vállára vette, aztán kinyitotta a hölgynek az
ajtót. Elena pukedlizett, majd beszállt. Stefan gyors léptekkel, de
határozottan emberi tempóban gyalogolt a kocsi hátuljához, hogy betegye a
táskát a csomagtartóba. Azután beszállt a volán mögé és felbömbölt a motor. </div>
<div class="MsoNormal">
– Gondolkodtam azon, amit tegnap mondtál – kezdte Stefan. </div>
<div class="MsoNormal">
– Mármint melyik részén? </div>
<div class="MsoNormal">
– Azon, hogy az érzéseim hatással vannak rád. Igazad volt,
de ha már hatással vagyok rá, akkor szeretném, ha jó irányba fordulnának a
dolgok. Szeretném, hogy működjön, bár ez kicsit nehéznek tűnik, tekintve a faji
különbségeket. Féltelek. Ha bármikor rám törne a vámpír, azonnal vége a
dolognak. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ezzel vitatkoznék, de rendben – egyezett bele Elena.
Tudta, hogy akkor sem hagyhatja el, ha leszokik a diétáról. Stefan akkor is az
a Stefan marad, akibe szerelmes, így ez nem lehet akadály. </div>
<div class="MsoNormal">
– Milyen óráid lesznek ma? – kérdezte Stefan, ezzel kirántva
Elenát a gondolatai közül. </div>
<div class="MsoNormal">
– Irodalom, matek, technika, pszichológia, biosz, német és
kémia. Kettőig vagyok – összegezte Elena. </div>
<div class="MsoNormal">
– Utána találkozunk? Hazaviszlek – ajánlotta fel Stefan. </div>
<div class="MsoNormal">
– Kettőkor találkozunk a parkolóban – mosolygott Elena. Mikor
ezt kimondta, akkor értek az iskola parkolójába, és pár másodperc múlva már le
is állt a motor. Kiszálltak a kocsiból és nem kevés érdeklődő tekintet villant
a párosra. Stefan kivette a táskákat a csomagtartóból, majd összekulcsolta
kezüket és elindultak az iskolaépület felé. Még nem tettek meg két métert, de
már óriási meglepetés érte őket. A bejárati ajtón Meredith White lépett ki és
egyenesen Elenát nézte. A lány tíz centis magassarkúban, cicanaciban és mély
kivágású felsőben volt. Mondhatni emberien nézett ki. Az arcán semmi nem
látszott, mintha kilenckor feküdt volna le, egyetlen karika sem díszelgett
rajta. Elena a sminkre gondolt, azzal bármit el lehet tűntetni. Stefan azonban
látta, hogy ez nem az alapozó érdeme. A lány vámpír volt. Egy igazi,
tagadhatatlanul vámpír lány. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ő? – kérdezte Elena és Stefanra nézett. </div>
<div class="MsoNormal">
– Vámpír – suttogta Stef. Meredith hallotta a beszélgetést
és felvillantotta szemfogait, amik persze tökéletesen normálisak voltak, de
mégis fenyegetőnek tűntek Elenának. Meredith egyenesen odament hozzájuk és
végig Elenán tartotta a szemét. Tudta, hogy Stefan nem fog jelenetet rendezni
ennyi iskolás előtt. Meredith megállt a páros előtt fél méterrel, és pár
másodpercig még Elenát nézte, majd Stefan felé fordult. </div>
<div class="MsoNormal">
– Olyan dologba ütötted bele az orrod, amibe nem kellett
volna. A tegnapi akciótok… lesznek még következményei. Már te is része vagy a
társas játéknak és sajnos a vesztes oldalon állsz. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ki változtatott át? – kérdezte teljesen más témához
kapcsolódóan Stefan. </div>
<div class="MsoNormal">
– Katherine – mondta kimérten Meredith, majd mikor
ellenőrizte a Stefan arcára kiülő döbbenetet megfordult és vámpírtempóban a fák
közé vetette magát. Elena körbenézett, hogy bárki látta-e az incidenst, de az
összes diák el volt foglalva a saját életével, így mindössze két szemtanúja
volt Meredith vámpírságának. Elena és Stefan. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ki az a Katherine? – kérdezte Elena. </div>
<div class="MsoNormal">
– Egy vámpír, de ezt elmondom, ha több időnk lesz. Bonnie
mindjárt itt lesz és téged fog keresni. Hallom, ahogy Caroline-t kérdezgeti a
folyosón. – Stefan megcsókolta Elenát, majd emberi tempóban követte Meredith nyomvonalát
az erdőbe. Elena bement az iskolába és szinte nekiütközött Bonnie-nak. </div>
<div class="MsoNormal">
– Elena! De jó, hogy látlak! Azonnal beszélnünk kell! –
Bonnie megragadta Elena kezét és a lánymosdóba húzta. Az összes toalettfülkébe
benyitott, hogy van-e valaki bent, de szerencsére a mosdó üres volt. </div>
<div class="MsoNormal">
– Mi történt Bonnie? – kérdezte zavarodottan Elena. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nézd csak! – Elővette a pólója alól nyakláncát és Elena
orrához tolta. – Ezt a nyakláncot a nagymamámtól kaptam. A nagymamám tudod,
hogy micsoda? Egy boszorkány. Halál komoly. Azt mondta, hogy ez majd megvéd,
olyan, mint egy talizmán. </div>
<div class="MsoNormal">
– Antik darabnak látszik. De mi ellen kell védelem? –
próbálta fölvenni a fonalat Elena. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem tudom! – fakadt ki Bonnie. Aztán összeszedte magát és
folytatta. – Nagyi azt mondta, hogy majd, ha eljön az ideje meg fogom tudni.
És, hogy reméli, hogy ez minél később lesz. Na, de a lényeg! Képzeld, mikor
reggel odamentem Meredith-hez köszönni, tudod mit csinált a nyaklánc? Elkezdett
rezegni, bizsergett, mintha a mobilom lenne rezgőre állítva. Tudod, milyen
hülye érzés, főleg a melleid között, mert ennek olyan hosszú a lánca, hogy a
térdemig leér! </div>
<div class="MsoNormal">
– Az komoly… – reagált rá kicsit értetlenül Elena. </div>
<div class="MsoNormal">
– Gyorsan leráztam, hogy kivegyem a nyakamból azt a vackot,
erre mikor eltűnt a közelemből abbahagyta. Ez mi? </div>
<div class="MsoNormal">
– Enyhén szólva furcsa. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem akarom levenni. A nagyim szerint megvéd, amitől meg
kell, és nem akarom azt hinni, de talán Meredith az, akitől meg kell védenie. Ez
egy furcsa megérzés, olyan, mintha azt sugallná valami, hogy nem szabad
megbíznom benne többé. Tudom, hogy legjobb barátnők voltunk, de elég sok
furcsaság van most körülötte. Nem akarok megbízni benne, hogy aztán csalódjak. </div>
<div class="MsoNormal">
– Bonnie, teljes mértékben igazad van. Meredith-el meg kell
szüntetni minden kapcsolatot. Nem csak neked bűzlik az a lány és nem azért
mondom, mert rossz parfümöt használ. Én sem bízom benne, sőt! Caroline-ban
jobban megbízom, mint benne! </div>
<div class="MsoNormal">
– Az pedig nagy szó, ha már itt tartunk – jegyezte meg
Bonnie. – Nem tudnátok egy gyors fegyverszünetet kötni? </div>
<div class="MsoNormal">
– Bonnie, tudod, hogy én nem is harcoltam vele, így nem
tudok fegyverszünetet kötni. </div>
<div class="MsoNormal">
Hirtelen kinyílt az ajtó és egy kilencedikes lány jött be
rajta. Belepillantott a tükörbe, majd bement az egyik fülkébe. </div>
<div class="MsoNormal">
– Menjünk – biccentett az ajtó felé Elena. Bonnie bólintott,
aztán felkapta a cuccát és kiviharzott a mosdóból. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_T2ripkEmAXMuuenIHPK3CohlCNQwqzHtyufg-vgdImjgxoaBvIrkzgFJw73o1MIk5jYgTRtSb1gUGKLkTq5mcj8_Z9mFUg3RoyNdoM4jKiMwMtRu-Q2QRO0ogvhUQgm0bYKqclGpv6ym/s1600/kat6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_T2ripkEmAXMuuenIHPK3CohlCNQwqzHtyufg-vgdImjgxoaBvIrkzgFJw73o1MIk5jYgTRtSb1gUGKLkTq5mcj8_Z9mFUg3RoyNdoM4jKiMwMtRu-Q2QRO0ogvhUQgm0bYKqclGpv6ym/s320/kat6.jpg" width="212" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Stefan egy ideig még emberi tempóban közlekedett, aztán
vámpír sebességre kapcsolt. Meredith illata még ott lengett a levegőben és
minden fán, ami mellett elment érezni lehetett a szagát. Kisvártatva egy mezőre
ért, ahol Meredith állt. A lány a napsugarakat nézte, majd lepillantott csuklójára,
amin egy ezüst karkötő díszelgett. Nem túl hivalkodó, kedves, nőies, és
bármihez, bármikor felvehető, így nyugodtan járhat-kelhet a Napon, anélkül,
hogy bármiféle feltűnést keltene. </div>
<div class="MsoNormal">
– Katherine? – kérdezte Stefan. </div>
<div class="MsoNormal">
– Igen, jól hallottad. Életben van – oktatta ki Meredith. </div>
<div class="MsoNormal">
– Hazudsz. Egy kriptában aszalódik már vagy másfél
évszázada! – jelentette ki Stefan és megingathatatlannak látszott. Még. </div>
<div class="MsoNormal">
– Akkor szerinted ki változtatott át? </div>
<div class="MsoNormal">
– Akárki – vágta rá Stefan. </div>
<div class="MsoNormal">
– Akkor honnan tudom, hogy ki ő? </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem is tudod, hogy ki ő – támadott Stefan. </div>
<div class="MsoNormal">
– Középmagas, barna, csigás haj, igéző barna tekintet,
vezetékneve Pierce, és veled meg a bátyáddal is járt. Na, nem ismerős? </div>
<div class="MsoNormal">
Ezzel belefojtotta a szót Stefanba, és az összes eddig
összegyűjtött lelki ereje, mely kemény oszlopokon állt, kezdett meginogni. </div>
<div class="MsoNormal">
– Bámulatos a hasonlóság Elena és Katherine között –
felnevetett. – Már értem miért Elenával jársz és nem Caroline-nal. Egy darabka
mindig van veled Katherine-ből. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem azért járok Elenával, mert annyira hasonlít Katherine-re.
Azért, mert szerelmes vagyok belé. </div>
<div class="MsoNormal">
Meredith megrántotta a vállát. – Mondj, amit akarsz. Jut
eszembe! Katherine szívesen találkozna veled a közeljövőben. És gratulálok a
tegnapi magánakciódhoz! Sikerült magadra haragítanod Lorát. Sőt, a bátyádnak
is. Két Salvatore-ral több a fekete listán – mosolygott Meredith. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem érdekel Katherine. Lorát pedig nem ismerem, így nincs
mitől félnem – jelentette ki Stefan. Látszólag erős volt, de belül éppen
megpróbálta összekaparni megmaradt hitét. </div>
<div class="MsoNormal">
– Te tudod… Remélem, hasznodra lesz az a másfél évszázad
tapasztalat, mert szükséged lesz rá, ha így halad a dolog. Nekem viszont mennem
kell, ha nem haragszol. Egyébként becsöngettek! </div>
<div class="MsoNormal">
Meredith már el is tűnt a rengetegben. Stefan nem követte,
nem volt miért. Inkább leült a fűbe és gondolkodni kezdett. Olyan információkat
kapott, amik igen sok fejtörést okoztak. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLJ5sZvGLF8NnuypxJsC9erEAWJA1RU60QPjYyui7gVurcaWwo7r5UsD7XR-WlnMQfL-rLkTecOot-JzRXIoIm2z0H52NHH4-SoxRcjKxSxUarZTbQFZobgsw516Gs2RIEkxzBvKZ5ouoI/s1600/damon-ian-19.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLJ5sZvGLF8NnuypxJsC9erEAWJA1RU60QPjYyui7gVurcaWwo7r5UsD7XR-WlnMQfL-rLkTecOot-JzRXIoIm2z0H52NHH4-SoxRcjKxSxUarZTbQFZobgsw516Gs2RIEkxzBvKZ5ouoI/s1600/damon-ian-19.jpg" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Elena a mai nap folyamán rengetegszer gondolt Damonra. Megesett,
hogy elkalandozott órán és hirtelen olyan fantáziálgatások szőtték be a fejét,
amibe még ő maga is belepirult. Nem értette, hogy miért, de végül rájött, hogy
azért, vannak ilyen furcsa gondolatai, mert nem volt rajta a verbénás nyaklánc.
Nem tudta kiverni a fejéből Damont, de miközben az álomképek leperegtek a szeme
előtt, nem tudta, hogy éppen a saját gondolatai, vagy Damoné. Nem tudta kilökni
a felesleges és idegen gondolatokat, akárhogy is szerette volna. Elképzelte egy
pillanatra, hogy milyen kellemesen bizsergető érzés végigsimítani Damon hófehér
kockás hasán, majd szertefoszlott a kép és máris visszakerült az iskolapadba.
Pár perc szünet után újra kezdődött a móka és arra gondolt, hogy Stefannal
csókolózik a focipálya füvében. Aztán hirtelen Stefan feje kicserélődött
Damonéra, akinek jóval édesebb volt a csókja. Persze, mikor végre szabadon
engedte az elméjét, tudta, hogy ez nem így van, de Damon elültetett egy olyan
kételyt, hogy mi van, ha mégse? </div>
<div class="MsoNormal">
Egész nap, szinte minden órán ez ment. Damon kegyetlenül
kihasználta, hogy Elena fejében turkálhat. De mikor kicsöngettek az utolsó
órájáról, azonnal megszűnt a kapcsolat és Damon kilépett a fejéből. Fontosabb
dolgai akadtak. Megvárta, amíg Elena és Bonnie kisétál és már ment is oda
hozzájuk. Elena hatalmas meglepődésére nem hozzá intézte a szavait, hanem
Bonnie-hoz. </div>
<div class="MsoNormal">
– Oda adod megnézni a gyönyörű szép, rezgő nyakláncodat? –
kérdezte csibészes mosollyal az arcán Damon. </div>
<div class="MsoNormal">
- Nem adom oda! – felelte meghökkenve Bonnie. Damon arcáról
nem törlődött le a mosoly, ugyanúgy megkérdezte még egyszer. </div>
<div class="MsoNormal">
– Akkor csak mutasd meg, kérlek. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem! </div>
<div class="MsoNormal">
– Bonnie… - kezdte Elena. – Hozzá sem fog érni. </div>
<div class="MsoNormal">
Bonnie csúnyán nézett rá, majd Damonhoz fordult. Méricskélte
őt. </div>
<div class="MsoNormal">
– Megígéred? </div>
<div class="MsoNormal">
– Megígérem – válaszolta készségesen Damon. Bonnie előhúzta
a nyakláncot. Damon azonnal rákapott volna, de a nyaklánc megrázta őt. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ezt te csináltad? – kérdezte, miközben a kezét vizsgálta. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem! Hazudtál! Tűnj el! – kiabálta Bonnie, majd megkerülte
Damont és elindult a kocsija felé. </div>
<div class="MsoNormal">
– Hó-hó-hó! Várjunk csak! – Damon azonnal utánaeredt
otthagyva egyedül Elenát. – Bonnie! Én figyelmeztetlek, nem bántalak! Az a
nyaklánc sok gondot fog okozni még neked. Emily Bennett, átok, kristály,
meteor! Minden ehhez a nyaklánchoz köt. Majd szólj, ha felbukkan Emily és
elkezd üldözni téged! </div>
<div class="MsoNormal">
– Hazudsz! És nem érdekelsz! – Bonnie beült az autójába,
majd beindította a motort és elhajtott. Ezzel otthagyva a védtelen Elenát Damon
társaságában. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p>Kommenteket várok mindenkitől! :D Ünnepekre tekintettel legalább ennyivel ajándékozzatok meg légyszi. :D <3 </o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-38772622213831457122011-11-20T22:00:00.007+01:002011-11-20T22:42:03.776+01:0040.Fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div>
Sziasztok! </div>
<div>
Köszönöm a kommenteket, és remélem ez a fejezet jobban elnyeri majd a tetszéseteket, mint az előző. Szerintem, a címe nagyon sokatmondó lett. :D</div>
<div>
Én fejezet írás közben ezt a számot hallgattam, esetleg, ha közben ti is hallgatjátok, még élvezetesebb lesz a dolog. :)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/kB67HO8tkQs" width="420"></iframe></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Jó olvasást, és ne felejtsetek el megjegyzést írni! <3<br />
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Pussz: Wedó</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqnIQy5xfAF0nhWzTM8LJMMVkOkIhxoq07e9IVx-ZChIOt6zqJrKfp-zFYk66ZFVQX25lQCz6buzSO2XRNRNXXQZ7kk4H0fEUJrcxmRTWEV2iK1vONkh9NN_LFYuSCJ3zP8_lYlHiITXHL/s1600/ralph_fiennes-jess-apja.jpg"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5677186953249141122" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqnIQy5xfAF0nhWzTM8LJMMVkOkIhxoq07e9IVx-ZChIOt6zqJrKfp-zFYk66ZFVQX25lQCz6buzSO2XRNRNXXQZ7kk4H0fEUJrcxmRTWEV2iK1vONkh9NN_LFYuSCJ3zP8_lYlHiITXHL/s320/ralph_fiennes-jess-apja.jpg" style="cursor: hand; cursor: pointer; display: block; height: 320px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 232px;" /></a><br />
<div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
„Hol vagy ilyenkor? Hol vagy, mikor szükségem lenne rád? Miért nem vagy mellettem? Miért nem fogod a kezem? Hisz szerelmemként ez lenne a kötelességed…”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span">40. The true love (Az igaz szerelem)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal">
(Narrátor szemszöge)</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mikor Lora házához ért Mike és Stefan a lányok még mit sem sejtettek a mentőakcióról. Elterelésképpen Mike kopogtatott, de nem várta meg, amíg kinyitják az ajtót, azonnal berontott. Stefan sajnos nem tudott belépni, de Mike-nak az volt a feladata, hogy Nikkit kicsalja. Mike egy igen nőies rúgással a falhoz vágta a vámpírlányt, majd felkapta Jessicát, aki érdeklődve állt a szemközti ajtóban. Vámpírsebességgel kivitte a házból, de alig jutott el pár méter távolságba, hatalmas rúgás érte, a visszajáró. Mike alig tudta korrigálni az esését, éppen csak annyira, hogy ne Jessicára essen. Jess nekivágódott a kemény betonnak, de nem kellett még egy hetven kilós vámpír súlyát is magán tudnia. Mike azonnal felállt és Nikkire támadt. A lány egy erős mozdulattal Lora házának ablakához csapta, amivel az ablaküveg, mint függöny, kecsesen omlott a földre. Nikki azonban nem számolt a váratlan túlerővel, Stefannal. A fiú egy tizedmásodperc alatt mögötte termett és eltörte a nyakát. Felébred ugyan, de időnyerés szempontjából és az erőforrások kímélésének céljából tökéletes lépés volt. </div>
<div class="MsoNormal">
Elena megjelent az ajtóban és Stefanhoz rohant. </div>
<div class="MsoNormal">
– Mi történt? – kérdezte meglepve, és fázva a hűvös levegő rideg csókja miatt. – Az Jessica? – A földről feltápászkodó lányra nézett, majd Stefanra, aki kimérten bólintott. Mike azonnal kedvese mellett termett és könnyedén a karjaiba emelte őt. Jessica arca végig felhorzsolódott csúfos sebek árulkodtak a ma este történtekről. </div>
<div class="MsoNormal">
– Kéne egy fuvar – mondta Mike, mikor közelebb ért a Stefan-Elena pároshoz. </div>
<div class="MsoNormal">
– Erre – mondta Stefan és a háta mögé intett. A Porschéhoz vezette a népet és mindenki helyet foglalt. Nem mondanám, hogy kényelmesen, de befértek. Egy ilyen sportautót nem nagycsaládosoknak terveztek. Mike ölében tartotta és simogatta Jessica arcát a hátsó ülésen, a lány pedig félig elszenderedve, félig éberen nézte a fiú arcát. Elena az anyósülésen ült és hol Stefant figyelte, hol pedig az ablak mellett elsuhanó tájat. Mike eközben elvezette Jessicáék házához Stefant, és mikor odaértek a vámpír segített kiemelni Jessicát. </div>
<div class="MsoNormal">
Mike bevitte a lányt és Jessica a saját szobájába vezette, ahol letette a lányt az ágyára. Levette a lábáról a cipőt, majd betakarta és odaült az ágy szélére. </div>
<div class="MsoNormal">
– Velem maradnál egy kicsit? – kérdezte csendesen Jessica. </div>
<div class="MsoNormal">
– Persze. – Mike arca mérsékelten volt csak boldog, pedig belül majd kiugrott a cipőjéből, annyira örült az invitálásnak. </div>
<div class="MsoNormal">
– Mi történt? – kérdezte Jess. </div>
<div class="MsoNormal">
– Miután elváltunk? Agyaltam egy csomót, hogy mit kéne tenni, aztán rájöttem, hogy Stefan az, aki segíteni tud. Elmentem hozzájuk és leraktam elé az adu- ász-kártyát. Elenát. </div>
<div class="MsoNormal">
–Ravasz. Arra nem gondoltál, hogy jó messzire lelépsz, nehogy elkaphasson Lora? </div>
<div class="MsoNormal">
– Kellett volna? – kérdezte Mike, és közben angyali mosollyal nézett Jessicára. Erre Jess nem felelt semmit, csak csöndesen nézte Mike arcát. Nem tudta eldönteni, hogy ez élete legszebb pillanata, vagy nem. Közben Mike megfogta Jess kezét és mélyen a szemébe nézett. </div>
<div class="MsoNormal">
– Jessica, én nem, azért mentem el Stefanhoz, hogy Elenán segítsek. Miattad volt. Csak és kizárólag miattad. </div>
<div class="MsoNormal">
– Köszönöm szépen, Mike. – Ennél többre nem tellett. Jessica nyeldeste a könnyeit és közben mosolygott. Kibújt Mike kezeinek lágy tartásából és simogatni kezdte a fiú karját. Mike-ot kirázta a hideg és a kezén felálltak a szőrszálak, mégis ugyanolyan vidáman nézett Jessicára, mint eddig. Finoman közelebb hajolt a lányhoz és szabad kezével Jess arcát simogatta. Ezután még közelebb húzódott hozzá és egészen könnyedén, mintha vattacukorba harapna, egy kellemes első csókot lehelt a lány szájára. Jessica apró ajkai, mintha otthonra találtak volna, úgy viszonozta Mike csókját. Jessica keze, ami nem Mike karját simogatta a fiú hajába túrt és frissítő felfedezőútra indult. </div>
<div class="MsoNormal">
Ám az idilli pillanatot, mely határozottan Jessica életének legszebb pillanata volt, tönkretette egy lövés. Mike megmerevedett, majd erőtlenül zuhant a lányra. Egy kéz azonban megfogta a vállát és lerántotta a lányról. Jessica ijedten nézett hol Mike-ra, hol pedig a gyilkosára. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ne nézz így rá. Verbéna. Túléli. Neked viszont annál több megmagyarázni valód van… kislányom. – Jelentette ki a férfi. </div>
<div class="MsoNormal">
– Apa… - Jessica szemében újabb könnyek gyűltek, hol öröm-hol sírás miatt. </div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhia_58_JL5gDem8b34K1xfLTgQfr2aPD2WP7MhUCGRcB1798LTfAIKTBY2DyLKqNDauEMLMICDG2-AkOHfPwOunDzkKWk-BGdcDrEkbBeujZKkkkELDoaiVy8eXHJV-1BGu_2ONdgJU1U6/s1600/331571_1258983030555_full.jpg"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5677186639764678274" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhia_58_JL5gDem8b34K1xfLTgQfr2aPD2WP7MhUCGRcB1798LTfAIKTBY2DyLKqNDauEMLMICDG2-AkOHfPwOunDzkKWk-BGdcDrEkbBeujZKkkkELDoaiVy8eXHJV-1BGu_2ONdgJU1U6/s320/331571_1258983030555_full.jpg" style="cursor: hand; cursor: pointer; display: block; height: 180px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 320px;" /></a><br />
<div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span"><u><br /></u></span></div>
<br />
<div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hazaviszlek – jelentette ki Stefan, miután Mike és Jessica kiszálltak a kocsiból. </div>
<div class="MsoNormal">
– Kedves lenne tőled – mondta kimérten Elena. – Stefan, én gondolkodtam. Nem kérem tőled, hogy maradj velem. De Damont is viszed, ha elmész? </div>
<div class="MsoNormal">
– Terveim szerint olyan messze próbálom élni az életem Damontól, amennyire csak lehetséges. De nem engedem, hogy Damon terrorban tartsa az otthonunkat. </div>
<div class="MsoNormal">
A kocsi nagyon gyorsan megérkezett a Gilbert házhoz, Stefan igencsak rálépett a gázpedálra. Elenának, mintha kést szúrtak volna a szívébe, úgy érezte az elutasítás fájdalmát. Stefan megállt a veranda előtt és leállította a motort. </div>
<div class="MsoNormal">
– Elena, tudom, hogy ez nehéz neked. De a te érdekedben kell távol maradnom tőled. Nem tudnám kifejezni neked szavakban, hogy mennyire sokat jelentesz nekem. Pont ezért kell megőriznem az ártatlanságodat. Nem akarom, hogy belekeveredj a vámpírügyekbe, ezt te is megérted. </div>
<div class="MsoNormal">
– Stefan, én sokat jelentek neked? </div>
<div class="MsoNormal">
– Igen, Elena, ezt próbálom neked elmagyarázni. </div>
<div class="MsoNormal">
– Ha így van, akkor kérlek, hagyd abba ezt a monológot. Tudod, hogy te mit jelentesz nekem? Bella megértette velem, hogy ez nem úgy van, ahogy régebben én, ahogy most te látod. Van kockázat. De minden kapcsolat, minden szenvedély a kockázaton alapul. Fogalmad sincs róla, hogy mennyit jelentesz nekem, de minél többre tippelsz, annál fontosabb lenne, hogy együtt maradhassunk. Stefan, nincs esélyed megvédeni engem. Ugyanúgy kilépek a busz elé, ugyanúgy megvágom magam, ugyanúgy Damon leselkedik rám, ha veled vagyok, ha nem. Nem kell testőr. Nem azért akarok veled lenni, mert félek. </div>
<div class="MsoNormal">
– Elena, nem érted. Nem miattad van, hanem miattam. Nem engedhetek a boldogságnak, mert mindkettőnket magunk alá temet. – Stefan kiszállt a kocsiból és átment az anyósülés oldalára, majd kinyitotta az ajtót Elenának. A lány sóhajtott, majd kiszállt. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem akarom, hogy bajod essen – suttogta Stefan. Elena becsukta az ajtót, ami köztük volt. Előrébb lépett egyet és mélyen Stefan égszínkék szemeibe nézett. </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem értetted, hogy mire tanított meg a mai nap? Stefan, mikor Mike szólt, hogy elraboltak, akkor hogyan reagáltál? Lassan összeszedted a fogkeféd meg a zsebkésed, bezselézted a hajad és indultál? </div>
<div class="MsoNormal">
– Nem – fintorgott a vámpír. </div>
<div class="MsoNormal">
– Azonnal pattantál, hogy megmentsd az életemet? – Stefan nem válaszolt. Elena tovább érvelt. – Tudod, hogy miért Stefan? Azért, mert szeretsz engem. A te érzésed, de rám is hatással van, és mivel rám is hatással van, ezért nem dönthetsz rólunk egyedül. Ha el akarsz taszítani magadtól, ha el akarsz menekülni az a te döntésed. De nem értem teszed. Magad miatt mész el. Én döntöttem. Szeretlek Stefan. Nem akarlak elengedni, mert szeretlek. Ez az én döntésem. </div>
<div class="MsoNormal">
– Te még soha nem mondtad így ki…</div>
<div class="MsoNormal">
- Szeretlek, Stefan! És, ha kell, még elmondom neked párszor, hogy rájöjj. Szeretlek! </div>
<div class="MsoNormal">
Mintha egy pumpa lett volna Stefanban, ami egyre erősebben hatott rá. Egy palack, amibe egyre több vizet töltenek. Egy lufi, amibe egyre több levegőt töltenek. És végül elszakad a cérna, kicsordul a víz és kipukkad a lufi. Stefanban hirtelen pontosan ez történt, és úgy kereste Elena ajkait, mintha ágyúból lőtték volna ki. Mintha csak ez adhatna gyógyírt a sebre. És adott. </div>
<div class="MsoNormal">
Ennél felhőtlenebb, kötetlenebb boldogságot még nem érzett. Mintha vasláncok ezreit kellett volna eddig hordania és most végre ledobhatta őket. Hevesen csókolta Elenát, a pillanatba pedig úgy belekapaszkodott, mintha az utolsó volna. Mintha nem lenne, se tér, se idő, a galaxis megállna egy pillanatra, pontosan olyan hosszúpillanatra, amekkorára kívánjuk, és nem lenne más, csak én és ő. Csak Elena és Stefan. Valaki beleharap élete legfinomabb, legédesebb, legtökéletesebb desszertjébe, és az érzi: igen; ez az! Pontosan ilyen ez a pillanat. Ez az, a bizonyos híres tökéletes pillanat. </div>
<div class="MsoNormal">
A pillanat azonban elszállt és Stefan arca keményedni kezdett. A szeme már nem volt az eredeti kék, már feketén ragyogott, mint a legéhesebb vadállatnak, amely a Földön élt. Szemei sötétek voltak, mint az éj, és fenyegetően, szomorúan csillantak meg a holdfényben. Elena még éppen elcsípte éhes és bocsánatért könyörgő pillantását, mikor Stefan elfordult tőle, és a kocsi másik oldalán termett. Mintha szomjazná a levegőt, úgy kapott friss oxigén után. Elena megértő szemekkel nézett rá. </div>
<div class="MsoNormal">
– Holnap reggel jössz értem? – kérdezte félénken, de megmentve a kínossá is válható helyzetet. </div>
<div class="MsoNormal">
– Igen – mondta kisvártatva Stefan, mikor visszanyerte eredeti szemszínét. Lehunyta a szemét és vett két mély lélegzetet, majd emberi tempóban odasétált Elenához. Jobb tenyere az arcára simult, majd magához húzta a lányt egy búcsúcsókra. – Jó éjszakát! </div>
<div class="MsoNormal">
– Jó éjt, Stefan! – Elena csendben megvárta míg a vámpír beült a kocsijába, a motor felzúg, majd kilő a Porsche. – Szeretlek – suttogta az éjszakának, és a távolodó kocsinak, aztán megfordult és bement a házba. </div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-pv29uro19eByx7INAWu_Cl-j6FfS_qhVFZkYiRJMcWGKLNMI-oSmIv3Sk92djy30o2U4jamChQo14w55hV6t67BzzZqpqnNo5_2TPWSisuNx8zwVyA6RdtxlCi9lwDU7n2KHEhR4frKP/s1600/ian-somerhalder-shirtless-for-vampire-diaries-season-3-teaser.jpg"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5677186063855648658" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-pv29uro19eByx7INAWu_Cl-j6FfS_qhVFZkYiRJMcWGKLNMI-oSmIv3Sk92djy30o2U4jamChQo14w55hV6t67BzzZqpqnNo5_2TPWSisuNx8zwVyA6RdtxlCi9lwDU7n2KHEhR4frKP/s320/ian-somerhalder-shirtless-for-vampire-diaries-season-3-teaser.jpg" style="cursor: hand; cursor: pointer; display: block; height: 300px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 300px;" /></a><br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Mégis van remény. Van remény arra, hogy újra láthatom Őt. Másfél évszázadot vártam arra, hogy végre láthassam, végre megfoghassam, megcsókolhassam Őt.” – gondolkodott Damon, miközben a Salvatore házban a fürdőkádban itta a pezsgőjét. </div>
<div class="MsoNormal">
„Az az átkozott Fell templom…. Tudom ki fog segíteni, hogy bejuthassak. Emily Bennett. Megmentettem a gyermekeit, tartozik nekem ezzel. Ahhoz pedig, hogy Emily-vel beszélhessek, a drága Bonnie Bennett fog nekem segíteni. Az a lány most kezdett csak beleszagolni a mágiába… én pedig, meglegyintem az orra előtt a mézes madzagot. </div>
<div class="MsoNormal">
Katherine… ha tudnád, hogy hiányzol nekem. Az örökkévalóság minden percében hiányzol, mikor nem vagy velem. Nem segít, se idő, se hely, se vér. Semmi. Csak te. Te pedig már nem olyan sokára velem leszel. Most pedig koccintok a közös örökkévalóságunkra, ami akkor kezdődött el, mikor megláttalak, és soha nem ér véget.”</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ha szeretnél egy-két kulisszatitkot megtudni a fejezetről és történetről, lájkold a Mystic Forks rajongói oldalt face-en! :D A chat felett katt a like-ra! :)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
</div>
</div>
</div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-45723655434462919192011-11-13T21:02:00.007+01:002011-11-13T21:21:28.305+01:0039.Fejezet<div>Sziasztok!</div><div>Szeretnék kommenteket kérni a fejezetekhez, mert fontos lenne nekem a véleményetek, de az előző fejezethez senki sem írt. Ha csöndben maradnék és elkönyvelném kudarcnak, akkor nem hiszem, hogy sok erőm lenne a további fejezetek írásához. Nem feltétlen bátorítást, vagy cukormázos hasonlítokat kérek, hogy mennyire hiperszuper. (Így is tudom, hogy tökéletes xD) Inkább a vonalvezetésre lennék kíváncsi, mi az, amit hiányoltok, amiből túl sok van. Mennyire legyek érzékletes, vagy kíméljelek meg titeket a mocskos fantáziámtól. Segítsetek kérlek! </div><div><br /></div><div>Ui.: Mindjárt itt a Breaking Dawn Permier! ÁÁÁÁÁ úgy várom! :D :D :D <3 </div><div>Pusszantalak benneteket és kellemes márton napi ünnepeket! :)</div><div><br /></div><div><i>Wedó </i></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM2ZTTNFZdqMMJoFHDkzROWp4btiY_8d2gMgoJmLF53KpMV9TvRIv-s8aLqG5CnfD30IO-eFXzYWQ7JJQH76I8spVRV23SZH0JAQirZdX95cP55wMau7V_YvDzQd8_ZClzWQYxgfd23jSV/s1600/stefan-brave_new_world.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 213px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM2ZTTNFZdqMMJoFHDkzROWp4btiY_8d2gMgoJmLF53KpMV9TvRIv-s8aLqG5CnfD30IO-eFXzYWQ7JJQH76I8spVRV23SZH0JAQirZdX95cP55wMau7V_YvDzQd8_ZClzWQYxgfd23jSV/s320/stefan-brave_new_world.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5674575225868388978" /></a><div><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„Mi lenne, ha megírhatnád a saját történetedet? Mi lenne, ha átírhatnád a múltadat, hogy jobbá tedd a jövődet? Mi lenne, ha átírhatnád a sorsot, és életeket mentenél? Mi lenne, ha azzal, hogy életeket mentesz, el is veszel életeket? Még mindig megéri? Még mindig önző vagy?"</i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" ><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" ><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" >39. Destiny (Végzet) </span></p><p class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span"><br /></span></p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Stefan szemszöge)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><br /></i></p><p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><br /></i></p><p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„2010. Október 8. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><o:p> </o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Kedves Naplóm!<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Miért ilyen furcsa az élet és halál csavara? Miért kell nekem újra belé futnom? Miért kell újra elengednem? Helyes egyáltalán, amit teszek? Mikor Katherine-t megismertem, azt hittem ennél jobb dolog nem történhet velem. Most mégis. Megismertem Elenát. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Katherine-t el kellett engednem, mert más volt a családom nézete és az ő kiléte. Túl sok problémát szült, mivel a szüleim vadásztak a fajtánkra. Katherine-t elengedtem, mert meghalt. És most? Elena családja meghalt, a gyámjának pedig semmi kifogása ellenem. Nincsenek köztünk olyan társadalmi problémák, mint Katherine-nel voltak. Mégis, úgy érzem, el kell engednem, mert már azzal is ártok neki, ha egy légtérben vagyok vele. Megnyomorítom az életét, mikor vele vagyok, miközben be is aranyozom azt. Borzasztó mély ellentétek gyötrik megfagyott szívemet. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Úgy érzem magamat, mint egy tizenéves fiatal srác, aki először szerelmes. Nem szabadna szerelmesnek lennem, főképpen nem Elenába. Mit várok? Hogy összeköltözünk? Hogy együtt öregszünk meg? Ébredj föl Stefan, te sosem öregszel meg! Ha feltennék nekem a kérdést, hogy átváltoztatnám-e Elenát, akkor először rávágnám, hogy igen! Igen, szeretnék örökre együtt lenni vele, szeretném érezni az illatát minden egyes nap, mikor felébredek. Aztán, mikor ráébrednék, hogy neki nem biztos, hogy ez az álma, akkor rájönnék, hogy milyen önző is vagyok, hogy ráerőltetném magamat egy örökkévalóságra. Elena, ha átváltozik, a családról alkotott álma megszűnik. Nem lehet gyereke, nem lehetnek unokái, nem lehet nagy, népes családja, akik ott nevetgélnének körülötte. Nem öregedne, és az élete menekülésből állna, nehogy valaki rájöjjön, hogy nem öregszik. Nem akasztanék a nyakába ilyen terhet. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Hiába, mégis ha arra gondolok, hogy el fog tűnni a föld felszínéről, valahogy nekem is késztetés keletkezik a gyomromban. Egy olyan ürességet hagyna maga mögött ez a lány, ami magába szippantaná az egész galaxist, és vele együtt engem is. Nem tudnék azzal a tudattal létezni, hogy ő már nincs köztünk. El tudnám nézni, ahogy megöregszik, még azt is, hogy más mellett hal meg, de azt nem tudom, hogy mit teszek, mikor eljön az a pillanat, hogy lehunyja a szemét és többé nem nyitja ki. Az egyetlen szerencsém, hogy van rá még minimum hetven évem, hogy megszokjam a gondolatot, vagy leszoktassam magam Elenáról, és az utána való vágyakozásról. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Ha ilyen nagyvonalú dolgokról írok itt, akár magamban is dönthetnék, mit jelent nekem ez a lány és mit akarok kezdeni kettőnk életével. Nem mint irányító személy, csak el akarom dönteni, hogy harcolok érte és vele, vagy hagyom a csillagát tovább repülni a végtelenbe nélkülem.”<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><o:p> </o:p></i></p> <p class="MsoNormal">Alig tudtam befejezni a mondatot, dörömböltek az ajtón. Letettem a tollat, eltettem a naplómat és lementem az előszobába. Mike állt az ajtóban, és ijedt fejjel kezdte rám zúdítani az információt. </p> <p class="MsoNormal">– Stefan, segítened kell! Lora és Nikki elkapta Jessicát és Elenát. Lora házában tartják őrizet alatt őket. Damon isten tudja, hol van, másban pedig nem bízom. Neked pedig ugyanolyan érdeked kihozni őket, mint nekem. </p> <p class="MsoNormal">– Elrabolták Elenát? Vezess oda!</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p><br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p><br /></o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p><br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcAaSXp_Hd4YEQ_tmF8IWWnXDVIXol9EPhgn57NSizXea19sfSE_siW-tgePeeTlzaDyGcy_V1Yzg5mvcdtNWK1PAZ-11s_9t5WNIEmD_oH1_w_fcvv2572S01Tyu_CjxPeq6aKkv5WLdJ/s1600/Avril%252BLavigne+%25283%2529.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 234px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcAaSXp_Hd4YEQ_tmF8IWWnXDVIXol9EPhgn57NSizXea19sfSE_siW-tgePeeTlzaDyGcy_V1Yzg5mvcdtNWK1PAZ-11s_9t5WNIEmD_oH1_w_fcvv2572S01Tyu_CjxPeq6aKkv5WLdJ/s320/Avril%252BLavigne+%25283%2529.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5674574536195004194" /></a><br /><div><br /><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Tanya szemszöge)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p><br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p><br /></o:p></p> <p class="MsoNormal">Hittem Lorának, és láttam már, hogy a kutyája, hogyan tud vámpírt ölni. Egyetlen harapás és vége. Nem kell az utolsó csepp vért kiinni valakiből, nem szükséges nyakat törni hozzá. Egyetlen harapás a lábba, kézbe, vagy a testem bármelyik részébe, és halott vagyok. Véglegesen. </p> <p class="MsoNormal">Mégis visszamegyek a házhoz és mégis szükségesnek érzem azt, hogy bemenjek. Nem tehetek mást. Nem azért, mert valaki üldöz, nem azért, mert kikényszeríti egy másik, erősebb vámpír. Talán a saját lelkiismeretem, az emberségem az, ami most visszavezet az erdőszéli házhoz, ahol Damon raboskodik. Nem számít mi lesz, odajutok, és kihozom Damont. </p> <p class="MsoNormal">A fák villámgyorsan tűntek el mellettem, és a levelek, faágak érintése is pihe puha simogatásnak tetszett ilyen sebesség mellett. Nem foglalkoztam vele, hogy min megyek keresztül, csak rohantam előre, a ház felé. Mikor éreztem, hogy közel vagyok, akkor sem lassítottam a tempón és végül úgy csapódtam be a házba, mint egy rakéta. Nem számított, hogy betörtem az üveget, mikor beugrottam az ablakon. Azonnal lementem a pinceszerű járatba és berontottam Damonhoz. A földön ült és nézte az orra előtt lévő palackot, amiben vörösen csillogott a vér. Előkaptam a táskámból egy termoszt, amiben még meleg vér volt és odaadtam Damonnak. </p> <p class="MsoNormal">– Tanya? – kérdezte meglepődötten. </p> <p class="MsoNormal">– Tudom, hol van Katherine. – Nem foglalkoztam vele, hogy meglepődött, a berohanásomon, de az sokkal jobban bántott, ahogy felcsillant a szeme, mikor Katherine nevét hallotta. Elhessegettem a rosszmájú megjegyzéseket és csak a feladatomra koncentráltam. </p> <p class="MsoNormal">– Nem is ismerted… - gondolkodott el hirtelen. Az arcán kétkedés volt. </p> <p class="MsoNormal">– Még előtted megismertem, és nincs túl sok időnk, úgyhogy ne ezen vitázzunk. – Hallottam, ahogy Lora állatkája felpattan és a ház irányába kezd futni. – Régi Fell templom, ahová eltemették a vámpírokat. Ott lesz Katherine. Emily Bennett ismerős? Egy átkot szórt a kriptára, hogy megvédje a bennrekedt Katherine-t. De a többi vámpíron is ott ül ugyanez a bűbáj. Vigyél magaddal valami ébresztőt, mert százötven év alatt igencsak kiszáradt. Lora itt tartana téged egy örökkévalóságon át, vagy megöletne a kutyusával, ha mindent elmondtál neki, amit tudsz. Szeret téged, még ha furcsán fejezi is ki. </p> <p class="MsoNormal">Ahogy ledaráltam neki a mondandómat a kutya már a hátam mögött vicsorgott. Megfordultam és a túlsó falhoz rúgtam a kutyát. Damon ijedtében azonnal fölpattant és a lépcsőhöz rohant. Én is utána indultam, de kutya már meg is rázta magát és rávetette magát a lábamra. Úgy kapaszkodott belém, mintha egy parazita lenne és éreztem, hogy a méreg a fogából, mint valami mérgeskígyómarásnál szétárad a testemben. </p> <p class="MsoNormal">– Szereltek! – mondtam Damonnak, majd lerúgtam magamról a kutyát, de alig álltam a lábaimon. Mikor visszafordultam, hogy elmenjek, Damon még mindig ott állt a lépcső tetején, megkövülten. – Fuss! – ordítottam rá, mire összerezzent, még gyönyörű kék szemeit az enyémbe fúrta, aztán eltűnt. Én már alig álltam a lábamon, az egész világ forgott velem. Hol homályosan hol élesen láttam, és mindvégig próbáltam még több kárt tenni a kutyában. Nem is tudom, hogy sikerrel jártam-e, de hallottam néha egy-egy reccsenést és nagyon reméltem, hogy eltört a nyaka. Még két harapást kapta, egyet a bal karomba, a másikat pedig az oldalamba. Amikor éreztem, hogy a fogai a gyomorfalamba és húsomba fúródnak az egész világ elsötétült. Csöndesen zuhantam a mélység felé és egy életre elcsendesedett körülöttem minden. Szerettem Edwardot, szerettem Damont, és végül egyikük se szeretett vissza igazán, de ettől függetlenül miattuk haltam meg. És tudja meg az egész világ, hogy megérte. Megérte a szerelemért meghalni, hiszem belülről fűtött. Boldog érzés, és nem bántam meg, hogy olyasvalaki miatt haltam meg, akit szeretek. Sok olyan férfi került az utamba, aki azért halt meg, mert megtetszettem neki. Persze azoknak a férfiaknak az utolsó élményük egy gyönyörűséges extázis, amely még sosem történt velük. Nekem az utolsó emlékem a pokoli fájdalom, ahogy szinte ég a testem, és egyszerre jeges és kemény, mint a kő. A fájdalom újabb és újabb hullámai, és egy viszonzatlan szerelem, ami sosem teljesülhet be. Nem voltam hamupipőke és nem jött el értem a szőke herceg, de nem bántam meg, hogy meghaltam a hercegemért. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p><br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p><br /></o:p></p> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">***</p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJ7y9Zi7vx6RIrQGjmWZbafB6dXO5NtUPaYa_so02xad__H23CVJLqNZYzsYT49m4gFI4tGDZNnL2DFQcdaqx7lEYoq_mcxRCPLEDzqowj69xzyDRIhEwLKCpfJuO8z0sFJQbyuWuHhm2q/s1600/marguerite-macintyre.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 316px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJ7y9Zi7vx6RIrQGjmWZbafB6dXO5NtUPaYa_so02xad__H23CVJLqNZYzsYT49m4gFI4tGDZNnL2DFQcdaqx7lEYoq_mcxRCPLEDzqowj69xzyDRIhEwLKCpfJuO8z0sFJQbyuWuHhm2q/s320/marguerite-macintyre.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5674574157518822386" /></a><br /><div><br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Narrátor)</p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Mikor Forbes sheriff belépett az irodájába, még semmi különöset nem vett észre. Az iroda csendes volt, takarítás utáni szag lebegett odabent. A szőnyeg tiszta volt, a kandallóról letörölték a port és az íróasztal üres felületei csillogtak, mint a Salamon töke. </p> <p class="MsoNormal">Csak akkor érte hatalmas meglepetés Liz-t, mikor kinyitotta a második fiókját, és az egykor hatalmas tömegekben aktázott vámpíresetek teljesen eltűntek. Egyetlen cetli sem maradt, az összes ügy, amelyet lejegyeztek, és ami alapján el lehetett volna indulni a vámpírnyomozások ügyében, felszívódott, mintha sose lett volna ott. A sheriff arcára kiülő döbbenetet le kellett volna fotózni, olyan ritkán ül ki ilyen tekintet az arcára, és olyan vicces is volt egyben. Liz leült az asztala mellett lévő székre, és megkövülten nézett maga elé. A polgármesterasszony épp délelőtt adta ki a parancsot, hogy vagy felmutat egy rendes elméletet és rendes bizonyítékot, vagy búcsút mondhat a jelvényének. Ezek után mit lehetne tenni? </p> <p class="MsoNormal">Egy fél óra múlva még ugyanúgy ült a széken és bámult a semmibe. A telefonja rezegni kezdett az egyenruha zsebében. Mechanikusan kivette a zsebébe és a képernyőre pillantott. </p> <p class="MsoNormal">Bejövő hívás Charlie Swantól. </p> <p class="MsoNormal">Felvette, és a füléhez emelte. Ám hiába kérdezgetett bármit Charlie, a sheriff tudatáig már nem jutott el. Mintha elnyelte volna az információt egy vákuum Elizabeth agya és füle között. Végül már nem hallott mást a sheriff, mint üres, monoton morgást, ahogy a másik oldalon letett telefon után szokás. Elvágták a környezetétől, elvágták a tudatától. Csak csöndben ült, kiszáradt könnycsatornákkal, és kattogott az agya, de talán teljesen feleslegesen. A gondolatok már nem jutottak el az elméjéig. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqE3EH6zc8njBSpBmKEHlBnEZE0FFuePPCGHz-XuutM4ooqgYWTE4lDMLYp02zuUmuUz5F5YosFwo84b5YkKvUhVobW-S7TczB1IDXziqjWeRIaQ64_bpRDOi6EAqvFOHxPjnF6Xp2e1hA/s1600/bella_new_moon_backstage_twilight_series_8252526_678_452_1.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 214px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqE3EH6zc8njBSpBmKEHlBnEZE0FFuePPCGHz-XuutM4ooqgYWTE4lDMLYp02zuUmuUz5F5YosFwo84b5YkKvUhVobW-S7TczB1IDXziqjWeRIaQ64_bpRDOi6EAqvFOHxPjnF6Xp2e1hA/s320/bella_new_moon_backstage_twilight_series_8252526_678_452_1.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5674573572762182898" /></a><br /><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">– Billy! Jacob! Gyertek be! – invitálta beljebb őket Charlie. </p> <p class="MsoNormal">– Erre jártunk, és ma meccs van. Gondoltam nézhetnénk együtt – rántotta meg a vállát Billy. </p> <p class="MsoNormal">- Persze. Jacob, Bella fent van, nyugodtan menj fel hozzá. Dumáljatok! </p> <p class="MsoNormal">– Oké, köszönöm Charlie – mondta Jake, majd felsprintelt a lépcsőn. Kopogott, majd belépett Bella szobájába. A szoba azonban üres volt, a villany ugyan égett. Kilépett, és rögtön meghallotta, ahogy a csövekben áramlik a víz, így tudta, hogy Bella a fürdőszobában van. Visszament a szobájába és ledobta magát az ágyra. Körbenézett a falakon, képek voltak a lány múltjából, mikor kiskorában festegetett, rajzolgatott. Más díszítés nem volt. Mikor Bella belépett kis híján dobott egy hátast, amikor meglátta Jacobot. Jacob pedig rögtön elpirult, mikor meglátta, hogy Bella egy szál törölközőben jött be. </p> <p class="MsoNormal">– Öhm. Szia! – pattant fel Jake. – Én… köhm… kint megvárlak. </p> <p class="MsoNormal">– Aha – bólintott Bella. Jacob kiment, és miután Bella felöltözött újra bement. </p> <p class="MsoNormal">– Mi a helyzet? –kérdezte Bella. – Nem szólt Charlie, hogy jöttök. </p> <p class="MsoNormal">– Port Angelesben voltunk pár alkatrészért és visszafelé jöttünk, mikor apám kitalálta, hogy jöjjünk el. Charlie meg rábólintott. </p> <p class="MsoNormal">– Hmm… </p> <p class="MsoNormal">- És egyébként te merre jártál? Mi van veled? – kérdezte Jake csevegő hangnemben. </p> <p class="MsoNormal">– Semmi különös, olvastam, tanultam. </p> <p class="MsoNormal">– Azt már tudod, hogy kivel mész az alapítók napi bálra? – kérdezte Jacob, mire Bella vonásai kérdővé fordultak. – Most pénteken. </p> <p class="MsoNormal">– Te miről beszélsz? – kérdezte meglepetten Bella. </p> <p class="MsoNormal">– Most van százakárhány éve, hogy letelepedtek ide az első Mystic Forksi lakosok és ezt meg kell ünnepelni. Egy bált szokott adni a Lockwood kastélyban a polgármester és aztán még lesz egy-két hasonló program az évben. Apám a rezervátumot képviseli, szóval ott kell lennie. Én meg gondoltam elhívlak… hacsak nem mész valaki mással. </p> <p class="MsoNormal">– Jake, én azt sem tudtam, hogy bál lesz. Ugye nem haragszol, ha nem most döntöm el ebben a pillanatban, hogy egyáltalán elmegyek-e. </p> <p class="MsoNormal">– Ja, nyugi, nem gáz. Majd csörögj rám, ha tudsz valamit – váltott át flegma stílusra Jacob, miközben próbálta hova tenni a dolgot. </p> <p class="MsoNormal">– Inkább mesélj nekem, kérlek. Pontosan mi is ez? Sosem voltam itt ilyenkor apunál látogatóban, úgyhogy fogalmam sincs, mi van itt – kérte Bella, és Jacob persze szívesen mesélt neki. Este tízig beszélgettek mindenféle városi és rezervátumbéli dolgokról, majd Charlie felkiabált, hogy jöjjön le Jake, így véget ért a mesedélután. Miután elindultak haza Billy-ék Charlie feljött beszélgetni Bellához. </p> <p class="MsoNormal">– Mi a helyzet közted és Jacob között, Bells? </p> <p class="MsoNormal">– Semmi, haverok vagyunk. Jacob jó fej és eldumálunk – Bella vállat vont, de szíve mélyén a pokol hetedik bugyrában érezte magát. Nem akart ilyesmiről beszélni Charlie-val. </p> <p class="MsoNormal">– Úgy vettem észre, eléggé hajt ez a Jacob gyerek. </p> <p class="MsoNormal">– Rosszul. Mondtam neked, hogy csak barátok vagyunk. </p> <p class="MsoNormal">– De ha lenne valami, akkor elmondanád, ugye Bells? – kérdezte komolyan Charlie. </p> <p class="MsoNormal">– Esküszöm neked, hogy ha szerelmes lennék Jacobba, akkor elmondanám neked. De nem vagyok, így azt hiszem, túltárgyaltuk a dolgot. </p> <p class="MsoNormal">– Rendben. </p> <p class="MsoNormal">– Fáradt vagyok. Jó éjt Apu! – köszönt el Bella. </p> <p class="MsoNormal">– Oké, oké! Jó éjt, kicsim! – Charlie leoltotta a lámpát, majd kiment a szobából és becsukta maga mögött az ajtót. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Bella pedig sokáig feküdt az ágyban, de álom sajnos nem jött a szemére. Ellentétben gondolatokkal, melyek folyamatosan ostromolták, Jacobbal kapcsolatban. Nem akarta megbántani a fiút, de nem tudta, hogyan utasítsa vissza a bálmeghívót. Semmiképp sem akart elmenni a bálba, és Jacobbal meg pláne nem. Edward pedig aznap éjjel nem jött el a Swan házhoz. </p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">Utó-utóirat: Írjatok megjegyzést! (:</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-57353413178547019382011-10-29T16:35:00.009+02:002011-10-29T18:15:13.447+02:0038.Fejezet<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9UtvF_aRPhmBFtI6xDBCh5ApzJeCWZsMg8a3-cse3buFulgYJx6V26OSdFIbWKkLm2Zp5mJ3y0we4EyHlzG0mUwJAJ8ueTraziqW9o-dYHAKVtgq5Ul_sjsz9-t4QIeAu_1isxtMK7z-P/s1600/Damon-Salvatore-s232.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 238px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9UtvF_aRPhmBFtI6xDBCh5ApzJeCWZsMg8a3-cse3buFulgYJx6V26OSdFIbWKkLm2Zp5mJ3y0we4EyHlzG0mUwJAJ8ueTraziqW9o-dYHAKVtgq5Ul_sjsz9-t4QIeAu_1isxtMK7z-P/s320/Damon-Salvatore-s232.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5668938304883036562" /></a><br /><div style="text-align: center;"><br /></div><div><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„Kit akarsz magad mellé? Egy olyasvalakit, aki mindig veled van, mindig számíthatsz rá. Olyasvalakit, aki megértő, kedves, de nem túl nyálas és még humorérzéke is van? Olyat, akire bármikor támaszkodhatsz, mindig ott van a bajban, egy olyat, aki megért és támogat, vagy éppen lebeszél az őrültségekről. Olyasvalaki, akivel lehet akár romantikus, akár horrorfilmet nézni. Aki nem levakarhatatlan, de nem is egy kőbunkó, akivel két hetente találkozol? Akkor a tökéletes férfi jöhet csak szóba, de sajnos Ádámnak nem tudom a telefonszámát.”<o:p></o:p></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><br /></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">38. Erroneous Ideas (Tévképzetek)</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Az estében egy bagoly keményen huhogott. Damon a cella mélyén ült és nézett maga elé. Kitalált valamit, amivel ha nem is tudná megmenteni a szűrét, de legalább információt tud gyűjteni. Elméjével kilépett a testéből, és egy varjúba költöztette tudatát. A varjú felszállt, és immár Damon irányította a madarat. A varjú a Salvatore házhoz repült, de ott nem talált senkit, így Gilbertékhez repült. Nem ért még a házhoz, de az utcán már érdekes jelenet tárült a madár csöppke pontszemei elé. Egy nő eltörte egy férfi nyakát, majd felemelte őt. Damon rájött, hogy Logan Fell, a hírekből a hulla. A nőnek sajnos nem látta az arcát, csak a hátát. A mozdulatai légiesen könnyedek voltak és lazán emelte fel Logan testét, ebből arra lehetett következtetni, hogy az illető vámpír. A vámpírlány berakta Logant a kocsija csomagtartójába, majd elhajtott. Egyetlen vércseppet sem hagyott bizonyítékul, semmi sem maradt a ma esti incidensből, csak egy varjú látta. </p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEn5zSpBAvnzx-z0R4-rKTexf_rumdZq7T_b4BRTHwX0eaaNVXhCp8Lv9OZ0EV1CmrJV9W_DIx9uvKnNMVkezh2_XvcqC9phstZSF5qPMEo34h9MPJ4qaXMFFGXybOqqksPmst016gkBBi/s1600/CharlieSwan.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 226px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEn5zSpBAvnzx-z0R4-rKTexf_rumdZq7T_b4BRTHwX0eaaNVXhCp8Lv9OZ0EV1CmrJV9W_DIx9uvKnNMVkezh2_XvcqC9phstZSF5qPMEo34h9MPJ4qaXMFFGXybOqqksPmst016gkBBi/s320/CharlieSwan.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5668937860044523138" /></a><br /><div><p class="MsoNormal"><o:p><br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„Halló, itt Liz! Logan, hálás lennék, hogyha eljönnél a megbeszélt találkozókra! Most hol vagy? A tetthelyen vártunk rád órákig, ha a tanács része akarsz lenni, akkor nem viselkedhetsz ilyen felelőtlenül! Andie-nek nem fogom elmagyarázni, hogy …. tudod mi történt. Édes, aranyos a társriportered, de legközelebb páros lábbal rúgom ki a városból is, ha akadékoskodik. Gyere az irodámba holnap délre! Péntekre szerezd meg a Gilbert-órát is!”<o:p></o:p></i></p><p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><br /></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">A sheriff letette a telefont és a kocsijához sétált. A hullaházban segédkezett az áldozatok felismerésben, és sikerült is mindenkit azonosítani. Azon gondolkodott, hogy vajon, hogy fogják közölni a várossal, az emberek halálát. Kezd sok lenni, és a polgármester asszony is megfenyegette. </p> <p class="MsoNormal">Telefoncsörgés ragadta ki gondolatai közül Elizabeth-et. A kijelzőn Charlie Swan neve villódzott, és Liz egy elégedett sóhajjal vette fel. </p> <p class="MsoNormal">– Szia, Liz! Nem zavarlak, ugye? – kérdezte félénken Charlie. </p> <p class="MsoNormal">– Szép estét, Charlie! Nem zavarsz! Te sosem – tette hozzá Liz halkan. </p> <p class="MsoNormal">– Nincs kedved ma este átjönni, esetleg? </p> <p class="MsoNormal">– Tulajdonképpen ráérek. De még be kell ugranom az őrsre, mert el kell rendeznem még egy-két papírt holnapra. </p> <p class="MsoNormal">– Oh… </p> <p class="MsoNormal">- Egy óra múlva nálatok? – kérdezte gyorsan a sheriff, mielőtt Charlie téves következtetésre jutna. </p> <p class="MsoNormal">– Tökéletes! Várlak! – köszönt el lelkesen Charlie, majd mikor letette a telefont elvigyorodott, és a tenyerét dörzsölte. Kellemes izgatottság járta át, amit már évek óta nem érzett. Felvillanyozódva lépett az ablakhoz, ahogy autó hangját hallotta. Elhúzta a függönyt és hunyorogva kifigyelte, hogy egy Volvo áll a ház előtt. Az utastér sötét volt, és akkor sem kapcsolódott villany, mikor Bella kinyitotta az ajtót. A lány könyves szatyorral a kezében, hátizsákkal a vállán lépett ki, majd becsapta a kocsi ajtaját. Megfordult és meglepetésszerűen érte Charlie-t, hogy a lánya mosolyogva haladt az ajtó felé. </p> <p class="MsoNormal">– Ma mindenki meg van bolondulva… - motyogta a bajsza alatt Charlie. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgizspMvfuU0ZLi71JSL5YcBcMHCjM2afcCLnYSYbOpWg8qXDaEB9TTM2AcGZV00GJIFT70Mu6UetmWKibmgyc_b8c10G7r4uU2bzOXestsjtDT-Cu_hTOvEM7v3yMM0c2NiHZjyCo_C3f7/s1600/14690-Nikki.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgizspMvfuU0ZLi71JSL5YcBcMHCjM2afcCLnYSYbOpWg8qXDaEB9TTM2AcGZV00GJIFT70Mu6UetmWKibmgyc_b8c10G7r4uU2bzOXestsjtDT-Cu_hTOvEM7v3yMM0c2NiHZjyCo_C3f7/s320/14690-Nikki.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5668924468331803938" /></a><br /><div><br /><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">– Elena, én nagyon hálás lennék, ha végre segítenél egy kicsit – mondta szemforgatva Lora. – Higgadtan teszem fel újra ezt az igen egyszerű kérdést: Hol van Meredith? </p> <p class="MsoNormal">– Nem tudom. </p> <p class="MsoNormal">– Neked nincs más szó a szótáradban? A legjobb barátnőd! </p> <p class="MsoNormal">– Aki megölte a fél családját! – Vágott vissza Elena. </p> <p class="MsoNormal">– Szóval tudod – kapcsolódott be Nikki, aki a kanapén ülve szemlélte az eseményeket. Fekete szeme élesen villant Elenára. </p> <p class="MsoNormal">– Igazad van, én is falaznék a legjobb barátnőmnek… De az idő majd megoldja a nyelved – töprengett Lora. – Sajnos az a helyzet állt fel, hogy neked ketyeg az órád, Elena, míg az enyém békésen áll már régóta. </p> <p class="MsoNormal">– Nikki! Mostantól tiéd a terep. Nekem randim van egy bizonyos történelem tanárral! – Ezeket a szavakat már Nikkihez intézte Lora, és közben kisétált a szobából. </p> <p class="MsoNormal">– Jessica? – kérdezett vissza Nikki. </p> <p class="MsoNormal">– Neki meglepetéssel készülök, de a meglepetés még nem ért ide. Szóval addig ő is rajtunk maradt. Viseld gondjukat! – mosolyogva felvette kabátját és kilépett az ajtón. Lora arcát megcsapta az állott levegő, az estében nem maradt semmi kellemes. Az idő ugyan enyhe volt, de nem fújt a szél, így a felhők és a föld között megállt a levegő. </p> <p class="MsoNormal">Bezzeg odabent jó klíma maradt, a ventilátor gondoskodott a levegő keringetéséről. Jessica meglepődve nézett maga elé. Felállt, és gondolkodva lépett előre egyet. Nikki és Elena el voltak foglalva egymással, ő pedig a zárt ajtón ugyan nem tudott kimenni, de a többi szobába szabad átjárása volt. A konyhába sétált lassan, komótosan, közben gondolataival foglalkozott. Nem értette a meglepetés dolgot, és hogy miért nem Elenára vár extra ajándék. Ráadásul Lora úgy beszélt a meglepetésről, mint egy emberről, mintha élő személy lenne. Ki lenne az a személy, akit hazavár Jessica? Mike? Őt most küldte el Lora, és nem fog visszajönni egy hamar, különben rövid időn belül egy sírban oszladozna. Nem, nem is várta el Jess, hogy Mike visszajöjjön. </p> <p class="MsoNormal">Nem értette, hogy mi van köztük. Nyilvánvaló, hogy valami volt, mert a semminél jóval több. Ez logikus kijelentés, az biztos. Mike ölében ülni megnyugtató volt, békés és mégis biztonságos. Ha nem lettek volna körülvéve halálos veszéllyel, talán olyan jó lett volna, mint jó pár pirula extasy. De ez mégis más lett volna, mint a drog. Ennek nem lett volna semmi rossz mellékhatása. Talán függőséget okozott volna némiképp, ahogy egy szív függésbe kerül egy másik által, de ez kölcsönös lett volna, és fizetnem nem kellett volna semmiért. Maximum egy törött szívért, ha nem működne tovább. De ki az, akinek manapság nincs szívfájdalma? Ki az akinek egyszer sem törték össze a szívét? Ki az? Bátran lépjen előre, de nem érezhet igazán és nem alkothat véleményt a szerelemről az, akinek semmilyen tapasztalata sincsen. </p> <p class="MsoNormal">„Nem mondom, hogy szeretem Mike-ot. Szerelemből még biztos nem. Addig nem is lenne szabad beleélnem magam a dologba, amíg nem találkozom vele, nem tudok biztosat. Ez nem lehet még szerelem, még nem kötődhetek hozzá, mintha testrészem lenne. El tudnám képzelni magunkat, szó se róla, a legféltettebb álmaimban talán örökké együtt maradunk, de amíg ő nem teheti be a lábát ebbe a házba és én nem tehetem ki innen, addig nem történhet semmi. Nem határozhatom el, hogy szeretem, amíg nincs velem. Nem az a legnagyobb bajom, hogy nincs velem, hanem az, hogy nem hallom. Az, hogy nem tudom, mit gondol, hogy mit szeretne kezdeni velem. Ha csak a túlélésért játszotta volna meg… nem! Nem játszhatta meg! Értelme nem sok lett volna, és velem se tette volna ezt meg. Nem lehet ilyen gonosz. Nem.”</p> <p class="MsoNormal">Ilyen gondolatok között őrlődött Jess, miközben Elena a szabadulásán dolgozott. Mindhiába. Nikki nem volt hajlandó semmit sem engedni. </p> <p class="MsoNormal">– Te mikor voltál ember? – kérdezte hirtelen Elena. Nikki először megütközve nézett rá, nem tudta, válaszoljon-e. Végül sóhajtott és beadta a derekát. </p> <p class="MsoNormal">– 1837-ben láttam az utolsó nyarat emberszemmel. </p> <p class="MsoNormal">– Hogyan haltál meg? Ha nem veszed tolakodónak a kérdést… - szabadkozott utána Elena. Nikki erre felnevetett. </p> <p class="MsoNormal">– Tolakodásnak? Ezek tények, Elena. Én halott vagyok már 163 éve, és ezen nem tudok változtatni. Az apám a lázadók első hullámával tűntetett az elnyomás ellen a polgárháborúban. Mi nem rabszolgák voltunk, de anyám egykor igen. Engem nem cselédnek neveltek, de az egész családot megvetették azért, amiért apám egy paraszt cselédlányát vette el. Engem fennséges kisasszonynak csúfoltak, anyámat pedig szajhának. Amikor apám lebukott az északi elnyomók elvitték már semmi sem tartotta a becsületünket, apám nem tudta visszafogni a nagyszájú szomszédságot. Aratás után egy késő nyári este kint feküdtem az egyik ól melletti fa tetején és a csillagokat néztem, mikor anyám sikoltozva kirohant, kezén a hároméves öcsém. A házunkat felgyújtotta az egyik szomszédunk. Én minden szavukat hallottam. A büdös, izzadt és legfőképpen részeg férfiak ordítása is itt cseng a fülemben. </p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„-Na, te, Szajha! Légy nevedhez méltó! – nevetett az egyik, miközben a másik kikapta anyám kezéből az öcsémet. Az ordítozós elkapta anyám haját és elkezdte levetkőztetni. Erre a Mama belerúgott, majd a gyerek felé kapott, de a másik vasvillával verte vissza. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">- Belém-e rúgsz, kanca? Enyém vagy estére, különben a gyermeked a villán látja meg a reggelt! – mondta gonoszan a részegebbik.”<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal">- Erre persze nem tehetett mást – Nikki megrántotta a vállát. – A büdös parasztok persze becsapták. A gyereket vasvillára hányták, és a kapuba állították. Anyámat megerőszakolta mindkettő, aztán levágták a haját, majd a kést a mellkasába fordították. A házba hurcolták, amiben bent égett. Soha nem tudom elfelejteni azt az élmény. Az égett fa után édesanyám testének sokkal büdösebb szaga volt. Ott zokogtam a fán, aztán hallottam, hogy az egyik visszajön. Beleharapott az öcsém csuklójába, majd a félig megégett anyám nyakát kezdte szívni. Olyan ronda volt, ijedtemben sikoltottam. Erre engem is megtalált. Nem tudom, miért változtatott át. De bosszúból az egész falut felégettem és mindenkit megcsapoltam. Azt hitték, az ördög tört rájuk – Nikki arcán a bosszú édes mosolya húzódott, újra. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCv7E8dhA-NSkQBHRGUr6u9w8gWaPYYQq01yXzDGJVu-oPxSndZe9xbLfwUTOSGA4ClQPTyO-CQi_K_b7WWfRFkuQrbxl0Mn7on7g6iQkjJ93uuTaJQILM-aK-b0huBlcgE9LWNwjZmFgm/s1600/Vampire-Diaries-b214.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 106px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCv7E8dhA-NSkQBHRGUr6u9w8gWaPYYQq01yXzDGJVu-oPxSndZe9xbLfwUTOSGA4ClQPTyO-CQi_K_b7WWfRFkuQrbxl0Mn7on7g6iQkjJ93uuTaJQILM-aK-b0huBlcgE9LWNwjZmFgm/s320/Vampire-Diaries-b214.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5668923765060015410" /></a><br /><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">-Lora! – Alarick arcára mosoly ült. </p> <p class="MsoNormal">– Szia Rick! – mosolygott vissza Lora, miközben levette a kabátját és a fogasra akasztotta. – Mi ez a finom illat? – kérdezte és emberi tempóban sétált kedvese felé. Egy lágy, de annál több érzelmet takaró csókot váltottak, majd Alarick válaszolt a lánynak. </p> <p class="MsoNormal">– Rák. </p> <p class="MsoNormal">– A kedvencem – húzódott kislányos mosolyra Lora ajka, és egy gyors szájra puszi után megfogta Alarick kezét, és a konyha felé kezdte húzni. A konyha és az étkező egy légtérben volt, egy pult választotta el a két helységet. A konyhában egy plafonról lelógó csillár, és a pult fölött spotlámpák voltak elhelyezve. A csillár főzés közben szokott csak égni, de most mégis ontotta a fényt, ellentétben a spotlámpákkal, amik nem világítottak, így kellemes félhomályt kölcsönöztek a szobának. Az asztalon két gyertya égett, megterítve mellette egy serpenyőben rákok sorakoztak paradicsomos-fokhagymás szószban megforgatva. Egy kosárban mellette kenyér volt szeletelve, és két pirítós, amire sajtot olvasztott Alarick. Az ínycsiklandó étel mellett egy üveg bor is helyet kapott az asztalon. </p> <p class="MsoNormal">– Köszönöm szépen – meghatódottan suttogott Lora. </p> <p class="MsoNormal">– Szívesen, Kicsim! – karolta át Alarick. </p> <p class="MsoNormal">Ha a mai estén egy külső szemlélő figyelné őket, akkor azt mondaná, hogy ez egy átlagos szerelmes pár, semmi extrém, vagy rémisztő nincs a dologban. Fiú szereti lányt, lány szereti fiút. Véletlenül se gondolná senki sem, hogy az egyikőjük vámpír, és éppen akár ki is szívhatná az életet a másikból. Senki nem gondolná, hogy az egyikőjük éppen két lányt tart fogva a lakásában, és egy harmadikkal őrizteti őket. Senki sem gondolná, hogy egy nő képes ezekre, hogy a nő a vámpír. Ebben talán nem is lenne zavaros a dolog, ha a lány a vámpír, akkor ő a vámpír. De ki gondolná, hogy a vámpírt is irányítja egy vámpír, akit irányít egy másik vámpír, akit irányít egy harmadik és így tovább. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Ahogy benézünk az ablakon, csak egy kedves párt látunk és boldog tudatlanságba merülhetünk, hiszen nem ismerjük őket és a történetüket. A titkok az ablaküveg mögött maradnának és ahogyan kiesik a látókörünkből az ablak, a ház, az utca, a város, úgy veszik el a sötétségben a titok is a szemünk elől. </p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-80546647203393329792011-10-22T14:24:00.005+02:002011-10-22T14:32:00.660+02:0037.Fejezet<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs7aISsfQLSHzxHQYYv-imUbd9jroNwyGUwMOowH8CDVx_XxDtjzMTvcD4j9r2w0CUVAXEas-DH2TmP2fbsrNPD19OWXCnzrYHSJ8MmKj7SBPyuxCWyrQ98_2KunDRRG6N0114BkrIqUXJ/s1600/The-Vampire-Diaries-version-2-the-vampire-diaries-17396762-1280-1024.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 256px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs7aISsfQLSHzxHQYYv-imUbd9jroNwyGUwMOowH8CDVx_XxDtjzMTvcD4j9r2w0CUVAXEas-DH2TmP2fbsrNPD19OWXCnzrYHSJ8MmKj7SBPyuxCWyrQ98_2KunDRRG6N0114BkrIqUXJ/s320/The-Vampire-Diaries-version-2-the-vampire-diaries-17396762-1280-1024.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5666292552357618578" /></a><div><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„Mi lenne, ha egy percre is nyugalom lenne? Akkor már szegényebb hely lenne a világ…”</i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" >37. In the life's bondage (Az élet fogságában)</span></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">(Narrátor szemszöge)</p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Elena lassanként ébredt fel, és sajgó fájdalmat érzett minden tagjában. Egy fotelba hajtogatták, hogy aludhasson, de minden tagja elgémberedett a kényelmetlen üléstől. Mikor kinyitotta a szemét, és idegen környezet fogadta, hirtelen előugrottak az emlékek. Az emlékek arról, amikor szabadulni próbált, hogy ne tegyék a szája elé a kábítóval átitatott kendőt. Amikor sikoltani akart, és kapálódzott, de hiába, a torkán nem jött ki egyetlen hang sem, és az erősen szorító karok ellen nem tudott küzdeni. Amikor érezte, hogy baj közeleg, érezte a hideget és aztán látta a körülötte áramló fenyegetést. Amikor a szülei sírja elhalványult a könnycseppektől, elhalványult minden, és összemosódott, mint egy kisgyerek első festett képe. Visszaemlékezett arra, mikor a fájdalom torz krokodilja minden fogát a szívébe mélyesztette, és csípte, ráncigálta, majd megölte a csöndesen, de élettel telin dobogó szívét, amely gyorsan megszakadt a hiánytól. A hiánytól és a becsapottságtól, amit Stefan hagyott maga után. A szép emlékek hamar eltűntek, a mérlegben sokkal többet nyomtak a rossz, fájó pillanatok, mint a derűvel teli napsugaras délutánok. A napfénnyel együtt tűnt el a melegség, a szeretet, és Stefan is. </p> <p class="MsoNormal">Elena szemeiben újra könnycseppek gyűltek, de hamar visszanyelte őket, majd félénken és kutatón vizsgálta a helyzetét. Ki kellett jutnia, ez lett az elsődleges feladat. Stefan a háttérben kapott csak helyet, ebben a felvonásban. </p> <p class="MsoNormal">Barackszínű szobában ült Elena, melyen virágos tapéta volt körbefuttatva a falon. A sarkokban antik sarokszekrények álltak, rendíthetetlenül, s az idő vasfoga sem fogott már rajtuk (látszólag). Az egyik szekrényben egy hatalmas tükör állt, és előtte kristálypoharak sorakoztak katonás rendben. A kristálykészletek mellett italok is helyet kaptak, s ezzel is színesítették a szekrény tartalmát. Egy másik szekrény közepén egy régi kakukkos óra figyelt, az ingája folyamatosan jobbra, majd balra billent. Mellette könyvek százai ültek a polcokon mesteri összevisszaságban. A szoba közepén egy üvegasztal volt, talán szalonnak használhatták a lakói. </p> <p class="MsoNormal">Azonban Elenának nem volt túl sok ideje szemlélődni, mert két hófehér szárnyas ajtó közül már nyílt is az egyik és egy fekete hajú nő lépett be rajta. </p> <p class="MsoNormal">– Felébredt – kiáltotta. </p> <p class="MsoNormal">– Végre, valahára! – sóhajtott egy másik nő. Ez a hang ismerős volt Elenának, úgy tippelte, hogy talán az egyik iskolatársának lehet hasonló hangja. – Akkor rám, már nincs is szükség, ugye? – Jessica az! Közben beugrott Elenának. </p> <p class="MsoNormal">A fekete hajú lány odament Elenához és kitépte a nyakából a verbénás nyakláncot. A lánc megégette az ujjait, de ő nem foglalkozott vele, a földre dobta az ékszert. </p> <p class="MsoNormal">– Na, most már nem tudsz védekezni. Az elméd védtelen, így nem lesz probléma – mondta elégedetten Nikki. Odahajolt Elenához, hogy igézés alá vesse, de a lány megpróbálta kitépni a nyakából a láncot, mely a napsugaraktól védte a vámpírt. Sajnos nem sikerült, és értelme sem lett volna túlságosan sok, mivel már alkonyóra járt az idő. Elkeseredett próbálkozás volt ez, s izmai még annyira ernyedtek voltak, hogy lassan tudott csak mozdulni. </p> <p class="MsoNormal">Nikki egy pofonnal jutalmazta a próbálkozását, hangosan csattant a lány arcán. </p> <p class="MsoNormal">– Arról nem volt szó, hogy bántod a vendégünket – hallatszott egy újabb hang, egészen az ajtóból. Egy újabb lány lépett be a szobába. Nikki azonnal hátrébb lépett, de mérges tekintetét le nem vette volna Elenáról. – Nikki, kérlek, tüntesd el Mike-ot. </p> <p class="MsoNormal">– Mi?! Nem teheted, Lora! – kiáltotta tiltakozását Mike. Felpattant, és ő is belépett a szobába. Eddig az ölében ült Jessica, most azonban ő is talpra került. – Megígérted, hogy, ha felébred, mi elmehetünk! </p> <p class="MsoNormal">– Tévedés. Azt ígértem, hogy te elmehetsz – mondta ridegen Lora. – Bocsi, most ez egy csaj buli, Mike, de szólunk, ha legközelebb te is meghívott leszel a pizsama partyra! </p> <p class="MsoNormal">– Nem! Nem megyek sehová! – ellenkezett Mike. </p> <p class="MsoNormal">– Mike, Mike, Mike… - sóhajtott Lora. – Egy buta, forrófejű újszülött vagy. Ráadásul szerelmes is… </p> <p class="MsoNormal">– Lora! Mondhatsz akármit, én akkor is itt maradok! – Mike elszánt volt, de Lora még jobban. A következő pillanatban a falhoz tapasztotta Mike-ot, aki éppen csak nem fulladt meg. </p> <p class="MsoNormal">– Ne akard, hogy a barátnőd végignézze, hogy meghalsz – sziszegte halkan Lora. – Egyetlen mozdulat lenne, ezt te is tudod. </p> <p class="MsoNormal">– Tu…..d…o….m… - fulladozott Mike. Végül Lora elengedte a fiút. </p> <p class="MsoNormal">– Tűnj el – parancsolta, majd hátat fordított neki, és visszasétált Elenához. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div><br /></div><div><br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhad_kKqETe3D-H3FF1gJVhqQFZZsK9MV_Xt5r9oBjG4JBp405kDVdbv0nBoWqQgcG6bn6iRiPxY6pxe_KPoFkkjkfz3rrlscOjxOKokD3xrjJjwe27M8ps_25TwUEcPwdQdR8shJ3eTfvl/s1600/normal_004-bella.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 179px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhad_kKqETe3D-H3FF1gJVhqQFZZsK9MV_Xt5r9oBjG4JBp405kDVdbv0nBoWqQgcG6bn6iRiPxY6pxe_KPoFkkjkfz3rrlscOjxOKokD3xrjJjwe27M8ps_25TwUEcPwdQdR8shJ3eTfvl/s320/normal_004-bella.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5666291976371833842" /></a><br /><div><br /></div><div><br /><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">-Mennem kell – suttogta Bella csöndesen szemlélve a falon lévő órát. A kanapén ültek, s Bella mereven az órát, Edward pedig Bellát nézte. Átkarolta a lányt és hallgatta egyenletes légvételét. </p> <p class="MsoNormal">– Tudom. Ha hazaérsz hatra, az jó pont Charlie-nál? – kérdezte reménykedő mosollyal az arcán Edward. </p> <p class="MsoNormal">– Azt hiszi, Alice-szel vagyok. </p> <p class="MsoNormal">– Ne aggódj, csak egy szürke Volvót lát majd, sofőrt nem! – Edward arcán csibészes arckifejezés ült. </p> <p class="MsoNormal">– Akkor, akár csókolózhatok is a sofőrrel? – kérdezte halkan Bella, miközben az arca piros színt öltött. </p> <p class="MsoNormal">– Elméletileg igen, de ha leállsz csókolózni a sofőrrel, akkor nem biztos, hogy el tud engedni téged, ami pedig igencsak szemet tud szúrni a nyomozó apukádnak – mutatott rá Edward. </p> <p class="MsoNormal">– Oh… - Bella nem mondott mást. </p> <p class="MsoNormal">– Mi lenne, ha miután hazavittelek, foglalkoznál egy kicsit Charlie-val? – kérdezte Edward. – Egy közös vacsi, egy negyed órácska beszélgetés, egy negyed óra meccs-nézés, ennyi belefér még, nem? </p> <p class="MsoNormal">Bella csak bólogatott. </p> <p class="MsoNormal">– Azután, lefürdesz, bebújsz az ágyadba és kipihened az elmúlt két nap fáradalmait – jelentette ki Edward. </p> <p class="MsoNormal">– És nem lehetne esetleg úgy megbolygatni a rendszert, hogy este még te is beleférj a keretbe? – kérdezte reménykedve Bella. </p> <p class="MsoNormal">– Nem lett még eleged belőlem? Két napja szinte csak velem beszéltél. </p> <p class="MsoNormal">– Viccelsz? Ez nem így működik. Minél többet kapok egy finom ételből, annál többször fogok ismét kérni. Belőled sosem lehet elegem – ellenkezett Bella. </p> <p class="MsoNormal">– Nos, igen. Eleinte még többet szeretnél, egy idő után azonban sok lesz, és nem akarsz majd többet találkozni velem. Minden káros, ha sokat kapsz belőle. </p> <p class="MsoNormal">– Ebben van valami. Ez igaz a csokoládéra, az ételekre, de nem rám. Egy emberről és egy… rólad beszélünk, nem pedig valami salátaféléről. Te mindig új és új vagy számomra, minden mondatod egy új élet számomra. Egy olyan oldalad, amit még nem ismertem meg. Neked pedig végtelen sok oldalad van, és ezeket mind meg kell ismernem. </p> <p class="MsoNormal">Edward erre csak hümmögött, majd közelebb húzta magához Bellát, és szorosan átölelte őt. Beleszippantott szomjokozó illatába, majd mintha lelki békére talált volna, kijelentette: </p> <p class="MsoNormal">- Nem látok a fejedbe, de a világgal ellentétesen forgó agytekervények rejlenek a koponyád mélyén. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">***</p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFb206LwUzc0R6PPhmpho2BUxoUxQxM6c-uX0V-uIPpL8uWofdm5q-cwCRK5aJgSJv398FJTOxOE1Qtko2GXHYjvr1PZMrcOsG6qPqpQlhXbWIIM1wAPxFUxOY6CPNz2eS50FREmh36sbf/s1600/season3promoanim.gif" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 266px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFb206LwUzc0R6PPhmpho2BUxoUxQxM6c-uX0V-uIPpL8uWofdm5q-cwCRK5aJgSJv398FJTOxOE1Qtko2GXHYjvr1PZMrcOsG6qPqpQlhXbWIIM1wAPxFUxOY6CPNz2eS50FREmh36sbf/s320/season3promoanim.gif" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5666291664689377730" /></a><br /><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">- Köszönöm az estét! – Jenna megállt az ajtó előtt, és megfordult, hogy elköszönjön Logantől. </p> <p class="MsoNormal">– Felejthetetlenné tetted nekem ezt az estét Jenna – mondta csöndesen Logan, majd megfogta Jenna kezét. Ujjai finoman végigzongoráztak a karján, a vállán, a nyakán, s tenyere közrefogta az nő törékeny arcát. Mindez lassan játszódott le, s Jenna szívverése egyenes arányosságban gyorsult az idő múlásával. Logan várt, majd közelebb lépett hozzá. S egy ujjnyi hely maradt köztük. Jennában még ott motoszkált a kétség, de közben lélegzetvétele akadozott, s ki-kihagyott egy-egy ütemet. </p> <p class="MsoNormal">– Logan… - kezdett volna hátrálni, de a férfi szája az ajkaira tapadtak, ezzel az összes létező jégfal elolvadt kettejük között. Jenna és Logan ott álltak az ajtó előtt, csókolóztak, a szívükről pedig olyan hatalmas páncél zuhant alá, hogy az egész terasz reccsenve összeomlott volna alatta. </p> <p class="MsoNormal">Kis vártatva véget ért a pillanat, s újra ketten voltak, újra létezett a terasz és a ház, az ajtó, ami előtt álltak. A páncéling, pedig amelyet szívükről oly könnyedén levedlettek, sunyin kezdett visszakúszni rájuk. </p> <p class="MsoNormal">– Beengedsz? – kérdezte Logan, miközben kutyaszemeket villantott Jennára. </p> <p class="MsoNormal">– Ki kell érdemelned – jelentette ki Jenna, bár még az oxigénhiánytól kicsit szédült. Megfordult, belépett a házba, majd magára zárta az ajtót. </p> <p class="MsoNormal">– Jó éjszakát! – suttogta utána Logan. Ezután elindult a kocsijához, de mihelyt elhagyta a teraszt, egy sötét alak elkapta őt. A szél hidegen fújt, s a fák egy ütemre hajlongatták ágaikat. A házak és az utca néma volt, csak pár utcával odébb hallatszott egy női cipő elhaló kopogása. Akkor, amikor Jenna sem nézett ki az ablakon, és senki sem figyelt az utcára, akkor támadt rá Loganra egy idegen. A vér fémes ízét érezte a szájában, kezeit pedig forrónak érezte, akárcsak a mellkasát. Köpni akart, eltűntetni a fölösleges vérmennyiséget a szájából, de erre már nem volt lehetősége, mert egy sötét villanás alatt minden eltűnt. Nem érzett semmit, mintha egy zsákot húztak volna az összes érzékszervére. Eszméletét veszítette, majd meghalt. </p> <p class="MsoNormal">Gilberték utcája csöndes volt, a fák szótlanul vitték a hírt ágaikkal, és a női cipő kopogása is egyre halványult, mint egy árnyékkép az alkonyatban. Nem volt magyarázat, a természet nem tett jelentést. Az égen egy csillag azonban hirtelen eltűnt, s egy lélek lassan elszivárgott egy testből. </p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-61007113215939124002011-10-12T20:34:00.005+02:002011-10-12T20:43:17.860+02:0036.Fejezet<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwCwkNm5k1h0Aun7ymn4rSwg3HhOcfUmx1IzWUqU8RUFYIycl-PHzFCGM6p3ZPL-Z1ETGIS2GVANgYx3mfCMi-PiPQjbD21wLd9RAqvY73sa7A1aTcNidorwTXJniWamZwe0gnfkBwTQ8l/s1600/Vampire-Diaries-Season-2.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 234px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwCwkNm5k1h0Aun7ymn4rSwg3HhOcfUmx1IzWUqU8RUFYIycl-PHzFCGM6p3ZPL-Z1ETGIS2GVANgYx3mfCMi-PiPQjbD21wLd9RAqvY73sa7A1aTcNidorwTXJniWamZwe0gnfkBwTQ8l/s320/Vampire-Diaries-Season-2.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5662677805355084082" /></a><div><p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„Mikor egyedül fekszem le, nem érezlek. Mikor egyedül megyek haza, nem talállak. Mikor egyedül töltöm az estéimet, folyton hiányollak. Más az életem, s nem akarom ezt a másságot! Téged akarlak!”</i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" >36. Cage (Kalitka)</span></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">(Narrátor szemszöge)</p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Elena csöndben ült, s hátát egy öreg fának vetette. Kérge érdes volt és kemény, de akár puha, párnázott fotelben pihenhetett volna, a különbséget nem érezte volna akkor sem. Meleg szellő kapott bele Elena copfjába és csiklandozta az orrát is. A melegség is rosszul esett neki, mintha a szél is becsapta volna. Ősz van, végtelenül és visszavonhatatlanul ősz van. Hiába áltat a melegséggel, hiába kényeztet. Ősz van. </p> <p class="MsoNormal">Elena magába roskadva ült a temetőben, szemben szülei sírkövével. Csak ült és nézte a márvány táblát, melyre aranyozott betűkkel vésték a neveket és a dátumokat. Elképzelte, hogy hozzácsatolják a két névhez az övét is. Nem lenne sok változás, csak éppen hatalmas könnyebbség. Könnyebb lenne Mattnek, Jennának, Caroline-nak, Stefannak. És könnyebb lenne Elenának is. Nem kellene itt ülnie és nem kellene többé felállnia. Nem lenne éhes, sem szomjas, sem szerelmes, sem összetört. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p><br /></o:p></p></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyTLX202D_C7RIJZr1V6XkyCG4wwMR9POFAFBtpjkk5DQbM_u2Z8UdimVzQMh6RZ1zjTmZAVc_ENfjnXdxjp8KY4t_ylt_4TWkjCIhVCpMFQTN7KbiXr-suYWSeZ4ptMocwcG6MgrozAnF/s1600/elena-elena-gilbert-10574367-500-366.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 234px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyTLX202D_C7RIJZr1V6XkyCG4wwMR9POFAFBtpjkk5DQbM_u2Z8UdimVzQMh6RZ1zjTmZAVc_ENfjnXdxjp8KY4t_ylt_4TWkjCIhVCpMFQTN7KbiXr-suYWSeZ4ptMocwcG6MgrozAnF/s320/elena-elena-gilbert-10574367-500-366.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5662677145369726626" /></a><div><p class="MsoNormal">(Elena szemszöge)</p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Nem akarom ezt! Nem akarok ilyen lenni! Egyvalaki kapta csak meg igazán a szívem, s most ő töri össze. Nem akartam fájdalmat, nem akartam ilyenné válni! Nem akartam csődtömeg lenni. Abban bíztam, hogy Stefan más. Nem csak vámpír, de több, mint száz éves, és talán, okosabb egy tizenhét éves tininél. Tévedtem. Csak még rosszabb lett minden, mert az egyetlen dolog, amire vágytam az ő volt. Olyan bizalmat kapott tőlem, amit eddig senki másnak nem adtam. Fáj bevallani, de Matt-et sem tudtam úgy szeretni, mint Stefant. Nem lehetett, nem ment. </p> <p class="MsoNormal">Végre elhittem, hogy működhet, hogy bármilyen furcsa, az élet egyszerűbb, mint gondolnám. Bella okosabb volt, mint én. Ő belekapaszkodott az egyetlenbe, ő nem kétkedett egy pillanatra sem a szerelem valódi létezésében. Én féltem, hogy bajt hozok a családomra, én féltettem mindent, ami körülöttem volt. Most pedig, hogy végre leengedtem a falaimat, mi történik? Porig rombolták a szívemet. Azt hiszem, ennyi elég is volt. Több magyarázatra nem szorul, ez a történet. Egy ostoba liba voltam. Stefan nem volt más, csak egy képzeletem szülte szerelem. Azt hittem, ő az igazi. Vasmarokkal kapaszkodtam belé, és még most is őt szorongatom, pedig már messze jár. Nem számít neki, hogy élek-e, vagy halok. Nem voltam más, mint egy vidéki kislány, akivel csókolózott. Semmi más. </p> <p class="MsoNormal">Hiába minden kemény gondolatom, a szememből könnycseppek peregtek le, mint a homokóra finom szemcséi. Hagytam, hogy végigfolyjanak az arcomon. Védtelen voltam velük szemben, és védtelen az egész világgal szemben. Nem tudtam mást tenni, csak összetörve kuporogni a temetőben, egy fa tövében. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div><br /></div><div><br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5NSQ2mWgAIDjWP6s2JY1VECzrFtZvYFgzD6M_TE6Xi4gbnSUCpAc5HXuKdW7Ps-B-Kk8G3zU6SrmF4HJplD8U3WEzOuH_SuW1FVUKQBLaog_NncuCaV9lSZEhc69AQv9XXf-II2_8J1c_/s1600/Looora.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5NSQ2mWgAIDjWP6s2JY1VECzrFtZvYFgzD6M_TE6Xi4gbnSUCpAc5HXuKdW7Ps-B-Kk8G3zU6SrmF4HJplD8U3WEzOuH_SuW1FVUKQBLaog_NncuCaV9lSZEhc69AQv9XXf-II2_8J1c_/s320/Looora.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5662676564277774402" /></a><br /><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">-Halló! Lora, helyzet van! Damon kiiktatva a Cullen klán által. Stefan sehol, Elena pedig egyedül üldögél a temetőben. Megtegyem most? – kérdezte szomjasan és egyben lelkesen Nikki. </p> <p class="MsoNormal">– Hozd el hozzám. </p> <p class="MsoNormal">– És Alarick? – kérdezte megilletődve Nikki. </p> <p class="MsoNormal">– Bízd rám! Mike és Jessica is legyenek itt! Igyekezz, az óránk ketyeg. Tik-tak. – Ezzel lerakta a kagylót. </p> <p class="MsoNormal">– Vendégségünk lesz? – kérdezte mosolyogva Rick. </p> <p class="MsoNormal">– Igen, szívem – felelte bájosan Lora és megcsókolta Alarickot. – Át kell öltöznünk – jelentette be Lora, és közben elégedetten tekintett végig a szobán és párján. Az függönykarnis elhajlott, maga a lila függöny elszakadt. Az éjjeli szekrény üres volt, az óra és a lámpa, ami eddig rajta lakott, most összetörve hevert a szőnyegen. Egy párna eltűnt, egy pedig darabokban hevert az ágy legkülönbözőbb pontjain. A takarók is hasonló sorsra jutottak. Rick meztelenül feküdt, a délutáni napsugarak játszadoztak rajta. Karján harapásnyomok ékeskedtek, ahogy mellkasán is. Arcán azonban határtalan mosoly terült el, amit szinte kéjesnek is nevezhetünk. Az ággyal szemben álló szekrénynek leesett az egyik ajtaja, a fali kép is lezuhant, s az üvegkeret szilánkosra tört. Vérfoltok díszelegtek a lepedőn, a takarón, a párnán, és Alarickon is. Ettől függetlenül Rick mosolyogva jelentette ki, hogy szereti Lorát. </p> <p class="MsoNormal">Lora újabb csókokkal halmozta el, majd finoman a fürdőszobába terelte kedvesét. Amíg a férfi ott tevékenykedett, Lora felöltözött és seperc alatt rendbe hozta a szobát. Már, ami még menthető volt belőle. A kuka martalékává vált a függöny, a takarók, párnák, üvegszilánkok, lámpa maradványok. </p> <p class="MsoNormal">Hamarosan a csengő szava járta át a házat, s Lora kinyitotta az ajtót. Először Nikki lépett be, karján Elena ernyedt teste. Ezután Mike jött, kézen fogva vezette Jessicát. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div><br /></div><div><br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4mH4cAffZ5XNVazpK_uSkjjDiA4XZHznXph04NIkEVHuWx8Pew_ovhRY-ZhF6LZnNzBERgqnsDp2E5ywx_wb0rhltk7yrEx_7XD3Ck1J6tnXZ5tGtC00f6ry_nMgzgIl9WgrcUbNvDOae/s1600/Damon-Salvatore-s221.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 213px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4mH4cAffZ5XNVazpK_uSkjjDiA4XZHznXph04NIkEVHuWx8Pew_ovhRY-ZhF6LZnNzBERgqnsDp2E5ywx_wb0rhltk7yrEx_7XD3Ck1J6tnXZ5tGtC00f6ry_nMgzgIl9WgrcUbNvDOae/s320/Damon-Salvatore-s221.JPG" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5662676357208621522" /></a><br /><div><br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„Caroline! Caroline! Gyere hozzám! Gyere hozzám!” <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">Ez a parancs égett bele a lány fejébe, és nem is tudta merre megy, csak követte a hívó szót. Végül harminc kilométerre Mystic Forkstól egy, az erdő melletti háznál állt meg. A lány megállt és kiszállt a kocsiból. Megpróbált bemenni az ajtón, de az zárva volt. Az erdőhöz ment és keresett egy nagyobb követ. Mikor megtalálta a tökéletes példányt, úgy öt méterre megállt a háztól. Célzott, és minden erejét összeszedve elhajította a követ, amely betörte az ablakot. Caroline elégedetten nézte az üvegszilánkokat. Bemászott, majd egy pincelejárót keresett. Egyik ajtó sem vált be. Átkutatta a könyvespolcot, a szekrényeket, majd a szőnyegek alá is bekukkantott, és ekkor találta meg a csapóajtót. A deszkán egy fogantyú volt kifaragva, ami akár lyuknak is látszódhatott. Felnyitotta és egy lépcsőjáratot talált. Lement és a telefonjával világított, a fejében pedig csak ez az egy mondat vízhangzott: <i style="mso-bidi-font-style:normal">„Gyere hozzám!”</i></p> <p class="MsoNormal">Caroline végigment egy rövid folyosón, melynek a végében egy fémajtó állt. Sajnos az ajtó zárva volt, és hiába próbálta kinyitni sehogy sem ment. </p> <p class="MsoNormal">Caroline hallhatta, ahogy léptek zaja töri meg a csendet, majd egy kutya ugatása csaholása is csatlakozott. Kiszaladt az ajtóhoz és onnan nézte az eseménysort. Egy hófehér kutya állt egy szőke lány útjában, aki nem éppen barátságos arckifejezést öltött a házőrzőre. </p> <p class="MsoNormal">– Csss! Hülye dög! Csss! – csitította a kutyát, aki vicsorogva állt az útjában. Tanya hiába dacolt az állattal, csak nem akarta átengedni. Ahelyett, hogy elcsendesedett volna, még erőteljesebben kezdett csaholni. Hirtelen még két alak termett a kertben. Egy másik szőke hajú lány, akinek az arcán csúfondáros mosoly ült. Lora állt Tanyával szemben, és nem hívta vissza a kutyáját. </p> <p class="MsoNormal">– Lora… - sóhajtott megkönnyebbülten Tanya. Egy lépést tett volna a vámpírlány felé, de a hófehér szörny újból vicsorgásba fogott. – Lora? </p> <p class="MsoNormal">– Tanya. Mit akarsz te itt? – kérdezte gúnyosan Lora. </p> <p class="MsoNormal">– Damonért jöttem – felelte Tanya. – Beengednél végre? </p> <p class="MsoNormal">– Nem mehetsz be. Soha nem fogod látni Damon többé – mondta higgadtan Lora. </p> <p class="MsoNormal">– Ez mit jelentsen? Azt mondtad, hogy neked nem számít Damon! </p> <p class="MsoNormal">– Igazat is mondtam, meg nem is. Nem érdekel, mint férfi. De az, hogy te megmented, másképpen kavarja a levest. Damonnak itt kell maradnia. Nem mentheted meg. </p> <p class="MsoNormal">– Lora, ne legyél hülye! Ő Damon! – próbált érvelni Tanya. </p> <p class="MsoNormal">– Tudod, Tanya… az az izgalmas ebben a gyönyörű fehér állatkában itt a lábad előtt, hogy egyszer régen ember volt. Láttál már vérfarkast, tudod, mit jelent alakváltónak lenni. Ő valaha ember volt, de váltott, örök életű lett, de már nem lehet szerelmes, nem lehet ember. A neve Kornel. Két éve nyáron szerelmes lett belém. Ő a különleges alakváltó, akinek a fajtája felesküdött a vámpírok ellen, hirtelen belém szeretett. Az egész nyarat együtt töltöttük. Nem akart megöregedni, mellettem akart maradni. Sajnos csak így sikerült valóra váltani az álmát. Az persze nem jutott eszébe, hogy most nem tud szeretkezni velem, nem tud még csak megcsókolni sem. Ettől még hozzám kötődött, én pedig kihasználom ezt az erőt. Kornel egyetlen harapása halálos bármelyik vámpírra ezen a világon, úgyhogy én nem kockáztatnám a dolgot. </p> <p class="MsoNormal">Tanya, ha egyetlen egyszer is keresztbe teszel nekem, vagy csak megbolygatod a képletet, megöletlek vele! Most pedig tűnj el! </p> <p class="MsoNormal">Lora karba tett kézzel állt és nézte az erdőt. Csinos tűsarkúja lassan belefúródott volna a földbe, ezért arrébb lépett. Barna rövidnadrág volt rajta és aranyszínű felső. Ő volt a tökéletes harmónia, és a csöndes gyilkos képének egyszerre ellentmondó, és tökéletesen ráolvadó személyiség. Kornel ugatott egyet, mire Tanya hátrálni kezdett, majd eltűnt a fák között. </p> <p class="MsoNormal">Lora bement a házba és hamar fülön csípte Caroline-t. Mélyen a szemébe nézett és igézés alá vetette. Nem mondott semmit, a gondolatait ültette el Caroline agyában. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><br /></i></p><p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„Hazamegyek, és soha többé nem jövök erre a helyre. Elfelejtem a házat, elfelejtem az ide vezető utat, elfelejtem a beszélgetést, amit az imént hallottam.”<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">Elengedte a lányt, aki kisétált a házból és csöndesen hazament. Lora kinyitotta a pinceajtót és lement Damonhoz. Elővett a táskájából egy műanyag palackot, amely vörös színben pompázott. Egy kortyot kent szét Damon száján, aki ettől életre kelt, de túl gyönge volt. </p> <p class="MsoNormal">– Damon! Ha bárkit hívni merészelsz, kitépem a szívedet, megértetted? – kérdezte fenyegetően Lora. </p> <p class="MsoNormal">– Lora… őrült ribanc… - suttogta Damon. Lora ivott a vérből, majd szándékosan hagyott a szájában egy keveset, és határozottan Damon ajkaira tapasztotta a sajátjait. Egy vámpírosan kemény, de kevés érzelmet tükröző csókot váltottak, miközben Damon nyelve ügyesen átterelte a maradék vért a saját szájába. </p> <p class="MsoNormal">– Itt maradsz – jelentette ki Lora, majd felállt. A véres üvegre rátekerte a kupakot, majd fölállt és indult volna ki, mikor Damon talpra ugrott, és elkapta a kezét. Újabb csókra húzta magához a lányt, s az pár másodpercig élvezte, majd elhúzódott. – Tartalékold az erődet, Superman. Itt van ez. – Átnyújtotta a vérrel teli palackot. – Jövő héten talán jövök. Oszd be! </p> <p class="MsoNormal">– Kegyetlen vagy – mondta Damon, de mohón kapott az üveg után. Egy kortyot ivott belőle, s rázárta a kupakot. </p> <p class="MsoNormal">– Ügyes fiú. – Lora bezárta az ajtót, majd csöndes lett a ház, és Lora visszament Alarickhoz és a vendégeihez. </p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-34403444559052462102011-09-27T21:09:00.003+02:002011-09-27T21:14:16.770+02:0035.Fejezet<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_TUYKSDdq5RSjFnZeLmVzroQVt734fO736MdHXRsS245_FHouC8kV7O9ZyH11-XLVPS9nENHnuhyphenhyphen0r64iCRtwzU1PVmGmK-daWguUUaO1-vd8T2bAbQE5tULUksvpeZ51sEK4LvHohUZu/s1600/vampire-diaries-banner-58.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 120px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_TUYKSDdq5RSjFnZeLmVzroQVt734fO736MdHXRsS245_FHouC8kV7O9ZyH11-XLVPS9nENHnuhyphenhyphen0r64iCRtwzU1PVmGmK-daWguUUaO1-vd8T2bAbQE5tULUksvpeZ51sEK4LvHohUZu/s320/vampire-diaries-banner-58.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5657119593190466466" /></a><div style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„Egyszer isten lenézett a Földre és egy fényesen ragyogó tárgyat látott. Nem tudta elkerülni a kíváncsiságot, felvette a tárgyat. Egy ékkövet tartott, melynek négy oldalából három vad volt és csiszolatlan. Ám az negyedik oldala, amely az ég felé nézett vakítóan ragyogott a szivárvány minden színében. Egy megcsiszolt, kényesen megmunkált felület volt, egy kincs, amely nem volt más valójában, mint egy ember lelke.”</i></div><div style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><br /></i></div><div style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><br /></i></div><div> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" >35. Peaceful waters (Békés vizek)</span></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Narrátor)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">Elizabeth Forbes sheriff épp egy lopással kapcsolatos esetet tanulmányozott, amikor Carol Lockwood robogott be az irodájába kopogás és minden további nélkül. A sheriff csak lassan tette le a kezéből a papírokat és Carol arcáról leolvasta az esetleges bomba robbanásának esélyeit. A polgármester feleségének fehér bőrét egy lila színű ruha fedte, V kivágású volt és műanyag kristályok voltak rávarrva a dekoltázs részére. A szoknyája egyenes volt és feszülős. Derekán egy vastag, fekete öv díszelgett. Arcán enyhe smink volt és kék szeme ragyogott az izgatottságtól. Barna, rövid haja szabadon lógott és szemtelenül a szemébe lógott, így ki kellett simítania az arcából. </p> <p class="MsoNormal">– Jelentést várok, sheriff! – jelentette be, teljesen egyértelműen és kertelés nélkül, mintha csak az időjárásról beszélnének. </p> <p class="MsoNormal">– Előbb talán csukja be az ajtót, Mrs. Lockwood – biccentett Liz a barna tölgyfaajtó felé, melyet Carol nyitva felejtett a nagy sietségben. Engedelmesen becsukta az ajtót, aztán kérdően húzta a száját egy kicsit jobbra. </p> <p class="MsoNormal">– Nos, kevés haladással szolgálhatok, ami a konkrét eseteket illeti – mondta szomorkásan és egyben dühösen a sheriff. </p> <p class="MsoNormal">- Micsoda? Így is rossz fényt vet a hétvégén rendezendő alapítóknapi bálra, hogy a White család már nincs köztünk. – Carol fel volt háborodva, bármire is számított, ez nem az volt, amit hallani akart. </p> <p class="MsoNormal">– Sajnálom. Az éjszakai járataink nem találkoztak semmilyen vámpírra utaló jelre a város közvetlen közelében. Azóta nem is jelentettek támadást, hogy Tanner meghalt… - Liz még akarta volna folytatni, de hirtelen jelentést tett neki az egyik embere. Recsegve szólalt meg a wolkie-tolkie. </p> <p class="MsoNormal">„Sheriff! Baj van, holtestekre bukkantunk a Stanley raktárban. Tizenegyet találtunk meg, de jelentek, ha az egész épületet átkutattuk. Harapásnyom a nyakukon, más sérülést nem láttunk rajtuk. Jöjjön ide, kérem! A halottkémet hívjam?”</p> <p class="MsoNormal">„Előbb én akarom látni a terepet! Ha odaértem, majd utána szóljunk neki! Nem bízom teljesen Rhon-ban. Úton vagyok.” </p> <p class="MsoNormal">-Látja, Mrs. Lockwood. Nem hiszem, hogy ettől jobban fog nőni az izgalom a bállal kapcsolatban. Ha megbocsájt… - azzal kilépett az ajtón és elindult a tetthely felé. Amint kilépett a szobából a sheriff Carol becsukta az ajtót. Megszállottan kutakodni kezdett az akták között, és előkereste az összes vámpírokkal kapcsolatos esetet, ami az elmúlt egy évben történt. Egy szép iratkupac gyűlt össze. A szobában az íróasztallal szemben egy kandalló volt, oda hajigálta be a papírokat. Talált egy csokor verbénát is az egyik fiókban, azt is odavetette a kandallóba. A táskájából elővett egy öngyújtót, majd meggyújtotta a papírkupac különböző helyein papírlapokat. Hamar egy takaros tüzecske jelent meg a szeme előtt, a verbéna pedig liláskék lánggal égett a kupac tetején. </p> <p class="MsoNormal">Kinyitotta az ablakot, hogy kiszellőzzön a füst, majd mikor eltűnt az utolsó lángnyelv is lelocsolta a parazsat vízzel. Mikor végzett kiment az ajtón és becsukta maga mögött, mintha mi sem történt volna. Beült az autójába, ahol már várta egy fekete hajú, titokzatos nő. Nikki volt az. </p> <p class="MsoNormal">– Megtettem – jelentette ki Carol. </p> <p class="MsoNormal">– Tudom – mondta egykedvűen, de számítóan Nikki. Kisöpört az arcából egy kósza tincset, majd újra beszélni kezdett. – Füstös vagy. Menj haza és fürödj le! Moss hajat! Kényeztesd egy kicsit magadat! Miután ezzel végeztél, új feladatot kell teljesítened, de szerintem nagyobb örömöt lelsz majd benne. A feladatod az elkövetkező hétre szól. Szervezd meg az Alapítók napi bál nyitóját! Erre a fontos eseményre feltétlenül szerezd be az összes olyan tárgyat, ami az 1800-as évekbeli Mystic Forksból maradt. Kezd Gilbertéknél. Meg kell szerezned onnan egy régi órát. Az összes dolgot szedd össze, amit csak tudsz. Mindenre szükség lesz a tökéletes party-hoz. </p> <p class="MsoNormal">Nikki kiszállt a kocsiból, majd Carol beindította a motort és elindult haza. Nikki pedig gyalogosan ment, hogy meglátogathassa Mike-ot és Jessicát. </p> <p class="MsoNormal">Eközben nem csak Nikki csatlósa dolgozott, hanem Damoné is. Caroline azt a feladatot kapta, hogy szerezze meg a lencséket egy szemüveghez, ami azonban nem arra szolgált hogy jobban láthassuk vele a világot. Ha sima lencse kerül a vas foganatba, akkor persze ezt a célt teljesíti. Ám, ha a megfelelő lencse kerül a keretbe, akkor látni lehet vele a vámpírokat. Pontosabban fogalmazva, mindenkit ugyanúgy lehet látni vele, mintha nem lenne lencse benne. De ha vámpír kerül az illető elé, a lencsén keresztül megkülönbeztetve láthatja a viselője. Egy vékony körvonalat, egy vörös fénykört, ami úgy, mint egy aura hozzásimult a vámpírhoz. Egyúttal leleplezve halottságát. Hasonló célt használt, mint az óra, ami Gilbertéknél rejtőzött. Ezen a szemüvegen ugyanúgy Emily Bennett boszorkány varázslata ült, mint az összes többi mágikus ereklyén. </p> <p class="MsoNormal">Caroline kiszállt a kocsijából, Gilberték régi boltja előtt. Körbepillantott, hogy ellenőrizze, nem jár-e Jenna, Jeremy, vagy Elena a közelben, majd kihalászott egy régi kulcsot a táskájából és beletolta a zárba. Kattanás után az ajtó kinyílt és a lány besétált rajta. Dohos szag fogadta, hiszen ezer éve nem járt arra senki. </p> <p class="MsoNormal">Órákig kutakodott Caroline, fiókokat, szekrényeket, a létező összes mozdítható, vagy tárolásra alkalmas dolgot átkutatta, de mind hiába. Egy szemüveg tokot talált csak, amiben egy cetli volt. </p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><o:p> </o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„George Stanley”<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKuCx5ShoVS-S1hPSJ0Np2rL2cn6hUGkQNlc1fNdHNp77TWMeDDv5l-fc8zaSg2JJhliylDyOmoskuEXIjE2k4-4Pk7xO15iV7W18yFVQ9Vy-dbhh3sp7AHe3X8pjY67qx7lcjrvBtcHI1/s320/ew.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 156px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5657118863293055778" /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Bella nehezen értette meg, hogy mi is zajlik éppen körülötte. Ült Edwardék kanapéján és nézte a kikapcsolt TV-t. Félt, hogy esetleg megtörténhet ugyanaz vele is, mint Elenával. Mi lesz, ha egyszer Edward nem fogja többé megölelni? Mi lesz, ha nem lesz több közös témájuk? Mi lesz, ha egyszer mindennek vége lesz? </p> <p class="MsoNormal">– Kérsz kávét? – kérdezte Edward a nappali és a konyha között félúton állva. Világosbarna ingje kiemelte a szeme aranybarna ragyogását, és a lazán hordott ingben igazi görög félistennek tűnt. A haja még nyirkos volt a zuhanyzás után, a szája pedig felfelé kunkorodott. </p> <p class="MsoNormal">– Inkább megyek, készítek egy teát – válaszolt Bella, és a következő pillanatban Edward már ott ült mellette a kanapén. Beleszimatolt a levegőbe, majd csillogó tekintettel nézett Bellára. Egyik kezét az arcára tette, majd finoman odahajolt hozzá, s egy lágy csókot szórt a szájára. Először Bella szusszanni sem tudott, ám a teste reagált az ingerre, és azonnal átölelte a vámpírfiú nyakát. Hiába, Bella ösztönei siralmasan működtek, s a veszélyre fittyet hányva, szemérmetlenül csókolt vissza. </p> <p class="MsoNormal">Edward azonban nem volt párja az emberi szeleburdiságban, hamar megálljt parancsolt a romantikus pillanatok záporának. Elhúzódott, és kedves fél mosollyal nézett barátnőjére. Bella elpirult és félrefordult, úgy próbálta az oxigénhiányt pótolni. </p> <p class="MsoNormal">– Szeretek veled csókolózni – jelentette ki hirtelen Edward. Bellának felakadt ezen a tekintete. Hirtelen rögtön helyrejött a légzési ritmusa. – Igen, jól hallottad. Azért, mert annyira emberien reagálsz rám, arra, ami közöttünk van. Az egész, olyan valóságos. Semmihez sem tudnám hasonlítani, ez annyira egyedi és tökéletes. Minden egyes csók egy aprócska csoda, amit négyszemközt élünk át és csak kettőnk titka. </p> <p class="MsoNormal">– Kérhetek még egy csodát? – kérdezte Bella enyhe pírral az arcán, küszködve mosolyával. </p> <p class="MsoNormal">– Te bármikor, Bella. – Edward lassan odahajolt hozzá, az orruk éppen összeért. Mélyet szippantott Bella illatából, míg a lány elfelejtett levegőt venni. Edward kissé jobbra fordította a fejét és gyengéden pedzegetni kezdte Bella ajkait. Olyan könnyen csókolta, mint ahogyan egy macska teszi le a tappancsát a harmatos fűbe. Kivételesen Bella is nyugodtabb volt, könnyedén és kecsesen túrt vékony ujjaival Edward bronzbarna hajába. Mindketten hűvösek és magabiztosak voltak kívülről, mint két jégbe zárt forrón lüktető szív, mely egyszer összeér, de csak a jégpáncélok simogatják egymást, a belső, eredő szenvedély a mélyen fortyog csak tovább. </p> <p class="MsoNormal">Edward elhúzódott, és mosolyogva felállt. A kezét kinyújtotta Bellának. </p> <p class="MsoNormal">– Gyere, készítsük el azt a teát. </p> <p class="MsoNormal">– Vagy inkább készítsd el te, Edward! – szólalt meg Alice az ajtóban. – Bella! Van itt egy csomagocska neked. Nem tökéletes, csak mosolyogj hozzá kedvesen! </p> <p class="MsoNormal">Edward átvette a csomagot Alice-től, aki az ajtóban ácsorgott. Letette Bellának a kanapéra, majd eltűnt a konyhában. Hamarosan a vízforraló és a kávéfőző gép zajai töltötték be a konyhát. </p> <p class="MsoNormal">Bella ezalatt besétált a hálószobába és a dobozt lerakta az ágyra. Felnyitotta és egy darab papírt talált benne a ruhás stóc felett. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„Edward kedvéért… és ne felejts el mosolyogni!<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="mso-tab-count:7"> </span>Alice”<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Bella egy mélykék szatén anyagú felsőt tartott a kezében, amelynek erős V kivágású volt a nyaka. A kék alapot hófehér havasi gyopál virágok díszítették, ezzel feldobva a kék egyhangú elegánsságát egy kis játékossággal. A felső alatt egy sötétkék csőfarmer bújt meg, elegáns kék, szőtt mintájú övvel. Egy magassarkú lapult a doboz legalján, nem túl magas, de elég épp illett a ruhaneműk stílusához. A cipő és a ruhák mellett apró kiegészítők is helyet kaptak Alice repertoárjában, kék-fehér karkötők, és ezüst nyaklánc és gyűrű. </p> <p class="MsoNormal">Végül csak a karkötőket vette fel Bella, a többi kiegészítő a dobozban maradt. </p> <p class="MsoNormal">– Bella! – Edward finoman kopogtatott az ajtón. </p> <p class="MsoNormal">– Itt vagyok. </p> <p class="MsoNormal">– Bejöhetek? – kérdezte feszengve Edward. </p> <p class="MsoNormal">– Végülis a te szobád. </p> <p class="MsoNormal">Edward lassan benyitott, és miután ellenőrizte, hogy Bellán van megfelelő mennyiségű ruha, elkezdett gyönyörködni a lányban. Bella az egészalakos tükör előtt állt, és kényelmetlenül beharapta az alsó ajkát, miközben méricskélte magát. Nem tudta eldönteni, hogy tényleg az övé-e ez a stílus. Edward annál inkább. A vámpír megszólalni sem tudott, csak állt, mintha egy megbabonázott kiscsibe nézte volna a gyönyörű, csillogó bőrű kígyót. Ahogy újból és újból végigbóklászott a szeme Bellán, egyre több büszkeséget és szerelmet érzett iránta. </p> <p class="MsoNormal">– Nem tetszik? – kérdezte savanyú arccal Bella, félreértelmezve a hosszúra nyúló csendet. </p> <p class="MsoNormal">– Nem tetszik? – meghökkenve ismételte Edward a lány szavait. – Bella, te vagy a leggyönyörűbb lány az egész világon. Soha, egyetlen vámpír sem lehet szebb nálad, és ezt nagyon komolyan mondom neked. </p> <p class="MsoNormal">– Ebben azért kételkedem, de köszönöm. Tea? </p> <p class="MsoNormal">– Az asztalon hölgyem – válaszolta Edward lovagiasan és a karját nyújtotta, Bella pedig betartva Alice-nek tett ígéretét, mosolyogva belekarolt. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-82838024566911980072011-08-31T20:58:00.005+02:002011-08-31T21:11:41.288+02:0034.Fejezet<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh99gpOMpdFW9GsRUpypHqW7K2YQR9kbcbYxwp-Vf_aC6BQqOCfkH4_okai9J7NHUOhWzUu61BkoSViBv7FuLimkpV96WwOn1yozHNL7vKbT0pHHshTGl9LAGK2tMpw5OHFrewzAZbmRbyB/s1600/meredith-lost.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 304px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh99gpOMpdFW9GsRUpypHqW7K2YQR9kbcbYxwp-Vf_aC6BQqOCfkH4_okai9J7NHUOhWzUu61BkoSViBv7FuLimkpV96WwOn1yozHNL7vKbT0pHHshTGl9LAGK2tMpw5OHFrewzAZbmRbyB/s320/meredith-lost.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5647099097066093010" /></a>
<br /><div style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„Hol az igazság? Hol az őszinteség? Hol a szerelem? Mint homokviharba csöppent porszem, eltűnik minden körülöttem.”</i></div><div> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" >34. I lose you (Elvesztettelek)</span></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">(Narrátor)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">Sosem gondolta volna senki sem, hogy Meredith élete ennyire felfordul. Minden John évnyitó buliján kezdődött, amikor Damonnal és Caroline-nal táncoltak, és ittak. Akkor még két fiatal, szőke és energikus tinédzser próbált lenyűgözni egy szívdöglesztő srácot. Semmi extra nem is lett volna a történetben, ha nem kerül a képbe az az apró fejlemény, hogy a „szívdöglesztő srác” jelen esetben egy vérszomjas vámpír, akinek kikapcsolták a lelkiismeretét. Az egész csak egy ártatlan kalandocskának indult a pénteki éjszakában, pont addig a pontig, amíg Damon el nem vitte a lányokat a Salvatore birtokra. Akkor még Damon sem tudhatta, hogy valaki figyeli őt a fák közül, valaki, aki felhasználhat ellene bármit. Katherine jobb szeme, Lora figyelte őt, majd miután bement Caroline-nal, és kint hagyta Meredith-et, elkezdődött a játék. Lora később elkapta Meredith-et, és megcsapolta a lányt, s vacsora után feltöltötte a kiürült ereket a saját vérével. Meredith úgy itta, mintha csak parancsot kapott volna, egy olyan parancsot, melyet szívesen teljesít az ember. Azután magára maradt az erdőben, de nem sokáig, mert később Tanya is megtalálta a finom vérű leányzót. Kellemesen lakmározott belőle, és nem is lett volna semmi probléma, ha nem érzi meg a kevert vámpírvér gusztustalan aromáját. Meredith nyakát, mint egy csirkecsontot tört ketté, így a lány holtan feküdt előtte. Tanya megrémült, hogy mit tett, és hogy ilyen könnyedén megtalálta őt az embervér okozta mámor, melyet próbált diétával elkerülni. Ezeknél azonban erősebb volt a szex utáni vágya, így gyorsan átterelődtek gondolatai Damonra. Később visszament a fához, ahol Meredith testét hagyta, ám a fa üresen és elhagyatottan magaslott, mintha sosem járt volna ott senki. Csak a vérfoltok jelezték az incidenst. </p> <p class="MsoNormal">Miután eltűnt a lány, belebotlott Stefanba, majd visszatért a házába. Minden békésnek és nyugodtnak tetszett, egészen egy pontig, ahol elszakadt a cérna. </p> <p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">„Jó reggelt, köszöntöm a Mystic TV nézőit!</p> <p class="MsoNormal">Logan Fell vagyok, és első kézből kapják a legfrissebb híreket:</p> <p class="MsoNormal">Az iskola elvesztett, majd talált történelem tanárt. Alig pár nappal a sajnálatos haláleset után egy ifjú férfi, Alarick Saltzman vállalkozott a diákok okítására. Az órák tehát nem maradnak el, és a történelem tanár egy rövid interjúval is megajándékozott bennünket. </p> <p class="MsoNormal">„- Úgy vélem, szerencse, ami az iskolával történt, és a sors fintora, hogy éppen most vetett erre a szél. Ígérem a diákságnak, hogy ugyanolyan kesztyűs kézzel fogom rávezetni a történelem sokszínű járdájára, ahogyan egykori elődöm is tette.”</p> <p class="MsoNormal">Mystic Forks lakossága ismét csökkent, mivel a White család egy tragikus baleset áldozata lett. A kazán felrobbant, ezért történt a tragédia. Három holttestet azonosítottak, Meredith White-ot, pedig a rendőrség keresi. A White család üzleténél, a fűszeres bolt előtt a hozzátartozók és barátok mécsest gyújtottak.”</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCOqnY7IyGSITcI1dFm3hoUw3t3aMGUYwMcpW0UirAI239snCf8IQdJLGCtGbHJ9655imGfXwJ_3LBqJvV40OC6PLmSVfd0RSMaBPcs5weYa9-oWMGTG4UGtAMXeiSZpxGdfecsHOnWkHL/s1600/Lora+Day_Mystic+Forks.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCOqnY7IyGSITcI1dFm3hoUw3t3aMGUYwMcpW0UirAI239snCf8IQdJLGCtGbHJ9655imGfXwJ_3LBqJvV40OC6PLmSVfd0RSMaBPcs5weYa9-oWMGTG4UGtAMXeiSZpxGdfecsHOnWkHL/s320/Lora+Day_Mystic+Forks.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5647098558391007842" /></a>
<br /><div>
<br /><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">7:30, Hétfő </p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">– Még!... Még!... Még! Alarick…. kérlek!... Még! – Erotikus nyögések csatasora szakította meg Lora mondandóját.</p> <p class="MsoNormal">– Elkéstem, Lora! Mennem kell, ez az első napom! – ellenkezett Alarick, bár szíve mélyén ott maradt volna és az egész napot szerelmeskedéssel töltötte volna. A lány végül kipattant az ágyból, mintha rakétával lőtték volna ki. Másképp nem tudott elszabadulni a kedves karoktól. </p> <p class="MsoNormal">– Ezért tartozol nekem – jelentette ki angyali mosollyal az arcán Lora. </p> <p class="MsoNormal">– Ígérem, hogy kamatostul fizetek neked, édesem! – ígérte Alarick, miközben felhúzta alsóneműjét és egy nadrágot kergetett a szekrényben. Lora is magára kapott egy köntöst, de nem siette el az öltözködést. Titkon még remélt egy kört, de az agya már tudta, hogy nem számíthat rá, csak több óra múlva. </p> <p class="MsoNormal">Alarick felkapta a cipőjét, és a jegyzetfüzeteivel megpakolt táskát, majd elköszönt Lorától. Röpke csókot váltottak, de a férfinak még volt ideje arra, hogy kezei bebarangolják Lora dús kebleit. </p> <p class="MsoNormal">– Elkésel – tolta el magától Lora, a tanárt. Tíz másodperc múlva már egyedül állt az üres lakásban. Megcsörrent a telefonja, és a konyhában termett, majd felvette. </p> <p class="MsoNormal">– Hello, Katherine! </p> <p class="MsoNormal">– Lora, mi hír a kutyuliról? </p> <p class="MsoNormal">– Egyben van, köszöni szépen. </p> <p class="MsoNormal">– Én nem a kutyádra gondoltam… </p> <p class="MsoNormal">- Tudom. Stefan játsza a hős szerelmest, Damon pedig téged akar. Egészen közel jár a sír felbontásához… ne aggódj, nem engedem! </p> <p class="MsoNormal">– Köszönöm, Lora. – Azzal a telefonbeszélgetés véget ért. Lora, pedig munkához látott. Átkutatta Alarick polcait, könyves szekrényeit, vitrinjeit, ruhásfiókjait és szekrényeit, mire egy komódban megtalálta, amit keresett. Arrébb kotort egy halom zoknit, majd felnyitotta a fiók alját. </p> <p class="MsoNormal">Verbéna szaga árasztotta el Lora orrjáratait, és ettől könnyezni kezdett. A fiókban kotorászva egy tucat tökéletesen csiszolt falövedéket talált. Olyan karókat, amiket nyilvánvaló céllal hoztak létre. Egyel lejjebbi fiók alatt pedig fegyvereket talált. Karra illeszthető fegyvert, üres késmarkolatokat talált, amibe nyilván bele kell tolni a karót. A ruhásszekrény hátulját megkopogtatva, Lora észrevette, hogy ez is egy rejtekhely. Már tudta mit kell keresnie, de nem számított arra, amit akkor látott, mikor kivette a szekrény hátlapját. Szögekre felakasztva légpuskák, melyek sűrített levegővel működtek, és üres tölténytárral, karóra várva álltak. Nyílpuskák is voltak, amelyeket talán századokkal ezelőtt volt divat használni. </p> <p class="MsoNormal">Lora egy kicsit megbütykölt egy-egy fegyvert, hogy ne működhessen. Elvett egy-két alkatrészt, vagy éppen eltört egyet-kettőt. A karókészletet is megcsapolta, de nem túl látványosan, ahogy a verbénák egy részét is eltűntette. Fokozott védelem saját maga, és fajtársai számára. Tudta, milyen veszélyes ágyba bújni egy vámpírvadásszal, de nem érdekelte, hiszen a kémia működött kettejük között. </p> <p class="MsoNormal">Nem számított, hogy a fegyverek, amiket kedvese tartott egyetlen célt használtak: vámpír ölni.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE-j32TcT-CYoA82HzNuSedcRT26ZY8TGvg7fTP4P3tFymlHbt06mq_BXI_dzm59JtBR7wq7v1laLluc_Uz6mSO2QSf8V6Do_ZLVvHYlFKyizn3130RuSWhMKxdOdOpI_ijCvLSBhVRmJn/s1600/vampire-diaries-2+%25281%2529.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 160px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE-j32TcT-CYoA82HzNuSedcRT26ZY8TGvg7fTP4P3tFymlHbt06mq_BXI_dzm59JtBR7wq7v1laLluc_Uz6mSO2QSf8V6Do_ZLVvHYlFKyizn3130RuSWhMKxdOdOpI_ijCvLSBhVRmJn/s320/vampire-diaries-2+%25281%2529.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5647098294702382402" /></a>
<br /><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„Szeptember 21. Vasárnap, 23:01<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Kedves Naplóm! <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Sajnálattal közlöm veled, hogy az előző hetem és éjszakám borzalmas volt. Bár sok dolog történt, amit nem tudok megváltoztatni, sem tagadni, mégis összegezve: rettenetes volt. Az, hogy Damon elrabolt, csak egy dolog volt az este folyamán. Sikeres megszökésem után egy házikóba menekültem, ahol éppen iskolatársaim, Isabella Swan, és pasija Edward Cullen töltötték szabadidejüket. Edward vámpír és ezen Bella olyan gyorsan túltette magát, hogy én csak irigyelni tudtam őt, az önuralmáért. Tulajdonképpen ki is oktatott, ami először sértett, aztán viszont biztos lettem benne, hogy igaz. Azt mondta: „Ha Ő az igazi, nem sétálhatsz el…” <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Furcsán meglepődtem szavainak mélységén. Mintha ez a lány, már több száz éves lenne. Persze ez lehetetlen, mivel ember. Na, mindegy, a lényeg az, hogy teljesen átgondoltam, és arra jutottam, hogy menni fog. Hogy meg tudok birkózni azzal a ténnyel, hogy Stefan vámpír, és ezen felül szerelmes belém. Meg akartam birkózni vele. Mert Stefannal akartam végre lenni, boldog akartam lenni. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Csakhogy betoppant Damon és elrontotta a bulit. Ezt persze, csak képletesen értettem, hiszen az mentett meg engem, hogy nem tudott bejönni a házba. És senki nem is tudta volna beengedni közülünk. Mikor elkezdett fenyegetőzni, hogy egyszer úgyis ki kell jönnünk étel, és víz miatt egy kicsit tényleg féltem. Féltettem Bellát is, aki miattam került bajba. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Aztán hirtelen felbukkant Stefan. Az egyik felem ujjongott örömében, és legszívesebben kirohantam volna, hogy a nyakába ugorjak. A másik felem azonban elhűlten konstatálta. Mindennél jobban féltettem Stefant, arra gondolva, mi lesz, ha bunyóba kezd bátyjával. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Nem tévedtem, rögtön összetűzésbe került a két fivér. Aztán meglepő módon mindkettejük, mintha megvakult volna, abbahagyták a harcot, mielőtt elfajult volna a dolog. Nem csak ők ketten, Edward is elveszítette a látását, amitől még jobban megrémültem. Éreztem, hogy Bella is fél. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">A rettegésem azonban hamar elpárolgott, mikor megláttam Bonnie-t kilépni a fák közül. Mellette állt egy Emmett nevű srác, aki Edward bátyja volt. Szintén vámpír, de rá nem hatott a vakság. Emellett egy kis koboldszerű lány, (akit úgy hiszem, Alice-nek hívnak) lépett ki a fák közül. Bonnie erősen koncentrált, szemei a vak testvérpárra szegeződtek és a homlokán mély ráncok gyűltek. Emmett arca szenvtelen volt, Alice-é pedig kíváncsi, mint egy kisgyereké. Alice odasúgott valamit Bonnie-nak, majd hirtelen Edward nagyot szusszant, és újra látott. Levette róla a vakságot. Edward és Emmett közrefogták Damont és erős szorításba kulcsolták. Stefan is visszanyerte a látását és rögtön engem keresett. Mikor tekintetünk összefonódott, én két méterrel a föld fölé repültem és magasan szárnyaltam a szerelem végtelen mezőin. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Bella odalépett Alice-hez, aki átölelte és egy puszit nyomott az arcára. Én is kiléptem a házból és elkaptam Stefan kezét. Néztem, ahogy a Cullen testvérek eltűnnek fogjukkal, Damonnal, és Bonnie-val, aki a vakságot rajta tartotta. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Bella és Alice elköszöntek és magunkra hagytak bennünket. Én csak álltam és bámultam a sötét fákat ott, ahol Damon eltűnt. Nem éreztem sem szánalmat, sem hiányt. Azt kapta, amit érdemelt, így nem fogok könnyeket hullajtani érte. Egyébként sem tenném őérte. Ellenben azért a szívemnek kedvesebb lényért, aki a kezemet fogta. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Megköszöntem, hogy értem jött és megkeresett. Elmeséltem neki az elrablást, és Stefan felfedezett egy-egy csúnya sebet a karomon, és a lábamon. Nem fájtak, nem érdekeltek a sebek. El akartam mondani, hogy döntésre jutottam. El akartam neki mondani, hogy az életemnél is jobban szeretem, így jobban tenné, ha soha nem engedné el a kezemet. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Amikor azonban elmondtam neki, hogy tévedtem, és hogy működik a kapcsolatunk, nagyobb pofont kaptam, mint számítani mertem volna rá. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">– Nem – suttogta. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">– Nem értelek. Megértettem, hogy nem tőled féltem, nem is haragudtam rád. Mindössze, magamat csaptam be. Csak kapukat kerestem, csak kifogásokat, miközben a szívem mindig egy út felé terelt volna. Feléd – vallottam be gyengéden. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">– Elena… - motyogta megtörten. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">– Stefan. Én végig tudom ezt csinálni. Működni fog, mert szeretném, hogy működjön. Meg tudjuk csinálni! – Bátorodtam fel szavaimon. Akkor még nem tudtam, hogy üres fülekre találtam. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">– De én nem. – A hangja nem volt tiszta, mintha elfojtaná könnyeit. – Elena, én nem tudom ezt csinálni. Sajnálom. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">– Mi? – suttogtam megtörten. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">– Nem kellett volna megismerjelek. Nem kellett volna ezt tennünk egymással – mondta, de nem akartam elhinni, hogy ezek a szavak tényleg elhagyták a száját. Nem lehetett igaz. – Hagylak élni, Elena, ne aggódj. Élni fogsz, és nem kell semmivel sem megküzdened. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">– Nélküled nem tudok élni… - suttogtam egy falnak, amely közénk emelkedett. Amit Stefan épített közénk. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">– Nézz magadra, Elena! Sebes vagy, éhes, fázol, és félsz. Nem ez az életed! Nem ez jár neked! <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">– Nem… nem érted. – motyogtam, de meg sem hallotta. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">– Ég veled, Elena – mondta majd elsétált a fák között. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">– Stefan! – kiáltottam utána. – Nem sétálhatsz el így! Stefan! <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Mindhiába. Mintha egy süketnek ordítoznék, leperegtek róla szavaim. Ott álltam a házikó előtt és ismételten a fákat bámultam. De most nem volt bennem semmi biztonságérzet, amit azzal szereztem, hogy fogtam Stefan kezét. Most üres voltam és kopár, mint egy sivatagi táj. Jött egy homokvihar és mindent átformált bennem. Kiölte az életet. Csak álltam és bambultam a fák közé. Tudtam, hogy nem jön többé vissza, nem fordul vissza. Nem kellek neki.”<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">- Elena! – hallottam Jenna fáradt hangját. – Kapcsold le a villanyt! Holnap iskola! Jó éjszakát! </p> <p class="MsoNormal">Szerencsére Jenna nem jött be, de elindult felfelé a lépcsőn, ezért inkább eleget tettem a kérésének és leoltottam a lámpámat. Jenna most jött haza Logantől a randiról. Holnap ráértem kikérdezni. Végül örültem, hogy abbahagyatta velem a naplóírást. A könnyek könyörtelenül végigfolytak az arcomon, ahogy a szakításunkat leírtam. Mintha minden egyes mondatot firkálva, újra és újra át kellett volna élnem azt a szörnyű élményt. A szemem már fájt és nem tudtam, hogy honnan szedem a rejtett könnytartalékokat. Végül behunytam a szememet és csendben hüppögtem, amíg álomba nem ringatott a fájdalom és a hiány. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-85609279447203884092011-08-13T15:37:00.009+02:002011-08-31T21:14:33.746+02:0033.Fejezet<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNz4rYpQicb4p2m6QYQqsjiM6SRPOMsHR_EgHNUBBqFB6bWKe3II8BZvYm0N4jFnI6GQiUAAagerdpSs55uoaBUf3jqksd7_yXWX4PdESXolELM3jnZWmwv0si78VDhJlhDm4hwDsSFa8A/s1600/katherine-vampire-diaries-nina-dobrev.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 213px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNz4rYpQicb4p2m6QYQqsjiM6SRPOMsHR_EgHNUBBqFB6bWKe3II8BZvYm0N4jFnI6GQiUAAagerdpSs55uoaBUf3jqksd7_yXWX4PdESXolELM3jnZWmwv0si78VDhJlhDm4hwDsSFa8A/s320/katherine-vampire-diaries-nina-dobrev.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5640342308963700850" /></a><div><p class="MsoNormal">„Talán ez a történet nem is rólunk szól. Talán nem is vagyok a főhősnő, és te nem vagy a hercegem. Talán ez a világ más körül forog, talán más áll a közepén. Mégsem számít, hogy ki a főszereplő. Itt vagy mellettem, engem ölelsz, engem csókolsz, s ennél többet nem is kívánhatnék.”</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">33. Deals (Alkuk)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">(Emlék 1864-ből) </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">– Nézz rám, Damon! – mondta Katherine és a férfi először nem teljesítette a kérését. – Nem bízol bennem? – kérdezte Katherine sértődötten. – Nézz rám! – parancsolta. Damon most már visszafordult az ágyhoz. A hófehér lepedőn vérfoltok éktelenkedtek és helyenként el is szakadt. Ez maradt hátra egy-egy Katherine-nel töltött éjjel után. A hölgy méregzöld ruhája Damon mellett hevert, fűzőjéből hiányzott a madzag. Fehérneműje az ágy karfáján díszelgett, s Katherine Ádámkosztümben ült a véres párnák között. Barna haja lágy csigákban omlott a vállára, s a hold fénye megvilágította bársonyos bőrét. Damon mezítelenül állt az ablak mellett. Most már az ágyon ülő kedvesét nézte, s utoljára az arcára pillantott. Barna szeme körül piros volt a szemfehérje, és a karikák helyén bőrszínű erek meredtek, mint befagyott hegyi patakok. </p> <p class="MsoNormal">– Szörnyeteg vagy – suttogta Damon és oldalra döntötte a fejét, kíváncsian kémlelve a lány arcát. – Az én szörnyetegem… </p> <p class="MsoNormal">- És csak a tiéd Damon, örökre – suttogta Katherine. Akkor még nem gondolta, hogy később ez a mondat hazugsággá válik. Damon odalépett a lányhoz és csókolni kezdte. Nem félt tőle, csak folyondárszerű imádatot érzett, ami az ereiben csordogált. Nem tudta nem szeretni. Elrendeltetett, s az éjszaka végére bevégeztetett. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPgldCHHUcvkNePmY9U8TDWbrHy1sdkCzVDp-8KCXy-kPtvN3yHbvih0VdnydGptzObD9gG_ZivIQ6xcJZMX8q-7zQZKGuk52TXnQxME_IjhGG5LVwgKL9vPGaWOIDjFADnigDlQcMsvFh/s1600/3572254757_bd1368b6a2.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPgldCHHUcvkNePmY9U8TDWbrHy1sdkCzVDp-8KCXy-kPtvN3yHbvih0VdnydGptzObD9gG_ZivIQ6xcJZMX8q-7zQZKGuk52TXnQxME_IjhGG5LVwgKL9vPGaWOIDjFADnigDlQcMsvFh/s320/3572254757_bd1368b6a2.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5640341796327084290" /></a>
<br /><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Emlék 2009-ből, a Bellával történt incidens másnapján)</p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">– Lora! Gyere le, kérlek! – mondta Tanya kicsit kelletlenül. Mindenki az étkező asztalnál ült, persze ez a tárgy is csak a látszat kedvéért volt elhelyezve, de a családi kupaktanácsoknak ideális helyet biztosított. Carlisle ült az asztalfőn jobbján Edward, balján Esme. Esme mellett ült Emmett és Rosalie, Edward mellett pedig Alice és Tanya. Jasper az ajtóban állt és figyelte a jelenetet. Lora leült az asztal túlsó végébe, Carlisle-al szemben. </p> <p class="MsoNormal">– Azt hiszem, tudod, miért hívtunk le – mondta komolyan Carlisle. </p> <p class="MsoNormal">– Igen, a tegnap esti Bellázás miatt – válaszolta Lora. – Szeretném menteni a bőrömet. Egy, senki nem tájékoztatott, hogy emberek is laknak a házban. Kettő, a vámpírok szoktak tartani embereket, akik biztos étekforrást nyújtanak, és gondoltam, Edwardnak valami hasonló a lány. Három, elfogott a szomj és nagyon kívánatos illata volt, ezért nem tudtam kontrollálni magamat. Sajnálom. </p> <p class="MsoNormal">Esme anyai hangon szólt Lorához. </p> <p class="MsoNormal">– Bella családtagnak számít, mert Edwarddal van. – Lora felhúzott szemöldökkel nézett Edwardra. - Nem a te hibád, hogy nem tudtad. </p> <p class="MsoNormal">– Ez azonban mégsem oldoz fel az alól, amit tettél – egészítette ki Edward. </p> <p class="MsoNormal">– Neked kell vigyáznod a házi állataidra! – sziszegte Rosalie a fogai között. Szerette Lorát, de inkább azért szólt közbe, mert Edwarddal nem volt kibékülve. </p> <p class="MsoNormal">– Bella nem házi állat! – ellenkezett Alice. </p> <p class="MsoNormal">– Rose, nyugi – suttogta Emmett kedvese fülébe. </p> <p class="MsoNormal">– Javaslatot szeretnék előterjeszteni – jelentette be Edward. – Mivel én még szeretném élve látni, illetve elhozni a saját házamba Bellát, ezért arra kérlek Lora, hogy költözz ki. </p> <p class="MsoNormal">– A városból? – méltatlankodott Tanya. – Ennyire nem lehetsz önző Edward Cullen! </p> <p class="MsoNormal">– Nem a városból! – szólt közbe Esme. – Csak a házban nem lakhat. </p> <p class="MsoNormal">– Elfogadható? – kérdezte Emmett Lorától. </p> <p class="MsoNormal">– Rendben van… - mondta Lora beleegyezően. </p> <p class="MsoNormal">– Köszönöm szépen, Lora – mondta Carlisle és őszinte sajnálat tükröződött a szemében. Majd felállt az asztaltól ezzel pedig vége szakadt a konyhagyűlésnek. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLnnF7DvYYH-XXSjAcoRxN43SHXrp5gzXWQWmGC02qGZSjbNkYi_YHVc-RAKVfoZcW2SrLgL-sCzJHQy8Udo2fOFnnSHnSUIeJhvvvZyIb8r9F3vvwp2fmNj-O00Hh_psNXxnTbXBIcjB-/s1600/Elena-Gilbert-elena-gilbert-8212080-800-573.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 229px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLnnF7DvYYH-XXSjAcoRxN43SHXrp5gzXWQWmGC02qGZSjbNkYi_YHVc-RAKVfoZcW2SrLgL-sCzJHQy8Udo2fOFnnSHnSUIeJhvvvZyIb8r9F3vvwp2fmNj-O00Hh_psNXxnTbXBIcjB-/s320/Elena-Gilbert-elena-gilbert-8212080-800-573.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5640341058307461730" /></a>
<br /><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Elena megmosta az arcát a fürdőszobában. Edward és Bella a kanapén ültek. Amíg Elena a fürdőben időzött, Bella halkan megkérdezte: </p> <p class="MsoNormal">- Mi történt vele? </p> <p class="MsoNormal">– Úgy néz ki, hogy a Damon nevű vámpír elrabolta őt. Megszökött és most itt van – mondta Edward és gondterhelt ráncok jelentek meg a homlokán. </p> <p class="MsoNormal">– Miért rabolta el? – kérdezte Bella. </p> <p class="MsoNormal">– Fogalmam sincs – húzta a száját Edward. – Az igazat megvallva, soha nem hallottam Damon gondolatait. Olyan, mint a te buksid – finoman végigsimított Bella fején. – Van egy védőfala. </p> <p class="MsoNormal">– Ez kínos – jegyezte meg Bella szűkszavúan. – Itt maradunk éjszakára? </p> <p class="MsoNormal">– Igen. Ha Damon tényleg Elenára vadászik, akkor okosabb a házban maradni. </p> <p class="MsoNormal">– Ide nem tud bejönni? – kérdezte Bella, miközben felemelte az egyik szemöldökét. – Azt hittem szupererősek vagytok. </p> <p class="MsoNormal">– És ez így is van, de nem tudunk olyan házba bemenni, ahol élő személy lakik. Kivéve, ha behívtak minket – magyarázta Edward, miközben Bella egyik hajtincsével játszott. </p> <p class="MsoNormal">– Nem a te neveden van a ház, igaz? </p> <p class="MsoNormal">– Gyorsan rájöttél. </p> <p class="MsoNormal">– Akkor kién? Rokon? </p> <p class="MsoNormal">– Igen is meg nem is. Esme testvérének az unokájának a nevén van. Most múlt el huszonegy, elég sokáig fog még élni… De sajnos pár napot elraboltunk az életéből, hogy idehozzuk és beengedtessük magunkat vele, meg a papírokat alá is kellett írnia. </p> <p class="MsoNormal">– Azt hittem, nem használjátok önös érdekből az ilyen ráhatást az embereken. </p> <p class="MsoNormal">– Nem is. De ha bármi baj történne, akkor itt van ez a kis fészek, ahová csak a Cullen család tud belépni, más vámpír nem. Még Tanya és a Denali klán sem. </p> <p class="MsoNormal">– Szóval biztonsági okok… - húzta föl Bella az egyik szemöldökét. Edward nevetésben tört ki. </p> <p class="MsoNormal">– Oké, igazad van. Kényelmi okok is vannak itt a háttérben. Néha eléggé ki tudjuk készíteni egymást, és olyankor jól jön egy viskó. Meg persze, arra is jó, hogy a gerlepárok hallótávolságon kívül kerüljenek. </p> <p class="MsoNormal">– Mint most mi? – kérdezte pirulva Bella. Edward magához húzta és egy finom csókkal biztosította Bellának a választ. </p> <p class="MsoNormal">– Pontosan… - mondta Edward mosolyogva. </p> <p class="MsoNormal">– Köhöm… - Elena az ajtóban állt, és ezek szerint végignézte a jelenetet. Kezében egy mobil volt. – Pontosan hol vagyunk? </p> <p class="MsoNormal">– Stefan? – kérdezett vissza Edward. </p> <p class="MsoNormal">– Igen – mondta kicsit kelletlenül Elena. Mintha neki sem tetszene a válasz. </p> <p class="MsoNormal">– A régi Salvatore telken vagyunk a háztól egy kilométerre, keletre. </p> <p class="MsoNormal">– A régi… - kezdte Elena, de megállt, mintha valami az eszébe jutott volna. </p> <p class="MsoNormal">– Felesleges Elena – válaszolt Stefan. – Minden szót hallottam. Máris indulok. </p> <p class="MsoNormal">Elena letette a kagylót, aztán leült a kanapéra. Meredten nézett maga elé, s Edward ébresztette fel kábulatából. </p> <p class="MsoNormal">– Jól vagy? – kérdezte ráncolt homlokkal. </p> <p class="MsoNormal">– Félek – válaszolt Elena. Ránézett a vele szemben ülő párra, ahogy Bella szorosan Edward mellett ül, a fiú pedig átkarolja, hirtelen hiányérzete támadt. Rájött, hogy féltékeny Bellára. Nem az alakja, vagy a stílusa miatt, hanem a bátorsága miatt. – Bella! – szólt a lányhoz. – Te tudod a titkot? </p> <p class="MsoNormal">Edward felállt és kiment a szobából. Alice hívta őt. </p> <p class="MsoNormal">– Edwardról? Igen. Elmondta, mert rám támadt az egyik ismerősük, amikor náluk voltam – mondta Bella, és figyelte, ahogy nagy kerek szemekkel néz rá Elena. – Mi az? </p> <p class="MsoNormal">– Nem félsz? </p> <p class="MsoNormal">– Miért? Edward megvédett akkor is, most is megvéd. </p> <p class="MsoNormal">– Nem gondoltál arra, hogy így talán meg is halhatsz, ha mellette maradsz? Mármint, ha Edward, öhm… nem tudja visszatartani a szomját. </p> <p class="MsoNormal">– Nem gondolkodtam rajta… Nem félek attól, hogy ez bekövetkezik. Az életemet is rábíznám Edwardra, mert tudom, hogy jó kezekben van. Te és Stefan nem így vagytok? – kérdezte Bella ártatlanul. </p> <p class="MsoNormal">– Nos… nem. Mi nem vagyunk most együtt. – Elena elhúzta a száját. Nem tudta, tetszik-e a helyzet most. </p> <p class="MsoNormal">– Miért? Nem szereted? – lepődött meg Bella. </p> <p class="MsoNormal">– Nem erről van szó – mondta Elena. – Stefan vámpír. </p> <p class="MsoNormal">– Igen. És? – kérdezte értetlenül Bella. </p> <p class="MsoNormal">– Jesszusom! Nincs és! Nem érted? – Elena hangosan fújta ki a levegőt. </p> <p class="MsoNormal">– Elena nem úgy gondolkodik, ahogy te – mondta Edward, mikor visszajött a szobába. Leült Bella mellé a kanapéra és összefűzte ujjaikat. – Bár nem tudom pontosan, te hogy vélekedsz erről Bella, de Elena nem tartja egészségesnek az ember-vámpír kapcsolatokat. </p> <p class="MsoNormal">– Szerintem ez nem… fajfüggő dolog – mondta Bella. – Nem az a lényeg, hogy vámpír-ember kapcsolat. Figyelj rám, Elena! Nézd meg a kezét! Emberi formája van? Olyan, mint a tiéd? </p> <p class="MsoNormal">– Igen, de ez nem… </p> <p class="MsoNormal">- Nem érted a lényeget! – vágott közbe Bella. – Ha Ő az igazi, akkor nem sétálhatsz el csak úgy. Akár vámpír, akár ember. Ez felette áll az emberi és a vámpír mivolton. Egyes körökben úgy hívják: Szerelem. </p> <p class="MsoNormal">– Félek… - suttogta Elena, elgondolkodva Bella szavain. Nem tudta, hogy szorulhatott ennyi bölcsesség egy tizenhét éves lányba. Talán azért van, mert ő megtalálta a nagy Ő-t. </p> <p class="MsoNormal">– Itt van az üldöződ – mondta Edward hirtelen, és a plátói hangulat azonnal elszállt. </p> <p class="MsoNormal">– Damon – nyögte haloványan Elena. </p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbqAHyj1Ce_IureIvkzDT5pYUEHxs_66WYqGcZGchewgUnP9jOqQFqF_8XjSgedVSA7aghyphenhyphenk1uObevEiSyViNAZ8vNEULjsYhUWX8azp5DRf6fg10Ea3c_b00iTtj5iivy2NUMz5bz0R59/s1600/Bonnie-Bennett-s208.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbqAHyj1Ce_IureIvkzDT5pYUEHxs_66WYqGcZGchewgUnP9jOqQFqF_8XjSgedVSA7aghyphenhyphenk1uObevEiSyViNAZ8vNEULjsYhUWX8azp5DRf6fg10Ea3c_b00iTtj5iivy2NUMz5bz0R59/s320/Bonnie-Bennett-s208.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5640340690839729986" /></a>
<br /><div style="text-align: center;">
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">- Szia Jenna! – köszönt Bonnie. Jenna éppen zárta be az ajtót. </p> <p class="MsoNormal">– Szia Bonnie! Elenát keresed? </p> <p class="MsoNormal">– Pontosan… Itthon van? </p> <p class="MsoNormal">– Furcsa. Azt hittem veled van. Azt mondta, hogy este beszélni akar veled. Kiment a temetőbe gyanítom. De még délután. </p> <p class="MsoNormal">– Nálunk nincsen, az biztos. Megnézem a temetőt, hátha ott maradt írni… </p> <p class="MsoNormal">- Sötétben? – kérdezett vissza Jenna. </p> <p class="MsoNormal">– Talán Meredith-tel van. Vagy Stefannal. </p> <p class="MsoNormal">– Megkéred Elenát, ha megtalálod, hogy hívjon fel? </p> <p class="MsoNormal">– Persze! Köszi Jenna! </p> <p class="MsoNormal">– Szia Bonnie! </p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcpvDhaKyvFsk5eBsWvTqItABLFjjaUqZiIjWTqTSi7PTiJdod1Rfw2jjvxuGK6W2-_ZoTtjAwrdY7ny9LEWuE593gz9BRRbHQzI0dfKlK0PxkCGOvDfyt5zLjarjhHmun1cT15DOnj_hQ/s320/14690-Nikki.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 200px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5640340118062541090" /></div><div style="text-align: center;">(Nikki)</div><div style="text-align: center;">
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Jessica fejét fogva ébredt. Az eddig ernyedt keze a homlokán pihent, s most reflexből söpört végig a homlokán. De, ahogy kinyitotta a szemét, Jessica ijedten kapott a fejéhez. Egy kádban töltötte az éjjelt, és nem tudta, hogyan került oda. A lába sajgott és a nyaka is elgémberedett. Nem volt kényelmes a fürdőkád. Idegesen túrt bele a hajába, és ahogy végigszántotta fejbőrét, érezte, hogy a feje tetején egy púp magaslik, ami eddig nem volt ott. Megnyomta egy kicsit, majd el is vette a kezét, mert fájt az érintés. A ruhája ép volt, a lábain horzsolások piroslottak, de ettől eltekintve jól volt. Élt. </p> <p class="MsoNormal">– Felébredtél… - Mike az ajtóban állt, és felismerhetetlen arckifejezés ült rajta. – Hogy vagy? </p> <p class="MsoNormal">Jessica kiakadt. Hisztériás rohamot kapott. </p> <p class="MsoNormal">– Mi van? Az éjjel még a könyvtárban voltam, de aztán csak arra emlékszem, hogy itt ébredek. A fejem és a lábaim sebesek, korog a gyomrom és szédülök, fáj a fejem, mint állat, és te… te, aki besétálsz ide, mintha te lennél a Jani, annyit kérdezel, hogy hogy vagy? Képes vagy megkérdezni, hogy hogy vagyok? Mit vágjak hozzád? – kérdezte Jessica, és miután ezt egy levegővel a fejéhez vágta, mélyen szippantotta be az éltető oxigént. </p> <p class="MsoNormal">– Szólj, ha lenyugodtál – mosolygott Mike, mire Jess még mérgesebb lett. Úgy fújtatott, mint egy sárkány. Mike várta, mikor robban újból. De ahelyett, hogy szitokáradatot indított el, felült, és kiszállt a kádból. Mike azonnal ott termett előtte, hogy megakadályozza. </p> <p class="MsoNormal">– Nem mehetsz el – jelentette ki sziklaszilárdan. Jessica ijedten nézett fel rá, mikor meglátta. Villámsebességgel termett ott, nem számított és ezért nem számított rá, hogy Mike az orra útjában lesz. Kis híján visszazuhant a fürdőkádba, de az utolsó pillanatban megkapaszkodott az egyetlen dologba, ami kézközelben volt… Mike-ba. </p> <p class="MsoNormal">Mikor visszanyerte az egyensúlyát, akkor vette észre, hogy a fiú mandzsettáját markolja. Mike finoman elkotorta Jessica nyaka mellől a lány hajtincseit, így szabaddá téve a nyaki ütőerét. Jess megfagyva figyelte a történéseket. </p> <p class="MsoNormal">Azután lépések zaja ütötte meg Mike fülét. Tudta, hogy egyetlen személy ismeri ezt a helyet, így nem volt nehéz kitalálnia, ki jön. Megijedt, hogy majdnem rátámadt a lányra, hiszen borzasztóan vonzotta a friss vér, és a meleg nyak gondolata. Erőnek erejével elszakította magát a gondolattól, és Jessicát visszalökte a fürdőkádba. Nem túl keményen, így a lány inkább csak megijedt, mint megsérült. Vámpírsebességgel hagyta el a fürdőszobát, s kulcsra zárta maga mögött az ajtót. </p> <p class="MsoNormal">A hűtőhöz lépett, és éppen akkor nyílt ki a bejárati ajtó, amikor kivett egy flaska vért. Nyugodtan becsukta a hűtőszekrényt, és szürcsölni kezdte a vért. Érdeklődve figyelte a látogatóját. Női személy volt, DC cipőben, ülepes farmernadrágban és buggyos felsőben. A felső fekete volt és szivárványszínben volt rá nyomva graffiti hatású felirat. Fekete, tépett haja szög egyenesen hullott a vállára, és az arcán unott kifejezés ült. </p> <p class="MsoNormal">– Nikki… - köszöntötte haloványan Mike. </p> <p class="MsoNormal">– Lora üzeni, hogy nemsokára meglátogat téged. Addigra tedd a lányt vallatható állapotba – mondta hűvösen Nikki. </p> <p class="MsoNormal">– Úgy mint…? – kétkedve nézett rá Mike. </p> <p class="MsoNormal">– Nem érdekel, mit csinálsz, megkínzod, vagy megfenyíted. Beszéljen! Ne felejtsd el Mike, hogy ki tett vámpírrá! Most fizetned kell a kiváltságért! Az alku, az alku… </p> <p class="MsoNormal">- A kristály kell Lorának, igaz? </p> <p class="MsoNormal">– Az ne érdekeljen téged, hogy kinek kell. Csak szerezd meg! Mindegy milyen eszközzel. Remélem, világos voltam. </p> <p class="MsoNormal">– Mint, a Nap – nézett bánatosan a behúzott redőnyre Mike. </p> <p class="MsoNormal">– Ne cseszd el! – mondta Nikki, majd kiment és becsukta maga mögött az ajtót. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-48762000576347144382011-08-09T01:57:00.007+02:002011-08-13T16:37:12.214+02:0032.Fejezet<div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg_KDCyXyu0icqmIUQYGlWHSYXCJScsXuJjzXDv1n-H_yEfWu58vOHmOAiepmcf7-IWNN4gBgm_8yAGvk1hyphenhyphen4bgRvU5JYyQmL1I8_1a4fwfWWGNajXRuuy2hoGm8Ft5olaz9HF8u4DzKvs/s1600/elena-gilbert-image.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 226px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg_KDCyXyu0icqmIUQYGlWHSYXCJScsXuJjzXDv1n-H_yEfWu58vOHmOAiepmcf7-IWNN4gBgm_8yAGvk1hyphenhyphen4bgRvU5JYyQmL1I8_1a4fwfWWGNajXRuuy2hoGm8Ft5olaz9HF8u4DzKvs/s320/elena-gilbert-image.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5638640336304115218" /></a><div style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„Van, hogy az ember nem akar mást tenni, csak sikoltani, mégsem jön ki egyetlen hang sem a torkán.”</i></div><div> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">32. Trust (Bizalom)</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Elena szemszöge)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">Csak futottam és futottam a fák között. Féltem, hogy a cipőm túl hangosan veri a földet és, hogy a száraz levelek és faágak reccsenése a talpam alatt elárul engem. Mégsem tehettem mást, csak futottam. </p> <p class="MsoNormal">Épphogy csak a szerencsém miatt sikerült megszöknöm egy már eleve kitört ablaküvegen keresztül, de nem bíztam ebben a nagy szerencsében. Nem kísér el engem, csak egy-egy pillanatban övezi a tetteimet. Talán okkal sikerült kijutnom onnan, abból a régi és dohos házból. Féltem abban a rémvillában, abban a szobában. Igaz, hogy terjedelmes volt, és fénykorában mesés pompa övezhette a lakóját, mégis engem megrémisztett a megkeseredett vér a padlón, a kanapén, a függönyökön és a szőnyegen. Az orromat eltömítette az a mérhetetlen por és dohos bűz, ami mindenből áradt. Nem akartam levegőt venni, mégis a tüdőm mélyéig kellett hatolnia a szagnak. Damon ugyanígy megijesztett, bár ő nem illett ebbe a képbe. Bőrdzseki és farmernadrág volt rajta, kócos haja és ördögi mosolya volt, nem hasonlított egy mészárosra, aki itt vágja le áldozatait. A szívem mélyén éreztem, hogy ez nem az ő stílusa, de nem lehettem biztos benne, hogy jót sugall a szívem. Damon egy kiszámíthatatlan gyilkos, ezt kell szem előtt tartanom. </p> <p class="MsoNormal">Előbb azonban azt kell kitalálnom, hogy mit kezdek most, hogy sikeresen megszöktem. Egyelőre csak arra koncentráltam, hogy vágódjak el, de tudtam, hogy ez kevés. Egy terv kellene, egy ötlet legalább, hogy hová megyek, mit csinálok. Damon nem fog örökké lepellel a szemén élni, hamarosan észreveszi, hogy eltűntem. Észreveszi, vagy megérzi, talán már utánam is eredt. </p> <p class="MsoNormal">Ekkor meghallottam valami zörgést a hátam mögül. A fák belesajdultak és az avar összekuszálódott. Damon, gondoltam kétségbeesetten. Úgy éreztem vége, hiába futottam, hiába szöktem el, most megtalált a szörny, és nem kegyelmez nekem. Talán meg is érdemeltem volna, de mégsem akartam meghalni. Érezni akartam még a tavasz színes virág kavalkádjának illatát, látni a nyár színeit és az első hús őszi szellőt. Érezni akartam egy gyönge, új, aprócska kis életet a karomon, egy aprócska embert, aki rám hasonlít egy kicsit. Látni akartam Jeremy esküvőjét és Jenna új otthonát is, amit egy olyan emberrel oszt meg, aki értékesnek találja minden porcikáját és nem fél tigrisként védeni őt. Boldognak akarom látni a családomat, és majd akkor, ha ez megvan, eltávozhatok. Most, hogy anyáék elmentek, még nehezebb és a boldogságnak még csak szikráját sem látom Jenna vagy Jeremy szemében. </p> <p class="MsoNormal">Mikor már majdnem feladtam, hogy egy icike-picike esélyem is van a túlélésre, egy házat láttam meg a fák közül kibontakozni. A lámpák világítottak, s az ablakon keresztül isteni szikraként tört fel a fény. Boldog voltam, ahogy láttam a sötétben végre élet jeleit. Ahogy az ablakból szivárgó fény megvilágította a mellette lévő földdarabot, sikerült nem megbotlanom és ledarálnom egy virágoskertet. Az ajtóhoz siettem és kopogtatni kezdtem. Kétségbeesetten vártam, hogy valaki kinyissa végre, s közben az erdőt járta a tekintetem, mint egy röntgensugár.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW9uXeezRreMGjTtVPji0uIZVMM-NgtOmIKSJHL8PUitMV50mJkv_xOUEHVm7qgiaLrfGy8tYLevpjal4wkovdfVnxvBaXBB2hMQdy98R9SlbO0gQzgOLIxl-Yf01O-2zYoKDrPkE7E11l/s1600/hot-new-kiss-position.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 250px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW9uXeezRreMGjTtVPji0uIZVMM-NgtOmIKSJHL8PUitMV50mJkv_xOUEHVm7qgiaLrfGy8tYLevpjal4wkovdfVnxvBaXBB2hMQdy98R9SlbO0gQzgOLIxl-Yf01O-2zYoKDrPkE7E11l/s320/hot-new-kiss-position.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5638639880213129986" /></a>
<br /><div style="text-align: left;">
<br /></div><div style="text-align: left;">
<br /></div><div style="text-align: left;">
<br /></div><div style="text-align: left;">
<br /></div><div style="text-align: left;"><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Bella szemszöge)</p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">- Hunyd le a szemed – suttogta Edward, mikor az ágyon ültem és gyönyörködtem a szobában. Kelletlenül bár, hiszen megfosztott a szoba látványától, de lecsuktam pilláimat. Fogalmam sem volt, hogy mit szeretne, de vakon bíztam benne. Az agyam egy zugában úgy éreztem, bolond vagyok. Miért teszem azt, amit mond? Buta lúd vagyok és csukott szemmel a vágóhídra vezetnek. De az agyam nagyobbik része szerencsére másként vélekedett. Bíztam ebben a fiúban, akármi is volt. Nem számított, hogy nem ember és nem akartam, hogy ez közénk állhasson. Nem tudtam nem bízni benne. Talán butaság, talán túl felelőtlen és túl fiatal vagyok. Nem érdekelt, mert eddig nem bántam meg, hogy a bizalmam egy az egyben a kezébe helyeztem. Kezdett tudatosulni bennem, hogy nem csak a bizalmam, a szívem is nála van. </p> <p class="MsoNormal">– Ne mozdulj! Kérlek! – suttogta és édes lehelete cirógatta az arcomat. Sokkal közelebbről éreztem és ez meglepett. Majdnem kinyitottam a szememet, reflexből, mégis sikerült végül kontroll alatt tartanom a testemet. </p> <p class="MsoNormal">– Ne mozogj. – Edward egészen közel volt hozzám, nem tudtam pontosan mennyire, de a tenyerem nedves lett, ha csak rá gondoltam. Aztán hirtelen egy hűs csapás ért engem. Edward ajkát az enyémre tapasztotta, s finoman csókolni kezdett. A hideg végigfutott a hátamon, mint egy kellemes borzongás és nem tudtam nem mozogni. Nem akarhatta, hogy ne mozduljak meg. </p> <p class="MsoNormal">Az édes bizsergés átjárta a testemet és a talpamon hangyák kezdtek szaladgálni. Melegnek éreztem magamat, mintha lázas lennék, Edward ajkát pedig hidegnek, mint a jégcsap. Lassanként azonban, mintha a jég olvadni, melegedni kezdett volna. Ezek a hő változások körülbelül egy másodperc alatt játszódtak le, a következő másodpercben pedig már önálló életre keltek karjaim, és mint a fűzfa hajlékony ágaival, körbeöleltem Edward nyakát. Hozzátapasztottam számat az övéhez, majd csókolni kezdtem őt, s ahogy rohamtempóban vert a szívem, minél jobban érezni akartam őt. </p> <p class="MsoNormal">Egyik kezemmel inkább az arcát fogtam, s ekkor éreztem, hogy más. Arca kőkemény, és hideg, keményebb, mint szokott lenni. Ujjammal finoman végighúztam az arccsontján. Az erek kidagadtam rajta. Mikor levegőért kaptunk egy pillanatra elengedtem az arcát így nem vettem mást észre rajta. Csukva maradt a szemem, ahogy eredetileg kérte és ezt az egyet nem akartam megszegni. Sem a varázs, sem az adott szavam miatt. Miután újra egymás ajkai után kaptunk, mint az éhezők a kenyérdarabka után, Edward az ágyra térdelt és finoman előredőlt, én ennek okán a hátamra feküdtem. Szinte belesüppedtem a puha takaróba, de nem érdekelt. Lábaimat a dereka köré kulcsoltam, ezzel közelebb húzva magamhoz őt. Magam is meglepődtem a határozottságomon. Testem, mintha tudná, mit kell tennie, mintha mindig is tudta volna, csak eddig álomba taszítottam. Eddig mélyen aludt, s most találtam rá Edwardra, aki felébresztette. </p> <p class="MsoNormal">Hirtelen minden megváltozott. Az idő melegebb lett, és friss levegő tódult az arcomba. Viszont valami hiányzott, rögtön tudtam mi, illetve ki az. Edward már nem csókolt, ajkaink már nem fonódtak egymásba, mint boldogan növő diófapár. A lábam ernyedten hullott a földre énbelőlem pedig kihasítottak egy darabot. </p> <p class="MsoNormal">Kinyitottam a szememet és felültem. Edward nekem háttal állt, szemben az ablakkal. Az este már leszállt, így az erdőben mi szolgáltattuk a világosságot. A függöny nem volt elhúzva, így szabadon áramlott ki a fényhullám a szobából. Felálltam és odasétáltam Edwardhoz. </p> <p class="MsoNormal">– Nézz rám – kértem, miközben eszembe jutott a furcsa érzés, amit az arca okozott. Eközben simogattam a hátát és fogtam a kezét, amivel eltakarta az arcát. – Nézz rám! – mondtam újra, most már erélyesebben. </p> <p class="MsoNormal">– Nem! Nem láthatsz így! – mondta ellentmondást nem tűrően. Én mégis szembeszálltam vele. </p> <p class="MsoNormal">– Bármikor baj történik, elfordulsz előlem? Ha van valami, akkor arról tudnom kell! Ha ugyanez történik az arcoddal, akkor se mutatod meg? Jobb, ha majd egyszer, mikor visszatükröződik egy ablaküveg, akkor látom meg, hogy milyen? </p> <p class="MsoNormal">– Igazad van… - suttogta. Azt hittem, nyertem. – De akkor sem mutatom meg. Félek, hogy mit szólnál érte. </p> <p class="MsoNormal">– Edward Cullen! – mondtam most már mérgesen. – Én bármit megtennék, amire csak kérsz, a kezedbe adom az életemet is akár egyetlen szó nélkül. Te pedig nem bízol bennem! Gratulálok! </p> <p class="MsoNormal">Lefeküdtem az ágyra és a fejemet a párnák közé temettem. Elegem volt, és egy percre fölszaladt az agyvizem. Persze ez nem tartott sokáig, a dühöm füsté vált és elszállt. Azonban a megvetett sértettségem még itt volt és mardosta a lelkemet. Nem tartottam igazságosnak Edwardot. Ezen felül, fájt, hogy nem bízik bennem. Nem tudtam eldönteni, hogy miért nem hajlandó megmutatni az arcát. Nem kértem sokat. Bár nem is az arca a lényeg, de arra is kíváncsi lettem volna. Inkább az zavart, hogy nem bízik bennem. Az agyam mélyén megbúvó ördögöcske, aki már akkor ott vészmadárkodott, mikor lehunytam a szememet, most kárörvendő táncot járt a fejemben, beterítve porral és fájdalommal, valamint csalódottsággal az összes gondolatomat. </p> <p class="MsoNormal">Az ágyra súly nehezedett és a takaró besüppedt mellettem. Edward mellém feküdt, s az ő súlya kényszerítette a takarót megadásra. </p> <p class="MsoNormal">– Bella – suttogta és a fülemről lepakolt egy hajtincset. Nem válaszoltam. Nem érdemelte meg. – Bella, kérlek, bocsáss meg. </p> <p class="MsoNormal">– Mit kellene megbocsátanom? – kérdeztem a párnáktól, s nem emeltem fel a fejemet, a takaróba dünnyögtem. Tudtam, hogy így is meghallja. – Azt, hogy nem mutattad meg az arcod? Oké, felejtsük el. </p> <p class="MsoNormal">– Nézz rám, kérlek! – suttogta Edward. Nem tettem meg. Nem érdemelte meg. – Még mindig mérges vagy. Miért? </p> <p class="MsoNormal">– Mert nem tudok megbocsátani neked! – Újból a párnáknak beszéltem. – Nem tudok, mert ez nem rajtam múlik. Magadnak kell megbocsátanod! Bocsásd meg, hogy szeretsz, már ha szeretsz, bocsásd meg, hogy megcsókoltál, bocsásd meg és oldozd fel magad! </p> <p class="MsoNormal">– Nem értelek – suttogta Edward. </p> <p class="MsoNormal">– Nem értesz… Pont ez a probléma! – Most már elfordítottam a fejemet és ránéztem. – Nem értesz meg engem, mert nem bízol bennem. </p> <p class="MsoNormal">– Én bízom benned – jelentette ki. </p> <p class="MsoNormal">– Miért mondod ezt? Nem látod, hogy az előbbi ábra, mit mutat? – kérdeztem keserűen. </p> <p class="MsoNormal">– De ennek nem a bizalomhoz volt köze! – tiltakozott Edward. – Egyszerűen csak nem akartam, hogy láss, mert nem szép látvány. </p> <p class="MsoNormal">– Edward, ha tényleg komolyan gondolod a kapcsolatunkat, akkor ez elkerülhetetlen. </p> <p class="MsoNormal">– Nem azt mondtam, hogy soha. De ne most. Nem akarom már most összetörni az álmaidat. </p> <p class="MsoNormal">– Pedig most még van visszafelé ösvény, még nem rekedtem bent a bokrosban. Félsz, hogy kihátrálnék? – kérdeztem és őszintén vártam válaszát. </p> <p class="MsoNormal">– Minden pillanatban – mondta Edward, amitől nekem leesett az állam. Mielőtt kérdezhettem volna, Edward folytatta. – Bármit mondok, bármit teszek, a legapróbb mozdulattól, minden mondattól félek. Félek, mert egyszer csak sok lesz neked mindez, mindez, amit hallottál, ki fog akasztani és nem akarsz majd többé látni sem engem. </p> <p class="MsoNormal">Felkeltem a párnák közül. Leültem az ágyra törökülésbe és két kezembe fogtam Edward arcát. Kényszerítettem, hogy nézzen a szemembe. </p> <p class="MsoNormal">– Én, Bella Swan, esküszöm, hogy soha nem fogok kiakadni és nem foglak elhagyni – mondta ünnepélyesen Bella, majd egy lágy csókot hintett Edward meglepett, egyben meghatott ajkaira. </p> <p class="MsoNormal">– Köszönöm – suttogta Edward, majd keze Bella hátára vándorolt, s könnyedén megnyomva a lányt, közelebb hozta magához. Újból csókok sorára került sor, ez a végtelenített rendszer így ment volna tovább, ha nem szól közbe egy kopogás. Elváltak egymástól és Edwarddal lesétáltak a földszintre. </p> <p class="MsoNormal">– Vársz valakit? – kérdezte Bella meglepetten, mikor már ő is hallotta a kopogást. </p> <p class="MsoNormal">– Nem. Ez a bökkenő – mondta Edward, majd kinyitotta az ajtót, majd átölelte Bella derekát. Arca immáron tiszta volt, és emberi, de természetfelettien szép. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div style="text-align: left;">
<br /></div><div style="text-align: left;">
<br /></div><div style="text-align: left;">
<br /></div><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYzrLavyAhaV2WrhqPU6yXSJzr_u0jraKHYWJzzt3yAJIOU0B_dO7pTDJFHj5QeL7J3bYyMhjx9I1nwB2FXI9tnNjSSwaBxovSQw_k6UlhyaF7S4CGd0y05xsTbrbQ3tkPRdtBsuqkzp2I/s320/Eclipsemez%25C5%2591-felirattal.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 135px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5638639428422155986" /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Legnagyobb megdöbbenésükre Elena Gilbert állt az ajtóban. A tekintete ijedt volt és arcán verejték és kosz gyűlt. A küszöb mindkét oldalán meglepett arcok sorakoztak fel. Edwardé, aki olvasott a lány gondolataiban és hegyezte a fülét, hátha hallja a Damon nevű vámpír gondolatait, vagy lépteit. Közben Bella meglepődése zavarrá fordult át. Nem igazán kedvelte Elenát. Caroline elmesélése szerint Elena leginkább egy plázacica, bálkirálynő, kurva és parancsolgatós. Aki a barátja, az a csatlósa, vagy alattvalója. Elena meglepettsége inkább abból állt, hogy látta Edward karját átfonódni Bella derekán. Látta Edwardot az iskolában, és a régi Fell templomnál is, ahol harcolt is Bonnie-ért. Tudta, hogy vámpír. Azt hitte, hogy ő és Stefan az egyetlen ilyen pár a városban. Tévedett. Aztán rájött, hogy igaz, szíve szerint párnak mondaná magát és Stefant, mégsem járnak, és ő megtagadta Stefan vámpírságát, elhajtotta a fiút, így végképp nem nevezhetők párnak. Ellentétben Bellával és Edwarddal. Ők valóban párt alkotnak. Az egyetlen pár. Hirtelen fúrni kezdte Elena oldalát a kíváncsiság, vajon Bella tudja-e az igazságot kedveséről? </p> <p class="MsoNormal">– Beengedtek? – kérdezte Elena végül. </p> <p class="MsoNormal">– Persze - mondta Edward és szélesre tárta az ajtót. A lány besétált, és Edward bezárt utána. Kívül az erdő csendes volt és vészjósló. Egy bagoly huhogott a közelben, majd hirtelen lecsapott egy pocokra, így csend telepedett a fákra. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCygbcN2gMP7TKzcjM9aj4V4M2duC6BGmOdiohlJXJYbiLVH9OIq3WWOdQW25rc-RjqRAeTZr5ZsoMRmh7j9kcf2JQ52_DIOIjVLlng7Kclt1wWcKIvsl5vS5IxV4P4mqtwABOTSHPSPAs/s320/Lora+Day_Mystic+Forks.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5638638738837871794" /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">- Akarsz engem! </p> <p class="MsoNormal">– Akarlak téged – visszhangzotta Alarick, majd megcsókolta a lányt. Lora hideg ajkai választ nyújtottak, s egyre hevesebbre fordította. Miközben heves, de bensőséges szájpárbajt vívtak, Lora kigombolta Alarick ingét. Mikor ez megvolt, elengedte a férfi száját és vállára tette az állát. Lefejtette róla az inget, és mint egy macska dörgölőzött a felszabadult bőrfelületre. Magába szippantotta édes illatát, kívánta már vérét, de nem ejtett sebet a férfin. </p> <p class="MsoNormal">A hatalmas franciaágy közepén térdeltek. Alarick Lora oldalát, hátát, nyakát simogatta, míg a lány pucsítva bújt a férfihoz. Végigcsókolta mellkasát, majd újból visszatért szájára. Lora lüktetett. A vámpír úgy kívánta a férfit, hogy a szomj szinte eltűnt mellette. A lába közti háromszög nedves lett és nem kívánt mást, csak Alarick férfiasságát. </p> <p class="MsoNormal">– Vetkőztess le – adta ki az utasítást Lora. Alarick végigsimított a lány oldalán, miközben belecsókolt a nyakába. Megfogta a pólót, s alulról felhúzta, Lora készségesen segített lefejteni magáról. Alarick gyakorlott módszerrel karolta át a lányt, s miközben száját csókolta, kipattintotta a melltartóját. Lorának pedig már nem kellett utasításokat adnia, a férfi magától simogatni kezdte, majd belemarkolt mellébe. Lora kényelmes tempóban kezdte kicsatolni Alarick övét. Amaz felállt, és ahogy az öv tartása megszűnt, a nadrág lágyan (némi rásegítéssel) csusszant a földre. Alarick kilépett belőle, egyidejűleg sarkára lépve kibújt a zoknijaiból is. Lora felállt az ágyra, s a szélére lépve Alarick lehúzta róla a szoknyát. Csak az alsónemű maradt mindkettőjükön. Alarick Lora lapos és izmos hasát csókolgatta, Lora pedig majd felsikított, úgy kívánta már magába a férfit. Visszaült az ágyra, elkapta Alarick száját és mohón csókolni kezdte. Csókok százai cseréltek gazdát köztük, s ezalatt az idő alatt Lora egy könnyed mozdulattal letépte Alarick alsónadrágját. A szürke textil sikítva szakadt szét, és a földön landolt. Lora élvezettel nézte, hogy Alarick nemi szerve árbocként mered felé. Ujjaival becézgetni kezdte, mire Alarick beleharapott Lora ajkába. Ettől vér ízű lett csókjuk, mégsem hagyta abba egyik sem. Lora addig hergelte, míg a férfi rajta vezette le növekvő feszültségét. A haját húzta, mellét markolta, letépte róla a tangát. Mikor már Alarick idegei a tetőfokra hágtak és Lora már szinte úszott a nedvességben, a lány kitárta lábait és hátradőlve magára húzta a férfit. Mindkettőjüknek erőteljes sóhaj szakadt fel a torkukból, mikor végre egymásba gabalyodtak. A vége azonban még messze volt. Lora finoman, aztán erőteljesen lökött a csípőjén. Közben Alarick végig a száját, nyakát, dekoltázsát, vagy mellbimbóját csókolta. Immár a férfire bízta magát, és Alarick ütemesen tolta beljebb a műszert. Lora lüktetése tökéletesen elmúlt a gyógyírt meghozta Alarick férfiassága, ugyan ő még nem járt a csúcson. Lora egy könnyed mozdulattal fejre állította a játszmát. Most ő csókolgatta Alarickot, simogatta és közben ütemesen és egyre erősebben játszott a csípőjével. Mikor a csúcsra értek Lora felsikoltott, Alarick pedig a lányba élvezett. Pihegve feküdtek végig az ágyon, Alarick karjai közé zárta a lányt, ő pedig békésen szuszogott mellette. Elégedett volt. Meglepődve konstatálta, hogy Alarickon egyetlen harapásnyomot sem ejtett. Az élvezet teljesen egy irányba szűkítette a gondolkodását, és szomjas sem volt különösebben, ezért úszhatta meg Alarick vérveszteség nélkül a dolgot. </p> <p class="MsoNormal">Lora anyatigrisként nézte, ahogy Alarickot lassan elnyomja az álom, ám előtte még egy utolsó szót suttog. Semmi igézés, semmi ráhatás alatt nem állt, így Lora meglepődése még hatalmasabb volt. </p> <p class="MsoNormal">– Szeretlek – mondta Alarick, majd elaludt. Lora úgy érezte, megfagy, mégis forrónak tetszett a szíve. Nem tudta mire vélni a férfi vallomását, de úgy érezte, tudná viszonozni Alarick vonzalmát, ha valós. Csöndben suttogta a fülébe: </p> <p class="MsoNormal">- Szeretlek!</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-66355054957300858272011-08-05T00:27:00.006+02:002011-08-13T16:37:35.473+02:0031.Fejezet<div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgyQbTLS6fWhuMTIiYymK_Uph_cgIeXQ9cTxeFSwU-Lw9csGdYZlwemV4ihyphenhyphenFAwgGEmUkS-7dLL1OpL-_5KzLYLHu-hg2eCckhe4L-dl6oQu4Mc-vyCh7baf-AxOKVUHD4WAYGH84hUbvn/s1600/3013603616_1908623e67.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 216px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgyQbTLS6fWhuMTIiYymK_Uph_cgIeXQ9cTxeFSwU-Lw9csGdYZlwemV4ihyphenhyphenFAwgGEmUkS-7dLL1OpL-_5KzLYLHu-hg2eCckhe4L-dl6oQu4Mc-vyCh7baf-AxOKVUHD4WAYGH84hUbvn/s320/3013603616_1908623e67.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5637132679693241058" /></a><div><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style:normal">„Az élet néha csúf. Néha bolond tréfákat űz velünk. Néha szép és kedves hozzánk. Néha pedig meg kell ízlelnünk a fájdalom és a halál ízét is. Csak így kaphatunk teljes képet a világról.”<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">31. Lost honor (Elvesztett becsület)</span></p> <p class="MsoNormal"><o:p><span class="Apple-style-span"> </span></o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></p><p class="MsoNormal">Kisvártatva a motor bömbölése abbamaradt, az autó pedig megállt. Az útnak vége szakadt, így a párnak gyalog kellett folytatnia az utat. Edward kiszállt a Volvóból és meggyőződött róla, hogy senki sincs a közelben rajtuk kívül. Ekkor vámpírsebességgel az anyósülésnél termett és kinyitotta az ajtót Bellának. </p> <p class="MsoNormal">– Köszönöm, de egyedül is megy – mosolygott Bella, pirulva. </p> <p class="MsoNormal">– Tudom, hogy egyedül is sikerülne. – Edward arcán felszabadult, csibészes mosoly ült. – Tekintve, hogy én nem ebben az évszázadban születtem, kérlek, fogadd el ezt a csekély gesztust. Ha már másképp nem is nagyon udvaroltam neked. </p> <p class="MsoNormal">Bella megforgatta a szemét és becsukta maga mögött az ajtót. Hirtelen érdekelni kezdte, vajon mikor született Edward? Mégsem tette fel a kérdését, várt a megfelelő pillanatra. Inkább egy jobban ideillő kérdéssel kezdte. </p> <p class="MsoNormal">– Hol vagyunk? </p> <p class="MsoNormal">– Nagyon úgy fest, hogy egy erdőben – terelt Edward. Olyan felszabadult és játékos lett, mint eddig Bella előtt soha. Habár belül még mindig keményen fogta a láncot szomjának nyaka körül, ez nem látszott meg viselkedésén. Egészen emberi lett, mint egy bohókás kamasz fiú, aki életében először szerelmes. És ez tulajdonképpen így is volt. </p> <p class="MsoNormal">– Oké… mit csinálunk mi az erdőben? </p> <p class="MsoNormal">– Gyalogolunk – fogta meg Bella puha és meleg kezét Edward, majd húzni kezdte. A lányt újra forróság öntötte el, pedig csak kézen fogta. Készségesen kulcsolta össze ujjaikat, mire mindkettőjüket, ismétlem, mindkettőjüket melegség járta át. </p> <p class="MsoNormal">Bella rájött, hogy kérdezősködéssel nem megy sokra, ezért inkább beszélgetni próbált. </p> <p class="MsoNormal">– Edward, kérdezhetek tőled valamit? – Komoly hangja kicsit lecsapta Edward lelkesedését, gyanakodva válaszolt. </p> <p class="MsoNormal">– Természetesen. </p> <p class="MsoNormal">- Te mióta… Mikor születtél? – bökte végül ki Bella. </p> <p class="MsoNormal">– 1901, június 20 – felelte őszintén Edward. Nem esett nehezére kimondani, de annál jobban félt Bella reakciójától. Lassított tempójukon, de nem álltak meg. </p> <p class="MsoNormal">– Akkor te… száztíz éves vagy? – kérdezte gyöngéden Bella. </p> <p class="MsoNormal">– Igen. Kiakadtál? – kérdezte csöndesen, reménykedve az ellenkezőjében. </p> <p class="MsoNormal">– Ki kellene? Furán ért, de azt hiszem, valami ilyesmire számítottam – mondta Bella. </p> <p class="MsoNormal">– Te számítottál erre? – Meghökkenve nézett rá Edward. </p> <p class="MsoNormal">– Nos, igen. A viselkedésed, a beszédstílusod, elejtett megjegyzéseid. – A lány megrántotta a vállát és az ösvényt nézte maga előtt, amin haladtak. – És… mikor lettél…? </p> <p class="MsoNormal">- Vámpír? – fejezte be a kérdést Edward. – Tizenhét évesen. Carlisle megmentette az életemet, pontosabban elvette azt, hogy létezhessek. </p> <p class="MsoNormal">– Ez mit jelent? </p> <p class="MsoNormal">– Carlisle egy Chicago-i kórházban dolgozott, mikor rám talált. Spanyolnáthában haldokoltam. Carlisle jó ember, ő nem változtatna át senkit, akinek van más esélye. Mikor vámpírrá váltam, tulajdonképpen meghaltam, de mégse. Így tudok létezni, talán ez a legjobb szó arra, ami most vagyok. </p> <p class="MsoNormal">Bella erősebben fogta Edward kezét és megállt. A fiú meglepetten állt meg, nehogy elhúzza magával. Bella beharapta az alsó ajkát és a szabad kezét felemelte. Edward mellkasára helyezte ott, ahol a szívét sejtette. </p> <p class="MsoNormal">– Hálával tartozom Carlisle-nak, mert megmentett téged. És habár nem ver a szíved, ugyanolyan, mint az enyém. Egyetlen különbség, a sok kagyló alakú szív között, hogy a tiéd igazgyöngyöt rejt. – Edward megfogta Bella kezét, ami a szíve felett pihent. Az arcához húzta és beleszippantott csuklójába. Lehunyt szemmel hagyta, hogy égesse a torkát, és a belül rejtőző szörny őrjöngött, rázta a láncait, harapta a belső szerveit. Ki akart törni, hogy összezúzhasson minden szép pillanatot, de Edward mélyen magába zárta a démont. A szeme hirtelen feketévé vált a szomjúságtól, mégis kontrollálta azt. </p> <p class="MsoNormal">Edward lazán fogta Bella törékeny csuklóját, így a lány könnyedén kiszabadult ujjai közül, de csak azért, hogy végighúzhassa puha és meleg kezét Edward hűs és kemény arcán. Edward szerette volna, ha szerelme folytatja a mozdulatot, vagy legalább még egy ideig ott tartja kezét, de Bella lassanként elhúzódzkodott és csak a szemkontaktus kötötte össze őket. </p> <p class="MsoNormal">– Gyere, sosem érünk oda – mondta Edward, mihelyst sikerült kiszabadulnia a mámor és cukorkafelhőből. </p><p class="MsoNormal">
<br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCBcQAqyx-VFeGP5uoYNCOr9tUyqsB7h_DmQTxRD2h-es8xh6MzjsHGzMt4Fwyy0WxKHV40xUy4d1xEZMAhkljrT1KfneMOlzEXcKgWBtlTHHIRl81SoAgfeby1eyYZWy0i8OukWLzTMl9/s1600/alaric-saltzman-10728974-350-500.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 224px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCBcQAqyx-VFeGP5uoYNCOr9tUyqsB7h_DmQTxRD2h-es8xh6MzjsHGzMt4Fwyy0WxKHV40xUy4d1xEZMAhkljrT1KfneMOlzEXcKgWBtlTHHIRl81SoAgfeby1eyYZWy0i8OukWLzTMl9/s320/alaric-saltzman-10728974-350-500.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5637132382519550882" /></a><div style="text-align: left;">
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Lora odasétált az autója kerekéhez és letörte a szelepet, mire a gumi ereszteni kezdett. Felöltötte legártatlanabb és legédesebb mosolyát, és azzal indult el Alarick felé. Egy könnyed és légies nő járásával haladt, mégis volt benne valami macskásan vad és szexis. </p> <p class="MsoNormal">– Tudnál segíteni? – kérdezte Alaricktól, aki épp a kocsijában pakolászott. Fölnézett rá, s aztán válaszolt. </p> <p class="MsoNormal">– Sajnos nem érek rá, sietős dolgom van. </p> <p class="MsoNormal">Habár Lora még mindig mosolygott, belül meglepődött a férfi nemleges válaszán. Mélyen a szemébe nézett, s ahogy a pillantásuk egybefonódott Lora megigézte Alarickot. </p> <p class="MsoNormal">– Igazából ráérsz, sőt szívesen segítesz nekem – suttogta a lány érzékien, s Alarick elismételte immár sajátjaként a mondatot. </p> <p class="MsoNormal">Lora elengedte Alarickot, s együtt sétáltak a kocsihoz. </p> <p class="MsoNormal">– Azt hiszem, a gumival lehet gond – mondta Lora és a bal hátsó kerékhez vezette Alarickot. </p> <p class="MsoNormal">– Nem a gumi a bajos – mondta a férfi, miközben a kereket vizsgálgatta és közben akaratlan Lora vékony és izmos, ellenben fedetlen lábaira vándorolt a tekintete. – A szelep rakoncátlankodik – nyelt nagyot. </p> <p class="MsoNormal">– Mit gondolsz, szervizbe kell vinnem? – kérdezte Lora aggodalmas fejjel. </p> <p class="MsoNormal">– Úgy hiszem, okosabb lenne – mondta Alarick és felállt a gumitól. </p> <p class="MsoNormal">– Hívok egy furgont, ami elszállítja, megvárod, kérlek? A nőket ilyen téren úgy vágják át, mint galambot az országúton. </p> <p class="MsoNormal">– Persze, hiszen ugyebár, te nem vagy galamb… - motyogta Alarick. Egy fél óráig tartott mire a furgon megérkezett, s addig Lorának gondja volt arra, hogy Alarick még véletlenül se unatkozzon, vagy maradjon szó nélkül. </p> <p class="MsoNormal">Az autót elszállították, s Alarick hazafuvarozta Lorát. </p> <p class="MsoNormal">– Köszönöm szépen a segítséget! Gyere be, csinálok egy limonádét. </p> <p class="MsoNormal">– Nagyon szívesen, és elfogadom – mondta Alarick és belépett a küszöbön, Lora pedig ragyogó mosollyal az arcán becsukta mögötte az ajtót. </p><p class="MsoNormal">
<br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8dBOElECmY8Mohv-kQEauQRNHATq6LqFzXrp4D-POMtLFpZAF-xmgU_TfGjsP-0nWyBGQj6-4X1mcMlEptyMniRcpi_H1YKeuiel-uFd-9H4S5OF4WglNLYo9cJDNw34MDXi_ny4A7mFj/s320/Damon-and-Elena-elena-gilbert-9845137-1280-800.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 200px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5637132061784024418" /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div style="text-align: center;">
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Mikor Elena magához tért egy piros színű baldachinos franciaágyban találta magát. Puha selyem vette őt körül és még talán tetszett is volna neki a látvány, ha nem szövi be az egész termet a pókháló és a kosz. A szövetek szakadtak voltak és rászáradt vércseppek éktelenkedtek szinte minden tárgyon. Az ágy, amelyen feküdt szakadt huzatától eltekintve egészen jó állapotban volt. Nem festette pirosra az emberi nedű és habár egy-két helyen megrepedtek a fa oszlopai, a matrac még kényelmes maradt. </p> <p class="MsoNormal">Elena azonban nem tudta értékelni ezt az egy pozitívumot, szíve hevesebben vert a riadalomtól. Megkereste a szoba sarkait és szemével végigpásztázta az egész helységet. Sehol senki. Nem tudta, hogy jó-e, hogy egyedül van, de nem szeretett volna Damon társaságában lenni. A szadista, emberevő Damon. És a kevésbé szadista, állatevő Stefanéban? Most szívesen bújt volna karjaiba, ha tudja, merre van. Ám az üres szoba nem kínálta sem Damon, sem Stefan ölelő karjait. </p> <p class="MsoNormal">Elena felállt az ágyról és megpróbált minél kevesebb zajt csapni, miközben elindult az ajtó irányába. A padlódeszkák recsegtek a lába alatt és Elena keserűen fintorgott. Két-három métert haladt csak előre, az eddig üres ajtóban most Damon állt, szája csibészes mosolyra húzódott. </p> <p class="MsoNormal">– Mit akarsz tőlem? – kérdezte Elena erélyesen, de belülről mardosta a kétségbeesés. </p> <p class="MsoNormal">– Én talán kedvesebben beszélnék egy vámpírral… - gondolkodott hangosan Damon. </p> <p class="MsoNormal">– Mit akarsz tőlem? – kérdezte újból Elena, most kevésbé hangosan. </p> <p class="MsoNormal">– Nos, milyen lenne, ha felfednék minden titkot magamról? Üres könyv, amit nem érdemes lapozgatni… Így hát, megőrzöm a titkaimat! – mosolygott Damon. </p> <p class="MsoNormal">Elena a lehetőségeit latolgatta, és végül arra jutott, hogy talán eléri az ablakot és ki tud ugrani rajta, mielőtt Damon elkapja. Vagy, ha el is kapja, legalább kint lesz a szabadban és tud segítségért kiáltani. Talán meg is hallja valaki, nem úgy, mint ebben a dohos, régi épületben. Lélekben lassan felkészült a fájdalomra és az üvegszilánkokra, majd sarkon fordult és az ágy melletti ablakhoz szaladt. Terve azonban sikertelennek bizonyult, Damon átlátta őt, s elkapta a lányt, mielőtt betörhette volna az üveget. Egy gyors, de nem túl durva mozdulattal az ágyra penderítette Elenát, s mikor a lány felnézett rá, ugyanaz a félmosoly ült az arcán, mint előtte. </p> <p class="MsoNormal">- Ne nézz így rám, a bíráló kis bociszemecskéiddel, nem vagyok Apuci – mondta Damon. </p> <p class="MsoNormal">– Gonosz vámpír vagy – jelentette ki Elena. </p> <p class="MsoNormal">– Gondolj, amit akarsz, de innen nem mehetsz ki – mondta Damon és becsukta az ajtót maga mögött. </p> <p class="MsoNormal">Odakint az udvaron Caroline állt kezében egy régi, koszos szemüveggel. Pontosabban csak a szemüveg keretét tartotta a kezében, a lencsék hiányoztak belőle. </p> <p class="MsoNormal">– Hello, Barbie! – köszöntötte vidáman Damon. </p> <p class="MsoNormal">– Nézd, mim van! – emelte föl a keretet. Damon ott termett és megcsókolta a lányt, közben kivette a kezéből a tárgyat. </p> <p class="MsoNormal">– Csak a fele van meg! – Damon átdugta mutató ujját a lencse helyén. – Hol van a másik fele? </p> <p class="MsoNormal">– Úgy nézek én ki, mint aki tudja? – kérdezte gúnyosan Caroline. </p> <p class="MsoNormal">– Azt akarom, hogy találd meg, szöszi! – mondta Damon ellentmondást nem tűrő hangon. </p> <p class="MsoNormal">– Jól van, szivi – csitította Care. – Egy csókért elhozom neked! </p> <p class="MsoNormal">– Alkudozó, ribi – mosolygott Damon és két tenyerébe fogta Caroline arcát. Megcsókolta, majd elengedte a lányt. Caroline mosolyogva tűnt el a fák között épp úgy, mint ahogyan felbukkant. </p> <p class="MsoNormal">– Minden barátnőddel így bánsz? – kérdezte egy hang a fák sűrűjéből. Damon felismerte, Tanya volt az. </p> <p class="MsoNormal">– Nem – felelte a vámpír. – Caroline hasznos társ, nem gondolod? Szívesen segít. </p> <p class="MsoNormal">– És táplál, igaz? – jelent meg Tanya vámpírsebességgel Damon orra előtt. Fél méter sem volt közöttük. </p> <p class="MsoNormal">– Ez a bónusz része a dolognak, de csak akkor kapok plusz pontot, ha teljesítettem a küldetést – taglalta Damon, miközben arcán végig ott feszített a kicsit titokzatos, kicsit szexis, kicsit csibészes mosolya. </p> <p class="MsoNormal">Tanya váratlanul megcsókolta Damont, akin még érezte Caroline illatát. Így egy kicsit alább hagyott a varázs, de Tanya már igencsak ki volt éhezve egy Damon féle akcióra. Egyik lábát, amin csak egy necc harisnya díszelgett Damon lába köré csavarta. Tanya-n egy mély dekoltázsú póló volt egy farmer minivel párosítva, ami alatt necc harisnya és magassarkú ékeskedett. </p> <p class="MsoNormal">A fák sötétjében egy bagoly huhogása hallatszott, miközben Tanya ujjai izgalmas helyekre vándoroltak Damon testén. Kezdett szexveszélyessé izzani a légkör és Tanya csak azt vette észre, hogy már egy fának dőlve csókolgatja Damon a nyakát és a kebleit. Azonban mikor felemelte egy kicsit csípőjét jelezvén a nadrág és a szoknya fölöslegességét, Damon legombolta magáról a lányt. A lábának csavarjából könnyedén kiszabadult és egy lépést hátrált, miközben az arcán még mindig a Damonos mosoly ült. </p> <p class="MsoNormal">– Ma nem Tanya – suttogta. </p> <p class="MsoNormal">– Elérted, hogy kurvának érezzem magam, köszi – mondta sértődötten a lány. Ekkor megérezte Elenát. Beleszimatolt a levegőbe és letüdőzte édes illatát. – Oh, szóval mára három lány jut. Olyan édes az illata… - tűnődött Tanya. </p> <p class="MsoNormal">– Felejtsd el! – jelentette ki védelmezőn és egyben harciasan Damon. – Tűnj el Tanya! </p> <p class="MsoNormal">– Ez szép! Önző is vagy – rázta a fejét Tanya. – Damon Salvatore – sóhajtott. – Egyedül fogsz egyszer megrohadni úgy, hogy senki sem lesz körülötted, mert aki értékel téged, azt eldobod magadtól. </p> <p class="MsoNormal">Azzal eltűnt a fák között, Damon pedig csöndesen gondolkodott a hallottakon, miközben visszasétált a házba. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6ZqmYDdugQpFeRgWaW3mVN8Tek8dF7TG2sigc0-lM3UFGrHCAAIjPxMVQWnRe4ZXBkn_vZNUBRlTngGCRmmlsQKO2t95Gt8IIptkPy4EcMwgnOfDO6kCTPXHUCh8tQTMkgsLwci2cV2oi/s320/Anna_Kendrick_769375.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 213px; height: 320px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5637131341825475762" /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Jessica a könyvek tengerében ült éppen a könyvtárban, mikor hirtelen zajra lett figyelmes. Lépések zaja volt ez, valaki közeledett hozzá a sötétben. A villany nem égett mindenfele, ezért a sötét foltok kísértetiesek maradtak. Egy ilyen folton nyikorgott a fa padló egy nem húsz kilós test alatt. Jess először nem is figyelt rá túlzottan, elmerült a könyveiben. Lapozgatta, keresgélt bennük, de mindhiába. A kristályról, amelyet a Cullen birtokon talált, nem volt semmi. Még csak említés sem. </p> <p class="MsoNormal">A lépések zaja egyre közelebbről jött, míg végül a hangok forrása belépett a fénykörbe. Jessica fölnézett, kezében a könyvvel, és egy ismerős arccal találta szembe magát. Mike Newton volt az, s félszegen figyelte a lányt. </p> <p class="MsoNormal">– Szia! – Köszönt rá Jessica. A fiú nem válaszolt, csak töretlenül nézte őt. – Hát te? – idegesen nevetett. – Éjnek éjjelén egy könyvtárban? Nem rád vall. </p> <p class="MsoNormal">– Igaz, de már megyek is – motyogta sejtelmesen Mike. – Veled együtt! </p> <p class="MsoNormal">Mielőtt Jessica tiltakozhatott volna, Mike tarkón vágta egy lexikonnal. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-17391118472137560472011-07-30T15:21:00.008+02:002011-08-13T16:38:17.083+02:0030.Fejezet<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-ekZNy3iIRCHd9OS7kYKHnYsnoaXjQkrrM0uDbzmLish26OY_S38mXwnv_GoPAX_TSDT0LkErm2-4UGbMpCTeggwUdMO2kB2ZK5PITgTIZ1van4aQqDbVUDYzcV78HoiJYrQZshv2g_iy/s1600/jessica_stanley.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-ekZNy3iIRCHd9OS7kYKHnYsnoaXjQkrrM0uDbzmLish26OY_S38mXwnv_GoPAX_TSDT0LkErm2-4UGbMpCTeggwUdMO2kB2ZK5PITgTIZ1van4aQqDbVUDYzcV78HoiJYrQZshv2g_iy/s320/jessica_stanley.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5635139075886994722" border="0" /></a>
<br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 12"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 12"><div style="text-align: center;"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:roman; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1107304683 0 0 159 0;} @font-face {font-family:Calibri; panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:10.0pt; margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; font-size:10.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-hansi-font-family:Calibri;} @page WordSection1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection1 {page:WordSection1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--><i style="">„Van, amikor nincs választási lehetőséged. Az élet adja a lapot és te nem kérhetsz másikat, egyszerűen el kell fogadnod és szeretned.”<o:p></o:p></i> </div><p style="text-align: center;" class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;" class="MsoNormal">
<br /></p><p style="text-align: center;" class="MsoNormal">
<br /></p><p style="text-align: center;" class="MsoNormal"><span style="font-size:180%;">30. Different (Más)</span></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">(Narrátor)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">Nem igaz, hogy nincs semmi! Mi az, hogy nincs semmi? Egyáltalán minek jár az ember könyvtárba, minek írnak kőzetekről könyveket, ha nincs benne, ami nekem kell? Se a könyvtárban, se a könyvesboltban, se a levéltárban nem találtam semmit erről a kristályról! – Jessica ideges gondolatai kiültek arcára, és arra gondolt, hogy talán be kellene vennie pár nyugtatót, mondjuk hatot, hogy egy kicsit lejjebb hozza az agyvizét. Mégsem nyúlt a gyógyírt hozó pirulákhoz, tovább járkált fel-alá a város parkos főterén. Az emberek megnézték bájos alakját, vékony, karcsú testét, és lila karikákkal övezett kék szemeit. Fehér blúzt és barna mellényt vett fel, szürke farmernadrággal, és barna csizmával. Öltözködésén is érezni lehetett a beköszöntő ősz hullámait. Az iskola elkezdődött, ezzel a problémák korszaka kezdődött meg a tinédzser társadalom számára. Jessicát azonban egy kicsit sem érdekelte a suli, és hogy milyen jegyekkel honorálják a tanárok a munkáját. Most fontosabb volt egy más ügy, ami nem volt sem évszakhoz, sem öltözködéshez, sem kedvhez kötve. Különleges küldetésen volt, amely tulajdonképpen az apja hagyatéka. Nem is került volna bele, ebbe az egész ügybe, ha nem látta volna az apja rejtélyes halálát. Azon az éjjelen vámpírokkal álmodott, és tudta, hogy ez egy örök célt tűzött ki elé. Megtalálni a vámpírt, aki megölte az apját. Megtalálni és megölni. </p> <p class="MsoNormal">A szellő lágyan járt a fák között, nevetve suhant a leveleken, s mint egy játékos gyerek körbejárta egész Mystic Forksot. Jessica hajába is belekapott, finoman húzogatta, szétszórta barna tincseit, ezerfelé, tökéletes rendetlenségbe. A lány arca nem mosolygott úgy, mint a pajkos szél. Jessica arca beesett volt a drogoktól, és lila karikák éktelenkedtek a szeme alatt a kialvatlanság miatt. Ám szemében elszántság tükröződött és a kezében ott szorongatta a borostyán színű kristályt, melyet még a Cullen birtokon talált. Tudni akarta, hogy ez micsoda, és hogy hogyan használható fel egy vámpír ellen. Biztos volt benne, hogy használni tudja, csak azt nem, hogyan. </p> <p class="MsoNormal">Ránézett a kristályra, ami egy régi, antik vasfoganatba volt rejtve. Látta, ahogy a Nap megcsillan rajta, és újult erővel indult el a városi könyvtár felé, hogy újabb könyvek százait kutassa át, hogy végre magyarázatot leljen. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<br />
<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxVTVxawRpT0WGrk1f3TxSfohsXQfgMFr8H1ZV0KZHuBCXgol90o4eoyZ38RKUfRevpfWDJ3wUbsMNRKhfP3rrIKxSAOqqpQNtchxYvFZV94073zxghzDWWCac4DqPJIJoxr9kqg3roCEa/s1600/Lora+Day_Mystic+Forks.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><span style="font-weight: bold;"></span></a>
<br />
<br />
<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxVTVxawRpT0WGrk1f3TxSfohsXQfgMFr8H1ZV0KZHuBCXgol90o4eoyZ38RKUfRevpfWDJ3wUbsMNRKhfP3rrIKxSAOqqpQNtchxYvFZV94073zxghzDWWCac4DqPJIJoxr9kqg3roCEa/s1600/Lora+Day_Mystic+Forks.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxVTVxawRpT0WGrk1f3TxSfohsXQfgMFr8H1ZV0KZHuBCXgol90o4eoyZ38RKUfRevpfWDJ3wUbsMNRKhfP3rrIKxSAOqqpQNtchxYvFZV94073zxghzDWWCac4DqPJIJoxr9kqg3roCEa/s320/Lora+Day_Mystic+Forks.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5635137041235864402" border="0" /></a><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 12"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 12"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:roman; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1107304683 0 0 159 0;} @font-face {font-family:Calibri; panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:10.0pt; margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; font-size:10.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-hansi-font-family:Calibri;} @page WordSection1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection1 {page:WordSection1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">A kórház nyugodt volt ezen a reggelen, a betegek békésen aludtak, vagy TV-t néztek. Csak az egyik páciens illetlenkedett a konyhán, a reggelijét követelve. Mai nap folyamán már harmadjára. A csendesen folydogáló vizeket meg sem zavarta egy gyönyörű nő jötte. Húszas éveiben járó kellemes személyiségnek tűnő hölgy bukkant fel az üres folyosón. Szőke haja minden egyes lépésnél meglibbent, ahogy a lány a magas sarkújában szelte az épületet. Kopogás követte, ugyanakkor síri csend. Az infúziós gépek monoton pittyegését nem zavarta ez az új hang. A hölgy céltudatosan lépkedett előre, tudta hova tart és mit csinál. Egyenesen a vérraktár felé haladt, s közben feltűnésmentesen levette a napszemüvegét. A kezében fogta miközben a vérraktár őrével beszélt, aki egy kopaszodó, ötvenes éveiben járó, ám robosztus és keménykötésű férfiú volt. Kezei már elkezdtek ráncosodni, de ettől még érdesek voltak, nem sebészkéz volt az övé. A férfi nem akarta beengedni a nőt, ám mikor gyönyörű zöldeskék szemeibe nézett, egyszerre minden ellenvetése elpárolgott. Átengedte a nőt, aki elegánsan kifosztotta a raktárt, de figyelt, hogy egyenlő mennyiség fogyjon nagyjából mindből, nehogy túlságosan nagy feltűnést keltsen. Nem mintha ez nem lett volna veszélyes, és felelőtlen, de a minimum intézkedést megtette. Eltette a tasakokat, majd bezáratta maga mögött a raktárt az őrrel. Végül kitörölte az emlékeit és egy lágy csókolt lehelt a szájára. Ezután eltűnt, mintha kámforrá vált volna. A gyönyörű hölgy, amilyen váratlanul érkezett, úgy távozott is. A kórház pedig csak későn jön majd rá a kedves vámpírlány lopására. </p> <p class="MsoNormal">Lora bedobta a csomagtartóba a véres tasakokkal teli táskát, majd beült a kocsiba és elhajtott. Mielőtt azonban kiérhetett volna a városból, az iskola mellett haladt el. Szinte már idegtépő lassúsággal vezetett az épület mellett, mert kiszimatolt valamit. Illetve valakit. Vadász ösztöne hajtotta immár, s koncentrált, vajon kiből áradhat ez az édes illat. Egy pillanat alatt megtalálta a forrást, egy harmincas férfi képében. Az alany éppen a parkolóban haladt autója felé, arcán megkönnyebbültség látszott. Egy világosszürke póló és egy fekete ing volt rajta, az ing kigombolva, ujjai feltűrve. A haja középhosszú és barna volt, egy-két tincse a homlokát cirógatta. Sötétbarna szemei magába szippantották Lora tekintetét. </p> <p class="MsoNormal">A tábla felkerült az asztalra és a játékosok elfoglalták a rajt mezőt. A cél kitűzve, és Lora terve már készen is állt. A lány dob a kockával és lép. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p>
<br />
<br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 12"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 12"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:roman; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1107304683 0 0 159 0;} @font-face {font-family:Calibri; panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:10.0pt; margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; font-size:10.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-hansi-font-family:Calibri;} @page WordSection1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection1 {page:WordSection1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQwvovpGR_dh3zwmfdhoUYjkfgoKyDCk3D-AMZrGrmUs24Q-PRdgFAXWeAWDpfM1M8viQuKOC6J8B68DkvX-784jSyfmXRFUX5KZp8S5kQnuDsMxtQ3e-L2LQVeUZydZXtsfK_PBK9C_u6/s1600/Vampire-Diaries-b205.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 106px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQwvovpGR_dh3zwmfdhoUYjkfgoKyDCk3D-AMZrGrmUs24Q-PRdgFAXWeAWDpfM1M8viQuKOC6J8B68DkvX-784jSyfmXRFUX5KZp8S5kQnuDsMxtQ3e-L2LQVeUZydZXtsfK_PBK9C_u6/s320/Vampire-Diaries-b205.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5635136781774414962" border="0" /></a><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal">
<br /><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal">
<br /><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p> <p class="MsoNormal">„Itt a Gilbert család rögzítője, kérem, hagyjon üzenetet!”</p> <p class="MsoNormal">„ÖÖöö, halló! Szia Jenna! Ez az üzenet neked szól!... Lehet, hogy nem hiszed el, de én attól még szeretlek. Ha nem tenném, nem küldenék neked semmit se a telefonodra, se a céges mobilra, se az otthonira. De én küldök!... Figyelj, őszintén hiszek kettőnkben! Szeretnék találkozni veled, hogy megbeszélhessük a dolgot! És hogy lásd, nem zsebből akarom megoldani a dolgot, nem egy puccos étterembe akarlak elvinni. Gyere át hozzám este! Csinálok tacco-t, extra sajttal! Tudom, nem egy ötcsillagos luxushotel mesterszakácsának főztje, de én a szívem is belerakom neked! Várlak este! </p> <p class="MsoNormal">Logan” </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">– El ne menj! – mondta Elena, miközben a lépcsőről jött le és végighallgatta Jennával együtt az üzenetet. – Ha elmész, az azt jelenti, hogy kapott egy esélyt! </p> <p class="MsoNormal">– Igazad van, de bunkóság lenne nem elmenni. Ott főzőcskézik, én meg itthon nézem a TV-t, amíg ő minden percben várja, hogy elmenjek. – Jenna arcára gyászos kifejezés ült, nem tudta mit tegyen. A szíve mélyén talán adott volna még egy esélyt Logannak, de az eszével tudta, hogy mekkora bunkó, és nem akart még egyszer orra esni. Valahogy mégis vonzotta a remény, hogy megjavult, hogy végre lett egy kis felelősségtudata, hogy Logan egy kicsit jobban tudja értékelni őt. Talán változott annyit, vagy esetleg rájött, hogy tényleg nem tud nélküle élni, és ezért szorosabban tartja magánál. Vagy… dettó ugyanaz lesz minden, mint volt, és megint dughatja a homokba a fejét, hogy milyen okos volt már megint, hogy engedett Logan sármjának. </p> <p class="MsoNormal">– Jenna, azt hiszem, itt nem tudok segíteni. Döntsd el… - motyogta Elena, miközben kivett egy műanyag poharas kakaót, majd kilibbent vele a konyhából, a házból. Útközben még felkapta az előszobában lévő táskáját, és azzal együtt tűnt el. Jenna sejtette hová tart, általában, ha talál egy kis szabad időt, és ihletet, akkor kimegy a temetőbe, a szülei sírjához és ott írja a naplóját. Pont, mintha nekik mesélné az életét, vagy számot adna a történtekről. Nem normális viselkedés, de ha így tudja levezetni magában a gyászt, akkor inkább nem tiltja el ettől. </p> <p class="MsoNormal">Jenna gondolatainak árja lassan maga alá temette a vékony hölgyet. Jenna szíve hol jobbra, hol balra vert félre, nem tudta, mit csináljon. Hallgasson az egyikre és nyomja el a másikat? Vagy netán fordítva? Higgyen Logannak, és ugorjon a mélyvízbe, vagy inkább maradjon a parton, és nézze a szeszélyesen hullámzó tengert. Legyen egy boldogságmámortól úszó hónapja, és utána egy dühtől, elveszettségtől és megalázottságtól rázkódó, vagy legyen teljesen monoton két hónapja, amiben a gyerekneveléssel és az élet dolgaival foglalkozhat? Vagy esetleg egy halvány harmadik verzió, amiben boldogan él, amíg meg nem hal, Logannal az oldalán. </p> <p class="MsoNormal">Az utóbbi a legvalószínűtlenebb. Hirtelen egy érzés nyílalt belé. Már tudta mit akar, és nem akart többet két tűz között rázkódni az érzelmeivel. Eldöntötte, hogy igenis vállalja a kockázatot, és inkább eufóriában fürdik egy hónapig és utána, mint törött üveg szilánkjai esik a padlóra, mintsem egész életében azon tűnődjön, mi lett volna, ha… Elhatározta, hogy igenis boldog lesz, nem számít mennyi időre. </p> <p class="MsoNormal">Eközben a rögzítő újra és újra lejátszotta Logan üzenet, immáron tizensokadszorra. Jenna leállította, majd felvette a kagylót és tárcsázta Logan számát. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">***</p>
<br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 12"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 12"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:roman; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1107304683 0 0 159 0;} @font-face {font-family:Calibri; panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:10.0pt; margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; font-size:10.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-hansi-font-family:Calibri;} @page WordSection1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection1 {page:WordSection1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<br />
<br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 12"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 12"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:roman; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1107304683 0 0 159 0;} @font-face {font-family:Calibri; panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:10.0pt; margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; font-size:10.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-hansi-font-family:Calibri;} @page WordSection1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection1 {page:WordSection1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWeX3cFkFTLe_7Usejaf0ScICnjiXodg1foxICPlmGYOnpLq7PceLbKgqU7GVYNb24VsNDQD1uwnJCY1MY0Geac7Cc5o1eKFMND9pOhfvnnQPuq9p83iqFN_QO5maJ7dl5duvLxMWISrpd/s1600/damon-ian-7.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWeX3cFkFTLe_7Usejaf0ScICnjiXodg1foxICPlmGYOnpLq7PceLbKgqU7GVYNb24VsNDQD1uwnJCY1MY0Geac7Cc5o1eKFMND9pOhfvnnQPuq9p83iqFN_QO5maJ7dl5duvLxMWISrpd/s320/damon-ian-7.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5635135654408969282" border="0" /></a><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p> <p class="MsoNormal">Stefan… Stefan… - sóhajtott magában Damon. – Most az egyszer megleptél engem. Illetve nem is te, inkább a magánsereged, amit magad mellé toboroztál. Tudtam, hogy Mystic Forksban rajtunk kívül is vannak vámpírok, és azt is, hogy Cullenék békések, és ugyanabba a suliba járnak, mint Stefan. Azt viszont soha nem gondoltam volna, hogy az öcsém mellé állnak, és ellenem fordulnak. Gondoltam, hogy Stefan mindent meg fog tenni, hogy még véletlenül se sikerüljön kihoznom Katherine-t. Menekül előle, mint valami démon elől a múltból. És pontosan ez az ami Katherine. Egy rém az öcsém és az én múltamból, de én megragadnám ezt a szörnyet, ellentétben Stefannal, aki legszívesebben kitörölné az emlékezetéből. Stefan a múltja elől menekül, és mindent megtenne azért, hogy a felépített békés világát távol tartsa tőlem. Természetesen ez lehetetlen, de engem izgat, hogy meddig bírja szuflával. Vagyunk, akik vagyunk, és Elena túlságosan nagy veszélynek van kitéve. Engem vonz ez a veszély, és Stefan körülbástyázza magát a védtelen dolgokkal. Elena, emberi élet, az iskola, az állatvér. Gyengíti magát, amíg végül összeroppantja az a világ, amit ő maga épített. Én pedig ott leszek, és az első sorból nézem, miközben popcorn-t eszek. </p> <p class="MsoNormal">Damon a pincében egyre több erőt gyűjtött. Nem mozgott, csak a gondolatai szárnyaltak, ebből is erőt merített. A padon feküdt ott, ahová Stefan letette, pár nappal ezelőtt. Az ajtó zárva volt és verbéna keserű szaga érződött a levegőben. Vér sehol. </p> <p class="MsoNormal">Hirtelen Damonnak eszébe jutott valaki, aki segíthet. Egy aprócska játékszer, akit ő hozott létre. A Salvatore birtokon, az erdőben talált rá, miután együtt hancúroztak Tanya-val. A lány egy merő verejtéktenger volt, és a szemében félelem tükröződött. Akkor Damon bevitte magával a házba, megetette, megfürdette és a kanapén aludt. Egy napig nem is tért magához, de aztán ijedten ugrott fel. Nem félt Damontól, aki mellette ült és whisky-t kortyolgatott. Meredith teljesen elámult a helyzettől, nem értette mi lehet vele. A teste furcsa volt, és mégis ugyanolyan. Erősebbnek érezte magát, gyorsabbnak és élénkebbnek, mint valaha. </p> <p class="MsoNormal">– Meghaltam? – kérdezte csendesen, miközben fölült. Megtörölte a szája szélét, s mikor ránézett ujjaira, azok vörös vértől fénylettek. </p> <p class="MsoNormal">– Nyugalom! Életben vagy! – felelte Damon, bájosan játékos mosollyal az arcán. – Megmentettelek. </p> <p class="MsoNormal">Meredith értetlenül nézett maga elé. </p> <p class="MsoNormal">– Ne, hidd, hogy a superman stílus bejön nekem! – Hirtelen bukfencezett egyet a gyomra. </p> <p class="MsoNormal">– Éhes vagy – jelentette ki Damon, még mindig mosolyogva. Meredith egy nagy tányér sült krumplira gondolt, ketchuppal és majonézzel. A kedvenc nassolnivalója volt ez, mégis most hányingerszerű bukfencet vetett a gyomra. </p> <p class="MsoNormal">– Nem – tiltakozott Meredith. </p> <p class="MsoNormal">– De, éhes vagy, csak nem éppen arra – okította Damon. Leült a lány mellé, megfogta a kezét, és Meredith lágy ujjait használva felhasította a csuklója alatt folyó ért. Damon keze vérezni kezdett, mire Meredith-et újra elfogta az éhség, jobban, mint eddig. Érezte a friss nedű kívánatos illatát és egyrészt megrökönyödött saját magán, másrészt bele szeretett volna kóstolni. Damon odatolta a vérző csuklóját a lány elé. – Vedd el! – suttogta, mire a lány beleharapott. </p> <p class="MsoNormal">Damonnak most rá volt szüksége és tudta, hogyan szerezze meg magának. Gondolatban Meredith-re fókuszált és egy üzenetet közvetített. <i style="">„Gyere hozzám! Szabadíts ki!”</i> </p> <p class="MsoNormal">Meredith pedig engedelmeskedett Damon hívó szavának, mely kristálytisztán csengett a fülében. A lány fél órán belül a Salvatore telken volt, s hamarosan a vonzás elvezette őt a pincébe. Damon előtt végre felcsillant a szerencse, ám nem számított arra, hogy Stefan hagyott maga után valamit. </p> <p class="MsoNormal">– Meredith! Nyisd ki az ajtót! – parancsolta Damon, de mikor a lány keze a kilincshez ért, felsistergett és égett hús illata szállt a levegőben. – Verbéna?! </p> <p class="MsoNormal">– Mi volt ez? – kérdezte a lány. – Nem érhetek a kilincshez! </p> <p class="MsoNormal">Damon arca két kilométeresre nyúlt. Meredith nem volt vámpír, nem hathatott volna rá a verbéna. Nem változtatta át a lányt, ebben biztos volt. Bár Meredith jó pár napja nem evett mást, csak vámpírvért… talán ez lehet a titok nyitja. A vámpírvérrel rendelkező emberek élénkebben, egy kicsit gyorsabbak és erősebbek lesznek társaiknál, de nem bántja őket a napfény. Ellenben a verbénával, ami ezek szerint a vámpírvér miatt halálos vámpírokra. És az át nem változtatott emberekre is fenyegetést jelent. </p> <p class="MsoNormal">Damonnak hamar eszébe jutott egy tartalékterv. Méghozzá egy szőke hajrálány, Caroline képében. Damon újra az elméjéhez nyúlt, hogy megtalálja a lányt. Nem volt mágus, nem látta, hogy éppen hol van, vagy mit csinált, de neki is ugyanazt az üzenettel vegyített vonzást küldte, mint Meredith-nek. </p> <p class="MsoNormal"><i style="">„Gyere hozzám! Szabadíts ki!” <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">***</p>
<br />
<br />
<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi57fQxyAdlpx-53sPz0BCBja8QbjR4wdYfmFPlkg3aKygZvhBqZunIaIu5M68sAJvyNxQ8GOCmD06-gV7OJA7Yf8BybNcgmyULPzj61OUteF5OjbXA8Qy-mm3JOfhmUbzNyIJ3oYiSwcbP/s1600/4122954685_d43549529f.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 180px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi57fQxyAdlpx-53sPz0BCBja8QbjR4wdYfmFPlkg3aKygZvhBqZunIaIu5M68sAJvyNxQ8GOCmD06-gV7OJA7Yf8BybNcgmyULPzj61OUteF5OjbXA8Qy-mm3JOfhmUbzNyIJ3oYiSwcbP/s320/4122954685_d43549529f.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5635135213625720978" border="0" /></a>
<br />
<br />
<br />
<br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 12"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 12"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:roman; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1107304683 0 0 159 0;} @font-face {font-family:Calibri; panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:10.0pt; margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; font-size:10.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-hansi-font-family:Calibri;} @page WordSection1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection1 {page:WordSection1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><i style="">„Kedves Naplóm!<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="">
<br /></i></p><p class="MsoNormal"><i style="">Ma is ugyanazt csinálom, mint eddig minden egyes eltelt napban. Megpróbálom túlélni. Talán ez most még nehezebb lesz, ugyanis olyan dolgok törtek felszínre, amik fölött nem tudok fejet hajtani. Nem tudok nem rá gondolni. Tudom, hogy Stefan vámpír és távol kell tartanom tőle az egész családomat. Jeremy és Jenna most a legfontosabbak és nekem meg kell védenem őket. Még akkor is, ha ennek az az ára, hogy a saját boldogságomat teszem tönkre. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="">Igaz, hogy Stefan eddig nem bántott senkit, de itt van Damon, aki a támadásokért felelős. Egy bátyj, aki veszélyt hordoz magával mindenhova. Caroline-t is az ujja köré csavarta, és még kitudja hány embert, akivel találkozott. Hogy segítsek én ezen? Caroline veszett ügy, annyira el van szállva magától, hogy együtt lehet Damonnal. Én tűnnék a féltékeny libának, aki el akarja venni ezt is tőle. Én nem beszélhetek vele. Szerintem Bonnie-ra sem hallgatna. Jut eszembe Bonnie…<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="">Szegénnyel nem beszéltem, már… elég régóta. Gondjai lehetnek a nagymamája, meg emiatt a látó dolog miatt. Ő nem akart más lenni, nem akart látó, vagy médium, vagy kitudjami lenni. És először el sem hitte, hogy igaz lehet, de a nagymamája folyton ezt tömi belé. Egy idő után én is hinnék benne, ha mindig ezt mondanák nekem. Persze én nem Bonnie vagyok, ezért teljesen más a dolog. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="">Mégis, most hogy anyuék elmentek, kezdenek még jobban bonyolódni a szálak. Kaptam egy csöpögős, érzelmes üzenetet Matt-től, aki velem akar lenni. Nem válaszoltam neki. Stefan nem tudja a számom, legalábbis nem cseréltünk soha, ezért ő személyesen keres meg. Éjjel bejön a szobámba, az ablakon keresztül, úgy, hogy gyakorlatilag csak ugrik egyet. Aztán két másodperc alatt kámforrá válik. Az öcsém pedig… ő örökkön örökké kámfort játszik. Nincs otthon, de senki nem tudja hová ment. És rejtélyesen sok időt tölt Vicki Donovannal, ami nem baj, de szerintem nem túl százas az a csaj. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="">A hab a tortán, hogy visszajött Logan és állandóan megtölti a rögzítőt és még a TV-ből is ő folyik. Ennél már csak az lenne jobb, ha összejönne Jennával, mert akkor éjjel-nappal bámulhatnánk a bárgyú művigyorát. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="">Ajh! Az én fejem meg tele van kavarodással és kérdéssel. Furcsán azt szeretném, ha Stefan itt lenne, átölelne, megvigasztalna, mesélhetnék neki. De nem, mert rájövök, hogy ő egy gyilkos, egy vámpír, aki semmi másra, csak a véremre szomjazik…” <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">– Elena! – ismerős hang szántotta végig a temető békés csöndjét. </p> <p class="MsoNormal">– Stefan – suttogta Elena elhalóan, és becsukta a naplóját. Összepakolt és felállt, bár nem látta a fiút. </p> <p class="MsoNormal">– Ne menj el, kérlek – mondta Stefan még mindig rejtekhelyéről, ám Elena nem hallgatott rá. Elindult a kijárat felé, és maga mögött kereste a hang forrását. Végül Stefan kemény és izmos mellkasának ütközött. – Beszéljük meg! </p> <p class="MsoNormal">– Nem! – Elena megkerülte és a kijárat felé lépdelt. </p> <p class="MsoNormal">– Elena, esküszöm, hogy mindenre választ kapsz. Őszintén! – mondta Stefan, aki beérte és mellette haladt. </p> <p class="MsoNormal">– Miért? – fakadt ki és állt meg Elena. – Miért kellene egyetlen szavadat is meghallgatnom, vagy elhinnem? Eddig mit tettél? Folyton csak hazudtál, és most azt mondod, őszinte leszel? Szerinted mi vagyok, hogy játszhatsz itt velem? </p> <p class="MsoNormal">– Sosem játszanék veled, mert fontos vagy nekem. Őszinte leszek, mert tudod, mi vagyok. </p> <p class="MsoNormal">– Ennél jobb indok kell – mondta Elena, majd elsétált. Stefan utána. </p> <p class="MsoNormal">– Ha esélyt sem adsz, hogy elmagyarázzam, szerinted mi lesz? Tudsz majd békében élni válaszok nélkül? Tudsz majd úgy iskolába járni, hogy tudod, mi vagyok, mégsem beszélsz velem, és arra vársz, vajon mikor harapok el egy nyakat? Tudsz úgy élni, hogy félsz tőlem, és félted a szeretteidet? A barátaidat? Egyetlen kérdésed sincs? </p> <p class="MsoNormal">Erre megállt Elena, de nem fordult meg. Mérlegelt, mivel tudta, hogy igaza van Stefannak. </p> <p class="MsoNormal">– Ha nincs, akkor menj, sétálj ki ebből a temetőből, de egy szót se szólj vissza, és soha többé ne beszéljünk – mondta Stefan. – Ha van, akkor fordulj meg és tedd fel. Engedd, hogy elmagyarázzam, engedd, hogy megbékítselek. Nem kérem, hogy szeress, de ne is vess meg így. </p> <p class="MsoNormal">Elena megfordult, s már szólásra nyitott száját, de nem mondhatott semmit, mert elakadt a lélegzete. A temetőt hatalmas ködfelhő kerítette hatalmába, s a közeli fáról egy varjú károgását hallották. Az egész hátborzongató és veszedelmes lett, egy pillanatra Stefan hátán is végigfutott a verejték, mert tudta, hogy ki gerjesztette a ködöt és ki bújt az állat képébe. Csak egy vámpírral találkozott eddig, akinek ez volt a kedvenc trükkje. A látogató pedig nem volt más, mint Damon Salvatore, akinek a cellában kellett volna lennie. </p> <p class="MsoNormal">Egy pillanatra elhalt a varjúkárogás, de egy sikoly törte meg a temető síri csöndjét. Elena sikolya volt ez, és Stefan még éppen látta, ahogy bátyja befogja a lány száját, és Stefanra kacsint. Majd ködöstül, varjústul, Elenástul eltűnt. A temető újra csendes volt, újra elhagyatott, újra kietlen. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<br />
<br />
<br />
<br />Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-82884062060748479082011-07-13T18:34:00.006+02:002011-08-13T16:38:46.200+02:0029.Fejezet<div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgllCaH0t_kB0_Z3_XiZmvuAgYQmmKsYSUUfCq2cl3G3Tob9Mlqx8gVHf6_1hXv2sZ47h3XoxzyjwSvV01k3Otic4sNbdqjqCBx7Ix14V88vJjZKsRbpSxv4KTNO61QlVelALUoCxeEW-qF/s1600/Vampire-Diaries-b206.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 106px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgllCaH0t_kB0_Z3_XiZmvuAgYQmmKsYSUUfCq2cl3G3Tob9Mlqx8gVHf6_1hXv2sZ47h3XoxzyjwSvV01k3Otic4sNbdqjqCBx7Ix14V88vJjZKsRbpSxv4KTNO61QlVelALUoCxeEW-qF/s320/Vampire-Diaries-b206.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5628877729356724306" /></a><div><p class="MsoNormal" style="text-align: center;margin-bottom: 0.0001pt; "><i style="mso-bidi-font-style:normal">„- Szeretlek, nem látod? <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;margin-bottom: 0.0001pt; "><i style="mso-bidi-font-style:normal">- De látom, én is pontosan ugyanígy érzek. <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;margin-bottom: 0.0001pt; "><i style="mso-bidi-font-style:normal">– Akkor miért ráncos még mindig a homlokod? <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;margin-bottom: 0.0001pt; "><i style="mso-bidi-font-style:normal">– Tudod, néha a szerelem nem elég.”<o:p></o:p></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;margin-bottom: 0.0001pt; "><i style="mso-bidi-font-style:normal">
<br /></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;margin-bottom: 0.0001pt; "><i style="mso-bidi-font-style:normal">
<br /></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">29. What do you want? (Mit akarsz?)</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">
<br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">
<br /></span></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Narrátor)</p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Az éj lassan szállt ugyan fel a Mystic Forks-i égről, mégis mikor kisütött a Nap végre, sokan azt kívánták, bár ne tette volna az éltető égitest. Talán az éjszaka sötétje rejti a legfélelmetesebb szörnyeket, ám ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy nappal tűnnek fel a legveszedelmesebb lények a városban. Alarick Saltzmant is ez hozta ide.</p> <p class="MsoNormal">Azt hinnénk, hogy csak egy kedves, fiatal, magányos történelem tanár. A helyzet viszont korántsem ilyen egyszerű. Az élet nem szürke, még, ha a mindennapok néha annak is tűnnek néha. </p> <p class="MsoNormal">Alarick belépett újdonsült házába, ami a Riverview 164-es szám alatt épült. Nem mellesleg körülbelül egy utcányira attól a háztól, amiben egykoron eltűnt felesége, Isobel lakott. És persze Alaricknak fogalma se lehetett arról, hogy Isobel fiatal korában mennyit időzött történetesen ebben a házban, aminek épp a küszöbén állt. Isobel régebben egész élénk társasági életet élt, és akkoriban a bulik nagy része ebben a házban zajlott. Itt lakott ugyanis egy feltűnési viszketegségben szenvedő tini, akinek a szülei persze megengedték, hogy hétvégére ő uralja a kecót, sőt még a sört is fizették. </p> <p class="MsoNormal">Alarick belépett bőröndjeivel a házba, és első útja a konyhába vezetett. Berakott két sört a hűtőbe, majd a hűtőtáskából is bepakolt. A konyhaszekrénybe berakott három üveg jó minőségű skót whisky-t, majd elrendezte a bőröndjéből a ruhaneműket. Mikor berendezkedett egyetlen táska maradt csak hátra.</p> <p class="MsoNormal">A szomszédok erős fúrás és fűrészelés, majd kalapácsolás hangját hallották. Mikor végeszakadt a Házibarkács show-nak, Alarick a táska tartalmát, a vámpírölő fegyvereket elhelyezte az újonnan készített rejtekhelyekre. Mikor már ténylegesen beköltözött, és mindent elrendezett, bezárta a lakást, és elindult a városban munkát találni. Nem mellesleg egy kis felderítő munkát is végzett itt Mystic Forksban. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqJ9reIYwaWMpgK9z5mNcz5upX8PU6621uavQJ2uAP_uXNuaBAEh8510NlLjn9VPMAJOT9F3lJ8Yoh0DGZGoR0u0ESFQJ4LwgafzcivS7gBrV8mU73EnPqireiqkbGIG9-Pt503URrrt6W/s1600/jenna1.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 228px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqJ9reIYwaWMpgK9z5mNcz5upX8PU6621uavQJ2uAP_uXNuaBAEh8510NlLjn9VPMAJOT9F3lJ8Yoh0DGZGoR0u0ESFQJ4LwgafzcivS7gBrV8mU73EnPqireiqkbGIG9-Pt503URrrt6W/s320/jenna1.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5628876881850092642" /></a>
<br /><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Csöngetés zaja törte meg a Gilbert ház mindennapi csöndjét. Jenna éppen törölgette frissen mosott haját, és átkiabált Jeremy szobájába. </p> <p class="MsoNormal">– Jeremy! Nyisd ki, kérlek! </p> <p class="MsoNormal">Nem kapott választ. </p> <p class="MsoNormal">– Jeremy!</p> <p class="MsoNormal">Semmi. Pár másodperc múlva Jenna indult el az ajtó irányába, miközben még törölgette nedves tincseit. Kinyitotta a bejárati ajtót, de senki sem állt a verandán. Meglepődve körbepislogott, majd becsukta az ajtót. Visszaindult a fürdőbe, de mielőtt felmehetett volna az emeletre Logan Fell mosolygott rá a nappaliból egy csokor vörös rózsával a kezében. Jenna hirtelen azt hitte, hogy egy rossz vicc az egész, és nagyokat pislogott. </p> <p class="MsoNormal">– A hátsó ajtó nyitva volt – törte meg a csendet Logan. </p> <p class="MsoNormal">Jenna nem felelt semmit. </p> <p class="MsoNormal">– Tudom, hogy ez furcsa, de a virágot neked hoztam – mondta, majd Jenna sokkolt kezeibe nyomta a csokrot. </p> <p class="MsoNormal">– Igen, Logan, miután SMS-ben szakítottál velem, úgy, hogy már a Bahamak-on süttetted a hasad, egy csöppet fura. Mit akarsz? – Húzta fel az egyik szemöldökét Jenna. </p> <p class="MsoNormal">– Nagyon sajnálom, és ezerszer megbántam, amit tettem, Jenna! </p> <p class="MsoNormal">– Hagyjuk a boci szemeket és a nyalit, Logan! Mit akarsz? </p> <p class="MsoNormal">– Nem bízol bennem és ezt tökéletesen megértem, de Jenna, én esküszöm neked, hogy nincs hátsó szándékom. </p> <p class="MsoNormal">– Ez nem válasz a kérdésemre. Mit akarsz?</p> <p class="MsoNormal">Logan idegesen megvakarta a tarkója fölötti fekete hajtincset, miközben frusztráltan nevetett. Jenna nem akart engedni és ez nagyon nem tetszett neki. Nem csak kettőjük miatt, a sheriff miatt sem. Logan csak úgy szállhatott be a buliba, ha megszerzi a Gilbert zsebórát. A zsebórához pedig Jenna juttathatta csak. Jenna pedig tökéletesen rácsapott a tarkójára, hiszen volt hátsó szándéka. Csak félig mondott igazat, mert úgy érezte, hogy Jenna az a nő, akivel leélheti az élete hátralévő napjait, az akivel egy házban szeretne megöregedni. Emellett, azonban ki is használja őt, amire, ha rájön, nem bocsátana meg. </p> <p class="MsoNormal">– Logan, ne kezd, kérlek a macsó szerepet. A TV-ben lehet, hogy ez kell, de hidd el, hogy nekem nem jön be. </p> <p class="MsoNormal">– Jenna, ne hazudj – vigyorgott Logan, most már őszintén. Végre talált valamit! – Kétszer jártál velem az elmúlt három évben, úgyhogy pontosan tudom, hogy a macsó jön be neked. </p> <p class="MsoNormal">Jenna nem nevetett, mert jól tudta, hogy Logannak igaza van. A macsók vonzották őt, és az olyan férfiak, akik mellett kaland lehet az élete. Logan ilyen ember volt. </p> <p class="MsoNormal">– Ha nincs jobb dolgod, mint kioktatni a saját érzéseimről, akkor most lépj le, Logan! </p> <p class="MsoNormal">– Hallod magadat? Csak az én nevemet ejted ilyen dallamossággal, ilyen lágysággal, Jenna! </p> <p class="MsoNormal">– Logan Fell! – mondta Jenna emelt hangon, ideges hangnemben. – Egyrészről te képzelődsz, másrészről tűnj el a nappalimból, mielőtt hozzád vágok valamit!</p> <p class="MsoNormal">Logan mosolyogva fordult sarkon, és még mielőtt becsukta volna maga mögött az ajtót, visszakiáltott: </p> <p class="MsoNormal">- Szép napot, Jenna! </p> <p class="MsoNormal">Aztán megkerülte a házat, és beült az autójába. Dühösen rávágott egyet a kormányra. Mormogott valami papírra nem illőt, aztán elhajtott. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjApOrD6eo9qA0eXxyjQklQXfa9sLY491irYoKyXBL9FyylTMR-IkkPOiW2CIs4KTh2SA6A8XuGUx_M5kggP5pVUiOCdcYLjBtfeWVvNL9bA9DbfzU_aoEL5B62bl4DSnu-O86WmHxcC1qg/s1600/images+%25281%2529.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 259px; height: 194px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjApOrD6eo9qA0eXxyjQklQXfa9sLY491irYoKyXBL9FyylTMR-IkkPOiW2CIs4KTh2SA6A8XuGUx_M5kggP5pVUiOCdcYLjBtfeWVvNL9bA9DbfzU_aoEL5B62bl4DSnu-O86WmHxcC1qg/s320/images+%25281%2529.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5628876606491501954" /></a>
<br /><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">„Két kempingező sátorpartyja tragédiába torkollott. A gyönyörű Terézia dombon, nem messze az erdőtől egy állat ragadta el őket. Forbes sheriff röviden nyilatkozott a történtekről: </p> <p class="MsoNormal">- A nyomozás folyik, egyelőre nem mondhatok többet!</p> <p class="MsoNormal">Reméljük, hogy a szűkszavú rendőrnő megoldja a kellemetlen esetet. Addig azt javasoljuk, hogy ne menjenek egyedül, vagy kis csoportban az erdőbe!</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Megkaptuk a hivatalos jelentést a Péntek esti halálesettel kapcsolatban. Michael Tanner szívrohamban hunyt el. Sajnálatos, hogy a kemény edző nem érhette meg csapata első oszlopos győzelmét a bajnokság során. Halála előtt azonban úgy nyilatkozott stábunknak, hogy remek haladást vár a legfrissebb farkastól, Emmett Cullentől. A fiú aratott is a pályán, így Tanner edző büszke lehet a csapatára. Mystic Forks is büszke lehet rájuk! Hajrá Farkasok!</p> <p class="MsoNormal">Logan Fell-t hallhatták a Mystic TV műsorán…” </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">– Bella, nem szeretném, ha bulizni mennél az erdőbe – mondta Charlie miközben az asztalnál ülve a vadászpuskáját tisztogatta. </p> <p class="MsoNormal">– Nem terveztem, de miért? – kérdezte Bella, mialatt lerakott az asztalra egy sört. </p> <p class="MsoNormal">– Nem hallottad a híreket? Két kempingező eltűnt, megint állattámadás nyomai. </p> <p class="MsoNormal">– Ez mindig így volt itt, Mystic Forksban? – kérdezte Bella ráncolt homlokkal. </p> <p class="MsoNormal">– Nem, de erről, majd később beszéljünk – terelt Charlie. – Hová készülsz? </p> <p class="MsoNormal">– Vásárolni – nyögte Bella az első dolgot, ami az eszébe jutott. Persze Charlie úgy nézett rá, mint aki erősen sejti, hogy a lánya kamuzik. – Könyvesboltba megyek, Apu! – javított Bella, amitől egy fokkal hihetőbbnek tűnt a dolog. </p> <p class="MsoNormal">– Ne menj… - kezdte Charlie, de Bella fejezte be helyette. </p> <p class="MsoNormal">- …Az erdőbe, az utcák rengetegében maradok egész nap! – Hazudta Bella, majd felkapta a táskáját és elindult kifelé, nehogy bekapjon még egy keresztkérdést, mert akkor le lenne láncolva egy életre. Bezárta az ajtót maga mögött, és kinyitotta a Chevy-t. Beült a kocsiba és elment a könyvesbolthoz. A parkolóban hagyta az autót, gyalog lépett be a könyvesbolt épületébe. Körözött kettőt a polcok között, aztán levett találomra két könyvet, és a kasszánál kifizette őket. Bedobta a könyveket az anyós ülésre, miközben beszállt a kocsiba és átfurikázott a közkönyvtár parkolójába. Ide azonban esze ágában sem volt bemenni, a könyvesbolt is csak alibi volt, hogy ha Charlie-nak netalántán eszébe jutna kérdezősködni, tudja igazolni, hogy ott járt és nem terelt… annyit. </p> <p class="MsoNormal">A könyvtár épülete előtt egy ezüstszürke Volvo fékezett le, s egy bronzbarna hajú félisten szállt ki belőle, hogy ajtót nyisson Bellának. A lány készségesen beszállt, majd az autó elindult. </p> <p class="MsoNormal">– Soha életemben nem izgultam még lebukás miatt ennyit, mint az elmúlt huszonnégy órában – jelentette ki Bella félig mosolyogva, félig komolyan. </p> <p class="MsoNormal">– Életem eddigi legszebb huszonnégy órája volt – mondta Edward játékos mosollyal az arcán. </p> <p class="MsoNormal">– Nem mondtam, hogy nekem nem – pirult el Bella. </p> <p class="MsoNormal">– Nem mindennapi esemény, hogy egy vámpír volt a szobádban, sőt, mi több, egész éjjel a székedben ült. </p> <p class="MsoNormal">– Szerezzek fokhagymát? – kérdezte Bella elgondolkodón, csöndesen. </p> <p class="MsoNormal">– Szerinted hatásos lenne? </p> <p class="MsoNormal">– Nem is akarom, hogy hasson! – jelentette ki Bella. </p> <p class="MsoNormal">– Kíváncsi vagyok, meddig mondod ezt. Mikor lesz az a pillanat, hogy kiakadsz, és többet nem tudsz elfogadni belőlem. Félek…</p> <p class="MsoNormal">Békés, nyugtató és nem kínos csöndbe burkolóztak, miközben mindketten az elmúlt éjjelen gondolkodtak. </p> <p class="MsoNormal">Bella azon, hogy még soha nem volt pasi a szobájában, és hogy ez vajon mit is jelenthet kettőjük között. Persze hozzávéve azt is, amit Edward mondott. Vajon ki fog annyira akadni valami miatt, hogy elküldi őt melegebb éghajlatra? Nem tudott biztosan nemet mondani erre a lehetőségre, de nem tudta elképzelni azt a pillanatot. </p> <p class="MsoNormal">Edward azon gondolkodott, hogy vajon uralja-e a szomját minden egyes másodpercben, amit Bellával tölt? Tudja uralni, mindig, minden körülmény között? Az éjjel nem mert közelebb menni hozzá, csak a hintaszékből figyelte és beszélgetett szerelmével. Volt egy-két pillanat, amikor majdnem feladta, olyan édes volt a levegő és a vére annyira vonzotta őt, hogy majdnem engedett a csábításnak. Végül azonban kiállta az első próbát; nem bántotta Bellát. </p> <p class="MsoNormal">– Hová megyünk? – kérdezte Bella, megtörve a laza csendet, ami kettőjük között húzódott. </p> <p class="MsoNormal">– Kirándulni – felelte tömören, finom mosollyal az ajkán Edward. </p> <p class="MsoNormal">– Charlie félt az erdőtől az állat támadások miatt. Mi a véleményed, elbírsz egy grizzly-vel? – kérdezte játékosan Bella. </p> <p class="MsoNormal">– Egy grizzlyvel igen, de nem a medvétől kell félni az erdőben – mondta komolyan Edward. – Igaza van Charlie-nak, ne menj egyedül az erdőbe! </p> <p class="MsoNormal">– Várj… - Bella hirtelen összerakta a képet. – Az állattámadások mind… de ti nem is isztok embervért. </p> <p class="MsoNormal">– Nem Lora az egyetlen a városban – mutatott rá Edward, miközben az útra koncentrált. Az ujjai kegyetlen boa-ként fonódtak a kormányra, mintha meg akarná fojtani azt. Idegesítette a tudat, hogy Lora akár felelős is lehet a történtekért. Biztonságban akarta tudni Bellát, de így sajnos semmiképpen nem sikerülhetett. </p> <p class="MsoNormal">– Lora a lány nálatok, aki…? – kérdezte Bella félénken. </p> <p class="MsoNormal">– Igen, de nem kell félned. Elintézem! – sziszegte Edward. </p> <p class="MsoNormal">– Ne! – vágta rá Bella. Edward ránézett és felhúzta egyik szemöldökét. – Ne hagyj magamra! </p> <p class="MsoNormal">A vámpírnak erre megolvadt a szíve, és egyik kezét végighúzta Bella arccsontján. Az érintéstől a bőre felforrósodott és vér tódult az arcába. Ettől még kívánatosabb lett Edward számára, és erőszakkal kellett elszakítania magát a lány bőrétől. Elvette a kezét ugyan, de a pillantása ott maradt, összefűzte Belláéval. </p> <p class="MsoNormal">– Nem hagylak el, ígérem – suttogta Edward. </p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-65377870319572381832011-07-03T15:23:00.008+02:002011-08-13T16:39:07.665+02:0028.Fejezet<div style="text-align: center;">
<br /></div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwthGu1lnbmPdwH9BA677Rxoln5DimVXkua7efLvb4THwAfAU_y-Z7x9P-Xn8NocD8-plI93yXDJBPLB-XibfGCLNK_wX5XCuACqjLfUSJKk97gcXeOIv4jmCIDiBVDH2Vd43TdEfSMn26/s320/edward-and-bella.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 214px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5625116766175205954" /><div style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal">„Amikor a sötétben sétálunk, sose tudhatjuk mi kacsint vissza ránk a bokorból<strong><span style="font-family:"Calibri","sans-serif";font-weight: normal;mso-bidi-font-weight:bold">.”</span></strong></i></div><div style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal"><strong><span style="font-family:"Calibri","sans-serif";font-weight: normal;mso-bidi-font-weight:bold">
<br /></span></strong></i></div><div style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal"><strong><span style="font-family:"Calibri","sans-serif";font-weight: normal;mso-bidi-font-weight:bold">
<br /></span></strong></i></div><div style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal"><strong><span style="font-family:"Calibri","sans-serif";font-weight: normal;mso-bidi-font-weight:bold">
<br /></span></strong></i></div><div> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">28. One come, one gone (Egy jön, egy megy)</span></p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">(Narrátor)</p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal"></p><p class="MsoNormal">Edward nem akarta még elengedni Bellát. Legbelül azt szerette volna, hogy ott maradjon és az egész éjjelt átbeszélgethessék. Na, jó, ez a legmélyebbtől egyel előrébbi vágy, a legmélyebb természetesen az ölés volt. Bella mámorító illatának hatása szinte ugyanolyan volt, mint az első percben. Persze, most már jobban kontrollálta, hiszen sokat találkoztak azóta. De még Edward tűréshatára sem bírt volna ki egy teljes éjszakát ilyen illatok között.</p><p class="MsoNormal">Bella sem szeretett volna még távozni, de tudta, hogy lassanként mennie kell. Egy részt, mert illetlenség, más részt, tudta, hogy még nem készült fel arra, hogy egy éjjelen át folyamatosan Edwarddal legyen. Félt megnyílni neki, és a perceket ki kellett volna tölteni szavakkal, ami nem ment volna most neki. Leesett a válláról a Tanya-teher, de még mindig túl távolt állt tőle Edward, hogy megnyílhasson neki. Nem érezte azt, hogy itt az idő. Persze, talán szerelemben sosem érzünk olyat, hogy itt az idő. Mégis, a mai éjszaka nem erre való, ebben biztos volt.</p><p class="MsoNormal">– Azt hiszem, mennem kellene – sóhajtott Bella.</p><p class="MsoNormal">– Hazaviszlek – mondta elszorult torokkal Edward. Nem akarta, még nem, de valahol mégis ezt akarta. Viszont egy kocsiban ülni Bellával? Huh, zárt légtér, kis helyen. Nem túl jó párosítás.</p><p class="MsoNormal">Bella felállt a kanapéról és elindult az ajtó felé, de a küszöb előtt egy méterrel megáll és visszafordult Edward felé. A vámpír felállt és lassan odasétált hozzá. Kitárta előtte az ajtót.</p><p class="MsoNormal">– Köszönöm – suttogta Bella, majd kilépett és elindult lefelé a lépcsőn.</p><p class="MsoNormal">A kanapén ültek a lányok, éppen kártyáztak és ittak, mikor Bella leért. Lora részeg volt, és szomjas és pluszba még vámpír is. Abban a pillanatban, mikor Bella mindkét lába a padlóra ért, a vámpír felpattant és ott termett előtte. A kék szemei vörösen lángoltak és az arca rögtön eltorzult. Már harapott volna Bella nyakába, amikor Edward nekilökte a szemközti falnak. A könyvespolc ripityára tört körülötte.</p><p class="MsoNormal">– Lora! – kiáltotta Tanya. Majd Edward felé fordult. – Neked meg mi a fene bajod van?</p><p class="MsoNormal">– Nem láttad? Majdnem megölte Bellát!</p><p class="MsoNormal">– Kortyolt volna belőle, aztán törölte volna az emlékeit! Most mi történik? Lesz egy törött falunk, egy törött könyvespolcunk, mi veszekszünk és a lánynak ugyanúgy törölni kell az emlékeit! – kiabált Tanya.</p><p class="MsoNormal">– Hagyd Tanya! Hülye voltam! Bocsánat, csak… nagyon finom illata van a lánynak – szabadkozott Lora, mikor felkelt. – Egyébként… szia, Edward!</p><p class="MsoNormal">– Hazaviszem Bellát – fordult el undorodva Edward. Megfogta Bella kezét és a kijárat felé kezdte húzni. A lányt szinte sokkolta Lora támadása, nem tudott mit gondolni róla. Csak az arca volt előtte. Nem értette, mi ez az egész.</p><p class="MsoNormal">– Edward… - szólalt meg végül Bella, miután beült Edward Volvójába. – a lány… egy vámpír volt?</p><p class="MsoNormal">Edward mélyet sóhajtott, aztán lehunyt szemmel válaszolt.</p><p class="MsoNormal">– Igen. – Utána a vezetésre koncentrált, de Bella nem állt meg a kérdezősködéssel. Ettől félt Edward a legjobban.</p><p class="MsoNormal">– Te is az vagy?</p><p class="MsoNormal">– Igen. – Nagyon sok erejébe tellett Edwardnak, hogy ne hazudjon Bellának. Félt, hogy az igazság megrémisztené, elijesztené őt. Csinálna valami butaságot, mint például kiugrik a kocsiból.</p><p class="MsoNormal">– Miért… miért nem mondtad el?</p><p class="MsoNormal">– Elhitted volna? – kérdezett vissza Edward. Bella csak hümmögött, nem válaszolt erre a kérdésre, hiszen a válasz nyilvánvaló volt. Pár perc után szólalt meg újra.</p><p class="MsoNormal">– Jobban ki kellene akadnom emiatt? – kérdezte ártatlanul Bella.</p><p class="MsoNormal">– Igen, ahogy én gondolom, igen.</p><p class="MsoNormal">– Hm… bocsánat.</p><p class="MsoNormal">Edward idegesen felnevetett.</p><p class="MsoNormal">- Te kérsz bocsánatot, amiért nem akadtál ki, hogy éppen egy vámpírral beszélgetsz?</p><p class="MsoNormal">– Hm… - csak ennyi volt a válasz Bellától. Megálltak a ház előtt és Edward leállította a motort.</p><p class="MsoNormal">– Félsz tőlem? – kérdezte csendesen Edward.</p><p class="MsoNormal">– Nem, de gondolom, kellene. Az a helyzet, hogy nem tudlak elképzelni úgy… mármint úgy, mint az a lány nálatok. – Bella félénken az ajkába harapott, de nem azért, mert félt Edwardtól. Ez szinte ösztönös volt már, így vezette le a feszültséget. – Te tudnál engem bántani?</p><p class="MsoNormal">– Természetesen nem – felelte azonnal Edward.</p><p class="MsoNormal">– De az elején olyan… elutasító voltál, ijesztően goromba velem. Bántani akartál?</p><p class="MsoNormal">A lány fején találta a szöget, és Edward hirtelen nem is tudta, hogy mit válaszoljon neki.</p><p class="MsoNormal">– Goromba… találékony megfogalmazás, Bella, de én nem goromba voltam veled legfőképpen. Megígérem, hogy az igazat fogom neked mondani. Én szörnyen mérges voltam rád azért, mert előhoztad belőlem a legrosszabb részemet. Annyira éhes voltam, amikor a közelemben voltál. Csak rád néztem, vagy ha csak az illatodat éreztem. Eleinte csak a véred járt a fejemben. Az első órán nem kellett volna sok ahhoz, hogy mészárlást rendezzek.</p><p class="MsoNormal">Bella szemei elkerekedtek.</p><p class="MsoNormal">– Most nem teszed meg. Miért? – kérdezte a lány. A kocsi levegője értetlenséggel, de legfőképpen rengeteg őszinteséggel telt meg.</p><p class="MsoNormal">– Mert képtelen vagyok rá, Bella! Nem látod? Én… én borzasztóan utálom, amit legbelül kihozol belőlem. De mindezek mellett, nem tudnálak bántani téged. – Edward egyik kezével végigsimított Bella arcán. – Minden pillanatban kívánom a véredet, mert olyan édes, amit még sosem éreztem. – Edward szavai megtörtek voltak, küszködött magával minden egyes percben. – Szüksége lenne rá a testemnek és a lelkemnek. De nem, Bella, sosem tudnálak bántani téged.</p><p class="MsoNormal">– Miért támadt meg a vámpírlány? – kérdezte Bella pár perc néma hallgatás után.</p><p class="MsoNormal">– Mert neki is szüksége lett volna a véredre. De Lora, aki rád támadt, emberi vérrel táplálkozik, ezért nehezebben tudta elviselni a jelenlétedet.</p><p class="MsoNormal">– Várj! – szólt közbe Bella. – Te nem azzal táplálkozol?</p><p class="MsoNormal">– Bella, a Cullen család más, mint a többi vámpír. A mi klánunk megtanulta uralni a szomját. Nem, mi nem iszunk embervért. Vegetáriánusok vagyunk, ami annyit tesz, hogy csak állati vért fogyasztunk.</p><p class="MsoNormal">– És Tanya?</p><p class="MsoNormal">– Ő is. A Cullen és a Denali család, tudtommal csak mi vagyunk így.</p><p class="MsoNormal">– Lora ezek szerint nem tartozik a családotokba…</p><p class="MsoNormal">- Nem, Lora Tanya legjobb barátnője, de most valószínűleg lesz hozzá egy-két keresetlen szavam. – Edward emberi vonásai eltorzultak a dühtől, ahogy a szőke vámpírlányra gondolt.</p><p class="MsoNormal">– Ne! Kérlek, ne bántsd!</p><p class="MsoNormal">– Megpróbált megölni! – vágott vissza Edward értetlenül, de annál több bosszúvággyal.</p><p class="MsoNormal">– Élek! Itt ülök melletted, Edward!</p><p class="MsoNormal">– Hogy tudod ilyen nyugodtan kezelni? – kérdezett vissza Edward és mikor kiestek a száján a szavak, megpróbálta őket visszaszívni, de nem ment. Azonnal lenyugodott és félve nézett Bellára. A lány nem mondott semmit, csak némán ült egy percig a kocsiban. Gondolkodott a válaszon. Végül visszakérdezett.</p><p class="MsoNormal">– Jobban tetszene, ha kiakadnék, hozzád vágnám a táskámat, beviharoznék a házba, és sose látnál többet?</p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">***</p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">- Sajnálom Mr. Lockwood, hogy most kell zavarnom önt, de szükségem lenne az ön családi naplójára. – Forbes sheriff hangja erőtől és elszántságtól volt teljes.</p><p class="MsoNormal">– Persze, sheriff, átolvassa még egyszer?</p><p class="MsoNormal">– A vámpír probléma kezd még ennél is komolyabb lenni, meg kell találnom a Gilbert órát.</p><p class="MsoNormal">– Segítsek? – kérdezte álmos hangon a polgármester.</p><p class="MsoNormal">– Nem szükséges, csak az összerakásnál. Értesíteni fogom önt.</p><p class="MsoNormal">– Hogyan szerzi meg az órát? Gilberték nem fogják csakúgy odaadni, ebben biztos lehet, sheriff.</p><p class="MsoNormal">– Van egy kis kapu, amin keresztül kihozhatjuk. A B terv pedig a felesége partija. Az alapítók bálja úgy tudom, önnek is sokat jelent. Főleg most, hogy 150. esemény.</p><p class="MsoNormal">– Értem, sheriff, a bútorzatra gondol.</p><p class="MsoNormal">– Egy korabeli óra igencsak mutatós darab egy ilyen partin. Természetesen a többi 1800-as évekből ránk maradt tárggyal együtt.</p><p class="MsoNormal">– Szóljon, ha megvan az óra!</p><p class="MsoNormal">– Úgy lesz! – mondta a sheriff, majd letette a kagylót.</p><p class="MsoNormal">– Mi a sztori? – lépett oda Lizhez a jóképű riporter, Logan Fell. Fekete haján megcsillant a holdfény, de az arcán nem látszott semmilyen macsós vidámság. Tudta, hogy a vámpír-probléma komolyan érinti a várost és a sheriff személyes ügyének tartja.</p><p class="MsoNormal">– Beszéltem a halottkémmel, eladhatjuk szívrohamnak. Az edzőnek egyébként is hajlama volt rá, de a holttestet senki sem láthatja.</p><p class="MsoNormal">– De te láttad, ugye? – Emelte fel egyik szemöldökét Logan.</p><p class="MsoNormal">– Én találtam rá – jött az érzelemmentes válasz a sherifftől.</p><p class="MsoNormal">– Rendben, váratlan és tragikus szívroham – dramatizált játékosan Logan. – Úgy is kezdtem unni az állattámadásos szöveget.</p><p class="MsoNormal">– Még valami, Logan! Meg tudod szerezni Gilbertéktől a régi zsebórát?</p><p class="MsoNormal">– Jenna a tenyeremből eszik. De nem vagyok hajlandó több összekötő szerepet vállalni. Engem is bevesztek a buliba, vagy nem számíthattok a segítségemre. És én vagyok a város híressége, azaz bárkitől, bármit meg tudok szerezni! Gondold át Liz.</p><p class="MsoNormal">A sheriff nem számított arra, hogy ultimátumot kap Logantől, de nem félt a férfitől. Egész életében ismerte őt, tudta, hogy mikor lehet bízni benne. Ez egy ilyen pillanat volt. Ugyanúgy gyűlölte a vámpírokat, mint a tanácsban bárki. Ugyanúgy megtenne bármit az eltávolításukért, ugyanúgy segített eddig is a tettek eltusolásában.</p><p class="MsoNormal">– Rendben Logan, de van még egy dolog, amit szeretném, ha megtennél – mondta végül Liz egy perc gondolkodás után.</p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p></p><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpTodKOGziXsKtftfaOlMiAoN6HmeoJVG2gFLrX0Hfl4XU22EzojwG1B30cYSLhdfTuGrPV1oFr0mWlqjsUBMcSffNbVpvNkwnYHmOTqcTScqa5MLqW3Ai-A6TSYTIHuk1m5YhkH8IBQPs/s320/VampireDiaries2x09_23.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 250px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5625116961143422066" /> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">Elena bevágta az ajtót Stefan orra előtt, majd ráfordította a kulcsot. Felrohant a szobájába, és megnézte, hogy Jeremy otthon van-e. Az öccse az ágyban feküdt, békésen aludt. Az arcán most nem látszott annyi gondterheltség és fájdalom, mint napközben. A szemében nem lehetett látni a drog hatását, és teljesen normális volt, mintha egy fél évvel ezelőtt néztünk volna rá. A tavaszi baleset… kettéroppantotta Jeremyt. </p> <p class="MsoNormal">Elena ledobta a kabátját az ágyára, miközben Stefan járt a fejében. Nem tudott másra gondolni, csak az új információkra. Tulajdonképpen a pasija egy vámpír. Ez nem normális dolog, ez nem az aminek lennie kell, nem a normális élet. De nem ez a boldog élet sem? </p> <p class="MsoNormal">Stefan beugrott az ablakon és megszólította szerelmét. – Elena! </p> <p class="MsoNormal">A lány ugrott egyet hirtelen, majd az ajtóhoz rohant, de Stefan gyorsabb volt. </p> <p class="MsoNormal">– Hogy jöttél be? – kérdezte Elena csukott szemmel. </p> <p class="MsoNormal">– Elena! Nem számít, hogy érzel irántam, nem mondhatod el senkinek, hogy mi vagyok. – Stefan nagyon komolyan beszélt, így még nem hallotta őt soha. </p> <p class="MsoNormal">– Az állattámadások? Az emberek, akik mind meghaltak? – Sorolta Elena szinte hisztérikusan. Nem tudta eldönteni, hogy féljen-e tőle ebben a pillanatban. Csak arra gondolt, hogy talán ez az utolsó estélye. </p> <p class="MsoNormal">– Nem, Elena! Az Damon volt! – mondta azonnal Stefan. </p> <p class="MsoNormal">– Damon? A testvéred… – …ezek szerint ő is vámpír – vonta le magában a következtetést Elena. </p> <p class="MsoNormal">– Damon nem tudja kontrollálni a szomját. Én megtanultam! Elena, én nem iszom embervért. Mellettem tökéletes biztonságban vagy, az állattámadásokért Damon a felelős! Elena, nagyon szépen kérlek, hogy ne mond el senkinek! </p> <p class="MsoNormal">– Hogy kérheted ezt tőlem? – kérdezte a lány remegő hangon, miközben belül egy hatalmas kő esett le a szívéről, amiért megtudta, hogy nem Stefan a gyilkos. Bár az agya egyik hátsó zugában ott maradt a kétely, vajon igazat mond-e. </p> <p class="MsoNormal">– Mert ez a tudás veszélyes! Rengeteg okból! – magyarázta Stefan. – Nem kérem, hogy szeress, csak azt, hogy bízz bennem, Elena, kérlek! </p> <p class="MsoNormal">– Stefan, kérlek menj el! Menj! Ha nem akarsz bántani, menj el! </p> <p class="MsoNormal">– Hidd el, sosem akartam ezt – suttogta megtörten Stefan. Elengedte az ajtót, majd egy szempillantás alatt eltűnt, mintha soha sem járt volna a Gilbert házban. Persze nem ment messze, éppen csak a tornácra. Nekidőlt a ház falának, s karba tett kézzel hallgatta, ahogy Elena a szobája ablakát becsukja. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-68365042182225138382011-06-18T14:15:00.006+02:002011-08-13T16:39:33.064+02:0027.Fejezet<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNrPgE9nOxUnYELoFwZ59cnBBt390UaTnaNueAe6I3uDIG1i1JckzdEffJVZKA0WMXLWhGrCP627Ton1PemJl0ciaqxGHUKIt77eQISOlyxa0Fie-tjKvMRaMXa6yJ5CjvwonJFKeOsyvt/s1600/elena-gilbert-and-katherine-pierce-gallery.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 300px; height: 300px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNrPgE9nOxUnYELoFwZ59cnBBt390UaTnaNueAe6I3uDIG1i1JckzdEffJVZKA0WMXLWhGrCP627Ton1PemJl0ciaqxGHUKIt77eQISOlyxa0Fie-tjKvMRaMXa6yJ5CjvwonJFKeOsyvt/s320/elena-gilbert-and-katherine-pierce-gallery.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5619539886079426370" /></a><div style="text-align: left;"><p class="MsoNormal" align="center" style="text-align:center"><i style="mso-bidi-font-style: normal">"Te sem védekezhetsz azzal, hogy senkit sem bántottál, azzal is bűnt követsz el, ha nem védsz meg valakit."<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">27. Vampire shokk (Vámpírsokk)</span></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">(Emlék 1864-ból)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">Amikor Stefan felébredt, újra visszatért az összes emléke, ami eltűnt Katherine igézése miatt. Újra látta magát Katherine szobájában. A lány befejezte a fésülködést, és odament hozzá. Stefan az ágyon ült, és csillogó szemekkel nézte. A karcsú derekát, a természetes mosolyát, hullámos tincseit, amik néhol az arcába lógtak. Az egész lénye elvarázsolta Stefant. Végre szerelmes volt, igazán szerelmes. </p> <p class="MsoNormal">– Szeretnél szórakozni velem, Stefan? – kérdezte Katherine játékosan. </p> <p class="MsoNormal">– Csak, ha előtte elmondod a játékszabályokat, Miss Katherine – mosolygott Stef. </p> <p class="MsoNormal">– Azt hittem, ismersz már ennyire – ráncolta a homlokát Katherine, de a szája széle még mindig felfelé görbült. – Nincsenek szabályok. </p> <p class="MsoNormal">Stefan megcsókolta szerelmét, aki finoman viszonozta azt. Aztán, ahogy a szájak játéka egyre mélyebbre ment az éjszakában, olyannyira lett a hangulat is forróbb. A kedves puszik napja lejárt, ideje volt végre belemenni az éjjelbe, és végre szenvedélyes csókokat váltani. A tiltott gyümölcs mindig a legédesebb, és ezt mindketten tudták, mindkettőjüket elvakította az édesség. Végül Katherine-t nem csak az édesség, de az éjség is hatalmába kerítette. A vágytól eltorzult arca láttán azonban Stefan számára véget ért az este. </p> <p class="MsoNormal">– Az arcod! – Tágra nyílt szemekkel hátrébb húzódott tőle. – Olyan, mint egy démoné! </p> <p class="MsoNormal">– Stefan, nézz csak a szemembe, ugyanaz a Katherine vagyok, akit szeretsz! – A lány szeméről lassanként visszahúzódott a vörösség, és így tiszta barna szemét mutatta a világnak. </p> <p class="MsoNormal">– Nem! Te nem az vagy! Te egy szörnyeteg vagy! </p> <p class="MsoNormal">Katherine mélyen a szemébe nézett, és ráerőszakolta saját akaratát a fiúra. Mentette a kapcsolatukat és a titkot. </p> <p class="MsoNormal">– Amit az előbb láttál, elfelejted, Stefan. Nem emlékszel semmi másra, csak, hogy szeretsz. És, ha bármikor meglátnád a vámpír énemet, azonnal elfelejted és a szerelemre emlékszel. Semmi, de semmi nem választhat el minket. </p> <p class="MsoNormal">– Semmi nem választhat el minket – suttogta Stefan. </p> <p class="MsoNormal">Katherine közelebb csúszott hozzá, és ajkaik újból egymáséra tapadtak. Az volt az első éjjel, mikor Stefan az egész éjjelt Katherine-nel töltötte. Az első éjjel, mikor együtt voltak. Az első éjjel, mikor megigézték. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Stefan nézte, ahogy a vízben tükröződik az arca. A tó mellett ült, Mystic Forkstól északra a kőfejtőnél. Emily Bennett ide hozta őket, miután meghaltak. Átváltozása után ez volt az első alkalom, hogy látta magát. Az arca ugyanolyan volt, mint egy héttel ezelőtt, mikor még ember volt. De mikor megérezte a friss vér illatát, ahogy Damon reggelizik, az arca eltorzult és valóban olyan volt, mint egy szörnyetegé. Nem akart ilyen lenni, nem akart vámpír lenni. Nem akarta, hogy bárki is ilyen arccal lássa. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div style="text-align: left;">
<br /></div><div style="text-align: left;">
<br /></div><div style="text-align: left;">
<br /></div><div style="text-align: left;">
<br /></div><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCMHt7OXSFfo6fcQwo1LUjHqIM_RpZgBT7BtFhk5RJ2dKc2c6Cw-wmRRJ2pGNFuXXJ8lf9gzPqKYUDs-X-Mg1wmxVgWTwDdTcY67oRH7PO1cISlQXDbDXV0RPfBD4yUFR9mVIOf3fdx5Zh/s320/normal_TVD1010001.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 213px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5619538800084624914" /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Elena szemszöge)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">Amikor a szüleink meghaltak, Apu összes kacatja egy dobozba került. Az összes régi Gilbert dologgal együtt. Képek, könyvek, füzetek, ruhák. Minden, amit nem akartam látni, minden, ami a szüleimre emlékeztetett, azt ebbe a dobozta zárták. Jenna és John bácsi szedték össze a dolgokat. Utálták egymást és sokat veszekedtek, miközben pakoltak. Nem értettem miért, aztán John mondta el, hogy régebben lefeküdtek, és ezért bánik így vele Jenna. Nem erre akartam kitérni, de ez is része a történetnek. Jeremy meg se nézte a dobozt, de én vetettem egy utolsó pillantást rá, mielőtt bezárták és a régi boltba rakták volna. Régi fénykép Johnatan Gilbertről, óra, és Johnatan naplója. Nem apáé volt, ezért arra gondoltam, elolvasom. Kivettem a dobozból és fölvittem a szobámba. Ránéztem a sajátomra, a zöld könyvecskére, amiben gyakorlatilag az életemet rejtegettem. Másfél évszázadnyi különbség látszott rajta, de én ugyanazt csináltam, mint ő. A Gilbertek… őrültek. </p> <p class="MsoNormal">Ez még jobban tudatosult bennem, mikor elolvastam a naplót. Őrült találmányok és rettegés az éjszaka démonjai miatt. Nem értettem, hogy mi lehet ez, és hogy valóság, vagy túlságosan élénk volt a fantáziája. Ezen a héten újra átlapoztam a könyvet, nem is tudom… talán unalomból. Megakadt a szemem több dolgon is, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Mesél Giuseppe Salvatore-ról, aki a legnagyobb pártfogója volt. A fő terv kitalálója. Illetve említést tesz Giuseppe fiairól is Damon és Stefan Salvatore-ról. A fiúkról, akik még nem voltak beavatva a vámpírok elleni tervbe. A fiúkról, akik egy bizonyos Katherine Pierce nevű hölggyel töltötték a nyarat. Stefan és Damon Salvatore, akik meghaltak a Willow-i csatában… </p> <p class="MsoNormal">Nem csak ez a momentum ragadt meg. Egy rajzzal egybekötött leírás is volt benne, hogy milyen egy vámpír arca. A szeme vöröslik, a szemüregben pedig megkeményednek és kiduzzadnak az erek. Elég ijesztő képet mellékelt a leírásához Johnatan, de nem igazán tudtam elképzelni, hogy létezhet ilyen. Nos, hogy most láttam Stefan arcát, ami teljesen olyan volt, mint ahogy a Gilbert ősöm leírta a naplóban… elhiszem. Sőt, még félelmetesebb élőben, mint, amit John leírt. Komoly bizonyítékra leltem Stefan által. Viszont tőle akartam hallani, az igazságot. </p> <p class="MsoNormal">– Az arcod! – vetettem a szemére, miközben a szavaim mintha túlságosan is hangosak lennének ezen a kihalt estén, ezen a kihalt verandán. – Stefan, mi vagy te? </p> <p class="MsoNormal">Nem válaszolt. Még mindig háttal ált nekem, s lassanként fordult felém. </p> <p class="MsoNormal">– Mi vagy te? – kérdeztem újra. </p> <p class="MsoNormal">– Tudod – válaszolta és teljesen felém fordult. Az arca tiszta lett, mint minden normális embernek. Mégsem hittem el, hogy ő normális. Mégsem hittem el, hogy ő ember. </p> <p class="MsoNormal">– Nem, nem tudom. Ez nem lehet – nyeltem nagyot, miközben válaszoltam. </p> <p class="MsoNormal">– Elena, minden, amiben eddig hittél, minden, amit eddig tudtál, meg fog változni – mondta és az arca meggyötört volt és komoly. – Készen állsz erre? </p> <p class="MsoNormal">– Mi vagy te? – kérdeztem tőle újból. Bólintott, majd erősen artikulálva ejtette ki azt az egy szót, amit vártam, de valójában gyűlöltem hallani tőle. </p> <p class="MsoNormal">– Vámpír. </p> <p class="MsoNormal">Eszembe jutottak az állat támadások a hírekben, Meredith eltűnése. </p> <p class="MsoNormal">– Menned kéne. – Arrébb léptem és kivettem a kulcsot a zsebemből, de Stefan nem engedett oda az ajtóhoz. </p> <p class="MsoNormal">– Elena, engedd, hogy elmagyarázzam. </p> <p class="MsoNormal">– Menj el Stefan! – Kirántottam a kezemet az övéből és beledugtam a kulcsot a zárba. </p> <p class="MsoNormal">– Nem, Elena, szeretlek, és engedd, hogy elmagyarázzam! </p> <p class="MsoNormal">– Nem, Stefan, nem akarom hallani! </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicT5T_5qcL3I4dLhCCFNVaDMYmw4HgojvoNtp-enTIZBeAtiIVWA37PuBgx0igFg0mcKPzYqbq817bx4S8tvFKrXgMFuTEzB2x_N0wLs-VtK5jwiIBI9hhrKVwSw1L8X3vKdzTQDTHm-7b/s1600/Lora+Day_Mystic+Forks.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicT5T_5qcL3I4dLhCCFNVaDMYmw4HgojvoNtp-enTIZBeAtiIVWA37PuBgx0igFg0mcKPzYqbq817bx4S8tvFKrXgMFuTEzB2x_N0wLs-VtK5jwiIBI9hhrKVwSw1L8X3vKdzTQDTHm-7b/s320/Lora+Day_Mystic+Forks.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5619538525837848930" /></a>
<br /><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Narrátor)</p><p class="MsoNormal">
<br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">A Cullen házba kopogtattak. Tanya nyitott ajtót, és mosolyogva üdvözölte az érkező vámpírt. Tanya egyik legjobb barátnője érkezett látogatóba a szintén szőke Lora. Lora Nagy- Britanniában változott át és ott is élt egészen az évezredfordulóig. Tanyaval is ott ismerkedett meg, aki világjáró körúton volt éppenséggel. Ki nem hagyhatta volna London vámpír-negyedét, ott hozta őket össze a sors. A két őrült szőke vámpírlány, akik bármire képesek. London arra az időre veszélyesebb hellyé vált, mint valaha. </p> <p class="MsoNormal">Lora szőke tincsein boldogan játszott a holdfény, s ugyanígy édes állatkájának hófehér bundáján. </p> <p class="MsoNormal">– Lora! Te őrült ribanc! – mosolygott Tanya, és azonnal kitárta az ajtót, és megölelte barátnőjét. </p> <p class="MsoNormal">– Jó látni téged… őrült ribanc! – nevetett Lora, miközben Tanyat ölelte. – Bejöhetünk? </p> <p class="MsoNormal">- Persze, édesem, de te jó isten! Honnan szerezted őt? – kérdezte Tanya, miközben a hófehér állatot nézte. </p> <p class="MsoNormal">– Nem tudhatod, mit rejteget anglia északi erdeje - mosolygott Lora. </p> <p class="MsoNormal">– Oké, akkor viszont távol maradok egy időre, azoktól az erdőktől, mondjuk… egy örökkévalóságra. De ugye a tiéd nem fog bántani engem? </p> <p class="MsoNormal">– Engedd meg neki, hogy körbeszaglásszon. Egyébként nem adtam rá parancsot, és nem is vagyok veszélyben, szóval nem, nem fog bántani téged – nyugtatta meg barátnőjét Lora. </p> <p class="MsoNormal">– Hogy kaptad el? – kérdezte Tanya, miközben az állatot nézte. </p> <p class="MsoNormal">– Szerinted odamentem szakadt farmerben, meg munkáspólóban és nekiálltam szaladgálni utána? – húzta fel Lora az egyik szemöldökét. </p> <p class="MsoNormal">– Pont ez az. Nem tudom elképzelni rólad. </p> <p class="MsoNormal">– Mondjuk úgy, hogy mély benyomást tettem egy igen kedves helyi úriemberre, aki segített rátalálni. Szegényke egyedül volt, az anyját megölték, a testvérei, ha voltak elvesztek. Nem bírta volna ki a telet nélkülem, így befogadtam. </p> <p class="MsoNormal">– Ó, micsoda véletlen. Nem volt mögötte semmi védelmi hátsó szándék? Oh, milyen bájos… lenne, ha igaz is lenne – nevetett Tanya. </p> <p class="MsoNormal">– Nem baj, ha kiszolgálom magam? – kérdezte Lora. </p> <p class="MsoNormal">– Csak nyugodtan. Addig én szemezek a… plüssállatoddal. </p> <p class="MsoNormal">Lora kinyitotta a hűtőszekrényt, de hiába keresett, nem talált vért benne. </p> <p class="MsoNormal">– Öhm, Tanya! Oké, hogy ti diétán vagytok, de semmi vért nem tartotok itthon? – kiáltott vissza barátnőjének. </p> <p class="MsoNormal">– Bocsi Lora! </p> <p class="MsoNormal">– Semmi gáz, majd holnap megcsapolok valakit, vagy bemegyek a vérbankba. </p> <p class="MsoNormal">– Egyébként mennyi időre maradsz? – kérdezte Tanya. </p> <p class="MsoNormal">– Zavarok? </p> <p class="MsoNormal">– Dehogyis! Csak, hogy feltöltsem-e a készletet? </p> <p class="MsoNormal">– Hagyd csak, ellátom én magamat! Egyébként nem maradok sokáig, maximum egy-két hónap. De addig felforgatom az életedet, édesem! </p> <p class="MsoNormal">Lora lezuttyant a kanapéra, és bekapcsolta a tévét. </p> <p class="MsoNormal">– Hogy halad az Edward ügy? – kérdezte Tanyatól, aki abban a pillanatban ült le mellé. </p> <p class="MsoNormal">– Passzolok. Edward megtalálta az igazit… egy embert – forgatta meg a szemeit Tanya. Lora felnevetett. </p> <p class="MsoNormal">– Ez szívás. Kicsit gáz, hogy embercsajszival szívesebben szexszel, mint veled. Mi van veled, Tanya? Nem vetettél be mindent, aranyom? – viccelődött Lora. </p> <p class="MsoNormal">– Sosem szexszeltem Edwarddal. Ő mindig is homlokráncolós, merengős Edward volt velem – sóhajtott Tanya. – De nem érdekel Edward! Találtam magamnak mást! A neve Damon Salvatore. </p> <p class="MsoNormal">– Várj! Te lefeküdtél Damon Salvatore-ral? – kérdezte Lora. </p> <p class="MsoNormal">– Igen, és bár a kapcsolatunk csak a szexből áll, nem érdekel. Megéri a srác. </p> <p class="MsoNormal">– Oh, azt meghiszem. Amikor Londonban volt Damon, engem is megtalált. Nem rossz a srác, hmm? – nevetett Lora. – De nem kell félned, amíg veled van, nem fogok rányomulni. Keresek magamnak valami helyes focista pasit. </p> <p class="MsoNormal">– Ó, igazán kár. Szívesen lettem volna édes hármasban veled meg Damonnal – vigyorgott Tanya. </p> <p class="MsoNormal">– Mi ez a perverz arckifejezés, édesem? Csak nem beindult a fantáziád? </p> <p class="MsoNormal">– Mikor megjöttél, már azon gondolkodtam, milyen örültségeket csinálunk majd együtt. Szerintem ez felkerülhet a listára. </p> <p class="MsoNormal">– Erre iszunk! – pattant fel Lora. Kivett egy vodka-s üveget a szekrényből és két pohár kíséretében tért vissza, körül-belül fél másodperc múlva. Arcán tipikus kislányos mosolya virított. Kitöltötte az italokat, majd egyet Tanya kezébe nyomott. </p> <p class="MsoNormal">– A megérkezésedre! – mondott tósztot Tanya. </p> <p class="MsoNormal">– A vendégszeretetedre! – mondta Lora. </p> <p class="MsoNormal">– A barátságra! – egészítette ki Tanya. </p> <p class="MsoNormal">– Csirió! – mondták egyszerre a lányok, majd fenékig ürítették a poharakat. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Elizabeth Forbes sheriff az autójához sétált, mikor egy kukasor mellett ment el. Vér illatát érezte, és irtózatos büdöset is. A szemét illata nem éppen kellemes volt és majdnem el is nyomta a vér illatát. De a földön vércseppek voltak, így a szakképzett sheriff figyelmét nem sikerült megkerülni. Liz felnyitotta az egyik kukát, nem talált benne semmi különöset. Csak szemétkupacokat. Felnyitotta a második kukát is, és Tanner edző mosolygott rá a szeméthalom közepéről. Liz hátraugrott, mire a kuka fedele visszacsapódott. A sheriff azonnal értesítette az embereit és a mentőket. Mikor végzett ezzel, újra felemelte a kuka tetejét. Tanner edző nyakából már csak szivárogni sem szivárgott a vér, de a rászáradt folyadék ott vöröslött. Liz tudta mivel van dolga, biztos volt benne, hogy vámpírtámadás áldozata lett a történelem tanár. </p> <p class="MsoNormal">Amíg az emberei kiértek Liz a történeten gondolkodott, hogy adják be ezt a városnak. Egy újabb állat támadás? A város közepén? Tragikus öngyilkosság? És utána valaki a kukába dobta? Normális gyilkosság, aminek a tettesét sose kapják el? </p> <p class="MsoNormal">Nincs túl sok kecsegtető választási lehetőség. </p></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-58128661684595364482011-06-12T22:07:00.003+02:002011-08-13T16:39:59.408+02:0026.Fejezet<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCbuHDe0Obss3y7COPiRtXpfOrksEKjR8UfdJWBO9v1syhtLNGF1aY7rYFz7-ef2NlTq5Ud1J7HtOn1DTWswo3AjGq-GmwN3-W6G2puAktjmqcbXssqdYlXz1BM0SbEHjiUGMp__Cw5nNV/s1600/Elena-Gilbert-s2017.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 305px; height: 276px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCbuHDe0Obss3y7COPiRtXpfOrksEKjR8UfdJWBO9v1syhtLNGF1aY7rYFz7-ef2NlTq5Ud1J7HtOn1DTWswo3AjGq-GmwN3-W6G2puAktjmqcbXssqdYlXz1BM0SbEHjiUGMp__Cw5nNV/s320/Elena-Gilbert-s2017.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5617428670825222594" /></a>
<br /><div><p class="MsoNormal" align="center" style="text-align:center"><i style="mso-bidi-font-style: normal">„Ha kell, legyen sötét, gyújtok lámpást. Ha kell, legyen tenger, én úszok. Ha kell, legyen sivatag, én gyalogolok. Ha kell, legyen szakadék, én ugrok. Bármi történjék, én ott leszek veled.”<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">26. Who are you? (Ki vagy te?)</span></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p> <p class="MsoNormal">(Elena szemszöge)</p><p class="MsoNormal">
<br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Nem tudtam, mit gondoljak. Furcsa képzetek vettek körül és nem értettem semmit. A ma este eseményeit végképpen nem. Először is, mi maradt meg? Tárgyi bizonyítéka az este furcsaságainak egy nyaklánc, amit Stefantól kaptam. Gyönyörű szép, és itt lóg a nyakamban, ezt biztosan nem álmodtam. Furcsán finom illata volt, talán rózsaszirom volt benne. De nem tudom elhinni, hogy mindez megtörténik. Komolyan… itt ülök egy idegen kocsijában, aki mellesleg elég apró termetű, törékeny lány, és mégis kézben hozta Bonnie-t hozzám. És mi van Bonnie-val? Nem ébredt fel, itt fekszik mellettem a kocsiban, és hiába simogatom a karját, nem akar feléledni. </p> <p class="MsoNormal">A kocsi lelassított, majd a lány leállította a motort. Figyeltem, ahogy kiszáll és kinyitja a Bonnie felőli hátsó ajtót, és kiveszi a lány ernyedt testét. Kikötöttem a biztonsági övemet, majd én is kiszálltam. Otthon voltunk. Komolyan mondom, hogy otthon voltunk, a házunknál. Honnan tudja, hogy itt lakom? Honnan tudja, hogy ki vagyok? Mégsem kérdezősködtem, csak kinyitottam az ajtót, hogy bevihesse Bonnie-t. </p> <p class="MsoNormal">– Beengedsz? – kérdezte a lány, apró mosolyt mímelve a szája szélén. </p> <p class="MsoNormal">– Igen, persze, erre hozd – feleltem, és elindultam befelé, hogy letehesse a nappaliban. A fehér bőrű, fekete hajú lány a kanapéra helyezte óvatosan Bonnie-t. </p> <p class="MsoNormal">– Köszönöm szépen – mondtam neki, majd kezet nyújtottam. – Elena vagyok. </p> <p class="MsoNormal">– Örülök, hogy megismerhetlek, bár nem pont így képzelnék egy ismerkedést – nevetett. – Alice Cullen vagyok. </p> <p class="MsoNormal">– Ne, haragudj, te a szőkésbarna hajú sráccal… - nem fejeztem be a mondatot, de nem is kellett. </p> <p class="MsoNormal">– Együtt vagyunk, igen. Azt hiszem nem volt nehéz kitalálni, könnyen szemet szúr – rántotta meg a vállát. </p> <p class="MsoNormal">– Mi lesz Bonnie-val? – kérdeztem a legjobb barátnőmre pillantva. </p> <p class="MsoNormal">– Mindjárt felébred. Nekem viszont mennem kell, ha nem haragszol meg. Örülök, hogy megismertelek Elena! </p> <p class="MsoNormal">– Én is, szia, Alice! </p> <p class="MsoNormal">Maradj csak, nem kell kikísérni! – Más már nem hallottam tőle, csak azt, hogy csukódik utána az ajtó. </p> <p class="MsoNormal">Pár pillanaton belül Bonnie-nak felpattantak a szemei, és felült. </p> <p class="MsoNormal">– Jól vagy? Bonnie?! </p> <p class="MsoNormal">– Igen…. azt hiszem. Mi történt? – kérdezte összezavarodva. </p> <p class="MsoNormal">– Bárcsak tudnám… - feleltem elgondolkodva. Nem biztos, hogy tényleg akartam tudni, hogy mi történt. Akárhogy is, kezdek megőrülni. Olyan, mintha Stefan nem is ember lenne, hanem valami más. Nem tudom, hogy mi, de másnak biztosan más. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGy7XSCJkrJdZVxj9sFx5fReuiCd4O0LqGqBKOmhcgHoBeLFiFrN-7-q3luDbGEXL6pHAc8fUccDUsVTsYu7D0eT4BgHKmVOOsRWR4WFsaYARJxEFvjHdJts8-tge1PsjOxW2R0S4jbfuo/s1600/Elena-Stefan-stefan-and-elena-10372269-649-616.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 304px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGy7XSCJkrJdZVxj9sFx5fReuiCd4O0LqGqBKOmhcgHoBeLFiFrN-7-q3luDbGEXL6pHAc8fUccDUsVTsYu7D0eT4BgHKmVOOsRWR4WFsaYARJxEFvjHdJts8-tge1PsjOxW2R0S4jbfuo/s320/Elena-Stefan-stefan-and-elena-10372269-649-616.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5617428406538146018" /></a>
<br /><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Narrátor)</p> <p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Az pince sötét volt, mint mindig. Félhomály nem járt arra, a hold nem sütött be ezüstös nyúlványaival, ezen a késői órán. Lépések zaja törte meg a monoton csöndet. Az ajtó nyílt, és Stefan lépett be rajta, kezében bátyjával. Mint, ahogy a friss házasok viszik a menyasszonyukat, úgy lépett át a küszöbön Stefan is. Csak a mosoly hiányzott az arcáról, a derűs pír, ami a férfiakat is elönti, ha kedvesüket egy életen keresztül maguk mellett tudhatják. Persze egy vámpír számára, egy emberöltő nem túlzottan hosszú idő. </p> <p class="MsoNormal">Stefan elsétált a vérrel telt hűtő mellett, amit Damon halmozott fel. Ezután a verbéna ültetvényhez vezető ajtót is elhagyta, ezzel pedig a régi páncélajtóhoz érkezett, ami mögött a cellák voltak elrejtve. Letette Damont az egyik cellában. Az ültetvényes ajtó mögött jobbra fordulva egy szekrény volt, ahová mindenféle ékszerek, illetve vizes palackok voltak téve. A palackok mellett pedig injekciós tűk voltak egy dobozba helyezve. Stefan kivett egy tűt, vizet öntött bele, majd verbéna port szórt bele, amit az egyik fiúkból vett ki. A fiókban fiolák voltak, mindben zöldes lila színű por volt. Stefan becsukta a szekrényt, majd maga mögött az ajtót is, és visszament bátyjához. Damon még mindig eszméletlenül feküdt a cella közepén. Öccse levette róla a családi címert ábrázoló pecsétgyűrűjét, ami egyben óvta őt a Nap égető sugaraitól, és a karjába, mintha oltást kapna, befecskendezte a verbénás koktélt. Damon nyögött egyet, majd újra eszméletlenné vált. Az is marad, még pár napig. </p> <p class="MsoNormal">Stefan bezárta őt a cellába, bezárta a régi páncélajtót is, majd vámpírsebességgel a régi házukhoz ment elrejteni a gyűrűt. Damonnal nem lesz baj egy pár napig, az már biztos. Mikor elrejtette a gyűrűt, a hold már magasan járt az égen. Stefan tudta, hogy későre járhat, bár órát nem hordott magánál. Furcsán érzelmes lett a környezet miatt. Eszébe jutott, milyen is volt ez a ház, mikor még állt. Fénykorában. És milyen volt, mikor még emberként jött ide, milyen volt, mikor vámpírként tért haza. Frusztrálóan nagy a különbség a kettő között. Nem akart így érezni, vámpírként nem. Elenához akart menni. Elena mellett önmagának érezhette a lelkét, egy kicsit ember volt vele. Ezt senki más nem tudta megadni neki, csak ez a kedves, önzetlen, és szép Mystic Forks-i lány, aki kísértetiesen hasonlít Katherine-re. Hogy miért? Nem akarta tudni. </p> <p class="MsoNormal">Stefan nem várta meg, amíg a hold tetőzik, elindult vissza a városba. Ám mielőtt kiért volna az erdőből, egy női sikolyt hallott. A fákat végigjárta a hang és rezegtek a levelek. Az erdőben nem volt más, mint két lélegzet hangja, egy normális, és egy fuldokló, ijedtségtől remegő. Egy női sikoly, majd egy varjú károgása hallatszott, s a csönd újra letelepedett az élőkre. A fák magukba nyelték a sikolyt, mint egy mély, tátongó űr, és mintha meg sem történt volna, úgy álltak tovább, erdő látszatát keltve. Mert nem volt ez más már, csak látszat, egy kép, amit maguk képeztek és maguk éltettek. Itt nem kell csodálkozni, ha nem látod a fáktól az erdőt. </p> <p class="MsoNormal">Mikor a néma csend tovaröppent, mint egy dalolászó rigó, levelek súrlódásának zaja töltötte be a fák közti űrt. Lépések zaja volt ez, de nem vámpírléptek hangja, ahhoz túlságosan trappoló volt, túlságosan élő. Vérszag terjengett a levegőben, a friss vér illata, melynek édessége simogatta Stefan torkát. Mégis uralkodott magán a vámpírfiú, és nem vetette magát a kívánatos nedű után. Egyszer csak a levelek pattogásának hangja tompult, s hirtelen újra csend töltötte be az erdőt. </p> <p class="MsoNormal">Egy női alak tűnt elő a semmiből, Stefan előtt állt. Élt? Nem lehetett tudni. A lány szőkésbarna haja és fehér bőre úgy festett, mintha az éjszaka démona szállt volna alá a semmiből. A félelem szaga egy pillanatra betöltötte az erdőt, majd elpárolgott Stefanból és egyben a fák közül is. A lány, aki előtte állt, ismerős volt neki az iskolából. </p> <p class="MsoNormal">– Meredith? – suttogta Stefan, de választ nem kapott kérdésére. Nem is kellett. Tudta, hogy a félholtnak tűnő lány, aki éppen előtte áll, Meredith White. Elena egyik legjobb barátnője volt, amíg el nem tűnt egy furcsa buli után. Mi történhetett vele? A szemében nem volt fókusz, a szíve vert, de olyan volt, mintha be lenne tépve. Stefan megpróbált mélyen a szemébe nézni, de csapzott haja itt-ott belelógott az arcába, így nem volt tiszta a kép. Pár másodperc múlva Stefan számára egyértelmű volt, amit Meredith még talán nem is értett meg. A lány az átváltozás folyamatában van. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Tulajdonképpen nem kellene itt lennie Jessicának. A lány túlságosan fáradt és összezavarodott volt ezen a furcsa éjjelen. Belopódzott Cullenék erdejébe, és rótta a métereket a sírhoz. Tudta, hogy hol keresse a templomot, nem jelentett problémát eljutni oda. Addig is míg, monoton gyaloglását hallgatta, az apjára gondolt. Richard Stanley meghalt, évekkel ezelőtt. Jessica akkor egy szakításon volt túl, közel álltak az apjához, le akart menni hozzá, beszélgetni. Sírni a vállán, vagy éppen kiönteni a lelkét neki. Mégsem tehette, mert mikor odaért a szobába, az apja meghalt. Látta, hogy egy sötét bőrkabátos alak egy karót döf Richard mellkasába. Az apja a földre rogyott, majd a hátára esett, a vámpír pedig Jessicára mosolygott, éles fogai kivillantak a sötétben. Kékes szemek bújtak meg a vörös hártya mögött. A legijesztőbb látvány, amit Jess valaha is látott. Azonnal elfutott, mikor a vámpír felé fordult, nem akarta elhinni a látottakat. </p> <p class="MsoNormal">Mikor később lemerészkedett, kisírt szemmel kutatta az édesapját. Ám hiába kereste a szobában, a folyosón, az egész házban. Mindkét férfi, aki abban a bizonyos szobában volt éjjel, eltűnt. Richardról nem is hallott többé, a vámpírról még kevésbé. Azóta megszállottja lett Jessica a vámpíroknak, és azóta is keresi az apját. Talált a városháza levéltárának zárolt szekciójában egy térképet. Az 1864-es város alaprajza volt, de egy vámpírfog virított az akkori Fell templom mellett. A rajz alapján felkutatta a templomot, és most, hogy szinte mindenki a futballmérkőzésen volt, ideálisnak találta az időzítést egy éjjeli vadászatra. </p> <p class="MsoNormal">Mikor odaért a templomhoz, nagy volt a csönd körülötte, kísértetiesen nagy. Leugrott a lyukba, amely a közepén volt a templomnak. Körbenézett, majd megérintette a hatalmas, pecsétes ajtót. Mystic Forks címere volt, hatalmas kiadásban. A fülét az ajtóra nyomta, de nem hallott semmit. Tátongó üresség volt a túloldalon. Megpróbálta kinyitni az ajtót, de természetesen nem sikerült. Hiába feszegette, hiába rugdosta, nem nyílt. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Elena egy pohár vizet nyomott Bonnie kezébe, amit a dohányzó asztalról vett el. Bonnie megköszönte és lassan kortyolni kezdte. A feje még mindig sajgott és a gyomra is forgott. Nem értette a dolgokat és csak azon rágódott, hogy mi van, ha a nagyinak igaza van. Mi van, ha tényleg természetfeletti vér folyik az ereiben, ha tényleg több, mint egy ember. Mi van, ha igaz a salemi boszorkányok-történet, és Bonnie nem más, mint egy hamisítatlan, igazi boszorkány. </p> <p class="MsoNormal">– Itt alszol – jelentette ki a csöndet megtörve Elena. </p> <p class="MsoNormal">– Nem kell, nagyi itt lakik félutcányira, simán haza gyaloglom. </p> <p class="MsoNormal">– De Bonnie! Későre jár, és egyébként sem engedem, hogy ilyen állapotban bárhová is gyalogolj, ráadásul egyedül! </p> <p class="MsoNormal">– Rendben, akkor gyere velem! </p> <p class="MsoNormal">– Bonnie! Kérlek! </p> <p class="MsoNormal">De Bonnie nem engedett. Meg kellett tudnia az igazságot a nagymamájától, ezért mindenképpen el akart jutni hozzá. Felállt, bár a világ kicsit forgott vele, mégis megcélozta az ajtót. </p> <p class="MsoNormal">– Sajnálom, Elena, nem maradhatok. </p> <p class="MsoNormal">– Várj Bonnie! – kiáltott utána Elena. Majd felkapta a kulcsát és a kabátját, és elindult barátnőjével. </p> <p class="MsoNormal">Mikor pár perc múlva odaértek a nagymama házához, Bonnie elbúcsúzott Elenától. Megköszönte a törődést, és bocsánatot kért, amiért nem maradt náluk. Majd csöngetett, és elköszöntek egymástól. Az ajtó kinyílt és Shiela beengedte unokáját. Majd a boszorkánylak ajtaja ismét bezárult. </p> <p class="MsoNormal">Elena elindult haza felé, de csak a verandáról tudott lelépni a háta mögül Stefan kiáltását hallotta. </p> <p class="MsoNormal">– Elena! </p> <p class="MsoNormal">– Stefan! – fordult felé. Szerette volna megölelni őt, de valami mégsem engedte neki. Egy láthatatlan erő fogta vissza, egy lelki védőpajzs. Az esti események jutottak Elena eszébe, és a kételyei Stefan miatt. Aztán eszébe jutott a délután, a csók, és az összes szép emlék, ami ellensúlyozta a mérleg nyelvét. Furcsaság kontra szerelem. </p> <p class="MsoNormal">Stefan mikor beérte a lányt megfogta a kezét, bár egy pillanatra vacillált, nem merte biztosra venni, hogy Elena értékeli a gesztust. </p> <p class="MsoNormal">– Hogy van Bonnie? – kérdezte a vámpírfiú. </p> <p class="MsoNormal">– Jobban – válaszolta Elena, de barátnőjére gondolva a homlokán ráncok jelentek meg, amit természetesen Stefan is észrevett. </p> <p class="MsoNormal">– Miért érzem azt, hogy egy szóban nem lehet kifejezni az állapotát? </p> <p class="MsoNormal">– Bonnie, jól van, de valahogy furcsa volt most. Nem akart semmiképpen sem nálunk aludni. Régen szívesen voltunk a másiknál, átbeszélgettük az egész éjszakát – felelte Elena, majd összegezte Bonnie-t. – Nem szokott így viselkedni, aggódom miatta. </p> <p class="MsoNormal">– Ha akarod, holnap eljöhetünk hozzá, meglátogathatjuk – javasolta Stefan, de közben aggódott is emiatt, mert nem tartotta valószínűnek, hogy beengedjék abba a házba. Sheila biztosan nem engedné be, akármilyen régről is ismeri őt. A tények attól még tények maradnak, ő vámpír, és egy boszorkány, aki tudja ezt és van egy csöpp esze, nem engedi be a házba. – Egyébként a holnapi közös vacsora még áll? Talán tudnál vele beszélni akkor… </p> <p class="MsoNormal">- Igen, még áll. Nagyon remélem, hogy mindkettőtökre számíthatok este – merengett Elena, de kizökkent, mikor megérkeztek a Gilbert verandára és Stefan megállította őt. </p> <p class="MsoNormal">– Sosem hagynám ki – biztosította Stefan szerelmét, aki elmosolyodott erre. – Szeretlek! </p> <p class="MsoNormal">Egy fáradt, de érzelmekkel túlfűtött kamaszlány? Pipa! </p> <p class="MsoNormal">Egy veszélyes, de annál szívdöglesztőbb és kedvesebb vámpír? Pipa! </p> <p class="MsoNormal">Egy érzelmes csók a verandán? Pipa! </p> <p class="MsoNormal">Abban a pillanatban, mikor egy kicsit is felhevül a hangulat kettőjük között, megjelennek Stefan arca alatt a kiduzzadó erek, és a szeme körül vörös lesz a fehér hártya? Pipa! </p> <p class="MsoNormal">Csók vége? Pipa! </p> <p class="MsoNormal">Egy értetlen leányzó, aki nem akart mást, mint csókolózni a pasijával? Pipa!</p> <p class="MsoNormal">Egy visszatükröződő ablaküveg, amin Elena láthatja Stefan eltorzult arcát? Pipa! </p> <p class="MsoNormal">Kínos levegő a Gilbert verandán? Dupla pipa!</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-84652743014448047522011-06-07T13:25:00.007+02:002011-08-13T16:40:55.529+02:0025.Fejezet<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3daOWEDZWQby9KMHrUGE2Eir3waV3o5gX9dqQaiBMFtIR5dJR7lnSPATATFZfn2H3652zdfS2M5WPxGpbw93jeV9NmEA14eufTsNObyeiLk-_1-lTDZhPUsvs_125rfhdY82_CgBC8sRz/s1600/Damon-and-Elena-elena-gilbert-9845124-1280-800.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3daOWEDZWQby9KMHrUGE2Eir3waV3o5gX9dqQaiBMFtIR5dJR7lnSPATATFZfn2H3652zdfS2M5WPxGpbw93jeV9NmEA14eufTsNObyeiLk-_1-lTDZhPUsvs_125rfhdY82_CgBC8sRz/s320/Damon-and-Elena-elena-gilbert-9845124-1280-800.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5615440245617893090" /></a><div><p class="MsoNormal" align="center" style="text-align:center"><i style="mso-bidi-font-style: normal">„Néha nem kell mást tennünk, csak behunynunk a szemünket és hinni benne.”<o:p></o:p></i></p><p class="MsoNormal" align="center" style="text-align:center"><i style="mso-bidi-font-style: normal">
<br /></i></p><p class="MsoNormal" align="center" style="text-align:center"><i style="mso-bidi-font-style: normal">
<br /></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" >25. Seherezade’s story (Seherezádé meséje)</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">
<br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">
<br /></span></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Narrátor)</p><p class="MsoNormal">
<br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">A régi Fell birtokon kísértetiesen tökéletes volt az éjszaka. A Hold fehéren világított, míg az üstökös arany színben pompázott. Lassan haladt az égen, s az erdőből tökéletesen rá lehetett látni. Az eddig összegyűlt felhőtömeg továbbvonult, így makulátlan volt az égbolt. Ideális egy kis éjszakai piknikhez a régi templom mellett, és nem mellesleg onnan tökéletesen lehetett látni a természet feletti lények különlegesen sűrű éjjelét. Damon Salvatore végre megtalálta a sírt a templom alatt, Bonnie közreműködésével, aki éppen a földön feküdt eszméletlenül. Damon egy tökéletes szeánszot szervez ma estére, amire szerencsére VIP-belépőnk van. Vicces látvány, hogy miközben Damon megpróbál valamire komolyan odafigyelni, koncentrálni és még magában is kántál valami latin nyelvű szöveget, pont időszerűen érkezik az öcsi, hogy elrontsa az esti bulit. </p> <p class="MsoNormal">Megjöttek a házigazdák, Alice, Jasper és Edward Cullen. És természetesen Elena kiharcolta magának, hogy eljöhessen a ma esti halottak-partyjára. Pedig ő még nem is sejti, hogy barátai, akik ma körülötte vannak, mind természetfeletti lények és Bonnie kivételével mindegyikőjük vámpír, és mindegyikőjük halott. </p> <p class="MsoNormal">– Damon! – kiáltott Stefan, megtörve a békés csendet (eltekintve Damon kántálásától). A vámpír azonban nem hagyta kizökkenteni magát, elszánt volt, ezúttal mindenképpen ki akarta szabadítani Katherine-t. </p> <p class="MsoNormal">Stefan beugrott a lyukba, éppen Bonnie mellé. Kikapta Damon kezéből a nyakláncot, mire az lekevert neki egy taslit. </p> <p class="MsoNormal">– Mi a fenét csinálsz? – kiabált Damon. Megjelent Stefan mellett Alice, Edward és Jasper is. – Csúcs… erősítést is hoztál? </p> <p class="MsoNormal">Alice felkapta Bonnie egyelőre ernyedt testét és Elena gondjaira bízta. Mikor Elena meglátta legjobb barátnőjét, meg kellett támaszkodnia egy fában. Alice odavitte hozzá, és letette az avarba. Elena leült és Bonnie fejét a térdére rakta, hogy ne a földön feküdjön. </p> <p class="MsoNormal">– Él, nyugodj meg. Ha felébred, nem fog felismerni téged, illetve nem biztos, hogy fel fog, lehet, hogy érthetetlen dolgokat kezd motyogni. Nyugtasd meg! És szólj, ha felébred! – adta ki neki a vámpírlány az utasításokat, majd visszament a fiúkhoz. </p> <p class="MsoNormal">– Törődj bele Damon, ennyi. A játszmának vége – próbálta lezárni az üstökös dolgot Stefan, de mint tudjuk, a bátyus sosem fogadja el, ha úgy ér véget a játék, hogy még nem léphetett. Természetesen a játszmának még koránt sincs vége, de ezt persze Stefan is jól tudja. </p> <p class="MsoNormal">– Mivel állítanál meg? – kérdezte gúnyosan Damon. – Van üstökösöm, van kristályom, sőt egy boszorkányom is, és ha minden jól megy, még ezen az éjjelen meglesz Katherine is. </p> <p class="MsoNormal">– Damon, értsd már meg! Ő nem szeretett téged! Megbűvölt, nem tudtál ellenkezni, nem láthattad! – Stefan-bölcs-öcsike szavai nem igazán hatották a mindenre-elszánt-sexis-Damon-bátyust. Ki akarta kapni Stefan kezéből a nyakláncot, de Edward látta előre tervét, ezért elállta az útját. </p> <p class="MsoNormal">– Ne avatkozz bele, semmi közöd hozzá – szűrte fogai között Damon, még viszonylag nyugodt volt, ahogyan az éjszaka is. </p> <p class="MsoNormal">– Amíg az én kertemben vagy, addig igenis van közöm hozzá – jelentette ki higgadtan Edward. Ó, a pontos, mindig kimért és higgadt Edward, akinek semmivel nem lehet felnyomni az agyvizét… Nos a következőkben megpróbálkozom ezzel, de ez már a jövő zenéje… </p> <p class="MsoNormal">Damon rátette kezét (mely most a Hold és az üstökös fénye miatt sejtelmesen fehérlett) Edward vállára, mintha jó baráti tanácsot akarna neki mondani. Ám, egy szempillantás alatt, mielőtt Edward védekezhetett volna, Damon a falhoz vágta a vámpírt. Erre azonban Jasper, aki eddig felmérte a hangulatokat, előrelépett egyet a futóval. Elkábította Damont, aki nem holtan, de eléggé élettelenül rogyott földre. Stefan a nyakába akasztotta a kristályos nyakláncot, majd elrejtette a pólója alá. </p> <p class="MsoNormal">– Maradjon csak nálad. Ez a kristály… furcsa érzelmi ereje van. Nem tudnám megfogalmazni, hogy mi ez, mert soha nem láttam még ilyet. A mi házunkban semmiképpen se maradhat – merengett Jasper, majd Stefanra nézett. – Vidd el, minél messzebbre innen, vagy maradjon nálad, amelyik biztonságosabb. Nem tudom, meddig marad eszméletlen és, ha felkel, milyen érzelmekkel lesz teli. Mindenesetre vigyázz! Elég komoly adag nyugtatólöket kellett hozzá, hogy kiüssem. Ő nem vegetáriánus, igaz? </p> <p class="MsoNormal">– Nem – felelte Stefan. </p> <p class="MsoNormal">Edward leporolta a felsőjét, megropogtatta, egy-két csontját, és újra (hülye megfogalmazás, de) életre kelt. </p> <p class="MsoNormal">– Mi legyen vele? – kérdezte Edward Stefantól, miközben Damon ernyedt testét fürkészte. </p> <p class="MsoNormal">– Hazaviszem. Bezárom, és nem lesz vele több gondunk. Az üstökös pedig szépen elvonul és majd száz év múlva visszatér. Alice, kérlek, gondoskodj a lányokról. Vidd haza őket Elenához. </p> <p class="MsoNormal">A fekete hajú koboldlányka bólintott, Stefan pedig felkapta bátyját és villámsebességgel száguldott a Salvatore lakosztály felé a hullával. Alice kedvesen odasétált a lányokhoz, látta, hogy Bonnie még mindig eszméletlen volt. Felemelte a boszorkányt és biccentett Elenának, hogy kövesse, majd segítségkérő pillantást vetett Jasperre. </p> <p class="MsoNormal">Elena arca tele volt értetlenséggel és vegyes érzelmek kavarogtak a gyomrában. Még ő maga sem tudta, hogy reagáljon a történtekre. Jasper lenyugtatta és kellemesebb mederbe terelte volna érzéseit, ha tudta volna… Elena nyakában ott lógott a verbénás nyakék, így Japser képessége lepergett róla. </p> <p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal">Üdvözlöm Önöket, Logan Fellt hallják a késő esti hírekkel!</p> <p class="MsoNormal">Sikeresen zárult a bajnokság első meccse a Mystic forks-i farkasok számára. A hazaiak 34-28-ra verték el a California államból érkező Big River-i halakat. Az évadnyitó meccs első felében még a vendég csapat vezetett 19-15-re, de a második félidőre feléledtek a farkasaink. Zavargások nélkül zárult a ma esti mérkőzés.</p> <p class="MsoNormal">Eltűntnek nyilvánították a tizennyolc éves Meredith White-ot, akit három napja hiába keres a családja, kérem, aki látta a lányt, értesítse a rendőrséget. </p> <p class="MsoNormal">Holnap érkezik felénk egy hidegfront, esőzésre, nagyon erős szélre kell számítanunk. A Nap nem fog előbújni a felhők közül, ezért nem érdemes szabadtéri programot, kirándulást szervezni. Csapadék jellemzi majd a hétvégénket, ezért kérem, vigyázzanak a csúszós utakon. Balesetmentes hétvégét kívánok mindenkinek! </p> <p class="MsoNormal">Holnap reggel Mary Double érkezik a legfrissebb hírekkel! Köszönöm a figyelmüket, jó szórakozást kívánok! </p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-P6bN1A-pT9MqidVg_u8fcqz_DKmexrff1Q8mEsz10YbOHXhXvfz_2bhFmj5R74jN6L8GkFclNiyY_b-RK5iYkfqzN9235QJm-vxA2p4DaSE8qRmM1uz9CvnJ4HA-22X7u_iSDGPpqzur/s1600/Vampire-Bella-bella-swan-3683210-300-379.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 253px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-P6bN1A-pT9MqidVg_u8fcqz_DKmexrff1Q8mEsz10YbOHXhXvfz_2bhFmj5R74jN6L8GkFclNiyY_b-RK5iYkfqzN9235QJm-vxA2p4DaSE8qRmM1uz9CvnJ4HA-22X7u_iSDGPpqzur/s320/Vampire-Bella-bella-swan-3683210-300-379.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5615439772034871458" /></a><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Bella szemszöge)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">A szőke meseszép lányt Tanyanak hívják. Ezt már sikerült megtudnom. Nagyon meglepett, mikor beszélgetni hívott a meccsről. Nem is akartam otthagyni Edwardot, de Tanya azt mondta, hogy Edwardnak valami fontos dolga akadt és, hogy ő kérte, hogy a szépségkirálynő szórakoztasson. </p> <p class="MsoNormal">– Gyere! Elviszlek hozzánk! – jelentette ki mosolyogva és megfogta a kezem, majd húzni kezdett. Beadtam a derekamat és engedtem, hogy vezessen. Egy hófehér, makulátlan Mini-hez vitt, aminek (esküszöm, hogy így volt) a felnijében meg tudtam nézni magamat. Úgy csillogott villogott, mintha most gurult volna ki valamelyik szalonból. </p> <p class="MsoNormal">– Csüccs be! – parancsolt kedvesen rám, mikor látta, hogy megállok és tátva maradt szájjal nézem a kocsiját. Beültem és bekötöttem magamat, aztán csodáltam a rengeteg műszert, meg ketyerét, ami benne volt. </p> <p class="MsoNormal">– Ne nézz így! Ez csak egy autó! – nevetett, majd a gázba taposott. Be se kötötte az övét. Nem szóltam érte inkább. Bekapcsolta a rádiót és felhangosította. Épp az én egyik kedvencem ment. Amikor látta, hogy halkan dúdolom, még hangosabbra tekerte, és énekelni kezdett. Csengő hangjától hirtelen elállt a lélegzetem, majd összeszedtem az ábrázatom. Én is énekeltem a dalt, és, ahogy láttam, hogy gátlástalanul dalol mellettem, nekem is kicsit lejjebb csusszant az a bizonyos távolságtartási fal. Együtt énekeltünk a Miniben, és mikor vége lett a számnak, együtt nevettünk magunkon. </p> <p class="MsoNormal">– Na, ez jó volt! – jelentette ki mosolyogva, miközben lejjebb halkította a reklámot. – Egyébként te merre laksz? – kérdezte. </p> <p class="MsoNormal">– A Grilltől nem messze, a Szt. James utcában. </p> <p class="MsoNormal">– Na, arra se jártam még – nevetett. – Nem rég költöztem ide Cullenékhez. Még nem volt időm körbenézni a városban. Ha van kedved, egyszer még körbejárjuk közösen, oké? </p> <p class="MsoNormal">– Persze, szívesen – válaszoltam mosolyogva. Közben magamban teljesen leesett az állam, hogy a Phoenixi barátaim száma lassan hatványozódik. </p> <p class="MsoNormal">– Mindjárt ott vagyunk – jelentette ki pár perc autókázás után. Lekanyarodott balra, egy földútra, majd egy nagy kapun át egy erdőbe érkeztünk. állt már ott egy másik autó, de nem ismertem föl, hogy kié lehet. Az úton haladva egy perc alig telt bele és megláttam a Cullen házat. Házat… inkább villát. Egy hatalmas, gyönyörű épület volt, aminek a falai félig kristálytiszta üvegből voltak. Amikor a ház tövébe értünk Tanya megállt az autóval. </p> <p class="MsoNormal">– Itt szállj ki, én leparkolok a garázsban, te addig nyugodtan menj be, az ajtó nyitva van – mondta mosolyogva. – Egy pillanat és jövök. </p> <p class="MsoNormal">– Rendben – válaszoltam és kiszálltam a csodajárgányból. Félénken indultam el a lépcsőn a teraszra. Benyitottam, és kellemes félhomály fogadott, de hiába köszöntem senki sem válaszolt. Nincs itthon senki, de az ajtó és a kapu is nyitva van… Érdekes. </p> <p class="MsoNormal">A ház modern volt, mégis volt benne egy nosztalgikus érzésem. A falakon régi idők nagy festőinek képei, a kanapé hófehér bőr volt, egyetlen folt nélkül. Hatalmas plazma tévé, és körbe rengeteg könyvespolc fogadott. Több ezer könyv lehetett csak az előtérrel egybekötött nappaliban. Egy télikertféleség is volt itt, amiben egy gyönyörű szép fekete zongora állt. </p> <p class="MsoNormal">Tanya elkapta a kezemet, kisöpört egy szőke tincset a szeméből és közben húzni kezdett befelé a házba. Egy lépcsőn mentünk felfelé, és alig volt időm körbenézni, olyan gyorsan húzott felfele. Ahhoz képest, hogy milyen magas sarkúban volt, szerintem a Coopert is gyorsabban futná le, mint én. Egy szobába vezetett, ami szerintem talán vendégszoba lehetett, mert egy hatalmas fekete kanapé volt benne, meg három falon könyvespolc. Egy nagy tévé a falra akasztva, amit a kanapéról tökéletesen lehetett nézni. Volt benne még egy nagyon modern hifi, ezer gombbal mellette körben pedig polcokon ezerféle CD-vel. Aludni? Nem hiszem, hogy bárki is használná alvásra ezt a szobát, főképpen az ágy hiány miatt. </p> <p class="MsoNormal">- Nyugodtan nézz körbe, vagy kapcsold be a lejátszót, vagy a tévét, vagy olvass nyugodtan. Én elmegyek a mosdóba, ha nem zavar – azzal kilibbent a szobából. Én pedig percekig tátottam még a számat. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div style="text-align: center;">
<br /></div><div style="text-align: center;">
<br /></div><div style="text-align: center;"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRNFDBGv70Cy07vsX6ZprP_2UXZvBr-Cwb2lDnSBH_uMUsYzjIGfGRJSxCLLkpIgoK2ksZdjOdDQn3hzqhQLlxqw5tANLqF_uJ-fyMfal0BceR0eChb-ok8vgzyEj2UQ_lboz-9yEb-VRh/s320/wallpaper-edward2.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 200px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5615439531139347858" /></div><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWEbxmxT6-Fc1-VEsIOFdSXz-DM3g4cM3D1Cj8Bw_iTRIOzcv82oaJVmbkzUTdWHckG3tSWmk_EWWe-I54lRpVB4lzzaRo1g6Mg6XF6rYDyavlA88KtvU06a7l8V5Y1l7RMOH1ZQ0ekwWN/s1600/Vampire-Bella-bella-swan-3683210-300-379.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}">
<br /></a></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal">(Edward szemszöge)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">Nagyon rossz érzés volt tudni, hogy gyenge vagyok. Damon Salvatore úgy vágott neki a földnek, mintha csak valami játékkatonát tenne arrébb az útjából. Az a vámpír embervérrel táplálkozik és ráadásul idősebb is nálam… mint kiderült. </p> <p class="MsoNormal">Telefonom éles csörgése rántott ki gondolataim közül. Tanya hívott. Kelletlenül vettem fel. </p> <p class="MsoNormal">– Halló! </p> <p class="MsoNormal">– Szia, Edward! Képzeld, a szobádban várlak és van egy meglepetésem is: nincs rajtam semmi! </p> <p class="MsoNormal">– Tanya… - kezdtem volna veszekedni vele, ugyanis egy cseppet sem hozott lázba a gondolat, hogy egy meztelen vámpírlány vár a szobámban. Azonban félbeszakított. </p> <p class="MsoNormal">– Háhá, bevetted! Csak ugratlak, ne aggódj, van rajtam ruha. Ennél sokkal nagyobb a meglepetésem! – csicseregte. – És garantálom, hogy örülni fogsz neki. Szóval érj minél előbb haza! </p> <p class="MsoNormal">Csapódott egy ajtó a vonal túloldalán, ebből arra tippeltem, hogy a garázsnál lehet. A bejárati ajtónak nem ilyen hangja van. Azzal a vonal megszakadt. </p> <p class="MsoNormal">Kíváncsivá tett egy kicsit Tanya, de ezt még magamnak sem mertem bevallani. Pont azért, mert nem, mint nő tett kíváncsivá. Annyira őszintének tűnt, mintha tele lenne energiával. Pont, mint régen, mikor megismertem őt. </p> <p class="MsoNormal">Egy pillanat múlva már otthon is voltam és nyitottam ki az ajtót. Azonban, mikor a kilincsre ért a kezem, azonnal lefagytam. Meleg volt a fém, és édes illat áradt belülről. Egyetlen ilyen lebilincselő illatot éreztem eddig. Belláét. </p> <p class="MsoNormal">Nagyot szippantottam a kinti, még tiszta levegőből, majd benyitottam, és felrohantam a lépcsőn. Az illat nyomvonala oda vezetett, egyenesen a szobámba. Ráhangolódtam Bella illatára, aztán beléptem a szobámba. Bella háttal állt nekem ezért nem hallotta, ahogy megérkeztem. A könyvespolcot nézte, szája édes o alakot formált, ahogy csodálta a „kis” gyűjteményt. </p> <p class="MsoNormal">– Van egy pár darab – szólaltam meg végül, de egy gombóc még mindig égette a torkomat. Bella tekintete azonnal rám szökkent, majd elpirult. </p> <p class="MsoNormal">– Öhm… - harapott bele alsó ajkába – igen, néhányezer. </p> <p class="MsoNormal">– Régóta vagy itt? – kérdeztem csöndesen. </p> <p class="MsoNormal">– Ó, nem! De, ha zavarok, akkor azonnal elmegyek – mondta és azonnal arrébb lépett a könyvespolctól. </p> <p class="MsoNormal">– Nem, dehogyis! Nem azért kérdeztem. Nem szeretném, ha elmennél – mentettem a helyzetet és a szőrömet. Becsuktam az ajtót, hogy eszébe se jusson kimenni rajta, és közelebb léptem hozzá. – Sajnálom, hogy otthagytalak a focimeccsen. Családi probléma volt – szabadkoztam. </p> <p class="MsoNormal">Bólintott, miközben a cipőm előtt a szőnyeget nézte. – Semmi baj, tényleg. Mit olvasol most? – kérdezte és fejével a könyvek felé bökött. </p> <p class="MsoNormal">Éreztem, hogy felcsillan a szemem. </p> <p class="MsoNormal">– Ülj le a kanapéra! – mondtam neki mosolyogva. – Felolvasok neked. </p> <p class="MsoNormal">Először furcsán nézett rám, de aztán teljesítette kérésemet. Én célirányosan levettem egy zafírkék borítójú könyvet. Leültem Bella mellé a kanapéra és miközben küszködtem a bennem lévő éhséggel és vággyal, fellapoztam a könyv száztizenkettedik oldalát. </p> <p class="MsoNormal">„A táj mesés volt. Az ég gyönyörű narancssárgás alkonyatszínekben pompázott. A felhők alját megvilágította a lemenő Nap, így még varázslatosabbnak tűnt. Egészen más képet festett, mint a nyüzsgő város bűze és szürkesége. Ott is hasonló az alkonyat, de teljesen más, hogyha a szomszéd putri élvezeteit és a szemben lévő kocsma verekedésének zaját hallanod közben. A fölöttem lakó hatgyerekes asszonyság ilyentájt szokta az aznap összegyűlt mocskot egy vödörből az utcára önteni. Utána az ablakomban olyan trágyabűz terjeng, hogy az ember kedve rögtön elmegy a naplementében való ábrándozástól. </p> <p class="MsoNormal">Ez a hely teljesen más volt, de talán nem csak azért gondolom ezt, mert szép a táj. Talán azért is, mert a szerelem szépen lassan beette magát a szívembe. Talán azért, mert üres gondolataimat egy női személy tölti ki. Tudom, ez illetlenség, de mégse gondolhatok a bordély lányaira. Azok a mocskos nők semmit sem jelentenek nekem és nem is tudnak soha a gondolataim közé bújni, és kitölteni engem. Egyetlen lány van, aki erre képes. Egy olyan lány, akihez még alig szóltam, mégis mintha már ezer éve ismerném. Mintha a szívem átkapcsolt volna szerelem üzemmódba, ha őt meglátom. Bár nem tudhatom, ez-e az igaz szerelem, mégis folyton, folyton ezt érzem.” </p> <p class="MsoNormal">– Azt hiszem ennyi elég volt, gyönyörű hangomból. – Rámosolyogtam Bellára, aki megbabonázva ült mellettem. </p> <p class="MsoNormal">– Nem, de tényleg! Imádtam! A hangod is pontosan illett a könyvhöz, ha én olvastam volna, olyan lenne, mintha egy nő fejezné ki a férfi szerelmét. Az pedig sosem ugyanolyan hatású. Olvasol még nekem? Kérlek! </p> <p class="MsoNormal">– Most nem Bella, inkább beszélgessünk. Szívesen megismernélek. – És mint Seherezádé, holnapra próbálgattam tartogatni a mese végét. </p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-13749076606504787892011-05-17T09:28:00.005+02:002011-08-13T16:41:12.872+02:0024.Fejezet<div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUFnO8dc1z0OWkmQ2V2WAUc7gBbV900E-OX1OjVi157U48TtLbY6iDcghDpClT5IgYU50g9vwXEXJkuUcSFlXdzadYX6NtxvFBaNDCQbp8L7HDFqn77yWC7R1lEj28jOpmXhzglyBcQWQM/s1600/30434_114159331957909_1025593997845.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUFnO8dc1z0OWkmQ2V2WAUc7gBbV900E-OX1OjVi157U48TtLbY6iDcghDpClT5IgYU50g9vwXEXJkuUcSFlXdzadYX6NtxvFBaNDCQbp8L7HDFqn77yWC7R1lEj28jOpmXhzglyBcQWQM/s320/30434_114159331957909_1025593997845.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5607585286917673154" /></a><div style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal">„Az élet akkor lesz szép, ha megtanulod meglátni a sötét éjszakában a csillagokat.”</i></div><div style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal">
<br /></i></div><div style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal">
<br /></i></div><div> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" >24. Emily</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">
<br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">
<br /></span></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Edward szemszöge)</p> <p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Alice gondolatai élesen hasítottak elmémbe. </p> <p class="MsoNormal">„Edward! Valami borzasztó dolog történt, azonnal gyere! Tanner edzőt meggyilkolták!”</p> <p class="MsoNormal">Az állam csak úgy koppant a földön. Ki és miért? Ez a kérdés lebegett bennem. A választ pedig csak akkor kaphatom meg rájuk, ha beszélek Alice-szel. Nem szívesen hagytam itt egyedül Bellát, de muszáj volt. Nem avathatom be a vámpírügyekbe, pláne, hogy ha gyilkosság. </p> <p class="MsoNormal">– Lemegyek a büfébe, hozzak neked valamit? – kérdeztem, természetesen nem a büfébe mentem, de jobb ez az ürügy, mintha azt mondtam volna, hogy WC-re megyek. És ahogy ismertem Bellát, úgysem kér semmit, ezért nem kell időre visszajönnöm. </p> <p class="MsoNormal">– Megvagyok, köszi – motyogta meglepetten. Nem csodáltam, de nem mondhattam neki semmit. Erősen türtőztetnem kellett magamat, hogy emberi tempóban érjek le a földszintre. Szívem szerint száguldottam volna, mint a hurrikán, de sajnos ez ilyen tömegben lehetetlen. Feltűnéskeltés és száz embert biztosan felborítottam volna. Rengetegen dülöngélnek itt részegen, véletlenségből simán elütnék valakit. </p> <p class="MsoNormal">Alice-szel a hátsó kijáratnál találkoztam. Mellette volt még Jasper és Rosalie is. </p> <p class="MsoNormal">– Carlisle? – kérdeztem azonnal. </p> <p class="MsoNormal">– Otthon maradt Esmével. Vadásznak – válaszolta Rose. </p> <p class="MsoNormal">– Erre gyertek – parancsolta Alice és húzni kezdte Jasper kezét. Az öltözőkhöz mentünk, ahol egy férfi állt egy lánnyal. Mikor közelebb értünk sikerült beazonosítani őket, Stefan Salvatore és Elena Gilbert volt. Mellettük pedig holtan hevert Mr. Tanner. A nyakán egy hatalmas, vérző harapott seb. A teste ernyedten feküdt, a szeme üvegesen meredt a semmibe. </p> <p class="MsoNormal">– Állj, Edward, nem ő volt! – szólt Alice mielőtt elhatalmasodott volna bennem a méreg Stefan Salvator iránt, amiért megölte a tanárt. </p> <p class="MsoNormal">– Hát akkor ki? – kérdeztem vissza. </p> <p class="MsoNormal">– Stefan mindent el fog magyarázni, de most el kell tűntetnünk ezt a testet – adta ki Alice. Jasper és én felemeltük az edzőt és a legközelebbi kukába dobtuk. </p> <p class="MsoNormal">„Menj nyugodtan vissza, majd szólok, ha valami izgi van. Egyelőre várunk.” – üzente Alice gondolatban, mikor visszaértünk a pályához. Tudtam, hogy számíthatok Alice-re, ezért bízva benne elindultam vissza a lelátó tetejére, de előtte még gyorsan vettem magamnak egy üdítőt, Bellának pedig egy csokoládét. A lépcsőket figyeltem a lábam alatt, miközben lépdeltem, nehogy kilögyböljem az üdítőt. Persze, tudtam, hogy a vámpírügyesség velem van, de ki tudja? Mindig lehetnek kivételek. </p> <p class="MsoNormal">És igen, kivételek mindig akadnak. Nem sokon múlt, hogy nem lettem én is csúfos példa. Mikor felértem a sorunkba, felnéztem végre, szememmel Bella után kutatva. Majdnem az alattam ülő férfi nyakába öntöttem az innivalót, mikor megláttam, hogy azok a székek, ahol mi ültünk még egy negyed órával ezelőtt, üresek, mintha sosem ült volna ott senki sem. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaMPbawI0M3uRwxW0JBMIyVBdSeVYRTL7Hrkkd0fFjZi-3z-yWAob3Gk88xPbOUxTWJJHfJ0vm8aXeyWhvBYuVveoympUt815KV6gVXl4t4eoMMUS1FQkkjArEqSaNpOU_QWnPfyMBYcpI/s320/damon-ian-18.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 213px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5607585121192982962" /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Damon szemszöge)</p> <p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Úristen! Stefan, hogy lehetsz ekkora marha? Te teljesen idióta vagy édes öcsém. Ha nem jött össze Katherine-nel, majd összejön a lányának, a lányának, a lányának, a lányával? Stefan tutira Katherine megszállott lett. És még rám mondja, hogy milyen rossz vagyok, milyen szívtelen és gonosz. Na, de akkor ő micsoda? Kihasznál egy ártatlan lányt. A kiscsaj azt hiszi, hogy azért szereti, azért van vele, mert megfogta a saját varázsa. Ezzel szemben Stefannak csak azért keltette fel az érdeklődését, mert teljesen úgy néz ki, mint Katherine. Az öcsémnek teljesen elment az esze. </p> <p class="MsoNormal">Na, de majd milyet fog nézni, ha az én kis meglepetésem végre életre kel. Egyetlen buktatóm azok a szerencsétlen Cullenék. Kellett nekik ebbe a városba költözniük. Kellett nekik pont erre a birtokra költözniük! Ha a város másik felén laknak, több hasznukat veszem, az is biztos. De nem, nekik a régi Fell birtokon kellett lerakniuk a sátrukat. Na, mindegy. Most úgysincsenek itt, mindenki a meccsen van. Hála az égnek. Így kizárt, hogy a kis „családjuk” megzavarjon. </p> <p class="MsoNormal">Kivettem a zsebemből a kristálynyakláncot, amelyet még Emilytől vettem el 1864-ben. Eszembe jutott az az este, s emlékeim szárnyán évszázadokat léptem vissza az időben. Szinte éreztem az arcomon a hideg szelet, pontosan ugyanúgy, mint akkor este. Az erdő melletti úton fáklyás alakok kísértek egy lovaskocsit. A kocsi nem akármilyen kocsi volt. Vasból öntötték, csak egy ajtaja volt, az is a hátulján, ugyanígy az ablak. Egyetlen rácsos ablak a hátsó ajtón. A kocsis álmos volt már, karikák kékelltek szeme alatt. Mellette az ember kezében égő fáklya, tekintetükben elszántság és vad küzdeni akarás. Azt hitték magukról, halálosak. Azt hittük róluk, ártalmatlanok. Azt hittem, értünk jöttek. </p> <p class="MsoNormal">Mint kiderült, csak egy személyt akartak. Csak azt az egyetlen nőt, akit mi mindenáron szerettünk és meg akartunk védeni. Akkorra már tudtam, hogy ő vámpír. Akkorra már a vére bennem volt. Akkorra már annyira szerelmes voltam, hogy nem számított más. Akkora már az öcsémből is áruló lett. </p> <p class="MsoNormal">Megráztam a fejemet és kiűztem belőle a régi idők emlékét. Nem kell a nosztalgia. Kiszabadítom Katherine-t és akkor soha többé nem kell nosztalgiáznom. Felnéztem az égre és elégedetten állapítottam meg, hogy az üstökös itt vonul éppen végig az égen, itt a fejem fölött. Sikerülnie kell. Katherine itt van, az üstökös kész, a kristály a kezemben, a várazslat pedig meg fog törni. </p> <p class="MsoNormal">Mihelyt odaértem a régi Fell templomhoz, megkerestem azt a falmaradványt, ahol régen az ajtó volt. Sajnos csak egy körül belül fél méter magas, térdsúroló füves kőtöfalacska maradt belőle. A kilincs melletti téglába rejtették a zárszerkezetet, amivel ki lehetett nyitni, a „titkos” ajtót, amin keresztül a templom gyomrába vitték a vámpírokat. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEoiPPzmaHXngQ03nKMfyumSVJ_hpTJ4ImbCHENyqueKN5Hn_SiAGGmS3riOsZb9h3Blpr3PwbDtQc_3Sic8Cx0hoSQN2sivRXQKk4MaFiMCPNDZfBX-yvqxaegL1b4nv77_uT3u3WJRXC/s1600/Bonnie-Bennett-s218.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 230px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEoiPPzmaHXngQ03nKMfyumSVJ_hpTJ4ImbCHENyqueKN5Hn_SiAGGmS3riOsZb9h3Blpr3PwbDtQc_3Sic8Cx0hoSQN2sivRXQKk4MaFiMCPNDZfBX-yvqxaegL1b4nv77_uT3u3WJRXC/s320/Bonnie-Bennett-s218.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5607584968981368242" /></a>
<br /><div style="text-align: center;">
<br /></div><div style="text-align: center;">
<br /></div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Bonnie szemszöge)</p> <p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Elfogott egy érzés, amit nem tudtam hová tenni. Egy késztetés, aminek nem tudtam ellenállni. Mennem kellett. Ez valami nagyon nem normális dolog, de mennem kell, hív, szólít, csalogat engem. Nem ellenkezhetek. Abban a pillanatban nem érdekelt Caroline, a meccs, az sem, hogy pom-pom cuccban voltam. Csak mennem kellett. </p> <p class="MsoNormal">Kiléptem a lányöltöző hátsó ajtaján, és megláttam Elenát és Stefant. Becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam a kocsim felé. Sikerült közeli helyet találnom, így nem kellett sokat sétálnom, de Elena kiszúrt és rámkiáltott. </p> <p class="MsoNormal">– Bonnie! Hová mész? – kérdezte. </p> <p class="MsoNormal">– Mennem kell – kiáltottam az előttem álló éjszakának. Nem álltam meg, csak mentem tovább. Muszáj volt továbbmennem. Nem állhattam meg Elenának, nem tehettem. Csak mennem kellett. </p> <p class="MsoNormal">Barátnőm azonban utánam jött Stefannal a sarkában és elkapta a kezemet. Meg akart állítani. Nem engedhettem, valami nem engedte, hogy eltérítsenek. Ahogy elkapta a kezemet, el is dobta magától és felsikkantott. </p> <p class="MsoNormal">– Aú! </p> <p class="MsoNormal">Megráztam őt. Nem tudom hogyan, de Elena kezén ott maradt egy vörös csík, ahol mutató ujjamhoz ért. Stefan elém állt és megfogta a vállamat. Erősen a szemembe nézett és próbált belőle olvasni. Kevés sikerrel. </p> <p class="MsoNormal">– Hová mész Bonnie? – kérdezte csendesen. </p> <p class="MsoNormal">– Fell templom – mondtam, de mintha nem is én beszéltem volna. Idegen szavakként hagyták el a hangok a számat. A kezemben ott volt a slusszkulcs, bár fogalmam sincs hogyan került oda. Kinyitottam a kocsim, beültem, majd elhajtottam. </p> <p class="MsoNormal">Egyenesen a régi Fell birtokra hajtottam, ahol egy hatalmas vaskapu állt előttem. Kiszálltam a kocsiból, és gyalog mentem tovább. Ránéztem a zárszerkezetre, majd a kulcslyukhoz emeltem a kezemet. Lehunytam a szemem és a zárra fókuszáltam, s mikor kinyitottam a szemem és lenyomta a kilincset, a kapu kinyílt. Erős léptekkel vetettem be magam a betonnal lefedett útról a fák közé. Siettem, ahogy csak tudtam. Úgy éreztem más irányít engem, a testem önmagától rója a métereket. Nem tudtam mit tegyek ez ellen az erő ellen, de már nem is akartam ellenkezni neki. Kíváncsiság? Nem tudom mi vezérelt. Olyan volt, mintha a Holdból szívnám az energiát. Túltengett bennem és erősnek éreztem magamat. Egy olyasvalakinek, aki más, mint a többiek, aki több egy kelekótya Mystic Forks-i csajszinál. Szuper érzés volt többnek lenni, az önbizalom, ami belőlem áradt engem is meglepett. Örültem, hogy ha csak kis időre is, de nagyobb voltam bármelyik emberi lénynél. </p> <p class="MsoNormal">Mikor odaértem a Fell templomhoz, illetve csak a romjaihoz, mert nem maradt meg belőle sok, egy férfit láttam az egykori templomrom kellős közepén. Felnéztem az égre, felhők jöttek mentek a Hold és egy különlegesen szép üstökös előtt. Éreztem, ahogy az égből leszálló energia belém áramlik és sokkal élesebben hallottam mindent. Jobban láttam, jobban érzékeltem az illatokat. </p> <p class="MsoNormal">– Bonnie? – nézett rám a férfi, akit sikerült ekkor beazonosítanom. Caroline újdonsült barátja, Damon Salvatore. Nem válaszoltam neki, csak néztem rá, majd újra az égre. </p> <p class="MsoNormal">– Emily! – ejtette ki a nevet kristálytisztán Damon, amitől borsódzni kezdett a hátam. Nem tudom, mikor kereszteltek át, de ismerősebbnek és életszerűbbnek tűnt ez a név, mint a Bonnie, amivel először próbálkozott. Damon is észrevette, hogy jobban reagálok erre a névre. – Emily, miért jöttél ide? Kellene a kristályod? </p> <p class="MsoNormal">Elővett a zsebéből, majd meglengetett egy borostyánszínű ékkövet, amelyet egy vasfoganat őrzött. Ekkor hirtelen beugrott: az, az enyém! </p> <p class="MsoNormal">– Add ide, Damon! – szóltam, de mintha nem is én beszéltem volna. </p> <p class="MsoNormal">– Emily, Emily, Emily… - csóválta a fejét Damon. – Van egy üstökösöm, van egy kristályom, a jóvoltadból van egy boszorkányom is és mára jósoltak kellemes kiszabadulási élményeket is, úgyhogy inkább nem várok még száz évet. </p> <p class="MsoNormal">– Nem teszed meg. Ígéretet, tettél – mondtam neki. Már régen nem tudtam mit beszélek, nem én szóltam a számon keresztül. Nem tudtam ki ez az Emily, mi ez a kiszabadulás és üstökös dolog. </p> <p class="MsoNormal">– Ígéretet tettem, amit meg is tartottam – jelentette ki. </p> <p class="MsoNormal">– Damon! Te is tudod, mi történik, ha kiszabadulnak! – vágtam vissza. </p> <p class="MsoNormal">– Csak Ő. Nekem csak Katherine kell – megszállott volt a hangja, és teli volt bosszúvággyal. </p> <p class="MsoNormal">– Ez nem így megy! Ha ő jön, jönni fog a többi is! A város pedig… az ígéreted Damon, meg kell tartsd! Megvéded őket! </p> <p class="MsoNormal">– Igen, de én csak a gyermekeidre értettem, nem pedig az ük-ük-ük-unokáidra. Ugye rájuk nem kell vigyáznom.?! Te is csak így mondtad. És én mentőakciót ígértem, nem önjelölt bébiszitterkedést! </p> <p class="MsoNormal">– Damon Salvatore! Nem engedem, hogy megtedd! – jelentettem ki, és elindultam felé. Beléptem azok között a maradványok között, ahol régen az ajtó volt. Éreztem a lábunk alatt a varázst, az erőt és az energiát. Középre léptem, és megpróbáltam kikapni Damon kezéből a nyakláncot, de ő villámgyorsan a másik oldalamon termett. Azonnal felé fordultam és kezdtem úgy érezni magam, mint egy macska-egér játékban. Ide-oda cikázott és sehogy sem tudtam elkapni. Egy lépésnél azonban alám fordult a bokám és mielőtt eleshettem volna, beszakadt alattam a föld, én pedig egy emeletet zuhantam. Kemény kőre érkeztem, és hirtelen forogni kezdett velem a világ. A sötétség leple rám húzódott, de még hallottam Damon hangját. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">– Megoldottad az utolsó problémámat. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><i>Pusszancs: Wedó</i></p><p class="MsoNormal"><i>Ui.: Megjegyzést írjatok, kérlek!</i></p>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-48219008112864397722011-05-04T00:00:00.007+02:002011-08-13T16:42:14.209+02:0023.Fejezet<div>Hy Mystic Forks kukkerek!</div><div><div>Nos, az éjszaka javában folyik és a Mystic Forks-i éjjelek kifejezetten híresek a meglepetésekről. </div><div>Faljátok a sorokat, de a zsebetekben mindig legyen verbéna! :)</div><div>
<br /></div><div>Kommentekről tudjátok a véleményen, jöjjön, ami a csövön kifér!(:</div><div>
<br /></div></div><div>Véres csókok: Wedó</div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZzx-F5v0XqSZdreehTKqL-T3qdK2JBeMicP8xs2p0BMDeVOw61Fko_YFr0pvkPbv9FqI7ZDLYje3MWu6m2DWZlLXBX5OlrWo21dH_qRpfGfXgFo6IUG2g1i9BGaGsPI8_9d8z5J9RhpM9/s1600/Elena-Gilbert-elena-gilbert-8212091-800-1000.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="text-align: left;display: block; margin-top: 0px; margin-right: auto; margin-bottom: 10px; margin-left: auto; cursor: pointer; width: 256px; height: 320px; " src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZzx-F5v0XqSZdreehTKqL-T3qdK2JBeMicP8xs2p0BMDeVOw61Fko_YFr0pvkPbv9FqI7ZDLYje3MWu6m2DWZlLXBX5OlrWo21dH_qRpfGfXgFo6IUG2g1i9BGaGsPI8_9d8z5J9RhpM9/s320/Elena-Gilbert-elena-gilbert-8212091-800-1000.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5602615350672160194" /></a><div style="text-align: center;"><p class="MsoNormal" align="center" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal">„Van, amikor jobbnak tűnik az a megoldás, hogy két szék között a pad alá csúszunk, mintsem választani kelljen két egyformán jó lehetőség közül.”<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p>
<br /></o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" >23. Night of the horror (A horror éjszakája)</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">(Elena szemszöge)</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Semmi kedvem nem volt a pom-pomozáshoz. Főleg nem ma este. Az egyetlen ok, amiért mégis ide jöttem, az Stefan. A délután nagyban összefűzte az életünket. Annyira nehezemre esett elengedni őt. Mégis muszáj volt. Én nem is tudom, mi van velem, furcsán úgy érzem, hogy lebegek. Mintha egy felhő hátára ültem volna, vagy egy varázsszőnyegen csücsülnék. Csak visz körben, a világban, én pedig ott vagyok, de mintha nem is lennék. Folyamatosan vigyorgok, és kicsit úgy érzem, mintha valami Jeremy által szívott drogból nyeltem volna. Furcsa, de fantasztikusan jó érzés, és nem akarok újra a földre visszaesni. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Elena! – édes, bársonyos és tökéletes szimfónia cirógatta a fülemet. A Stefan-szimfónia. Megfordultam és az angyali hang tulajdonosával találtam szemben magam. Azonnal egymásra találtak ajkaink, hosszúra nyújtott köszönőcsókunk simogatta a lelkemet. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Stefan – leheltem, mikor elengedtük a másikat. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Hoztam neked valamit – mosolygott. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Elena! – Egy másik, élesebb és károsabb hang tülekedett a fülembe. – Gyere már! Öltözés, smink, melegítés! Fél óra sincs a meccsig! </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Megfordultam és Caroline ideges arcával találtam szemben magamat. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Megyek – válaszoltam, majd visszafordultam Stefanhoz. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Meccs előtt még látlak? – kérdezte csöndesen, reménykedve. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Mindenképpen – feleltem, majd egy gyors puszit hintettem a szájára és elindultam Caroline-nal az öltözőbe. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br />
<br /></div><div>
<br /></div><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUVfUfFHCtMWl67mWUBV3JXbW3LU7_goxGasdmZSjIA3jync1h1vtDeI0P3EbfXMJ-edFpME1dXCKz1J95swFFJ2l0YDfANRnAR9ci49p9Vk9A2EKV31Us5DzQLN5Hm0eEbMFstWkv7rUN/s320/normal_TwilightDVDCap_00291.png" style="text-align: left;display: block; margin-top: 0px; margin-right: auto; margin-bottom: 10px; margin-left: auto; cursor: pointer; width: 320px; height: 200px; " border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5602613976661551746" />
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal">(Edward szemszöge)</p><p class="MsoNormal">
<br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">– Veled tarthatok? </p> <p class="MsoNormal">– Te mi a fenét keresel itt? – kérdeztem illetlenül Tanyatól. A vámpírlányon fekete ruha volt, aminek a szoknya része alig ért talán csak combközépig, ujja pedig egyáltalán nem volt. A bársonyos hatású anyag fűzőszerűen ölelte a lány törzsét, kiemelve ezzel karcsú testét és finom vonalait. A lábán minimum hét centis magassarkú szandál volt, melynek a lábfej részét sűrű pántok ölelték körbe és középen egy nagyobb strasszkő ékeskedett. Ha valaki meglátná, azt hinné, hogy buliba megy, vagy valami elegáns helyre. Még véletlenül sem egy focimeccsre. </p> <p class="MsoNormal">– Tudtommal nem tiltott el senki a szórakozástól. Főleg nem egy ilyen rangos városi eseménytől. Az év első meccse, ráadásul Emmett is a pályán lesz. Ki nem hagynám! – mosolygott, és megrándította a vállát, amit egy vékony kardigán fedett. <span style="mso-spacerun:yes"> </span></p> <p class="MsoNormal">Nem tetszett a nemtörődöm lazasága. Mintha rejtegetett volna valamit, valami olyan okot, amiről én még nem tudok. </p> <p class="MsoNormal">– Szóval, keresünk valami jó helyet? – Csábos szempilla-rebegtetéssel próbálkozott, ezzel még jobban megerősített a véleményemben, hogy nem szabad mellé ülnöm. </p> <p class="MsoNormal">– Tanya, már más lefoglalt. Bella mellett a helyem, nem tudod, merre van? – kérdeztem. </p> <p class="MsoNormal">– Nem, de ha megtalálom, nem biztos, hogy kíméletes leszek vele – sziszegte, de furcsa mód mosolygott közben. Nem tudtam, komolyan kell-e vennem őt. Jobb félni, mint megijedni. És mindenekelőtt megtalálni Bellát. </p> <p class="MsoNormal">A hullámzó embertömeg zaját nehéz volt egy az egyben lehalkítanom, a gondolatok itt visítottak a fejemben és én egyetlen embert akartam itt megtalálni. Tűt a szénakazalban. Csepp a tengerben, édesem. Kitartóan pásztáztam a lehetetlen pályát, hogy megtaláljam Bellát. Ráadásul, a gondolataira se tudtam ráfókuszálni, hiszen nem hallottam őket. Jaj, Bella, mitől ilyen kemény a koponyád? Miért nem hallok felőled semmit? Ideges voltam, amiért nem tudtam olvasni benne és ideges voltam, amiért emberi tempóban kellett körbejárnom a lelátót, hogy megtaláljam. </p> <p class="MsoNormal">Szerencsére kisvártatva megpillantottam az egyik lelátó legtetején, távol a többi embertől. Sötétzöld pólóban volt, amin ezüst virágok és indák járták körbe karcsú vonalait. Egy pillanatra nem is tudtam mást csinálni, csak néztem őt. Néztem őt, ahogy unatkozik és nézelődik a lelátón. Néztem, ahogy finoman hátrasimít egy rakoncátlan tincset az arcából, és figyeltem, ahogy véletlenül se néz erre, nem lát meg engem. Ezen muszáj változtatnunk, különben kukkerrel kell őt figyelnem egész éjszaka. </p> <p class="MsoNormal">Én is fölmentem a legfelső lelátóra és egyenesen felé vettem az irányt. Mihelyt észrevett, a pupillája kitágult és meglepett arckifejezés trónolt bájos pofiján. Aztán rendezte a grimaszát és egy érdeklődő, üdvözlő pillantásban részesített. </p> <p class="MsoNormal">– Szia – köszöntem neki. </p> <p class="MsoNormal">– Helló! – Nyelt egy nagyot, csak aztán tudott megszólalni. </p> <p class="MsoNormal">– Soha nem gondoltam volna, hogy kijössz a meccsre – jelentettem ki és reménykedtem benne, hogy nem veszi sértésnek. </p> <p class="MsoNormal">– Rólad sem – bökött vissza. </p> <p class="MsoNormal">– Nos, most van alibim. Emmett a pályán lesz ma este és a család kijött megnézni – rántottam meg a vállamat, majd rámosolyogtam. </p> <p class="MsoNormal">– Akkor, miért nem velük vagy? – kérdezett. </p> <p class="MsoNormal">– Elmenjek? – húztam fel az egyik szemöldökömet játékosan, bár ha ezt tényleg elküldésnek szánta, akkor nagy sebet ejtett a büszkeségemen. </p> <p class="MsoNormal">– Ne! – kiáltott. Majd rendezte hangját és normál beszéd hangerővel folytatta. – Ne értsd félre, örülök, hogy itt vagy velem. </p> <p class="MsoNormal">– Akkor veled nézem a meccset, ha nem zavar – néztem rá kérdőn. </p> <p class="MsoNormal">– Szívesen nézném veled a meccset – bólintott félénken. Annyira ártatlan és kedves volt, nem tudtam nem szeretni őt. Még ha nem is vallhattam be neki, még ha annyira szomjas is voltam tőle. Mégis szerettem és ezt tagadni nem is tudnám. De hiába ácsingózom meleg teste után, édes lelke után. Bella ember. Én vámpír vagyok. Kizárt, hogy ilyen teher mellett képes lenne szeretni engem. Nem! El kellene mennem, békén kellene hagynom, hisz a mi szerelmünk nem születhet meg! Én nem! Én nem lehetek szerelemes, Bella ember! Edward, te nagyon sötét, nem hallod? Bella ember! Minek hajtsak be egy zsákutcába? Úgy is tudom, hogy a végén falba ütközöm! Nem mondhatom el neki, elmenekülne tőlem, a világ végére szaladna előlem. Nem tehetem meg vele! Nem akaszthatok a szerelem nevében ilyen terhet a vállára, vagy a szívére. Bella ember! Bella ember, ezt tartsd észben! </p> <p class="MsoNormal">Távolabb csúsztam tőle, így nagyobb lett a kettőnk közti távolság, már nem éreztem olyan intenzíven bőrének illatát, hajának epres aromáját, és nem melegítette a kezemet a testéből áradó hő. Rosszul esett, nagyon rosszul, hogy kezdek megint olyan lenni, mint egy jégcsap. Bosszantott és fájt, de ezt a fajta fájdalmat könnyebben elviseltem, mintsem Bellát kelljen szenvedni látnom. </p> <p class="MsoNormal">Így előreláthatóan a meccs kínkeserves szenvedéseknek ad majd megfelelő táptalajt, helyet, vizet, meleget és megfelelő mennyiségű időt. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXa5elgdvKRr4M-SOvFl2DPDRM5QVPg-TIi7OxLNkxiq3aJ-ZoKgwSETVNSi03L-eMURl2WhnXRWHrItNJSMn1Nz2wxPDUF0ZCCKhq3juwkdSxykOvbmzjV3JKi1kfyhnoZxIY-TdVQQD0/s320/Avril%252BLavigne.jpg" style="text-align: left;display: block; margin-top: 0px; margin-right: auto; margin-bottom: 10px; margin-left: auto; cursor: pointer; width: 256px; height: 320px; " border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5602614996831393266" />
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal">(Tanya szemszöge)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">Ha már Edward megint dobott kicsit élvezhetem a szabadságot. És mindemellett nagyon remélem, hogy Damont is élvezhetem. Főleg, ha megtalálom őt. Azt beszéltük meg, hogy itt találkozunk, mert van még valami elintézni valója. Nem értettem miért fontos neki ez most, de mindegy. </p> <p class="MsoNormal">A hátsó öltözőkijáratnál találtam meg Damont, de sajnos épp le volt foglalva. Stefannal vitatkozott, ezért inkább csöndben figyeltem, és füleltem. </p> <p class="MsoNormal">– Damon, tűnj már el! – parancsolt rá Stefan. </p> <p class="MsoNormal">– Miért? Ha jól tudom, ez egy nyilvános rendezvény. Egyébként jól érzem magam itt, semmi okom rá, hogy lelépjek – tett egy-két flegma lépést Damon. Fekete haján játszott a Hold ezüstös fénye. Sötétkék pólóban volt, ami jól kihangsúlyozta izmos felsőtestét. Egy bőrdzseki is volt rajta, amiben kifejezetten szívdöglesztően nézett ki. </p> <p class="MsoNormal">– Ha Elenához egyetlen újjal is hozzá mersz érni… - kezdte Stefan, de közbevágott Damon. </p> <p class="MsoNormal">- Akkor mi lesz? Hívod a sheriffet? Júj, borsódzik a hátam! </p> <p class="MsoNormal">– Nem erre gondoltam, Damon! Mit keresel itt? </p> <p class="MsoNormal">– Az egyik régi játszótársunkat, Stefan. Hidd el, igazán örülni fogsz neki, de ez legyen meglepetés, amíg meg nem találom őt. Sok itt az ember. </p> <p class="MsoNormal">– Kit keresel, Damon? </p> <p class="MsoNormal">– Titok. </p> <p class="MsoNormal">– Milyen játékot űzöl? </p> <p class="MsoNormal">– Kérdezd az alapító családokat! </p> <p class="MsoNormal">– Nem bántottad őket, Damon, ugye nem? </p> <p class="MsoNormal">Eddig egymással szemben állt a Salvatore testvérpár. Most Damon az épület falának dőlt és lazán válaszolgatott a láthatóan egyre idegesebb Stefannak. Láttam, hogy a lányöltöző ajtaja mögül kikukucskál valaki. A fiúk nem vették észre őt, és persze engem sem. Tovább vitatkoztak. </p> <p class="MsoNormal">– Nyugi, Stefan. Lazíts! A végén még beráncosodik a homlokod. </p> <p class="MsoNormal">– Ennyire még te sem vagy aljas. Nem ölted megy egyikőjüket sem, igaz? </p> <p class="MsoNormal">– Még megtehetem. </p> <p class="MsoNormal">– Nem teszed. </p> <p class="MsoNormal">– Nem? – Damon felhúzta az egyik szemöldökét. Egy másodperc múlva kiviharzott a fiúöltöző ajtaján Tanner edző. </p> <p class="MsoNormal">– Stefan, azonnal a… - de nem tudta befejezni a mondatot. Damon megragadta a nyakát és szívni kezdte, majd éles reccsenés hallatszott, ahogy eltörte a nyaki csigolyáit. Tanner edző végtagjai esetlenül és élettelenül hulltak a földre. </p> <p class="MsoNormal">– Ne! – kiáltott a lány, aki eddig csöndben szemlélte az eseményeket. Elena azonnal a test felé vetette magát, szemeibe könnyek gyűltek. Bár, mint történelem tanárt, nem igazán kedvelte, nem kívánta a halált neki. Stefan elkapta a lány testét, mielőtt Damon kapta volna el őt. A lány szemrehányón és vádlón nézett Damonra, majd még egyszer Tanner hullájára pillantott, és Stefan pólójába temette arcát. A könnycseppek átitatták a textíliát, így a vámpír a bőrén érezhette a lány könnyeit. </p> <p class="MsoNormal">Stefan meghökkenve, aztán gyilkos tekintettel nézett Damonra. Az belerúgott Tanner testébe. </p> <p class="MsoNormal">– Nem? – kérdezte halkan. Talán Elena nem is hallotta. – Ezek után ugye nem teszed fel azt a kérdést, hogy Zach-el mi történt? </p> <p class="MsoNormal">– Gyilkos – sziszegte Stefan, de nem engedte el Elenát. </p> <p class="MsoNormal">Damon fel sem vette Stefan sértését, sarkon fordult és eltűnt. Követtem a példáját. Alice már valószínűleg látta az eseményeket. Talán már szólt is valakinek, hogy jöjjön segíteni. Remélem, Edwardot küldi, ma este beszélnem kell Isabella Swannal. Érdekelni fogja, Edward vámpíri mivolta, az egyszer biztos. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnFtXanYa7pJi4eX7TiKUtTXwsbb_fxOJU3sKMAcDY_6rCnqx72eBHxybZlB_HTHxnuYU8P82oqtAbQKUMPpsIB5DdfEz9rKVEu8fiMikZTbsS0oM9EIQzTxKF1PY02mv3ckfgelW8_Q71/s320/Elena-Gilbert-elena-gilbert-8212077-800-533.jpg" style="text-align: left;display: block; margin-top: 0px; margin-right: auto; margin-bottom: 10px; margin-left: auto; cursor: pointer; width: 320px; height: 213px; " border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5602614996062006242" /><div style="text-align: left;"><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">(Elena szemszöge)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">Ott hevert előttem, ott hevert mozdulatlanul, a szeme nyitva volt, az arcán ott ült a meglepettség és a fájdalom. A reccsenés még mindig itt vízhangzott a fülemben. Az arcomról folytak a könnyek. Damon egy szörnyeteg. Kattogtak bennem az elmúlt percek képei, Stefan és Damon veszekedése, Tanner edző ordítása Stefannak. Damon… démoni arca, a szeme fehérje vörös lett, a kék szeme szinte világított. A szája pedig Tanner nyakára cuppant, akár egy pióca. Szinte, szinte hallottam a szürcsölést. Damon vámpír! Vámpír! Úristen, Damon vámpír! Megölte Tannert, megölte Meredith-et! Megöli Caroline-t! </p> <p class="MsoNormal">És Stefan? Stefan, Stefan is vámpír? Vámpír?! Azonnal elengedtem a pólóját. A bordó színű mezen egy sötétebb színű folt keletkezett könnyeimtől. </p> <p class="MsoNormal">– Te… te… te... – Nem tudtam kimondani. </p> <p class="MsoNormal">– Elena! Elena, sssh! Nem lesz semmi baj, nem eshet bántódásod! – nyugtatott. Azonnal a karjai közé bújtam újra, mert megint erőt vett rajtam a sírás. Aztán pár pillanat múlva el is engedtem, mert egyetlen szó zakatolt a fejemben. Vámpír. </p> <p class="MsoNormal">– Elena, nézz rám! - Megfogta az arcomat, s hűvös érintésétől most kirázott a hideg, nem kellemes bizsergés volt ez. </p> <p class="MsoNormal">– Ne érj hozzám! – fuldokoltam könnyeim között. Nem mozdult, ezért elütöttem a kezét. Stefan arca megtört lett, a keze pedig erőtlenül hullott a csípője mellé. </p> <p class="MsoNormal">– Nincs más választásom… - lehelte, mire átjárt a félelem. Meg fogok halni. De nem történt mégsem olyan halálbéli csoda, amire vártam. Semmi extázis, semmi eufória. Kinyitottam a szememet. Stefan állt előttem, mezben, ugyanúgy mint eddig. Éreztem magam mögött a vér kesernyés illatát. Még élek. </p> <p class="MsoNormal">Stefan mélyen a szemembe nézett és közben motyogott valamit, amit nem tudtam megérteni. Túl halk volt és túl gyorsan mondta. Letörölte az arcomról a könnycseppeket. Én pedig szemei rabságába estem. Beszippantott lelkének egészen feketés színűre sötétedett tükre. Örvényként húzott magába és annyira szép volt, hogy nem tudtam, nem is akartam ellenkezni neki. Forgószélként söpört végig a lelkemen és, mint a kis Doroty-t, engem is magával ragadott. Stefannal együtt suttogtam néhány szót, de hogy mik voltak azok? Csak azt éreztem, hogy mozog a szám, a füleim tompák lettek, csak azt hallottam, hogy beszélek. Hogy mit? Nem tudnám megmondani. </p> <p class="MsoNormal">Ahogy abbahagytuk a mormolást, a szívem mintha sokkal könnyebb lett volna. Mintha egy hatalmas kő esett volna le róla, mintha szívem nehézfém páncélzata porcelánként törne szét. Frenetikus érzés volt, úgy éreztem egy pillanatra, mintha a levegőbe röppenhettem volna. A szívem pedig szárnyalt is, nem kötötte semmi a földhöz. Két kezet éreztem az arcomon, amik a testemet a földhöz láncolták. A lelkem és szívem azonban messze járt már, szabadok voltak, mint a madarak. Úgy szálltak, mint kecses sólymok és egy pillanatra tökéletesen boldog voltam. </p> <p class="MsoNormal">Aztán ennek a boldogságnak hirtelen vége szakadt, mintha csak elvágták volna. Akár a lufik madzagját, amelyeken eddig képzeletemben lebegtem. Most visszazuhantam a földre, vissza az éjszakába. Fokozatosan érzékeltem mindent. Az első dolog, ami elém került az Stefan volt. Itt állt előttem, kezei az arcomat tartották, mintha félne, hogy ha elengedi, eltörik. Láttam körülöttünk az éjszaka sötétjét, és a jobb oldalamon az öltözőépület mögött erős fény volt, ahogy megvilágították a pályát. </p> <p class="MsoNormal">– Te könnyezel? – kérdezte Stefan halkan. Az arca… mintha nem lenne meglepve. Én viszont annál inkább. Miért sírok? Felemelve a kezemet kitöröltem egy kósza könnycseppet a szememből. Hogy került ez oda? </p> <p class="MsoNormal">– Nem, én… biztos csak a szemembe ment valami – ráncoltam a homlokomat. </p> <p class="MsoNormal">– Hoztam neked valamit – mosolyodott el halványan Stefan. Elengedte az arcomat, majd zsebébe nyúlt és kihúzott belőle egy ezüstszínű bársonykötésű dobozkát. Megfogta a kezemet, amivel a szememet töröltem meg és belehelyezte az ékszeres dobozt. – Nyisd ki – utasított lágyan. </p> <p class="MsoNormal">A dobozka egy ezüstláncot rejtett, melyen egy félgömb alakú medál függött. A félgömb tetején indák és levélminták futottak. Meghatottam néztem Stefanra. </p> <p class="MsoNormal">– Ez gyönyörű – motyogtam. </p> <p class="MsoNormal">– A tiéd. Remélem, nem találod túlzásnak? – Úgy nézett rám, hogyha túlzás is lett volna, akkor sem tudtam volna ellenállni neki. Szemében megcsillant a hold bágyadt fénye. – Szabad? – kérdezte miközben a nyakláncra pillantott. </p> <p class="MsoNormal">Bólintottam, mire kiemelte a láncot. Megfordultam és összefogtam a hajamat, hogy nyakamba illeszthesse az ékszert. Ahol hűvös bőre hozzáért az enyémhez, szikrák születtek. Kellemes és bizsergető érzés volt, nem akartam, hogy vége szakadjon. Mikor bekapcsolta a nyakláncot megfordultam és egy puszit nyomtam a szájára. </p> <p class="MsoNormal">– Köszönöm – suttogtam. </p> <p class="MsoNormal">– Gyönyörű vagy – mondta, mintha csak válaszolt volna egy kérdésemre. Aztán hirtelen a figyelme másra terelődött, mögöttem nézett valamit. Vagy inkább valakit. Hallottam a lépteit, ahogy a járdán közeledett felénk. </p> <p class="MsoNormal">– Sziasztok! – köszönt, mire megfordultam és nem eresztve Stefan kezét a hang tulajdonosát kezdtem szemlélni. </p></div><div style="text-align: left;">
<br /></div><div style="text-align: left;">
<br /></div></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-33456039956039172502011-04-24T11:08:00.016+02:002011-08-13T16:43:00.166+02:0022.Fejezet + Díj<div><div><div style="text-align: left; ">
<br /></div><div style="text-align: left; ">Hy everybody! :)</div><div style="text-align: left; ">Kellemes nyulat mindenkinek! :)</div><div style="text-align: left; ">A fejezet előtt szeretném megköszönni Kate-nek, hogy megajándékozott egy díjjal! </div><div style="text-align: left; "><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(255, 255, 255); font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14px; ">♥</span></div><div style="text-align: left; "><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(255, 255, 255); font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14px; ">
<br /></span></div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtENdJOaKyLTWME2YoBm_6n9zg0vLfGgWP6r_CCiyX-y0oaobWlsKpimZn1EHM8v-qTNNQXFz-YJZ2RI09bLg62YckC1npbo_MfFaja4XWLyD1jWWYvRy-klzVH3HW-AzjZ3dT45wL2Sty/s320/d%25C3%25ADj_yourblogisthebest.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5599074467111357138" style="display: block; margin-top: 0px; margin-right: auto; margin-bottom: 10px; margin-left: auto; text-align: center; cursor: pointer; width: 170px; height: 170px; " /><div style="text-align: left; ">Két feladatom van ezzel kapcsolatban:</div><div style="text-align: left; ">1. Öt dolgot mesélni magamról:</div><div style="text-align: left; ">- Nem szeretem a húsvétot, a locsolkodás miatt.</div><div style="text-align: left; ">- Szeretek olvasni. <span class="Apple-style-span" style="color: rgb(255, 255, 255); font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14px; ">♥</span></div><div style="text-align: left; ">- Zene nélkül nincs élet! (: <span class="Apple-style-span" style="color: rgb(255, 255, 255); font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14px; ">♥</span></div><div style="text-align: left; ">- Nem szeretem a vizsgákat!</div><div style="text-align: left; ">- Imádok táncolni!(: </div><div style="text-align: center; ">
<br /></div><div>2. Öt embernek továbbküldeni:</div></div></div><div>-<a href="http://mit-tettem-oja-shio.blogspot.com/">Oja-shio (Mit tettem?)</a></div><div>-<a href="http://lapushvampirja.blogspot.com/">Drusilla (La Push vámpírja)</a></div><div>-<a href="http://ksz-by-toti.blogspot.com/">Toti (Kényszer és szerelem)</a></div><div>-<a href="http://abysfranticworld.fw.hu/">Abigel - Nővérem hivatalos írói oldala! :)</a></div><div>-<a href="http://vamp-wolf.blogspot.com/">Dorka (Tiltott szerelem)</a></div><div>
<br /></div><div>Szeretném a figyelmetekbe ajánlani a jobb oldali menüsor új elemét! (: Mystic Forks betört Facebookra is, úgyhogy ha tetszik a történet, akkor tessék likeolni! (: </div><div>Másik dolog, hogy megváltozott az e-mail cím, amin zaklathattok! Eddig is szívesen dumáltam, segítettem bárkinek, ezután is, de másik e-mailen keresztül, mert a hotmailtől mindig kiakad a gépem. </div><div>
<br /></div><div>wedo007@citromail.hu</div><div>
<br /></div><div>Bárkinek, bármit, bármikor! ;)</div><div>Na, jól van, nem húzom tovább az időtöket! Jó olvasást! </div><div>Pusszancs: Wedó</div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz6WpSnBKlOV95b3emkSIzuH9SWsmhRwA9-cS6f204IrIW2wSsmSvXv8069GD8Dq-UsfPJ2x1ZuSiB37vzIybeYB9JORVYPFoUfFZlKVbTEMKhKQ8-eh5gOlyoaGgawXnWJ9RZfOYkWjbl/s1600/kqnvjskze2ej01yjmk4ada415dcc67d_stefan-and-elena_m.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 181px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz6WpSnBKlOV95b3emkSIzuH9SWsmhRwA9-cS6f204IrIW2wSsmSvXv8069GD8Dq-UsfPJ2x1ZuSiB37vzIybeYB9JORVYPFoUfFZlKVbTEMKhKQ8-eh5gOlyoaGgawXnWJ9RZfOYkWjbl/s320/kqnvjskze2ej01yjmk4ada415dcc67d_stefan-and-elena_m.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5599090880625418930" /></a><div style="text-align: left; "><p class="MsoNormal" align="center" style="text-align:center"><i style="mso-bidi-font-style: normal">„Két út van az életben, egy ami helytelen és egy, ami szerintem helyes. De, mint tudjuk az ember folyamatosan téved, már csak az a kérdés, hogy miben? Melyikre lépett, vagy melyiket nevezte meg rosszul?”<o:p></o:p></i></p><p class="MsoNormal" align="center" style="text-align:center"><i style="mso-bidi-font-style: normal">
<br /></i></p><p class="MsoNormal" align="center" style="text-align:center"><i style="mso-bidi-font-style: normal">
<br /></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">22. Hot impulse (Forró impulzus)</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">
<br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">
<br /></span></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Elena szemszöge)</p><p class="MsoNormal">
<br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Izgatottan léptem ki a zöld fűre, és titkon abban reménykedtem, hogy Stefan elment. Hiú ábránd, megtartotta ígéretét és pontosan ugyanott várt rám, ahol otthagytam. Csak éppen a földön ült és egy fűszállal origamizott. Felcsillant a szeme, mikor meglátott. Biztos a hátam mögül sütött a Nap. Leültem vele szemben törökülésbe. Figyeltem, ahogy barna haján hogyan játszik a délutáni napfény. Csodálatos volt. Megráztam a fejemet, hogy tudjak fókuszálni és tiszta fejjel beszélhessek Stefannal. </p> <p class="MsoNormal">– Haragszol rám? – kérdezte csendesen Stefan. </p> <p class="MsoNormal">– Kicsit – válaszoltam, miközben letéptem egy fűszálat és a végét csipkedni kezdtem. </p> <p class="MsoNormal">– Jóvátehetem? – újabb kérdést dobott felém, amire halvány választ kapott. </p> <p class="MsoNormal">– Igen. </p> <p class="MsoNormal">– Mi volt az, ami zavart? – érdeklődve nézett rám és abbahagyta a fűszálhatogatást. </p> <p class="MsoNormal">– A bizonytalanság – feleltem. Már nem érdekelt, nem fékeztem meg szavaimat. Halkan tört elő belőlem az igazság. – Az, hogy nem tudom mit jelentek neked, hogy mit jelentesz nekem. Hogy Caroline mit jelent neked. Leginkább, ha Caroline többet jelent neked, akkor miért az én kezemet fogtad? </p> <p class="MsoNormal">– Féltékenység? – kérdezett. </p> <p class="MsoNormal">– Inkább meg nem értettség. Nem tudom. – Megrándítottam a vállamat, és mikor elfogyott a kezemből a tépnivaló, újabb fűszálat kezdtem rövidíteni. </p> <p class="MsoNormal">A légvételem azonban a duplájára gyorsult, mikor hideg ujjakat éreztem az állam alatt. Nem azért, mert hideg, hanem azért, mert Stefan ujjai voltak. Határozottan erős hatással volt rám, ezt nem tudtam kivédeni sehogy sem. Nem is akartam. Engedelmeskedtem hűvös ujjainak, ahogy felemelte a fejemet, hogy egy vonalba kerülhessünk. A szeme most meghatottan csillogott. Szerelem volt benne? Nem tudhatom. </p> <p class="MsoNormal">– Az életemnél is többet jelentesz ezen a világon, Elena. Ha Nap kihunyna, ha a Hold eltűnne, ha a világ sötét és hideg hely lenne, az sem számítana, mert te itt vagy. Itt ülsz velem szemben, és én vállalnám egy örökkévalóságig az egyedüllétet egyetlen ilyen pillanatért. Hogy csak rám nézz, hogy csak engem láss, hogy csak én létezzek neked, akár egyetlen másodpercre csak, nekem az már megérné az egész világot. Ha tudnám, palackba zárnám neked a lelkemet, mint a mesebéli Gin, hogy örökké veled lehessen, és sose kelljen elválnunk. </p> <p class="MsoNormal">A szívem hevesen vert és közben megbabonázva néztem rózsaszín ajkait, ahogy lágyan artikulál, aztán elvesztem szemeiben, mintha végtelen pillantása magába szippantott volna. Láttam benne magunkat, a jelent, a jövőt és az örökkévalóság minden pillanatát. Elképzeltem, milyen érzés lenne most az arcához érni. Beleborzongtam képzelet édes valóságába, ami nem lehet igazi. </p> <p class="MsoNormal">– Érted már mit jelentesz nekem? – kérdezte halkan. Óriási kék ékköveit a szemembe fúrta, gyémánt szemeink összefonódtak, mintha csak eggyé olvadtunk volna. Éreztem, ahogy az arcom felforrósodik és pír ül ki rá. Nem tudtam megszólalni, csak bólintottam. </p> <p class="MsoNormal">Ám, rögtön meg is bántam ezt a gesztusomat, mert elvette a kezét az állam alól, megszűnt a kapcsolat, a testem pedig mintha kezdett volna kihűlni. Nem hagyhattam ezt, lassan kinyitottam a számat és megnyitottam a szívemet. </p> <p class="MsoNormal">Megfogtam Stefan kezét, és finoman a mellkasomra helyeztem. Pont a szívem fölé. Egy pillanatig hagytam, hogy érezze szívverésemet a bőrén keresztül, majd megszólaltam. </p> <p class="MsoNormal">– Érzed? A szívem gyorsan dobog, hangosan veri az ütemet. Ezelőtt sosem csinált ilyet. Mindig halk volt és pontos, sosem éreztem ilyen elevennek azelőtt. Most, hogy te itt vagy, teljesen felborítottad egyensúlyát – nyelnem kellett mielőtt folytattam a monológomat. Erőt merítettem Stefan drágakőként csillogó szeméből, ami áhítatot árasztott. – Most rendszertelenül, kelekótyán félrever. A szívem most hangos és zakatoló, szinte a torkomban dobog. Már nem uralom a szívemet, már a te kezedben van. Akaratlanul is elvetted tőlem, de nem bánom. Tudom, hogy nálad a lehető legjobb helyen van ezen a világon. Ha itt vagy, nem kell többé béke, nyugalom, csak te kellesz, ennyi. Eddig a szívemnek vérre volt szüksége, most rád van szüksége. Ugyanígy nekem is rád van szükségem. Nem a világot jelented nekem, hanem az életet, az életet, amiből csak egy van, és csak egyszer lehet az enyém. </p> <p class="MsoNormal">Mikor befejeztem a szívem kitárását, érdeklődve figyeltem Stefan arcát. Szája szélében mosoly bujkált, a szemei szerelmesen csillogtak, én pedig olvadoztam, miközben a keze még mindig fogta az enyémet. Leheletfinom szellő sodorta felém Stefan illatát, amitől ha lehet még jobban meg lettem babonázva. </p> <p class="MsoNormal">A szívem újra félrevert, mikor Stefan közelebb hajolt hozzám. A testem megfagyott és a szívem csak kalapált és kalapált. A légvételem felszínes volt és csak figyelmeztetgettem magamat, hogy nem szabad most elájulnom. Az túl színpadias lenne… </p> <p class="MsoNormal">Stefan a fülemhez hajolt és halkan egyetlen szót súgott bele, amitől én a kislábujjamig borzongtam. Persze pozitív értelemben. </p> <p class="MsoNormal">– Szeretlek! </p> <p class="MsoNormal">Azt akartam mondani, hogy én is, hogy mióta megláttalak azóta fülig szerelmes vagyok beléd, de nem találtam a hangomat. Arcához érintettem az enyémet és meglepődve figyeltem, hogy a légzése ugyanolyan egyenetlen, mint az enyém. Azt akartam mondani, hogy köszönöm. Köszönöm, hogy te is ugyanúgy reagálsz rám, mint én rád. Köszönöm, hogy te is ugyanúgy érzel, mint én. A gombóccal a torkomban azonban nem tudtam elbírni ezért, csak egy puszit tudtam hinteni az arcára. </p> <p class="MsoNormal">Stefan meglepődött, egy pillanatra kővé dermedt, majd arcizmai újra elernyedtek. Éreztem, ahogy elválik bőrünk egymástól és helyette egy száj kerül összeköttetésbe testemmel. Mindegy, hogy arcbőr, vagy száj, kéz, vagy más. A lényeg, hogy Stefanhoz tartozik, hogy Stefan. Bár a testemnek nem tudtam beadni, hogy mindegy, hogy száj vagy kéz. Heves vágyat éreztem, meg akartam csókolni, de persze ez most elég illetlen lett volna tőlem, hiszen, pont hogy én nem mondtam ki, hogy szeretem. </p> <p class="MsoNormal">Stefan nem így gondolta, ő megelégedett gesztusaimmal, nem kellett kimondanom. Legalábbis ezt szűrtem le abból, hogy finom puszikkal, mint apró mozaikdarabkákkal rakta ki az arcomat, egyre közelebb érve a számhoz. Annyira gyöngéd volt, annyira óvatos és puhatolódzó, hogy szinte már azt kívántam, hogy gyorsabb legyen egy picit. </p> <p class="MsoNormal">Mikor összeértek ajkaink villámcsapásszerű élményben volt részem. Tökéletes volt a két ellentétes impulzus találkozása. Féltem, de közben érezni akartam őt. Nem találtam a testemet, csak ajkaink léteztek számomra. És az a mérhetetlen szerelem, ami a szívemből áradt. Úgy éreztem a szívemben csordogáló szerelem, most forrásként tört elő az ajkamban. Puhatolózva csókolt meg, mintha csak engedélyre várna. Nem bírtam tovább őrülten óvatos mozdulatait, nem porcelánból voltam. Azonnal szabad kezemet a nyaka köré tekertem, finoman beletúrtam hátsó tincseibe. Másik kezem még mindig Stefanéval összekulcsolva hevert az ölemben. Stefan másik kezével az arcomat fogta, közelebb húzva magához. Egyre mélyült a csókunk én pedig elvesztem a tökéletes pillanatban. Kemény és hűvös ajkai teljesen ellentétben álltak az én forró és puha számmal, ettől még különlegesebb lett a csók. Tökéletes volt, minden szempontból. </p> <p class="MsoNormal">Amíg el nem fogyott a levegőm. Fájó szívvel váltam el tőle, de nyakát még mindig nem eresztettem el. Pihegve kergettem az éltető oxigént, s a vállára döntöttem fejemet. Stefant megborzongott ahogy a légvételem cirógatta a nyakát, nekem pedig pillangók röpködtek a hasamban a boldogságtól. Életem legszebb percei voltak ezek, melyek örökre beivódtak a lelkembe, mintha égő vassal vésték volna bele. A boldogság kék madara, vagy mi, körbejárta szívemet, és itt csiripelt a vállamon. Idilli pillanat volt ez, megfelelő mennyiségű rózsaszín felhővel és édes tejszínhabbal. </p> <p class="MsoNormal">Az egyetlen dolog, ami tönkre tudta tenni, a mobilom csörgése volt. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p></div><div style="text-align: left; ">
<br /></div><div style="text-align: left; ">
<br /></div><div>
<br /></div><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRDxWZanhI1daMC1yt3UueKK9SLL7n3OesI0YZi40FauhMrVACuuLxexS9fKw5aKTcNFT8m78aoWDwqiRgnqilX4QRFiLLGSchU5_V7AG9NZz-XKq4M66bWurI7obzJBps5yiTQvz7xysr/s320/promopic3.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 194px; height: 320px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5599077021134446658" /></div><div style="text-align: center;"><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">(Bella szemszöge)</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Remélem, nem szerveztél programot estére – kiabált fel Charlie a nappaliból. Letettem a büszkeség és balítéletet az éjjeli szekrényemre és kinyitottam az ajtót, hogy visszakiabálhassak. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Nem terveztem. Miért, te mit találtál ki? </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Átjön hozzánk ma vacsorára a sheriff, és a lánya! – válaszolt egy szinttel lejjebbről. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Áh, Elizabeth és Caroline Forbes. Csajos est lesz, vagy mi? </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Szerinted mit kellene felvennem, a rózsaszín pólómat, vagy a szőrös pulcsimat? – válaszolt gunyorosan. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– A rózsaszín póló mindig bejön – válaszoltam, majd becsuktam az ajtómat. Az íróasztalnak nevezett szemétdombot kezdtem kicsit átvarázsolni. Az előző éjjelen gondolkodtam, miközben gépiesen dobáltam a tollakat a bögrébe. A tegnapi volt az első éjjel, mikor Edward Cullennel álmodtam. Furcsa, szinte éreztem az illatát reggel. Jézusom, ez lehetetlen. Ráadásul Edward Cullen, aki a suli legjobb pasija, és egy szőke csajjal jár. Kellett nekem olyan korán kelni reggel, végignéznem, ahogy a szeretett család megérkezi, együtt kiszáll a kocsiból, majd bemegy a suliba. Áh, hagyjuk már. Nem is illenék közéjük. Ott mindenki jól öltözik, márkás cuccaik vannak, és mindenkiből valami természetfeletti gyönyörűség árad. Természetfeletti alatt pedig azt értem, hogy olyasvalami, ami nekem nincs. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">A vacsora est pontosan úgy telt, ahogy elképzeltem. Caroline pörgött csacsogott, mindenkit lefoglalt egyszerre. Én mosolyogtam és bólogattam, néha felvetettem egy témát, amiről újabb órákat beszélt Care. Meglepő módon Elizabeth ilyen téren teljesen eltért a lányától. Ő is inkább a Swan technikát részesítette előnyben. Mosolygott bólogatott, egy-két töltelékszót odabiggyesztett a beszélgetés sarkába. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Egyetlen dolog, ami kicsit meglepett az Charlie és Liz viselkedése volt. A tekintetük sokszor összefonódott, ha nem sok időre, mégis igen bensőséges pillanatok voltak ezek. A nyakamat tenném rá, hogy Charlie az asztal alatt végig fogta Elizabeth kezét. Nos igen… A szerelem vak. Charlie eredetileg rendőr akart lenni, Nagyapa terelte abba az irányba, aztán végül a vendéglátóipart választotta. Erre negyvenen túl beleszeret egy rendőrnőbe. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Caroline ugrasztott ki gondolataim magas fűrengetegéből. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Bella! Hahó! Föld hívja Bellát! – csettintgetett az orrom előtt, mire megráztam egy kicsit a fejem és rá figyeltem. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Mit is kérdeztél? </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Nem öltözöl át? Jaj, Bella kérlek, ugye nem mondod, hogy ebben a cuccban akarsz jönni? – Caroline gyászosan mérte végig a melegítőalsómat és a gyűrött pólómat. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Hová is akarnék menni? – kérdeztem vissza értetlenül. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Hát a ma esti nyitó-meccsre! – felelte a szőkeség, mintha egy magától értetődő dolgot közölt volna velem. Éktelen marhának éreztem magamat. Totálisan elfelejtettem, így nem is tudtam semmi programot találni, vagy jó kifogást arra, hogy miért nem tudok elmenni. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Ne nézz így rám! Kötelező! Gyere menjünk, csak találunk neked valami jó kis göncöt! – vigyorgott Care, és felállt az asztaltól, engem is maga után húzva. Segélykérően pillantottam Charlie-ra, de ő csak vigyorgott a bajsza alatt. Szuper. Alibinek nyoma sincs, kénytelen leszek végigállni a meccset. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Amint fölértünk a szobámba Caroline minden szekrényt átforgatott, és ledobott az ágyamra egy farmernadrágot, és egy sötétzöld pólót, aminek mélyen ki volt vágva a dekoltázsa. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Öhm, Caroline… biztos vagy te ebben? – kérdeztem kicsit kínosan sandítva a felsőre. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Tuti sexi leszel benne, ne aggódj! – Csicseregte. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Pont ettől félek én is – motyogtam az orrom alatt. Na, jó. Legyen neked gyereknap. Átöltöztem az általa választott ruhadarabokba, majd a tükör elé álltam. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Smink? – kérdezte Caroline. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Nem! – feleltem azonnal, és elhessegettem a festék gondolatát. Épp elég ez így is, nem kell engem kikenni. Észrevehette, hogy kezd felmenni az agyvizem, mert nem piszkált többet. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Te nem öltözöl át? – kérdeztem tőle. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Fölösleges – felelte nemes egyszerűséggel. – A ruhám a csomagtartóban van, és az egész estét pom-pom cuccban fogom végignyomni – rántotta meg a vállát. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Na, jó menjünk, mielőtt meggondolom magam – indultam lefelé az előtérbe. Caroline elvált tőlem az étkezőnél, elköszönt a sherifftől, amíg én felhúztam a cipőmet. Én is odakiáltottam Charlie-nak és Liznek, majd a kulcsomat és a telefonomat a zsebembe csúsztatva kiléptem az ajtón. Care már a házban megnyomta az ajtózár kinyitását így könnyedén beszállhattam az anyósülésre. Beugrott mellém ő is, majd elhajtottunk az iskola felé. A város legnagyobb focipályája történetesen a sulink tesipályája. Ez van, ha valaki falun lakik. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Mikor megérkeztünk azzal kellett szembesülnöm, hogy itt a város lakói nem olyanok, mint Phoenixben. Mindig minden programon lelkesen részt vesznek. Ez most esett le számomra, mikor nem sikerült parkolóhelyet találnunk a tömött utcákon. Autó, autó hátán, valósággal meg kellett kapaszkodnom. Phoenixben mindenki hazament és a számítógépe előtt töltötte az összes szabadidejét. Az összes közösségi portál tömve volt fiatalokkal, akik nem tudtak mit kezdeni a szabadidejükkel. A sulinknak volt egy „klubbja” egy szervezet, ami folyamatosan azért dolgozott, hogy programokat hozzon létre a diákság számára. A megjelenők száma ezerből körülbelül harminc-negyven fő volt. Sorozatosan kudarcot vallottak ezek a próbálkozások. A gyerekek pedig nem voltak képesek másról beszélni, csak a tévésorozatokról és a számítógépes portálokról és programokról. Kockák gyülekezete. Mindenki süket volt és mindenkitől eltávolodtam. Kivéve egy embert. Michéla. Mila ötödikben jött át a sulinkba és ő volt a legjobb barátnőm sok évig. Aztán mielőtt én ideköltöztem volna elhagyták a szüleivel az államokat. Itt hagyott engem és azt a sok emléket, amit együtt éltünk meg. Én pedig csak néztem az iskola teli folyosóit, ahogy mindenki fölösleges témákról csacsorászik, a pasik a bicepszeiket méregetik, és egyedül maradtam. Senkivel sem tudtam olyan jól kijönni, mint Michélával. Bár nem éppen olyanok voltunk Milával, mint két tojás, ahogy mondani szokták. Mila egy szenvedélyes és csapongó csajszi volt, aki nagyon szerette az életet és mindent, ami körülvette. Rengeteget beszélt és mindenkivel jóban volt. Kivéve persze, akik ujjat húztak vele. Szegénykém sosem kezelte jól a konfliktusokat, de persze nem volt jellemző rá a veszekedés. Ámbár kitűnően ki tudta osztani azokat, akik kritizálták őt, vagy engem. Nem tudom, miért éppen én lettem a legjobb barátnője. Rengeteg időt töltöttünk együtt, beszélgettünk nevetgéltünk, sétáltunk, a strandra sokszor kijártunk homokozni, mint az ötévesek, de nem számított ki nézett meg minket. Két lány játszik a homokban. Ennyi volt egy kívülállónak. Nekem viszont a legszebb élményeimet jelentette. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Gondolataim sűrűjéből az ugrasztott ki, hogy Caroline felhajtott a padkára. Mivel nem találtunk parkolót, Caroline nem lacafacázott felállt a suli gondosan megmunkált pázsitjára. Éppen ellenkezni akartam, hogy azért micsoda dolog ez, de megelőzött. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– A szervezőbizottság elnöke vagyok és a pom-pom csapat vezetője. Ennyi luxus jár – jelentette ki, mire úgy láttam jobb nem vitatkozni. Kiszálltam a kocsiból és felmértem a terepet. Az iskolai pálya körül szép kis embertömeg gyűlt össze, kezeikben sörösüvegek, csajoknál hatalmas nyalókák. A pálya bejárata előtt egy büfé volt a bejáratnál jegypénztár. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– A befolyt összeget a város és a suli fejlesztésére költjük. Neked nem kell fizetned, mert te póttag vagy a csapatban. Csak maradj velem, kérlek, amíg bejutunk. És utána egyetlen feladatod van, amíg én a csajokkal táncolok a pálya szélén, ismerkedni! És hamár ismerkedsz, bulizz is egy kicsit! Jó arcok vannak itt, úgyhogy tuti nem lesz gáz! – Parancsolt és egyben buzdított Caroline. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;">– Próbálkozom, és köszi – válaszoltam. Csak egyetlen dologban reménykedtem, miközben röntgenként néztem át a tömegen, hogy Edward Cullen itt lesz ma este. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p> </o:p></p></div><div style="text-align: left;">
<br /></div><div style="text-align: center;">
<br /></div><div style="text-align: center;">
<br /></div><div>
<br /></div><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxx_SPDDzLl_HTvvN0X6PhYnMMYnMjNpAbh0wLPUV4IKg-14gdNCpGcLkUXCfa-_obZjPOkckh50Vfducwu6JL9RYN3wfpV9onY5VarrimP0ubNxddHtCiSKMLBYq4Bku8oUVAswOHyRUY/s320/30434_114157861958056_102559399784569_82585_2172099_n.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5599076658120399554" /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Alice szemszöge)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">– Edward, nincs apelláta, el kell jönnöd! – Bátyám idegesítő makacsságától már a plafonon voltam. </p> <p class="MsoNormal">– Nem, Alice. Minek menjek? Hagyjál már a fölösleges programjaiddal! – vitatkozott Edward. </p> <p class="MsoNormal">– Miért jó, ha itthon maradsz és századjára is elolvasod a Háború és békét? Itthon poshadsz, amíg Emmett meccsen játszik? Legalább testvéri szeretetből lenne kötelességed elmenni! </p> <p class="MsoNormal">– De nekem nincs kedvem most társasághoz. Bella pedig úgysem menne el egy ilyen eseményre. </p> <p class="MsoNormal">– Ó, szóval innen fúj a szél! – csaptam le szavaira. Nem mintha nem tudtam volna, hogy mit fog mondani, de azért hagytam, had mondja végig. – Ha Bella menne, de mi meg nem, akkor meg se lehetne állítani téged. </p> <p class="MsoNormal">– Nem erről van szó, tudod te is jól – tért lágyabb vizekre. Ezek szerint pont a közepébe találtam. Bingó! </p> <p class="MsoNormal">– Akkor közelítsük meg máshonnan. Egyedül akarsz maradni a házban Tanyaval? – húztam fel egyik szemöldököm. Edward ijedt arckifejezése biztosított róla, hogy ez a legrosszabb lehetőség, amivel szembenézhet. </p> <p class="MsoNormal">– Carlisle és Esme biztosan itthon maradnak – kontrázott. </p> <p class="MsoNormal">– Rábeszélem őket, hogy jöjjenek – vetettem fel. </p> <p class="MsoNormal">– Miért tennél ilyet? </p> <p class="MsoNormal">- Hogy emiatt te is elgyere! </p> <p class="MsoNormal">– Alice! Indulnunk kéne! – szólt drága Jasperem Edward ajtaja mögül. Nem jött be, de persze mindent tisztán hallott vitánkból. </p> <p class="MsoNormal">– Egy perc, annyi még belefér – válaszoltam neki. Hirtelen egy vízió tört elmémbe, a mai estével kapcsolatban. A látomásban Bella egyedül sétálgatott a sörözgető szurkolók között. Egy sötét alakot, aki hátulról kicsit hasonlított bátyámra, halkan megszólított. „Edward?” kérdezte, de aztán gyorsan hátraarcot vágott, mikor a férfi megfordult és persze csalódást okozott Bellának. Nem a bátyám volt. Őt nem találta a tömegben. A sötét forgatagban Bella törékenynek és elveszettnek tűnt, mint aki hánykolódik a hullámok között. A látomás azonban nem engedett további betekintést, véget ért, mintha nem is játszódott volna le a fejemben. </p> <p class="MsoNormal">– Biztos, hogy nem jössz? – kérdeztem a kissé megbabonázott állapotban lévő Edwardot, aki persze velem együtt nézte a víziót. Válaszra már nem is méltatott, azonnal letette a könyvet és kiviharzott mellettem, egyenest a garázs felé. Tisztán hallottam az ajtó csapódását, majd azt is mikor a Volvo motorja felbömbölt és kisöpört. </p> <p class="MsoNormal">– Naná, hogy jössz! – motyogtam magamban, és mosolyogva fogtam meg a rám váró kicsit értetlen Jasper kezét. Meglepődve figyelte hangulatváltozásomat, átvette az endorfinhullámomat. Egy finom csókot lehelt a számra. </p> <p class="MsoNormal">– Gyerekek! Elkések! – reklamált Emmett. Megfogta Rose kezét és kiment a garázsba. A Jeep motorja már járt, mikor mi is odaértünk. Bepattantunk a kocsiba és elindultunk az alkonyatban a városba. A lemenő Nap narancsos sugarai lágyan követték az utunkat, olyan volt, mintha tolnák az autót, hogy gyorsabban haladjunk. </p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><i>PS.: Kérlek szépen benneteket, hogy írjatok megjegyzést! Véleményezzetek, ha uncsi azonnal sikítsatok, ha kezd laposodni a story szóljatok rám! Ha kezd túl véres lenni, azonnal kiáltsatok! :) </i><i>Ha kezd idegesíteni, ordítsátok le a hajamat! :)</i></div>
<br />
<br />
<br /><fb:like ref="top_left"></fb:like>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-76686437456318228212011-04-21T00:02:00.013+02:002011-08-13T16:43:33.284+02:0021.Fejezet<div><i>Sziasztok! </i></div><div><i>Itt vagyok a következő fejezettel. Újra az eredeti frisselési rendszerhez tértem vissza, éjfélkor felkerült az fejezet, mikor az első napsugár megvilágítja a gépeteket, már fent van a friss olvasni való. </i></div><div><i>Vámpírkáim! Az a helyzet, hogy megritkult a link, illetve bannerlista. Akik befejezték a blogolást, vagy félbehagyták, vagy bezárták a blogot, azokat töröltem. Illetve azokat is, akik már tavaly ősz óta nem raktak fel friss fejezetet. Természetesen még mindig vevő vagyok a cserékre, de csak életképes blogokkal. </i></div><div><i>Egy kérés: légyszi, aki bele sem olvas a történetembe, az ne kérje, hogy véleményezzem az övét. Nem tartom fairnek azt, ha valaki bemásolja 60 blog chatjébe, hogy szupi a töri, nézz be hozzám is, véleményezz, mert te szuperül írsz. </i></div><div><i>Egyébként lassan az első kötet feléhez érünk, úgyhogy lassan készüljetek arra, hogy a világ a feje tetejére áll! :)</i></div><div><i>Komikat várok, mint mindig! :)</i></div><div><i>Kellemes szünetet a diákoknak, kellemes ünnepeket mindenkinek, csajoknak sok locsolót! :)</i></div><div><i>Puszi: Wedó</i></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgS8zj24SK7v6N1qdJviUR1N61tuCgF7d8Q2PMO2i5ca6bDKl3Zx_QpEYTE59TheAAWtDL6a7kykIVtNdcuIQ9jUa1_M0C9AZy9Aw4gcUdTEZLrVvXZ647edC7Td9Nf6OE8u2_NV2Z-WWuq/s1600/70c5d4ffc381f2f8_vampire-diaries.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 203px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgS8zj24SK7v6N1qdJviUR1N61tuCgF7d8Q2PMO2i5ca6bDKl3Zx_QpEYTE59TheAAWtDL6a7kykIVtNdcuIQ9jUa1_M0C9AZy9Aw4gcUdTEZLrVvXZ647edC7Td9Nf6OE8u2_NV2Z-WWuq/s320/70c5d4ffc381f2f8_vampire-diaries.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5597791941402873682" /></a><div style="text-align: center;"><i>„Ha körbevesz a végtelen éjszaka és a sötétség fekete lepelként hullik rád, jusson eszedbe: nyisd ki a szemed! A világ színesben sokkal szebb!”</i></div><div style="text-align: center;"><i>
<br /></i></div><div> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" >21. Kiss and blood (Csók és vér)</span></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">(Stefan szemszöge)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">– Nos, nem magyarázhatom meg, de kérlek szépen, higgy nekem – néztem rá a lehető legnagyobb odaadással. Az arca azonban mozdulatlan maradt, az orrcimpája sem rándult. Csak nézett rám, de mintha nem is engem nézne, mintha az arcom laza és áttetsző üvegből lenne, és átnézne rajtam. Nem tudtam mire vélni ezt Elenától. Még sosem láttam ilyennek. </p> <p class="MsoNormal">– Miért kellene hinnem neked? – kérdezte, mire nekem egyetlen szó jutott eszembe. </p> <p class="MsoNormal">– Egyszerű… - kezdtem el. Mert szeretlek. Tényleg ezt akartam mondani, de gyorsan ráharaptam a nyelvemre. Nem hinné el, és nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb pillanat szerelmet vallani. Módosítottam a terven és korrigáltam a „nyelvbotlást,” ami tulajdonképpen szívem legféltettebben őrzött titka volt. - Mert barátok vagyunk, és én nagyon megbízom benned. Ha kölcsönös a bizalom, akkor hiszel nekem. </p> <p class="MsoNormal">Ez már egész… barátiasan hangzott. De feszített a torkom, és ki akartam kiáltani, hogy szeretem. Nem csak egy barát akartam lenni, én Az a barát akartam lenni. Hogy jogom legyen a mosolyára, jogom legyen minden szavára, jogom legyen magamhoz ölelni, megpuszilni, vadabb képzelgéseimben megcsókolni, hogy az én szavamra aludjon el, hogy én legyek ennek a gyönyörű és értékes nőnek a párja. </p> <p class="MsoNormal">– El kell mennem, tusolni, ha végeztem tisztázzuk? Megvársz? – kérdezte, mire szinte már felnevettem. Ki tudja követni az észjárását? Én biztosan nem. Szerettem volna biztosítani tettekkel is, hogy itt fogom várni, ha kell az örökkévalóságig. Mégsem tehettem mást, csak szavakkal fejtettem ki állhatatosságomat. </p> <p class="MsoNormal">– Természetesen megvárlak – feleltem neki, és próbáltam minden érzésemet ebbe a két szóba belesűríteni. Mission impossible. Lehetetlenség. </p> <p class="MsoNormal">Leültem a fűbe, hogy ne keltsek feltűnést, becsuktam a szememet és kiterjesztettem a fülemet. Végigkövettem Elena ismerős lépteit a szekrényéhez, hallottam, ahogy ott szöszmötöl, minden egyes részletet hallottam. A zipzár húzódását, a törölköző súrlódását, ahogy kiveszi. </p> <p class="MsoNormal">Azt hittem megsüketülök, mikor kinyitotta a csapot és hangos zubogással kezdett folyni a víz. Újra fókuszáltam és hallottam, ahogy újra húzódik a zipzár, majd súrlódik az érdes farmer. Beleremegtem a gondolatba, hogy éppen leveszi a nadrágját. Tovább hallgatózva kivettem, mikor a felsőjének, majd a melltartójának textíliája a táskába került. A legnagyobb önkontrollra volt szükségem, hogy ne rohanjak azonnal be. Felhagytam a hallgatózással, mert kezdett veszélyessé válni, mivel egyesült a képzeletemmel. Rossz párosítás, kikészíti a vámpír idegeit. </p> <p class="MsoNormal">Valami másra kellett gondolnom, el kellett terelnem a figyelmemet az egy fallal odébb fürdő Elenáról. Szinte lehetetlen feladatnak ígérkezett, de mégis sikerült valamivel, illetve valakivel kiűzni a fejemből a pajzán képeket. Ez az illető pedig nem más, mint a drágalátos bátyám, Damon. </p> <p class="MsoNormal">Mit kellene tennem? Adjak Caroline-nak is verbénás karkötőt? Ha már itt tartunk, Elenának feltétlen ajándékozok. Ha Damon itt kószál a közvetlen közelében, akkor nem bízhatom a szerencsére Elena életét és józan elméjét. Damonnak pedig… illene a körmére néznem. Mit akar Caroline-tól? Ha party-szippantásra használja, akkor szegény lánynak tényleg szüksége lesz a karkötőre. És Damon biztosan nem érzelmi szálakkal kötődik hozzá. Szegény Caroline… Damon meg kezdi megint kialakítani a saját kis vérszívó területét. De miért kell folyton az én közelemben lábatlankodnia? Miért engem készít ki egy örökkévalóságon keresztül? </p> <p class="MsoNormal">Bár mondjuk ez a legkisebb gondom, én még elbírnék vele, de az, hogy a környezetemet és a benne élő embereket bántja, kicsit sem tetszik nekem. Szegény Caroline-nal is mit kezdjek most? A legjobb az lenne, ha verbénát itatnék vele, hogy ne szívhassa a vérét Damon. </p> <p class="MsoNormal">Jaj, de miért foglalkoztatnak ennyit Damon ügyei? Pont ezzel mérgezi meg az életemet. És ráadásul e miatt fordultak most kicsit borúsra a dolgok Elena és köztem. Most nem szabad mással foglalkoznom, kizárólag Elenával. De hogyan magyarázzam meg neki, hogy a vámpír bátyám miatt lettem dühös, és a vérszívásának gondolatától, nem pedig azért mert tetszik nekem Caroline. Nem szeretem Caroine-t, egy picit sem érdekel, mint nő. </p> <p class="MsoNormal">Talán csak ennyit kellene tudatnom Elenával, és azt hogy ő az a nő a világon, aki megdobogtatja halott szívemet. És persze el kell hangoznia a legfontosabb szónak, a legédesebb ígéretnek: „Szeretlek!”</p> <p class="MsoNormal">Végszóra, mintha Elena tudná, mit forgatok a fejemben, a vízsugár elállt, újra elkezdődött a szöszmötölés és az öltözködés. </p></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdT7IHqo3U9E9MX-p6KvmnuLRasZwIAYyWukO6aiqNLBKuww01bQOOLr5lf9z1T69S8jVkz-YOL0UFA7NrGEAeJmJcSPg7Itn5XJUF2OsGq6ihL9vTT-sqoVrq7hPqu6-HbVcXWXXTa26-/s1600/Avril-Lavigne+%25281%2529.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdT7IHqo3U9E9MX-p6KvmnuLRasZwIAYyWukO6aiqNLBKuww01bQOOLr5lf9z1T69S8jVkz-YOL0UFA7NrGEAeJmJcSPg7Itn5XJUF2OsGq6ihL9vTT-sqoVrq7hPqu6-HbVcXWXXTa26-/s320/Avril-Lavigne+%25281%2529.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5597791210727553954" /></a>
<br /><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span"><u>
<br /></u></span></div> <p class="MsoNormal">(Tanya szemszöge)</p><p class="MsoNormal">
<br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Az édes illatok árja körbeúszta lelkemet. Magyarul szomjas voltam. Veszettül szomjas. Egy finom emberi lény pedig a közelemben volt. Az édes illat belőle áradt, a testem pedig megfeszülve kereste őt. Az érzékeim kiélesedtek, koncentrálódtak és csak az emberre és a vérére tudtam gondolni. </p> <p class="MsoNormal">Hamar sikerült megtalálni őt, a földön hevert. A pulzusa stabil volt, a vére lágyan folydogált a bőre alatt. Egy lány volt az, tizenhét év körüli. A vesztére érkezett ide, a Salvatore ház melletti erdőbe. A lány aludt, ezzel megkönnyítve a dolgomat. Még csak figyelnem sem kellett, hogy becserkésszem. Komótosan, lazán odasétáltam hozzá, és leguggoltam mellé. Mint egy vadmacska, vagy mint a sátán, nyugodtan, szinte már nevetve osztom a halált. </p> <p class="MsoNormal">– Hát, te szerencsétlen! Akárhogy is hívnak, remélem, találkozol a rokonaiddal a másvilágon! – kuncogtam, majd finoman odahajoltam a nyakához. Az illata kívánatos és édes volt, hallottam, ahogy pulzál a nyaki ütőér a szám alatt. Még él. Még. </p> <p class="MsoNormal">Nyelvemmel végigsimítottam az ütőerén, kényeztettem magam a délutáni… öhm uzsonna előtt. </p> <p class="MsoNormal">Hirtelen kipattant a lány szeme, valószínűleg felébred hideg nyelvem simogatására. Nem engedhettem menekülni, azonnal belevájtam fogaimat puha bőrébe. Vére csak siklott a számba, miközben a lány szeme folyamatosan forgott, kapálódzott. Egy idő után azonban egyre gyengébb lett, az ellenállása lassanként megszűnt. Elájult. Hamarosan meghal. </p> <p class="MsoNormal">Eleresztettem a lányt, mert egy kocsi érkezését hallottam. Áldozatom még élt, de a nyaka sebes volt és véres, a pulzusa pedig gyenge volt. Van ilyen. Nem érdekelt mi lesz vele, nem tartottam rá túlzottan sok esélyt, hogy túlélje a mai találkozónkat. De ez a leányzó érdekelt engem a legkevésbé, puszta táplálék, semmi több. </p> <p class="MsoNormal">Annál inkább lekötötte a figyelmemet az érkező autó ismerős hangja. A friss vértől energikusan és felspanoltan indultam ki az erdőből, az útra. Tudtam, hogy nem lehet más a volán mögött, csak is Damon Salvatore. </p> <p class="MsoNormal">Természetesen igazam lett, ismerős autó, ismerős vámpír a volánnál. Megálltam az út kellős közepén karba tett kézzel, angyali mosollyal az arcomon. Az autó egyre közeledett felém, majd megállt előttem egy méterrel. A motor leállt és kinyílt az ajtó. Damon kiszállt, csibészesen mosolygott rám. </p> <p class="MsoNormal">– Nocsak, nocsak! Kit fújt erre a Vámpírszél! </p> <p class="MsoNormal">– Neked is, szia – köszöntem. Egy puszit nyomott az arcomra, miközben én a vádlija köré tekertem a lábamat. – Nocsak, nocsak! Csak egy nyuszi-puszit kapok? – kérdeztem, s ezzel egyidejűleg teljesen hozzá bújtam, testünk között egyetlen hajszál nem fért volna el. Karjaim a nyaka köré fontam, és csábos mosollyal néztem rá. </p> <p class="MsoNormal">Megértette méltatlankodásom és azonnal megcsókolt. A nyelvem hegyén még ott volt a lány vérének íze, Damon szája azonban ragadt valamitől. Pontosan meg tudtam mondani, hogy mitől, szájfény. Biztosan nem miattam, mert én ma nem kentem a számra semmit. Ebben ezer százalékig biztos voltam, a vámpírmemóriám pedig csalhatatlan. A hajába túrtam, majd elszakadtam tőle. </p> <p class="MsoNormal">– Szájfény van a szádon – vádoltam meg. </p> <p class="MsoNormal">– A tiédben meg vér van – vigyorgott, majd nyelvével végignyalta felső ajkát. </p> <p class="MsoNormal">– Rajtam kívül még hány nővel csókolóztál a mai nap folyamán? – kérdeztem féltékenyen. </p> <p class="MsoNormal">– Eggyel. Mára csak ti ketten vagytok, de holnapra zsúfoltabb a programom – húzta az agyamat. </p><p class="MsoNormal">– Nem vagyok elég neked? </p> <p class="MsoNormal">– Kell a változatosság. Szőke-szőke hátán. Lassan be kell szereznem egy barnát is – rándította meg a vállát. </p> <p class="MsoNormal">– Nem akarom, hogy más nőket is csókolgass. Csak magamnak akarlak – jelentettem ki. </p> <p class="MsoNormal">– Sajnos ez nem lehetséges, Szivi. Valamiből táplálkozni kell, egyébként is idegesíthetem vele az öcsémet, úgyhogy dupla élvezet a csaj. </p> <p class="MsoNormal">– Ígérd meg, hogy nem csókolózol vele többet! – kötöttem az ebet a karóhoz. </p> <p class="MsoNormal">– Nem elég, ha kezdésnek csak azt ígérem, hogy a mai nap folyamán csak veled fogok csókolózni? – Tudtam, hogy tőle ennél nagylelkűbb ajánlatot úgysem fogok kapni, ezért rábólintottam a dologra. </p> <p class="MsoNormal">Damon úgy kapott vér ízű ajkaim után, mintha a legédesebb gyümölcsöt kínáltam volna fel neki. És ennél jobb párosítást nem is találhatott volna. Csók és vér. Mindketten hevesen kaptunk a másik után, mintha éhes hiénák vetették volna rá magukat a döghúsra. Szükségem volt rá, mint egy falat levegőre, vagy egy gyors korty vérre. Éjfekete tincseibe túrva úgy éreztem, megkapom, amire szükségem van. Edward sosem értékelt engem, mint nő sosem talált érdekesnek, vagy izgalmasnak. Én hiába próbálkoztam sokszor, sosem sikerült elcsavarnom veszettül édes fejét. Az emberlány jobban érdekli, mint én. Hát így járt, szívjon csak az emberrel. A végén úgyis ki fogja nyírni. </p> <p class="MsoNormal">Damon is beletúrt a hajamba, majd a nyakamat kezdte csókolhatni. Erre feleszméltem és a testem azonnal az extázist kezdte hajhászni. Hátrébb toltam, addig amíg a lába hozzá nem ért a kocsi elejéhez. Damon azonnal átvette az irányítást és megfordított bennünket, most én voltam közelebb a kocsihoz, miközben áramütés szerű csókjai és kis harapásai elöntötték a testemet. </p> <p class="MsoNormal">Hideg testem újra életre kelt, szinte forróság járt át, keze és szája nyomán. Mintha minden egyes érintése beleivódott volna a bőrömbe, finom kis emlékként örökre magamba zártam őt. Ezt pedig senki sem veheti el tőlem. Amit Edward nem tudott értékelni, most Damon a magas egekbe röpíti. Damon nem szerelmes belém, ez tuti fix. De képes így is elégedetté tenni engem. Tudom, hogy a csókjai színtiszta testi vágyat tükröznek, nulla érzelemmel, mégis megéri. Megéri most és később is. Megéri fokozni az élvezetet, ha tudom, hogy Damon áll a folyó túlpartján. Megéri kiszolgáltatott tóként hölgynek lennem, akinek a medrébe csettintésként tör be a folyó. Megéri, ha Damon a folyó és én vagyok a tó. Nálam alkalmasabb tó pedig nem lehet ember sem, egy vámpírt képtelen lenne felülmúlni az a lány. </p> <p class="MsoNormal">Damon és én. Kettőnk eggyé olvadt vizére lágyan hintett sötét takarót az éjszaka. </p><div style="text-align: center;">
<br /></div><div style="text-align: center;">
<br /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIQMEOV56UGEpRoaQZK1klrAiUf6EyjPrQNv82PAss89Us86-hzrI-jfF9fxzDXOuSL7o9nbwmR8pBU-8-9ADkam0qtzS4j_-OT0jd-3OuLcrVzrBo8uW3Z1kT4uN9Zw7Alc-yp1K6Fqdv/s320/EdwardCullen.png" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5597790254034572290" /></div><div>
<br /></div><div>
<br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Edward szemszöge)</p><p class="MsoNormal">
<br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Esteledett. A Nap metilnarancsszínű sugarai bágyadtan kapaszkodtak a fák törzsébe, a lomboronájuk aljába és a bokrokba. A csillagok egyre erősödtek, a sötétséggel egyetemben, egyre csak húzták a Napi munkától fáradt Napot a látóhatár szakadékának mélységeibe. Tudtam, hogy e csatában nem nyerhet a drága Nap, akármilyen boldogsággal ragyogja is be az égboltot. Vesztesként végeláthatatlan erejével éjjelente még megvilágítja egy kicsit a Hold szoknyájának alját, hogy ne legyen teljes sötétség ezen a világon. Akkor is gondol ránk, mikor már nem tud uralkodó a kékséges égbolton. </p> <p class="MsoNormal">Ugyanúgy gondolok én is minden pillanatban rád Isabella Swan. Tudom, csak Bellaként szereted. Az Isabella olyan hűvös, mégis csilingelően lágy és dallamos, szinte énekel a nyelvem. Hogy tudnék nem rád gondolni? Éget a szomjúság, szétfeszíti a torkomat, olyan édes, mint a cseppentett méz, s olyan kellemesen csordogálna a nyelvemen, mint vér még soha. De le kell állítanom az éhes gondolatokat, különben azonnal megkeresnélek egy kóstolóra. Megkeresnélek… annyira vágyom látni az arcodat, annyira érezni akarnám puha ujjaidat az enyémeken. Semmilyen ártó szándék nem övezi ezt az utolsó mondatomat, ebben biztos vagyok. Tudnék uralkodni. De Bella, te otthon fekszel az ágyadban, olvasol talán, vagy már édesen alszol, mint egy kisgyerek. Annyira szeretnék a közeledben lenni, annyira látni szeretném az arcodat. Hallani a hangodat pedig… a cseresznye lenne a tejszínhabon. Annyira vágyom a közelségedre, hogy az még sosem fordult elő száz éves életem során. Ember, még soha nem vonzott ennyire. De nem mehetek sehova. </p> <p class="MsoNormal">Itt ülök a szobám nyitott üvegajtaja előtt. A szél finoman fújja bágyadt tincseimet. Az agyamban folyondárszerűen jönnek elő a képek, az illatok, az emlékek, mintha egy kisfilmet néznék. Bella, Bella, Bella. Csak rád tudok gondolni, az életem elképzelhetetlenül üres nélküled, nem tölti be senki és semmi más az űrt, csak te. Te vagy a mindenség, a föld, te vagy a nap, te vagy a víz, te vagy a levegő. A világ nem is lehetne ilyen, ha te nem lennél. A fák kevésbé zöldek, az élet kevésbé színes. Bár zárt koponyád az őrületbe kerget minden egyes közösen eltöltött pillanatban, mégis szükségét érzem ennek az őrületnek, ettől a bolondságtól érzem, hogy valóban együtt vagyunk, valóban létezel, én pedig valóban újra élek. </p> <p class="MsoNormal">Talán ezért más a többiek véleménye a vámpírságról, és az azzal járó életformával. Nekik is csak akkor lehet tökéletes az élet, ha együtt vannak. Ennyi a feltétele a túlélésnek. </p> <p class="MsoNormal">Miért ne mehetnék el hozzá? Miért ne gondolhatnék rá? Miért ne élvezhessem a szépséges arcának fényét? Vajon le tudom küzdeni a vér iránti kínzó vágyat? Vagy inkább a félelem tart vissza, nem merek a közelébe se menni, nehogy elfogjon a szomjúság? Minél többet vagyok vele, annál jobban kiépül az „immunrendszerem” annál könnyebben kontrolálom majd a szomjamat. </p> <p class="MsoNormal">– Na, végre – hallottam Alice megkönnyebbült hangját. Gondolom látta előre a döntésemet, amit éppen meghozni készültem. Elmegyek Bellához. Most azonnal. </p> <p class="MsoNormal">***</p> <p class="MsoNormal">Bella ablaka nyitva volt, gondolom szellőztetés céljából. Nekem ez most pont megfelel, hogy bemászhassak hozzá. Bella ablaka mellett lévő tölgyfa kiváló támasztékot adott, mikor kitártam az ablakot, hogy lepkeszárnysuhogás halkan beléphessek a szobájába. Ha nehezebb lett volna a dolgom, akkor is bejutottam volna, egy vékony fal nem jelenthetett volna semmiféle akadályt. Így szerencsére azért, nem kellett átalakítani a Swan házat, hogy meglátogathassam Bellát. </p> <p class="MsoNormal">A szobájába érve megütött az átható Bella-illat. Szinte már harapni lehetett, olyan erősen körbelengett és mindenből ez áradt. Székhuzatból az íróasztal mellett, a táskájából, ami a földön hevert, az állólámpa szövetéből, ami az íróasztal mellett szobrozott, a szekrényben meglapuló összes ruhadarabból, a túlsó falon lévő ablak körül keringő függönyből, az alatta ülő hintaszék huzatjából, a szőnyegből, gyakorlatilag mindenből, az ágyneműből, a takaróból, a párnából, és a takaró alatt megbúvó édes Bellából. A lány összegyűrte a takarót, így félig meddig takarta csak be puha testét. Lenyűgöző látvány volt, de kis híján megfulladtam a szobában. Szinte fejbevágott az erős, édes és hívogató illat, nem tudtam kiszorítani. Talán mégsem volt olyan jó ötlet ide jönni. </p> <p class="MsoNormal">Talán igazam van. Nem volt jó ötlet, de muszáj volt látnom az arcát. És látom is, ahogy finoman a szemébe lógnak tincsei, ahogy magzat pózban gyűrkölészi egyik kezével a takarót. Ahogy a szája picit elnyílik, hogy jobban tudjon levegőt venni. Ez mind nagyon megéri számomra, ha el kellene döntenem, hogy ha visszaugorhatnék a múltba, eljönnék-e még egyszer ide, vagy maradnék otthon, biztosan azt választanám, hogy jövök. Az életben néha muszáj megtennünk dolgokat. Ez egy ilyen dolog. És Bella nem maradhat ki az életemből, hiszen a részévé vált, pontosabban az irányítója lett. </p> <p class="MsoNormal">Végre megtaláltam őt, megtaláltam azt, akire oly’ régóta vártam. Már nem is tudtam, hogy pontosan mi hiányzik az életemből, hiszen pont a lényege veszett el. Most érzem, hogy újra élek, most érzem, hogy újra lélegzem. Igaz, hogy minden egyes légvételnél tűk karistolják a torkomat és láncot feszítenek a nyakam köré, mégsem számít. Ez mind elenyészően kevés, ahhoz képest, hogy újra élhetek. A fájdalom pedig elmúlik, mindig elmúlik. Bella sosem múlik el, örökre az életem része lett. Ezt pedig senki sem veheti el tőlem. </p> <p class="MsoNormal">Reggel hallottam, hogy Charlie kezd készülődni, ezért jobbnak láttam a Nap első sugarainak eljöttével kereket oldani. Így mikor megláttam az első halvány fénycsóvát, fájó szívvel elengedve Bellát, hazaindultam. </p> <p class="MsoNormal">Otthon Rosalie várt karba tett kézzel. Nagyot sóhajtottam, és közben vártam a fejmosást. Talán el kellene hozni Irinat is, mert ők nagyon jóban vannak. Lekötné egy kicsit Rose-t a vásárlás és a csajos esték, nem velem foglalkozna. </p> <p class="MsoNormal">„Mégis mi a fenét képzelsz? Edward te teljesen becsavarodtál!” – hisztizett Rosalie. „Ez mindannyiunkra veszélyes lehet! Én nem akarok megint elköltözni, és szeretném, ha ezt tiszteletben tartanád. Ráadásul… Isabella ember! Érted te egyeltalán, hogy ez mit jelent? Ember! Hús, vér, meleg és kiszámíthatatlan! Főleg úgy, hogy nem tudsz olvasni a gondolataiban. Ennél rosszabb már nem is lehetne!” </p> <p class="MsoNormal">- Rosalie, kérlek, ne dramatizáld túl a helyzetet. Ennyire azért nem vészes – nyugtattam a szőke vámpírlányt. </p> <p class="MsoNormal">„Még, hogy nem olyan vészes? És még én dramatizálom túl? Edward én személyesen fogom eltörni a nyakát, ha egyetlen szót is mond!” – a gondolatai izzottak és dühtől forrongtak. Komolyan gondolta, amit mondott. </p> <p class="MsoNormal">A falhoz szorítottam fogadott nővéremet, és eltorzult arccal vicsorogtam rá. </p> <p class="MsoNormal">– Meg ne próbáld! – szűrtem a fogaim között. Megfeszült izmokkal álltuk a másik pillantását és egyikünk sem hátrált, míg Emmett be nem kavart. </p> <p class="MsoNormal">- Edward! – ordított rám a lépcsőfordulóból, majd azonnal mellettem termett és elkezdte lefejteni hófehér ujjaimat a feleségéről. Elengedtem Rosalie-t, majd egy szó nélkül felrohantam a szobámba. Átöltöztem és elindultam a garázsba a Volvo-hoz. Be akartam ugrani Bellához egy pillanatra még, vagy esetleg megkérdezni, hogy elvihetem-e, ám a tervem füstként szállt el az erdőbe, mikor Tanyát találtam a garázsban.</p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal">
<br /></p><p class="MsoNormal"> </p></div><div>
<br /></div><div><i>Emlékeztek? Komment! Légyszi, két sor és én boldog leszek!</i></div><div><i>Véres pusszantás: Wedó</i></div><div>
<br /><fb:like ref="top_left"></fb:like>
<br /></div>Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2781175386780709683.post-67217660435732728482011-04-14T16:22:00.004+02:002011-08-13T16:44:15.985+02:0020.FejezetSziasztok!
<br />Nos, hosszú várakozás után, de megérkezett a huszadik fejezet. Ígérem, gyorsabb leszek a jövőben, legalábbis megpróbálok gyorsabb lenni. :)
<br />Kommentben egy olvasóm kifogásolta, hogy nem keverednek eléggé a szálak, ezért kicsit szorosabbra fogom a hurkot szereplőink nyaka körül. Ebben a fejezetben ez még nem nyilvánul meg, de a folytatásban számíthattok még jósok érdekes csavarra és fordulatra, ezt garantálom! ;)
<br />És persze, ne tartsátok távol magatok a kommenteléstől, hiszen mindenkinek van véleménye és én kíváncsian várom a építő illetve a szépítő kritikákat is. :)
<br />
<br />Pusszancs: Wedó
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIiDtvepuAXsKlja_337ZUPgWQ716GhmRlgRqM05G9Ta-YOAe8Wz4YajAj43iM5aRGcdP5XjkdOErV_3aJT7PkB4AZM3SenPGML2pDtGiCY_1Pvht9kfhO3K_u1QT3iz2P8Rs-10NZ_SQB/s1600/Elena-Gilbert-s2043.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 213px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIiDtvepuAXsKlja_337ZUPgWQ716GhmRlgRqM05G9Ta-YOAe8Wz4YajAj43iM5aRGcdP5XjkdOErV_3aJT7PkB4AZM3SenPGML2pDtGiCY_1Pvht9kfhO3K_u1QT3iz2P8Rs-10NZ_SQB/s320/Elena-Gilbert-s2043.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5595448625351078898" border="0" /></a>
<br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 12"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 12"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CWindows%5Csystem32%5Cconfig%5CSYSTEM%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:roman; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1107304683 0 0 159 0;} @font-face {font-family:Calibri; panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:10.0pt; margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; font-size:10.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-hansi-font-family:Calibri;} @page WordSection1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection1 {page:WordSection1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p style="font-style: italic; text-align: center;" class="MsoNormal">„Van, mikor nem tudsz hova menekülni, mert sarokba szorít egy érzés. Egy érzés, amit nem tudsz elnyomni. Egy érzés, ami sosem szűnik meg. És egy érzés, amit soha nem értesz meg.”</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p> <p style="text-align: center;" class="MsoNormal"><span ><b>20. Dance, war, kiss and dinner (Tánc, háború, csók és vacsi)</b></span></p> <p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(Elena szemszöge)</p> <p class="MsoNormal"><o:p>
<br /></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Nos, a mai nap egész tűrhetően telt. A tanárok nem nagyon nyaggattak a suliban, a szünetekben pedig, hol Bonnie, hol Stefan társaságában voltam. Bonnie aggódik egy kicsit a nagymamája miatt. Ahogy kivettem a szavaiból nem tartja őt normálisnak, azt mondta nemrég, hogy szerinte sokat iszik. Mesélt neki salemi boszorkákról, meg, hogy ők az őseik, és az ő varázserejük csordogál a Bennett család vérében. Egy csöppet hátborzongató, ha engem kérdeztek. Sajnálom, amiért ezeket kell átélnie. Igazán… megterhelő lehet a lelkének, mert mi van, ha a végén a nagyinak lesz igaza? Bele se mernék gondolni… Brrr! </p> <p class="MsoNormal">Az egyetlen különösen váratlan dolog az volt a mai nap folyamán, hogy Caroline hozzám szólt. Odajött hozzám, és beszélgetett velem. Wow. Ezt se gondoltam volna. Igaz, hogy csak a tánc miatt szólt, hogy ma délután edzés, de akkor is. Nem küldött maga helyett valami kis követet, hanem saját maga jött el hozzám beszélni. Ez mindenképpen haladásnak számít. Egyébként megvan a holnap esti programom. Bonnie meghívott magához vacsorára. Szerencsére Stefan is a közelemben volt, szóval őt is meghívta. Amolyan… ismerkedő-est nevet viseli a holnapi vacsi. </p> <p class="MsoNormal">– Elejtettél valamit – szólalt meg a hátam mögött az említett kedvenc-barátnőm. A fél pár fülbevalóm csillogott a kezében, én pedig mosolyogva kivettem onnan. </p> <p class="MsoNormal">– Köszi, istennő vagy! Észre se vettem volna! </p> <p class="MsoNormal">– Gyere, menjünk, mert Caroline pipa lesz, ha már az első edzésről elkésünk! – Bonnie mosolyt mímelt az ajkai szélén, aztán megfogta a karomat és húzni kezdett kifelé az öltözőből. Az edzések a focipálya mellett voltak egy nagyobb zöldfüves területen. Ismerős volt a talpam alatt a föld, és jó érzés volt újra ezen az útvonalon végigjönni, de mégsem tudtam annyira várni az edzés kezdetét, mint anno. Az emberek változnak… </p> <p class="MsoNormal">A többiek már szinte kivétel nélkül a füvön voltak, bár még senki sem ugrott neki a melegítésnek. Mikor megérkeztünk Bonnie-val a pálya szélére, egymás mellé tettük le az ásványvizes palackjainkat, majd köszönés után, melegíteni kezdtünk. A nyakam úgy ropogott, mintha a csigolyák el is törtek volna, és a mellettem állóknak okozott némi zavart. </p> <p class="MsoNormal">– Biztos jól vagy? – kérdezte Bonnie már harmadjára. </p> <p class="MsoNormal">– Igen, persze, semmiség! – feleltem megint. – Csak régen mozgattam át az izmaimat. Ennyi az egész! </p> <p class="MsoNormal">Jól esett végre egy kicsit megolajozni a nyár alatt elrozsdásodott izmaimat. A spárgám még nem volt az igazi, de egészen üdítő volt néhány cigánykereket hányni a bársonyos zöld pázsiton. Caroline azonban nem volt kegyes hozzánk, az óra nagy részében erősítettünk. Mindenkinek lógott a nyelve 200 felülés és hasprés után, és a hátizomról még akkor nem is beszéltünk. Amikor végre kaptunk egy kis ivószünetet, egy emberként kapott az egész csapat a víz után, és kortyoltuk az éltető elegyet, mintha varázserővel bírna. </p> <p class="MsoNormal">Jól is esett mindez, és Nap fölöttünk békésen simogatva haladt el, ugyanakkor Caroline-t finoman elküldtem melegebb éghajlatra a változatos kínzásokért. Mégis valahogy furcsán boldognak éreztem magamat. Attól, hogy újra életre keltek berozsdásodott izmaim? Attól, hogy melegen és bársonyosan küldi békés sugarait a Nap? Nem tudom. De egy valamit biztosan éreztem. Valami pozitívat, valami boldogságot, ami felém közelített. </p> <p class="MsoNormal">– Ó, Elena, nézd csak, ki van ott! – rántott ki Bonnie a merengésemből. A futball pálya felé bökött, ahol épp Tanner edző irányítgatta a játékosait, az izomagyú, nagyképű focista fiúkat, akiknek az egójuk már attól az egekbe szökött, hogy bekerültek a csapatba. Először vissza akartam szólni Bonnie-nak, hogy hagyjon már a hülyeségével, de ekkor megláttam a csapat legújabb tagját. Stefan Salvatore, életnagyságban. Rögtön visszaszívtam minden egós és csípős megjegyzésemet, amit a focicsapat tagjaira tettem. Vagy legalábbis Stefant feloldoztam minden focista vélemény és sablon alól. </p> <p class="MsoNormal">Nem válaszoltam Bonnie- nak, mert Caroline lefújta az ivószünetet és újra az edzésre kellett koncentrálnunk. Új koreográfiába kezdtünk és nagyon tetszett nekem. Tudtam, hogy Caroline-t nagyon idegesíti, hogy azokat az elemeket is benne kellett hagynia, amit még én találtam ki. Nos, ami jó, az jó. És ez előtt, még Caroline Forbes is fejet hajt. Bár csípésnek azt azért megtette, hogy engem végig (ahogy sikerült neki nagyjából) a hátsó sorokba állított, hogy ne kerülhessek véletlenül se előtérbe. Féltékeny kis marás ez, de per pillanat nem számított. Túlságosan elvarázsolt ennek a mai spontán szürke hétköznapnak a boldogsága, hogy egyen a méreg ezen. Caroline-nak láthatóan nem tetszett, hogy nem puffogok és háborodok fel a gonosz kis szurkálódásán. Ez még jobban idegesítette, engem pedig még jobban megmosolyogtatott. </p> <p class="MsoNormal">Care, Care, Care… Olyat találtam, amit soha nem vehetsz el tőlem… Ez mindennél többet ér. </p> <p class="MsoNormal">Az edzés végén mikor visszaöltöztünk, váratlanul Caroline megragadott bennünket és mint puszi-cicáit karöltve sétáltatott minket. </p> <p class="MsoNormal">– Caroline… - kezdtem volna emelt hangsúllyal, de lepisszegett. Kétségbeesetten Bonnie-ra pillantottam, aki ugyanúgy csak próbálkozni tudott, mint én. </p> <p class="MsoNormal">– Care.. Kérlek, beszélnünk kéne – szólt neki, és hálás voltam, amiért ezt nem eresztette el a füle mellett, mint az én mondandómat. </p> <p class="MsoNormal">– Persze, beszélni fogunk – mosolygott önelégülten, de kedvesen, viszont még mindig nem volt hajlandó elengedni bennünket. Oké, persze, kitéphettem volna magam az ötven kilós szörnyeteg rózsaszín karmai közül, de titkon érdekelt, hogy mit tervez. </p> <p class="MsoNormal">– De előtte be kell mutatnom nektek valakit. </p> <p class="MsoNormal">Felsóhajtottam, majd pár perc csöndes kémlelés után megálltunk és megértettem, hogy kit kell bemutatnia nekünk. Az azonban még mindig nem volt világos, hogy miért mutatja be, és miért most, és miért nekem? Ha féltékenységi rohamra számít, akkor azt ma nem kapja meg, főképp nem tőlem. – Csajok! Ő itt Damon! Damon, ők a csajok! – csiripelte kislányos hangján Caroline. Szőke fürtjein csillogott a napfény ettől még kislányosabbnak tűnt… vagy épp mesehősnek. Aranyhaj és a nagy gubanc… a nagy gubanc pedig egy szexi, fekete hajú, magas, kék szemű srác, akivel történetesen Salvatore villában láttam csókolózni Caroline-t. </p> <p class="MsoNormal">Damon felém lépett és kezet nyújtott. Félénken és nem kevés undorral ejtettem hatalmas vasmarkába az apró kezemet. Mikor összeért a kezünk, mintha beleszagolt volna a levegőbe, de ebben nem voltam biztos. Csak egy pillanat műve volt, mintha egy rövidke másodpercre sötétté vált volna a szeme, majd újra kéken ragyogott. A szívem gyorsabb tempóra kapcsolt és azonnal kimenekítettem kezemet ujjai közül. Egy lépést hátráltam, egyrészt, hogy minél távolabb kerüljek tőle, másrészt, hogy Bonnie is kezet foghasson vele. Bár nem volt ínyemre,az illem az illem, és hogy magyaráztam volna ki, hogy nem kéne kezet ráznia vele? Felesleges időpocsékolás, és Bonnie is tud vigyázni magára. Elvégre boszorkány, vagy mi. Azonban Damon a kocsijához hátrált és nem üdvözölte Bonnie-t. Bunkó. </p> <p class="MsoNormal">A következő pillanatban mámorosan édes illatot hozott felénk a friss szellő. Hallottam lépteinek közeledtét a fűben a hátam mögött és a szívem heves örömtáncba kezdett, mikor a vendégünk mellém lépett. Testünket egy ujjnyi levegő választotta el és szikrák kezdtek pattogni a bőrömön. A gyomrom ugrott egyet, mikor bársonyos, selyemként simogató hangja a fülemet kezdte kényeztetni. </p> <p class="MsoNormal">– Damon – fenyegetés hangzott ki ebből az egy szóból, ezért az utolsó szikra is elpattant a karomon, majd az összes érzékemmel kettőjükre fókuszáltam. Damon arca ugyanolyan szemtelen volt, mint eddig, Stefan viszont feszült volt és gyűlölet áradt belőle. Szerettem volna egyik kezemmel a összefűzni az ujjainkat, másikkal finoman végigsimítani az arcán, hogy rám nézzen és elveszhessek szemének mélységes mély kilométereiben, ő pedig megnyugodhasson végre. Békés legyen és ne folyjon róla a düh. </p> <p class="MsoNormal">– Stefan – biccentett félvállról Damon. </p> <p class="MsoNormal">– Nos – kezdte emelt hangon Bonnie pár perc kínos és szikrázó néma csend után. – Nagyon örültem a találkozásnak, de ha nem haragszotok, elmennék letusolni, aztán haza. Elena, te jössz velem? – fordult felém barátnőm. </p> <p class="MsoNormal">Gyorsan mérlegeltem a helyzetet és arra jutottam, hogy a legjobb az lesz, ha Damont és Stefant eltűntetjük egymás közeléből. </p> <p class="MsoNormal">– Nem Bonnie, de majd este beszélünk! – nyomtam puszit az arcára, majd Stefan felé fordultam. – Eljönnél velem egy kicsit a focipályához? – kérdeztem tőle, és megpróbáltam felvenni a lehető legangyalibb és ellenállhatatlan arckifejezésemet. Stefan megütközve nézett rám, majd tekintete köztem és Damon között járt. Hol rám, hol rá nézett, majd végül megállapodott a pillantása az arcomon. Végül egy szó nélkül bólintott, amitől nekem kihagyott egy ütemet a szívem, miközben hevesen verte a „tamm-tamm”-ot. </p> <p class="MsoNormal">– Szia Caroline! Damon – biccentettem, majd elindultam a pálya felé. Gondolatban imádkoztam azért, hogy Stefan kövessen, de ez nem történt meg. Megfordultam és még mindenki lecövekelve állt az iskola pázsitján. – Stefan! – szóltam a fabábúknak, hátha hajlandóak végre megmozdulni. </p> <p class="MsoNormal">Caroline megfogta Damon kezét, mire az ő tekintete a lányra fordult, elengedve Stefant. Finoman odahajolt Caroline-hoz, és Stefannak hátat fordítva átölelte a lány derekát. Ajkaik összefonódtak, mire Stefan arckifejezése pokolira fordult. A hátát megfeszítette, ökölbe szorította kezeit. </p> <p class="MsoNormal">Fájón vontam le a következtetést, hogy ezek szerint Stefannak tetszik Caroline, és ideges, amiért más férfival látja csókolózni. Nem tudtam ezt úgy kezelni, mintha nem érdekelne, hát ez van és továbbsétálni, de nem állhattam ott tovább. Nem voltam sírós kislány, aki rohan anyuci szoknyája alá, ha bármi baj történik. Ha az élet ad egy pofont, próbáld meg kikerülni a következőt. Még az oroszlánkirály mesében is benne van ez az óriási igazság, csak hát, én nem vagyok Simba és nem egy bölcs orángután vágott kupán a botjával. Na, mindegy. Lényeg, ami lényeg megpróbáltam lelassítani erősödő pulzusomat és nem engedtem, hogy egyetlen könnycsepp is kihulljon a szememből. Nehéz szívvel, de büszkén távoztam a helyszínről. </p> <p class="MsoNormal">A lépések könnyűek voltak, mert elvágyódtam innen, bárhol máshol akartam lenni, csak itt nem. Sőt, kifejezetten figyelnem kellett, hogy ne kezdjek el rohanni, menekülni innen. Én nem menekülhetek. A valóság üt, és most sebes lettem, de nem hagyhatom, hogy még mélyebb legyen az űr a mellkasomban. Ez van, hát ez van. Csak azt nem tudom, hogy felejthetném el Stefant, hogyha tudom, hogy Caroline-t szereti és ráadásul most jött ebbe a suliba, szóval valószínűleg nem fog elmenni. Ha én lépek le, az egyrészt egy hatalmas tanulmányi öngól, másrészt a gyávák menekülnek, és nem fogok vesztesként kilépni a képből. Igenis össze fogom szedni magamat és boldog leszek. Stefan… nélkül. </p> <p class="MsoNormal">Feszített a mellkasom, miközben erre gondoltam, úgy éreztem a bordáim lassan meghasadnak, és nem tudják benntartani a szívemet. Nélküle… furcsán elképzelhetetlen jövőkép. De én nem leszek másodhegedűs Caroline mellett. Elvégre én vagyok a suli királynője, vagy mi. Stefan csak egy lehetőség, egy igen kecsegtető lehetőség a boldogságra, de ha vele nem, majd egyedül, vagy bárki mással. </p> <p class="MsoNormal">Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy meg sem hallottam a lépteket a hátam mögött. Csak azt vettem észre, hogy egy erős, kemény kéz megfogja az én apró, puha kezemet. Annyira, megijedtem, hogy egy tapodtat sem tudtam tovább lépni. A kéz tulajdonosa lesütött szemekkel húzta el markát. Értetlenül néztem Stefanra, egyik szemöldökömet felhúztam. Miért az én kezemet fogja, hogy Caroline-t szereti? Vagy, ha csak trófeának akar, akkor húzzon el azonnal, mert engem senki nem fog a gyűjteményébe ragasztani, mint valami bélyeget. Elhúztam a kezemet és karba tettem. Farkas szemet néztünk és vártam, hogy megszólaljon végre. Nekem nincs semmi mondani valóm, ő tartozhat némi magyarázattal, hogy ezt a barátságot zárjuk le, vagy döntse el, mit szeretne. </p> <p class="MsoNormal">De Stefan ajka lefagyott, és egyetlen hang sem férkőzhetett ki a száján. Farkasszemet néztem vele, de mindhiába. Nem mondott semmit. Perceken keresztül tartott néma harcunk, míg végül feladtam. Nem tartottam többet igényt ilyen incidensekre, ezért tovább indultam a lányöltöző felé. Tudtam, hogyha kifakadok neki, az egyértelműen egy könnyáradatot fog elindítani bennem, ezért megfogadtam, hogy nem emelem fel a hangom a közelében. Higgadtan, kimérten, hidegen és pontosan. Semmi baki, semmi érzelem és fájdalom, nem adok szabad felületet, ahol megsebezhet. </p> <p class="MsoNormal">Stefan elkapta a karomat és gyengéden, de határozottan megállított. Óriási önkontroll kellett hozzá, hogy ne kezdjek el mindenfélét a fejéhez vágni és ne kezdjek el bőgni. Megfordultam, hogy szemben legyünk, majd miközben összeszűkített szemekkel néztem őt, lefejtettem ujjait a karom körül. </p> <p class="MsoNormal">– Miért vagy ilyen? – kérdezte pár perc néma hallgatás után Stefan. Szerettem volna a képébe röhögni, és visszakérdezni, még hogy én ilyen? Ki az, aki féltékenységi jelenetet rendez a szőke cicababa miatt? És ki az, aki az előbb még az én kezemet fogta? Hol ide, hol oda? És még tőlem merné megkérdezni, hogy miért vagyok ilyen?! Cöhh… Mégse voltam ilyen lényegre tapintó, őszinte és nyers. </p> <p class="MsoNormal">– Milyen? – kérdeztem vissza kurtán. </p> <p class="MsoNormal">– Ilyen hűvös, ilyen elutasító – próbálta megfogalmazni a viselkedésemet. Ha én hűvös vagyok, akkor ő olyan forró, mint az izzó vasaló. </p> <p class="MsoNormal">– Milyen szoktam lenni? – kérdeztem vissza terelésként. Ha elválnak útjaink, akkor ne úgy emlékezzen rám, mint egy pokrócrongyra. </p> <p class="MsoNormal">– Kedves, mosolygós, barátságos. Ez nem te vagy – jelentette ki. Azt akartam a fejéhez vágni, hogy jobb ha megismerkedik ezzel az oldalammal, mert sokat fog még találkozni vele, de összeszorítottam a számat, hogy ne csússzon ki rajta semmi ehhez hasonló kijelentés. Csak hümmögtem és arrébb löktem lábfejemmel egy fűszálat. </p> <p class="MsoNormal">– Miért vagy most ilyen velem? – kérdezte újra kissé megtoldva. </p> <p class="MsoNormal">– Ezt a kérdést magadnak kellene feltenned, nem nekem – mondtam neki egyszerűen rávilágítva a lényegre. Pár perc múlva felcsillant a szeme és hümmögött. Leesett a tantusz. </p> <p class="MsoNormal">– Ez nem az, aminek gondolod – jelentette ki azonnal. Pfff… A leges legrosszabb válasz, amit kaphattam. Igen, Stefan számíthatok rád, tényleg. </p> <p class="MsoNormal">– Akkor mi? – kérdeztem maró gúnnyal. Elena! Elena! Tudod, csak semmi érzelem. Gondolatban le is kevertem egy pofont magamnak, majd összeszedtem az arcomat és érzéstelen maszk alá rejtettem a reakciómat. </p> <p class="MsoNormal">– Nos, nem magyarázhatom meg, de kérlek szépen, higgy nekem. – Nem tudtam hinni neki. Sajnálom Stefan, de nem megy. Ezeket is persze a maszk alatt tartottam, és új kérdést tettem fel neki. </p> <p class="MsoNormal">– Miért kellene hinnem neked? </p> <p class="MsoNormal">– Egyszerű… Mert barátok vagyunk, és én nagyon megbízom benned. Ha kölcsönös a bizalom, akkor hiszel nekem – felelte, de az egyszerű után furcsán megállt, mintha valami egész mást akart volna mondani. Nem kerülte el a figyelmemet, de nem tettem szóvá. </p> <p class="MsoNormal">– El kell mennem, tusolni, ha végeztem tisztázzuk? Megvársz? – kérdeztem teljesen meglepve saját magamat is. </p> <p class="MsoNormal">– Természetesen megvárlak – válaszolta, mire nekem ugrott egyet a szívem. Bár szerettem volna letagadni még így is sértetten, ugyanolyan hevesen reagáltam rá, mint ezelőtt. Bementem a lányöltözőbe, majd kinyitva az öltözőszekrényt, előkotortam a táskámból a törcsimet és a tusfürdőmet, majd bevetettem magam zuhany alá. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<br />
<br />
<br />PS.: Megjegyzéseket várok!
<br />Wedóhttp://www.blogger.com/profile/08608474461947651766noreply@blogger.com4